hirdetés

KULT

Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Izsó Zita, Karafiáth Orsolya és Simon Márton

20/20 néven érzékenyítő kampányt indított a Mastercard, melyben kiváló kortárs írók, költők és a Budapest Street Photography Collective tagjai fontos társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. Oldalunkon a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket!
Szponzorált tartalom (X) Nyitókép: Chripko Lili - szmo.hu
2020. december 18.

hirdetés
Kortárs kulturális programot indít a Mastercard

A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.

A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter

Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!

Izsó Zita - Repülőszőnyeg

Az első kint töltött éjszakán

hirdetés

az a vastag pulóver járt a fejemben,

amit anyám kötött,

de nem tetszett a fakókék színe,

és néhány éve direkt elhagytam

valamelyik távolsági járaton,

talán azóta is kering az állomások között,

mint az életem nélkülem.

Másnap aztán kaptam egy kabátot,

a nő, aki hozta, azt mondta, a halott apjáé volt,

de olyan szép, sajnálja kidobni.

Fogtam a kabátot,

és ekkor döntöttem el, hogy élni akarok.

eterítettem egy takarót az aluljáróban,

csak a gyerekek tudják, hogy valójában repülőszőnyeg,

a többieknek fogalmuk sincs,

hogy minden éjszaka végigjárom vele a várost,

és elhozom, amire az embereknek már nincs szükségük,

távirányítót, amire már nem hallgat senki,

játékokat, amikbe már nem lehet elemet venni,

szavakat, amiknek már senki sem tudja a jelentését,

neveket, amiket már rég nem viselnek,

bókokat, amikbe már úgysem fognak belefogyni,

mások hibáiból, elrontott dolgaiból élek,

ha rám néznek az emberek,

akkor tudják magukról, hogy boldogok.

Fotó: Soós Bertalan

Izsó Zita: Repülőszőnyeg c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.

Karafiáth Orsolya - Idegenek

Anna szerette az elhagyott állomásépületet, biztonságban érezte magát. Mióta a telep elnéptelenedett, úgy érezte, ez az egyetlen hely, ahol nem érheti semmi veszély. Persze azt is tudta, hogy csak addig maradhat, amíg az elásott konzervek engedik. Vagy addig, amíg a kormány nem engedi el az utolsó szolgáltatását is: hogy a kiemelt kutaknál még fel lehet venni a heti vízadagot. A konzervekből, amiket még Dóra, a lánya ásott el, még volt rengeteg. Dóra. Anna lehunyta a szemét. A szép Dóra, a vakmerő. Aki épp tíz éve, a 2040-es járvány idején halt meg, miközben mások életét igyekezett menteni. Ha élne, se tudnám, mi van vele, vonta meg aztán Anna a vállát. Mindenki magáért felel. Mindenkinek magának kell megküzdenie a vízért! Anna titkos kútját a blokkházak mélyén valami malőr folytán elfelejtették kiiktatni a hálózatból, miután a telep kiürült, így rendre érkezett oda pár liternyi víz. Néha zavaros volt, fémes, a csatornarendszert már réges rég feladták. Amúgy is csak az őrültek és az életképtelenek maradtak meg a vidéken az aszályok és a tornádók miatt. Anna a hatalmas vas oszlopokban és a magányában bízott.

Karafiáth Orsolya: Idegenek c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.

Simon Márton - Anyám útja egy űrhajóval a halálon át az operába

Létezik ennek egy olyan verziója, ahol

egyszerűen csak visszaváltoztál rókává,

mint a mesében, a tuják között állva,

a hátsó kertben, a tűzfal előtt, remegve,

sápadtan, csukott szemmel, hófehér, kilenc-

farkú rókává, aztán eltűntél, én maradtam

csak itt az orgonabokor mögött, és a szellemek.

És létezik ennek egy olyan verziója is,

ahol nem boncoltak fel, nem vágtak szét,

nem csatolták el koromhajad, nem

államosították szemed vizeit, nem gyújtották

fel latrok kies melledet, szíved

elárasztott termeibe nem úszott be ellenséges

búvár, sóhajaid nem vitték magukra tetoválva

külországba menekültükben, véred nem

egy sípoló trolibuszban ülve kering a városban

körbe, szétszóródott fogaid nem a csillagok.

Fotó: Szalai Imre

Simon Márton: Anyám útja egy űrhajóval a halálon át az operába c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk