KULT

Obamát is átvágta a kamugéppel, ami egy csepp vérből mindent kimutat – derül ki A feltalálóból

Sorozat és dokumentumfilm is készült az évezred eddigi legnagyobb csalásáról a Szilícium-völgyben. Kritika.
Rónyai Júlia. Fotók: Northfoto - Yichuan Cao/NurPhoto - szmo.hu
2022. augusztus 25.


Link másolása

Ma már egyetlen csepp vér is elég, hogy akár kétszázféle betegséget diagnosztizáljunk belőle - legalábbis ezt hirdette az amerikai Theranos. Ha pedig minden nap vért veszünk az ujjbegyünkből, a testünk változásai követhetővé válnak, ahogyan a film is összeáll képkockákból. Így a kialakulásuk pillanatában csíphetjük el a betegségeket. Az eredmény? Több eltöltött év a szeretteink körében. Remekül hangzik, mi? Kár, hogy ordas nagy kamu volt az egész. Ilyen módszert ugyanis soha nem talált fel senki, hiába ünnepelték a céget és annak karizmatikus vezetőjét.

Na de ki ismeri egyáltalán a Theranos-sztorit?

A feltaláló című dokumentumfilmet nézve azon töprengtem, miért nem jött eddig szembe velem. Főleg, hogy idén még egy sorozat, A kibukott is napvilágot látott a vércsepp-startupról, méghozzá Amanda Seyfried főszereplésével. Így rögtön két perspektívából is megvizsgálhatjuk a történetet, bár a végére csak még több kérdés marad bennünk.

A rendező Alex Gibney-nek nem volt nehéz dolga: többszáz órányi anyag kering a neten a Szilícium-völgy eddigi legnagyobb csalásáról. Mindehhez sejtelmes zenét és archív felvételeket társított, na meg a cég önfényező videóit, amiket utólag már-már paródiaként fogyaszthatunk.

A 2018-ban becsődölt start-up blöffje azért tanulságos, mert nem csupán egy-két gimiből kimaradt háziasszonyt sikerült megviccelni vele. Amerika nagyjai kritika nélkül kajálták be a vércsepp-sztorit - Bill Clintontól Henry Kissingeren át egészen Barack Obamáig.

Mindez pedig jórészt a cég alapítójának, a pár év leforgása alatt ikonná vált Elizabeth Holmes-nak köszönhető. A dokumentumfilmben végighallgatjuk, ahogy a kiváló államférfiak méltatják az üzletasszonyt - épp csak a kutatólabor takarítója nem mond el egy miatyánkot a tiszteletére.

Mert hát miben is ölthetne testet a Szilícium-völgy szellemisége, ha nem egy önerőből felemelkedett, milliárdos feltalálónőben? A Theranos anyja olyan legendát kerekített maga köré, amivel precízen targetálta a start up-közösséget: ő volt az a lángelme, aki néhány félév után otthagyta az egyetemet, hogy az álmát mindössze 19 évesen valóra váltsa.

Holmes - minden visszaemlékezés szerint - bárkit megfertőzött a lelkesedésével. Imidzsét meghatározták a Steve Jobst idéző fekete garbói, gülüszemei és öblös hangja is, amiről már akkor is sejtették, hogy tudatosan változtatja el. A nő így joggal pályázhatott volna a kicsit autista, de annál inkább messiás Elon Musk helyiértékére.

Ez a karakter eleinte még a nézőt is megérinti. Végül is ki ne vágyna olyan világra, ahol senkit nem ragadnak el a lappangó betegségek? Holmes mellett szólnak a vágóképnek használt felvételek is, ahol középkori kínzóeszközként tűnnek fel a vérvételre szolgáló csövek. Miért ne lehetne mindezt korszerűsíteni?

Persze, elsőre semmi sem lehet tökéletes. Edison szerint a siker titka, hogy soha ne hagyjunk fel a kísérletezéssel. Ezzel a pár sorral indul a dokumentumfilm, és ez volt Holmes személyes filozófiája is. Hiszen valójában soha nem sikerült megalkotnia a vércsepp-analizátort - még akkor sem, amikor már több amerikai mamutcég várta, hogy leszállítsa nekik.

A mérnökök napi 24 órában dolgoztak a modellen, de hiába: senki nem tudott egy asztal méretű gépet akkorára zsugorítani, hogy egy kiskanálnyi vért tölthessenek bele. A Theranos valójában egyedül a fecskendős vérvételt tudta elvégezni, mint bármelyik laboratórium. A levett vércseppeket felhígították, majd a hagyományos géppel értékelték ki. Az eredmény? Emberek százai kaptak fals leleteket, amik a leghajmeresztőbb betegségekre utaltak.

És csak ezután következett a biokémikus Ian Gibbons tragédiája: a férfi öngyilkos lett, miután egy perben tanúskodnia kellett volna a technológia mellett. Az özvegye elmondása szerint senki nem kereste őt a cégtől többé. Ravasz húzás, hogy ezt egy interjúrészlet követi, ahol Holmes az emberi élet fontosságáról prédikál.

Persze nem Ian volt az egyetlen, aki átlátott a szitán. Számos visszaemlékezést hallhatunk alkalmazottaktól, akik ma már röhögnek az egészen. Egyre többen zúgolódtak a ferdítések miatt, míg végül meg nem szellőztették a sztorit a sajtó felé. Ezután napok alatt hátrált ki mindenki a cég mögül, a lufi pedig, mint egy rosszul megszúrt véna, kipukkadt.

Eddig a sztori, ami után a nézőben mintegy kétmillió kérdés marad megválaszolatlanul.

Például: hogyan úszták meg ezek az emberek éveken át a számonkérést?

Nem csoda, ha Holmes karakteréről az orosz kamuörökösnő, Anna Sorokin jut eszünkbe, aki a légből kapott milliárdjaival vette palira a New York-i elitet.

Hogy őt idézzük: “Meglepődnél, ha tudnád, valójában hány vállalkozás van, ami nem több egy kártyavárnál.”

Mindkét szélhámosról idén jött ki sorozat: míg Az örökösnő álarca mögött a Netflixen, A kibukott a Hulu nevű szolgáltatón keresztül elérhető, már ha Amerikában élünk. Így azonban be kell érni a Youtube-os előzetessel, és a kiragadott, rövidebb részletekkel.

Annyit már ezek alapján is feltételezhetünk, hogy Amanda Seyfried félreértett valami fontosat a szerepével kapcsolatban. Holmes soha nem volt jó szándékú fanatikus, aki hazugságba hajszolta magát a szent cél érdekében. Ehelyett legelsőként önmagát vágta át, és ha akarta, sem tudott volna felhagyni az önámítással.

Játsszunk csak el a gondolattal, hogy mi jelentkezünk be a Szilícium-völgybe egy hasonló baromsággal! Méghozzá végzettség, kompetencia és bármilyen remény nélkül, hogy a sci-fi valóra váljon. Tuti, hogy azonnal elvéreztünk volna, Elizabeth Holmes mégis sokáig húzta.

Clinton ma már bizonyára kitörölné a vele készült felvételeket, ahogyan a globális vállalkozói nagykövet címet is megvonták tőle, amit még az Obama-adminisztráció adományozott neki. Akkoriban viszont ajnározták az üzleti és a politikai világ nagyágyúi, és csak úgy dőltek a milliárdos befektetések. Mellette állt az ügyvédek serege is, hiszen az üzleti titoktartás miatt soha, senki sem kényszeríthette magyarázkodásra.

A legdurvább mégis az, hogy a kilencmilliárd dollárra taksált cég nyolcszáz embernek - mérnököknek, biokémikusoknak, egészségügyi dolgozóknak - adott fizetést a lufihámozásért. Köztük sokan végig bizalommal voltak a termék iránt.

Holmes szemrebbenés nélkül állta a sarat az interjúkon, konferenciákon, TED talkokon, és az utolsó utáni pillanatig kitartott a találmánya mellett. Ehhez képest a legtöbben egy középfokú spanyolvizsgát sem tudnánk bekamuzni az önéletrajzunkban.

Ki képes tehát erre? Persze, hogy csak egy tőrölmetszett pszichopata! Lapozzunk is, hiszen ez egyfelől evidens, másrészt meg is magyarázza a nő szektavezéreket idéző kisugárzását, ahogyan a vak hitét is, hogy előbb-utóbb sikerül magához hajlítania a valóságot.

Annál döbbenetesebb, miként legitimálta, sőt, ünnepelte őt a környezete. Egy igazságosabb világban Elizabeth Holmesnak ugyanabban a cellában lenne a helye, ahová Anna Sorokint zárták - hiszen Sorokin épp az volt a manhattani művészvilágnak, ami Holmes a Szilícium-völgyben uralkodó tudományvallás számára.

Ez a két csaló épp azáltal tudott érvényesülni, hogy jó érzékkel rátapintott, milyen kapzsi, felszínes és nárcisztikus a közeg, amiben élnek. Ezzel pedig két szögből is tükröt tartottak az amerikai elitnek, amin bizonyára most is számos hasonló vérszívó élősködik. Egy nap majd az ő sztorijuk is kiderül.

Az HBO Max műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Básti Juli: „Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az hadd essen jól!”
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznőt a Centrál Színház új bemutatója kapcsán kérdeztük többek között a metoo-ról, édesanyjával való kapcsolatáról és a pályakezdésről.

Link másolása

A Centrál Színház 2020-ban egyszer már nekifutott Tracy Letts Mary Page Marlow című drámájának, ám a Covid közbeszólt. Idén ősszel némileg új felfogásban mutatták be ismét. A címszerepet öt hölgy alakítja: Hőnig Emma, Martinovics Dorina, Földes Eszter, Gombó Viola Lotti és persze az egyik legnagyobb kedvencem: Básti Juli. A művésznővel a sajtóbemutató után beszélgettem.

– Látom, olvasom, hogy a mai napig sok interjúban kérdezik az édesapjáról, Básti Lajosról. Én arra gondoltam, beszéljünk most kicsit az édesanyjáról, Zolnay Zsuzsáról. Sok mindenben láttam, de két szerepe a mai napig emlékezetes a gyerekkoromból. Az egyik az És ön mit tud? című tréfás celebvetélkedő, illetve a Mici néni két élete, ahol szenzációsan játszotta a rosszmájú, undok kolléganőt. Kicsit meséljen róla, milyen volt a kapcsolatuk, mennyire tudta segíteni a pályán?

– A mamámnak köszönhetem, hogy egyáltalán elmentem felvételizni. Már sokszor elmondtam, hogy az apám tiltott a pályától, de a mamám, amikor megtudta, hogy mégiscsak szeretnék jelentkezni, abszolút bátorított és cinkosságot vállalt velem.

Úgy beszéltük meg, ha felvesznek, akkor megmondjuk, ha nem vesznek fel, akkor meg sem említjük, hogy megpróbáltam.

Mindig, mindenben nagyon segített. Gyerekkoromban nagyon jó kapcsolatunk volt. Apám halála után kicsit bonyolultabb lett a dolog. Egyáltalán nem akarta, hogy elmenjek Kaposvárra. Hívtak pesti színházak is, és ő győzködött, hogy maradjak Pesten, mert itt lehet karriert építeni. Viszont én pontosan tudtam, hogy ha meg akarom tanulni a szakmát, ahhoz nagyon sok főszerepet kell eljátszanom. Muszáj elmennem vidékre, mert ott megkaphatom az összes létező nagy feladatot. Ezen volt egy kis vitánk, de aztán belátta, hogy igazam van. Emlékezett rá, hogy az ő miskolci egy éve kevés volt. Összesen két főszerepet játszott, a Warrenné mesterségét és az Antigonét.

Minden színésznő pályájának az elején sok a bizonytalanság. Ha tovább lent marad, megerősödik színészként, megkapta volna azokat az emberpróbáló szerepeket, amikben fejlődni tud, jobban ki tudott volna állni később magáért, miután feljött a Nemzetibe. Mert ott aztán elég mostohán bántak vele.

– Azt nem sikerült kiderítenem, hogy játszottak-e együtt.

– Nem. Egyedül Bacsó Péter filmjében, a Banánhéj keringőben volt egy közös jelenetünk. Ő játszotta az anyámat.

– Tegnap, az interjúra készülve újra néztem A vörös grófnőt. Emlékszem, annak idején milyen népszerű volt, és meglepett, hogy az alakítása ma is mennyire frissnek, hitelesnek hat, nem érezni rajta semmi porosságot. Nem ez volt az első filmszerepe, de úgy emlékszem, ekkor figyelt fel önre igazán a közvélemény.

– Igen. A Kettévált mennyezettel nyertem az első külföldön díjam, de azt nem játszották olyan sokat a mozik.

Ezzel együtt nekem sok bajom volt a Vörös Grófnővel. Történelemkönyv szagú volt az összes dialógus.

Az író-rendező, Kovács András ragaszkodott a saját szövegéhez. Én sok helyen máshogy mondtam volna, hétköznapibban, de ő nem nagyon engedte. Ezért aztán nehezen ment a forgatás. Azt viszont nagyon élveztem, hogy ekkora feladatot kaptam. Önmagában is euforikus megkapni egy ekkora szerepet, amikor hemzsegtek körülöttem a jobbnál jobb színésznők. 110 napos forgatás volt! Öt hónapon át forgattunk. Amellett, hogy majdnem minden nap, sokszor több mint 12 órát forgattam, folyton ruhapróbáim voltak. Ha nem volt a filmben 60 ruhám, akkor egy sem. Elképesztő munka volt, de nagyon élveztem, főleg az első részt. A második rész már nehezebb volt, mert ott aztán végképp mi mondtuk föl a történelem leckét.

– Annyi párhuzam talán van a Mary Page Marlow és A vörös grófnő között, hogy ott is és itt is 10-15 év telik el az ön által játszott karakter életében.

– Ez benne a kihívás. Azért színész a színész, ezért megyünk erre a pályára, hogy mindenféle kort, mindenféle embert eljátszhassunk. Emiatt különösen jó feladat a Mary Page, igazi csemege. Amikor először, 3 éve elkezdtük, Borbély Alexandrával játszottuk ketten az összes szerepet. De tény, hogy a szerző eredetileg hat nőre írta, tehát most játsszuk majd pontosan. Egy szereplőt így is spórolunk, de szerintem most nagyon jól van kiosztva.

– A koncepcióváltást Alexandra távozása okozta? Laikusként nézve ez akár lefokozásnak is tűnhet.

– Kifejezetten erősíteti az előadást, hogy többen játsszuk!

– Hőnig Emmával, a gyerekszereplővel együtt öten játsszák ugyanazt a személyt. Négy különböző művész egyéniség. Próbálták valamennyire közelíteni az alakításukat, a szerepfelfogásukat? Hiszen végsősoron mégiscsak ugyanazt az egy embert jelenítik meg.

– Nem kerestünk külsőségeket. A sorsunk hasonló. Mindegyik Mary Page körömszakadtáig küzd. A férfiak pedig többnyire, szerepük szerint lenyomják őt. Nem az volt a lényeg, hogy mindenki szőke legyen, vagy barna.

Ez a darab mindannyiunkról szól, az összes nőről.

Különösen most, amikor felerősödött a kérdés: hogyan bánnak velünk, és miként lehetne másképp.

– A három női generáció, az anya, Mary Page és az ő lánya, Wendy ugyanabban a kiszolgáltatott helyzetben vannak, de reményt ad, hogy Wendy, a legfiatalabb, úgy tűnik, már képes kilépni ebből az ördögi körből és kezébe veszi a sorsát.

– Hozzáteszem, hogy az anya, Roberta sorsát – Pálfi Kata játssza – nem nagyon ismerjük, de azt látjuk, hogy szeretőnek kellett, feleségnek már nem. Ő sem véletlenül lett olyan, amilyen. Mindenki hurcolja magával a maga puttonyát. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az utolsó jelenetben a patyolatból kilépve vigyek magammal két batyut, legyen a kezemben két nagy teher. Ami a darabbéli lányomat Wendyt illeti, ő valóban fény az alagút végén. Most már talán máshogy fognak a nőkhöz viszonyulni.

– Óhatatlan, hogy a darabot látva az ember a #metoo mozgalomra gondol.

– Persze. Nem véletlenül írta meg most a darabot a szerző, Tracy Letts.

– Egymás után pattantak ki a zaklatási botrányok, van saját #metoo története?

– Nagyon erős saját élményem is van, de úgy döntöttem nem akarok megszólalni, nem is fogok beszélni róla. Egyébként meg jó lenne egészséges egyensúlyt találni az ügyben. Ne veszítsék el a nők a természetes késztetésüket arra, hogy vonzóak legyenek, hogy megforduljanak utánuk a pasik.

Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az továbbra is hadd essen jól! Amerikában átestek a ló túloldalára, most már mindenért perelni lehet. Ez sajnálatos hülyeség.

Viszont az nagyon fontos, hogy akit bántalom ér, tudjon hova fordulni tanácsért, orvoslatért. Segítsenek neki, és neki segítsenek. Ne gondolja azt, hogy nincs menekvés. Az pedig a legnagyobb bűn, ha gyerekekkel történnek ilyen dolgok, az főbenjáró, hiszen ők végtelenül kiszolgáltatottak, sérülékenyek és az egész életükre kihat a bántás.

– A szakmán belül érezhető változás?

– Szerintem igen.

– Mit hoz a jövő, milyen feladatok várnak még Önre az előttünk álló évadban?

– Csak terveink vannak. Visszahoznánk a Nem félünk a farkastólt, Albee remekét, amit Rudolf Péterrel játszunk, de már Fehér Tiborral Nick szerepében. Azért nem tudok véglegeset mondani, mert beláthatatlan a jövőnk.

Nem tudjuk, mi lesz velünk télen, hogyan fizetjük a számláinkat, jön-e majd a néző.

Aztán az évad végén, májusban megint tervezünk valami nagyszabásút, amiben benne lennék. Annyit elárulhatok, hogy Shakespeare-darab.

Hamarosan látható lesz a Pepe című sorozat második évada, most zajlanak a forgatások. Épp tegnap hívott Dés László, hogy májusban megint lesz egy nagy koncert, ezúttal az Arénában, a legújabb csapattal: Für Anikóval, Mácsai Pállal és Nagy Ervinnel közösen éneklünk majd megint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az év legjobb Agatha Christie-filmje: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Amit nem Agatha Christie írt, de mégis ott lebeg a szelleme. Igazi modern ki-tette-krimi a mozikban.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

Adott a londoni West End, egy remekül futó darabbal, az 1950-es években. Agatha Christie Egérfogója a mai napig örökérvényű, végtelenül szórakoztató krimi. Épp a századik előadását ünnepli a társulat, amikor drámai módon tetőzik az este: a darab hollywoodi rendezőjét csúnyán vérbe fagyva találják a színpad közepén, mondhatni színpadiasan beállítva.

Adrien Brody (a rendező) szerencsére nemcsak az első jelenetekben látható, mert flashbackből sincs hiány a filmben, ami maga a krimi királynője előtti főhajtás, színházi kikacsintós vígjáték és könnyed eleganciával levezényelt szórakoztató moziélmény.

Na de térjünk vissza a vérbe fagyott Brodyhoz,

akinek egy megátalkodott gyilkos még a nyelvét is ki akarta tépni, állapítja meg a gyorsan kiérkező detektív Sam Rockwell szokásosan briliáns alakításában.

Mellette okvetetlenkedik Stalker közrendőr (Saoirse Ronan végig iszonyú vicces, ahogy nem képes leállni az okoskodással és előre letartóztat fejben már mindenkit, aki kicsit is gyanús, aztán a végén persze mégis ő lesz az egyik megoldókulcs). Mondanunk sem kell, hogy a megfáradt, magánéleti búbánatát alkoholba fojtó Stoppard felügyelő (Rockwell) és a pörgő fiatal nő párosa lesz a film egyik mozgatórugója, az ő nyomozásuk, első pillantásra esetlen működésük vezet a megoldáshoz, ahogy anno az Agatha Christie is remekül kitalálta és a filmben is elhangzik:

kell valami furcsaság, valami szerencsétlenül emberi a nyomozóban, hogy a néző neki drukkoljon, csak esetünkben nem a dagi Poirot hívja össze a gyanús szereplőket egy nagy beszélgetésre, hanem a bizonyítási kényszeres, lelkes újonc és a megfáradt, sánta felügyelő igyekeznek megoldani az ügyet.

Amiben természetesen mindenki gyanús, betekinthetünk a színház korrupt és mocskos kulisszái mögé, miközben a rendező és a forgatókönyvíró, akárcsak Christie a regényei lapjain, úgy manipulálják a nézőt mindentudó és mindent elrejtő elbeszélőként, hogy tényleg nem sejteni, mire lyukad majd ki a sztori.

A történet sorozatosan átver bennünket, akárcsak a nyomozókat. Közben formai trükkökkel operál: hol a krimi műfajára reflektál poénokkal, hol az Egérfogót idézi meg meta-elemként, hol ki-kikacsint a nézőre – akár konkrétan a szereplőket a kamerába beszéltetve –, mintha azt üzenné: látjátok, milyen jó játék ez? Főleg, ha az ember arra is kíváncsi,

merre fejlődik az utóbbi években reneszánszát élő klasszikus who done it-zsáner, azaz a ki-tette rejtélyre épülő csűrt-csavart sztorijú nyomozós, klasszikus krimiműfaj, melynek egyik csúcsdarabja a Knives Out (Tőrbe ejtve) volt a közelmúltban.

Nem beszélve arról, hogy Kenneth Branagh sem véletlenül húzta elő a Christie-klasszikusokat és adaptálja őket sorban. A Christie-i hagyományokhoz biztos húzás visszanyúlni, megújítani vagy megugrani a magasra tett lécet meg pláne.

Az Ecc, pecc vizuálisan, ritmusában, ötletes dramaturgiai és vágási megoldásaival jópofa, de mégis kisebb bravúr, mint a Knives Out, de jókat lehet nevetgélni rajta, találgatni és drukkolni. A megfejtés nem vág fejbe különösebben, a katartikus lezárás is elmarad, de még mindig a zsáner eredetibb darabjai közé tartozik, amit filmnyelvi ötletessége, képei, remek alakításai, eredeti szemszögváltásai miatt még akár újra is nézhetünk majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk