hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

„Nem szabad bebújni az ego mögé!” - elindult a Konyhafőnök VIP új évada

Az idei évad is rövid kedvcsinálóval kezdődik, amiben van sírás, őrjöngés és stúdióból kirohanás. Sárközi Ákos már az első részben beoltotta Schobert Norbit.
Vass Adrienn - szmo.hu
2021. november 16.


Link másolása

hirdetés

A Konyhafőnök VIP - egy műsor, ahol nehéz eldönteni, hogy az aktuális celebek főzni vagy parádézni érkeznek. Ahol az ételek mellett a drámáé a főszerep.

A zsűri most is Fördős Zé, Sárközi Ákos és Rácz Jenő, és a 10 millió forintos fődíj is változatlan.

Bár én ezt a pénznyereményt annyira nem értem, hiszen ezek a híres emberek biztosan kapnak vastag gázsit is. Nem valószínű, hogy a fődíj és az étteremnyitás lehetősége lebeg a szemük előtt.

És most is főzni kell tudni, de nyilván kevésbé szenvedélyesen és profin, mint amikor civilek versengenek hasonló címért.

Az idei évad is rövid kedvcsinálóval kezdődik, amiben van sírás, őrjöngés és stúdióból kirohanás. Sok olyan pillanat, amit az első epizódban még nem is fogunk látni. Ráadásul most még az összes szereplő sem vonul fel, tehát Csonka Picit és Németh Kristófot például hiába várjuk. Ahhoz, hogy mindenki megjelenjen, a kezdő csapatból szépen ki is kell potyogni a versenyzőknek. Úgyhogy kezdjünk is neki!

hirdetés
Szandi lép be először a stúdióba, aki Tóth Vera, Görög Zita, Gyulai Viki, Gubik Petra, Muri Enikő, Zámbó Krisztián, Barát Attila, Schobert Norbi és Nagy Sándor követ.

Ők az első eresztés, és a gyors bemutatkozások (meg előzetes ismereteink) alapján rögtön tudni lehet, hogy kik lesznek a leghangosabb bajkeverők, akiktől nincs az az Isten, hogy már az első adásban el is búcsúzzunk.

Az első fordulóban mindenki a saját ételét készítheti el. Hozzák is az alapanyagokat sorban, és nagy lendülettel ecsetelik a zsűrinek, hogy mivel készültek.

Milyen jó lesz majd nézni, ahogy nem jön össze nekik, vagy ahogy kifutnak az időből, igaz?

A főzés indul és gyorsan megmutatkozik az is, hogy ki, hogyan viselkedik stresszhelyzetben.

Szandi és Zámbó Krisztián (aki amúgy véletlenül pont Sárközi Ákos egyik receptjével készült), egyfolytában hangosan kommentálja azt, hogy éppen mi nem megy neki.

Rettentő idegesítő lehet ezt a helyszínen hallgatni.

Gubik Petra olyan ételt választott, aminek annyi eleme van, hogy lehetetlen elkészülni vele időre. Meg is úszik rögtön, és egyre idegesebben kapkod. Mindent elront amit csak lehet, és még a rezsó tetején felejtett szilikonlapot is felgyújtja. Szerencsére éppen exe, Nagy Sándor főz mellette (micsoda véletlen), így oldalról kap némi támogatást.

Görög Zita is nyugtatja Szandit, de ő szerintem inkább csak azért, hogy elhallgattassa. Nem hibáztatom érte!

A séfek jönnek beledumálni a főzésbe. Hol segítenek, hol inkább hátráltatnak. Szokásos.

Schobert Norbinak van még egy nehezítése, mert Fördős Zé a főzés elején pont az ő fejét pörgeti ki egy játékautomatából. Az ételébe egy random alapanyagot kell belekombinálnia, ami a csirkebőr lesz.

"Engem nem izgatnak ezek a csavarok!" - mondja Norbi, és már repül is csirkebőr a forró olajba.

Az idő lejár. Mindenki tálal valamit. Akikről kevesebb szó esett eddig, nyilván inkább az ételükre figyeltek, és ezáltal jobbakat is alkottak.

Nem mennék végig a tálakon, csak csendben mutatnék egyet, ami mindenek felett áll.

Ez Szandi húsgolyós önarcképe:

Érdekes nézni amúgy, hogy a versenyzők mennyire mutatós tálakat próbálnak kreálni, de mennyire nem érzik még a harmóniát. Sok esetben pedig ha jól néz ki a mű, a zsűri szerint íze nincs. Lesz dolog velük bőven...

A legjobb eredményt Muri Enikő éri el. Akin látszik, hogy nagyon vágyott is erre az elismerésre, és örül, hogy lesz valami előnye a következő fordulóban.

De csak addig örül, míg ki nem derül, a könnyítés az, hogy az általa választott játékostársa, azaz Krisztián, a főzés első 10 percében neki fog segíteni.

Krisztián az a forma, akitől jobb távol maradni, mert temperamentumos, hangos és sértődékeny.

Szerintem senkinek nem lenne az segítség, hogy 10 percen keresztül kérdezget és kellemetlenkedik a serpenyő körül.

"Dehogy utállak csak nem annyira kedvellek." - mondja Krisztián Enikőnek, miközben őrületbe kergeti.

A második forduló amúgy a babos ételek újragondolásáról szól. Zöldbabfőzi, babgulyás, sólet és Jókai kerül terítékre.

Ez tipikusan az a feladat, ahol a legjobban megmutatkozik, hogy ki, mennyire kreatív, spontán és rátermett.

Míg az első feladatra fel lehetett készülni, itt rögtönözni kell és ráérezni. Ez az igazi kihívás!

Enikőnek ez nem megy. Persze az első helyről lehet a legnagyobbat zakózni, és Krisztián segítsége is jól összezavarta... de azért furcsa látni, hogy milyen gyorsan összeroppan és sírásba vált át egy nyertes kör után.

Az egyik legszebb rész, ahogy Norbit leoltja Sárközi Ákos a tálalása miatt, és a fitneszguru kénytelen nyelni és okulni.

"Nem szabad bebújni az ego mögé!" - magyarázza az alázatos Norbi,

aki egyes szám harmadik személyben beszél magáról, és kiemeli, hogy '97-ben beszéltek vele utoljára ilyen hangnemben. Kíváncsi vagyok, hány leteremtést bír még el. Az első kört nem túl elegánsan, de azért vette.

Az eredményhirdetésnél több részre osztják a csapatot. Vannak azok, akiket nem emelnek ki komolyabban, de van bennük potencia: Norbi, Szandi, Attila, Vera és Zita. Ők már rohannak is az emeletre. Hozzájuk csatlakozik Sanyi, Krisztián, majd végül Petra.

"Fresh" Viki, és a mennyet és poklot is megjárt Muri Enikő között dől el a továbbjutás sorsa. Nyilván Enikő lesz az, csak egy kicsit be kellett paráztatni.

Az első rész alapján nehéz lenne megmondani, hogy van-e köztük igazán tehetséges arc, de például Tóth Vera, vagy a csak csendben főző Barát Attila pontosnak és ügyesnek tűnik. Görög Zita egész jól tud tálalni, és úgy tűnik, hogy Zámbó Krisztiánnak nem csak a szája jár.

A műsor egyik zavaró részlete a kicsit kuszára sikeredett vágás.

Az ételek értékelésénél vannak olyan pillanatok, amikor konkrétan nem lehet megállapítani, hogy melyik séf, melyik versenyzőhöz beszél.

Ezen kívül csak a rengeteg reklámblokk zavarja meg az este nyugalmát, de hát ez a televíziónézés varázsa...

A másik dolog, amit ki szeretnék emelni, az a következő feltevés:

Miért nem tud főzni az, aki főzős műsorba megy? Mi ez a káosz, amiben a versenyzők hisztérikus sírásba kergetik magukat egy egyszerű babgulyás újragondolása közben?

De a választ is tudom (vagy legalábbis sejtem)! A versenyzők azért bénáznak ennyit, mert nem ismerik a terepet. A rezsókra panaszkodtak például többen is, és sokszor nem találták meg a dolgokat amikre szükségük volt.

Van egy terv a fejükben, amivel érkeznek. Kipróbálják az ételt, ami jól működik, de kamerák előtt, az otthonitól eltérő eszközökkel főzni más.

Akkor is, ha olyan ember vagy, aki már jópár forgatást megjárt.

Zaj van, minden irányból kamerák vesznek, időre kell dolgozni, idegen a hely. Ez egy gyakorlott séfnek is embert próbáló feladat, nyilván a celebek sem rázzák ki a kisujjukból.

Szóval ezt mindig tartsuk szem előtt, mielőtt leírnánk és lehurrognánk őket! Meg azt is, hogy ez egy híres emberes, celebes vetélkedő.

Ide van, aki főzni jön, és van, aki szerepelni. A nyertes pedig valószínűleg az lesz, aki a kettőt mesterien kombinálja majd.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
Retteghetnek az unokázós csalók – Megnéztük Az unokát
A Mindenkiért Oscar-díjat nyert Deák Kristóf első mozifilmjében egy nyugdíjasokra leselkedő rém üti fel a fejét, avagy ilyen egy magyar bosszúdráma.

Link másolása

hirdetés

Csörög a telefon egy idős férfi vagy nő lakásában. Egy magát általában rendőrnek vagy más hivatalos személynek kiadó hang azt mondja, a hívott unokája közúti balesetet okozott, a sértett pedig hajlandó elállni a feljelentéstől egy bizonyos összeg fejében. Az aggódó nagyszülő azonnal magához kapja minden összekuporgatott pénzét (gyakran milliókat), amit készséggel átnyújt a nem sokkal később lakásához érő „kollégának”. Aztán kiderül, hogy az unoka jól van, és semmi nem volt igaz az egészből, az illető pedig futhat a pénze után. Csúnyán átverték.

Ez nem egy film sztorija, ez sajnos a valóság – az „unokázós” csalók jó ideje ténykednek Magyarországon is, és noha több ilyen szervezetet sikerült már kézre keríteni, továbbra is sokan próbálnak így pénzt kicsikarni a naiv és beteg idős emberekből.

A pénz természetesen sosem kerül elő, ami marad, az csupán a szégyenérzet, amiért bedőltek a csalóknak.

Deák Kristóf író-rendező sajnos első kézből tapasztalta meg mindezt, hiszen az ő nagyszüleit is átverték e módszerrel, az alkotóban munkáló düh pedig arra sarkallta őt, hogy első mozis nagyjátékfilmje e témát járja körül. Így született meg Az unoka című bosszúsztori.

A történet szerint az unokázós csalók Rudi (Blahó Gergely) nagyapját (Jordán Tamás) pécézik ki, aki rengeteg pénzt, sőt, még régi, nagy becsben tartott karóráját is odaadja a lakásához érkező álrendőrnőnek. Papus (így hívja őt Rudi) persze összeomlik, miután kiderül az igazság, Rudi pedig elhatározza, ha törik, ha szakad, visszaszerzi nagyapja óráját. Miután a rendőrségre nem igazán számíthat (hiszen számtalan ilyen esettel kell megbirkózniuk), civilként nyomozásba kezd, hogy kézre kerítse az idős embereket kihasználó gazokat.

Kiváló alap egy izgalmas, akciókkal is felturbózott krimihez, Deák pedig a film első felében valóban brillírozik. Dühítő és drámai jelenetek sorjáznak a remek felütésben – amikor például Jordán Tamás hosszú perceken keresztül, kvázi sokkos állapotban próbál minden otthon található értéket összegyűjteni, az nehezen felejthető, ám annál inkább átélhető.

hirdetés
Ez is volt a film célja: az érzékenyítés. Hogy figyeljünk oda szüleinkre, nagyszüleinkre, és értessük meg velük, mit kell tenniük hasonló helyzetben.

A tanulságot nem a film végén kapjuk meg, erről már az első 10-20 percben megbizonyosodhatunk. A történet további része pedig inkább a nyomozásról szól. Egy nagyapját tiszta szívből szerető, szelíd huszonéves férfi egyre elkeseredettebb küzdelméről, amelynek során megtalálja magában a bátorságot és az elszántságot.

Sajnos ez a szakasz a nagyon is valóságos alapot már egyre hihetetlenebb szituációkkal taszítja az olcsóbb, hollywoodias krimik birodalmába, a nagyon is átélhető és valódi drámát sugárzó nyitányból így később egy szimpla, kevésbé markáns bosszúsztori kerekedik. Persze mindez nem feledteti el a nézőkkel az eredeti célt: Az unoka megnézése után talán másképp tekintünk majd idős ismerőseinkre, rokonainkra.

A színészek tekintetében nincs okunk panaszra, hiszen a filmben számos remek hazai művész feltűnik. Jordán Tamás például egészen elképesztő alakítást nyújt a szégyennel szembesülő Papus szerepében, és Pogány Judit is kiváló a főkolompos csaló mit sem sejtő édesanyjaként, az „átvert nyugdíjasok klubjának” tagjai közt pedig olyan magyar legendákat találhatunk, mint pl. Papp János, Mikó István, Hámori Ildikó, Tordai Teri, Kertész Péter vagy Baranyi László.

A fiatalabb generációból egyértelműen a Domát alakító Jászberényi Gábor viszi a pálmát, akivel Deák egy hazai filmekben ritkán látható filmes archetípust, az úgynevezett „villaint”, avagy főgonoszt hozta be a képletbe.

Az egyébként kifejezetten tehetséges Döbrösi Laura (Félvilág, Aranyélet) talán most kevésbé tudott fogást találni a karakterén, és a főhős Blahó Gergely sem kapott egy kellően rétegzett karaktert, így főként aggodalmaskodó arckifejezéssel nyomozza végig a filmet, noha az kétségtelen, hogy szimpatikus, és lehet neki drukkolni.

Az unoka nem tipikus magyar film, erősen érződik rajta a nyugati hatás (persze a műfajiság nem ördögtől való), a hazai miliő és atmoszféra mégis kézzel tapintható, így magunkénak érezhetjük mindazt, ami a vásznon zajlik. Kár, hogy az egyre irreálisabb fordulatokon és a nehézkes finálén végül megcsúszik a mű, mindenesetre az is valami, hogy végül talpon marad.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
Az elveszett lány - Dakota Johnson szenved az anyaszerepben, és nincs ezzel egyedül
A felelősség terhe és az emlékek súlya alatt Olivia Colman is összeroppan Az elveszett lányban.

Link másolása

hirdetés

Maggie Gyllenhaalt ha máskor nem, A titkárnő című film főszereplőjeként ismerhettük meg színésznőként még 2002-ben, miután 2001-ben testvérével, Jake Gyllenhaallal a címszerepben emlékezetes mellék-karakterként jelent meg a Donnie Darkóban. Egy mondatban csak két merész kultfilm, így indult a két testvér karrierje, akik azóta is hűek önmagukhoz. Bár mindketten tűntek fel szuperhősös franchise-ban, de leginkább kiváló ízlésükről és szofisztikált, érzékeny játékukról ismertek (és szerintem alulértékeltek, már ami az Oscar-díjat illeti, de még azt is el tudom róluk képzelni, nem zavarja őket, hogy "csak" jelölésük van).

Maggie Gyllenhaal első nagyjátékfilm-rendezése 2021 utolsó napján került fel a Netflixre, ez az Elena Ferrante regénye alapján készült Az elveszett lány (The Lost Daughter, nem simán lányt, hanem valakinek a lányát jelzi), és elég magasra tette a lécet. Nemcsak azért, mert jó a film, sok jó függetlenfilm készül. Hanem azért is, mert

tabudöngető. Persze, nem először láttuk filmben, milyen nehéz anyának lenni, de ilyen mélységekbe kevésnek sikerült lemenni úgy, hogy közben más szempontból is eredeti és provokatív.

Leda (Olivia Colman), a 48 éves főiskolai professzor egy görögországi üdülőhelyre érkezik a film jelenben játszódó idősíkjában. Egyedül utazik oda, láthatóan várakozással teli, ám egyszerre folyamatos emlékbetörései lesznek, melyeket diszkrét, finom montázsokkal mutat be felvillanó képekként a film. Vagy: konkrét flashbackekkel, melyben a fiatal anya Lédát (Jessie Buckley ismét fantasztikus, akárcsak mindig, amióta a Csernobilban beleszerettünk) látjuk, aki finoman szólva is küzd az anyasággal.

Két kislány édesanyja, de fiatal irodalomtudósként szüntelenül azért harcol, hogy dolgozhasson, mert szenvedélyesen érdekli a szakterülete. A férjével sem tökéletes a kapcsolata, többnyire Leda van a kislányokkal, és ebben az időben próbál valamire jutni a munkájával. Türelmetlen, sokszor alig képes kontrollálni az indulatait, szenved. Sokunknak ismerős.

hirdetés
Aztán egyszer elutazik egy konferenciára, ahol találkozik egy elismert professzorral (Gyllenhaal remek castingja saját férje, Peter Sarsgaard), akivel intellektuálisan, érzelmileg és érzékileg is egymásra kattannak.

S hogy mit keresnek ezek az emlékek a napfényes görögországi nyaraláson? Egy, az üdülőhelyre érkező család egyik tagja, egy fiatal anya (Dakota Johnson) triggereli Leda fejében a régről hordozott, súlyos traumát, bűntudatot és mindenféle kavargó érzelmeket, melyeket láthatóan még mindig nem tett rendbe magában. Johnson karaktere egy egyszerű lány, aki ugyanúgy tehernek érzi sokszor a rajta "lógó" gyermeket, ahogy Leda egykor a saját, szeretett lányaival kapcsolatban érezte.

A film zsigerien átadja, hogy mennyire fájdalmas az az érzés, amikor egy nő nem "született ősanya", hanem másfelé is jár a feje, mást is szeretne, másra is vágyna, mert nemcsak az anyaszerepben tud kiteljesedni - másra viszont nincs lehetősége a körülményei miatt.

A színészek csodásak, a lehengerlő Colman és Johnson mellett Ed Harris is, akit mindig üdítő látni, látszik, hogy olyasvalaki vezette őket, akinek ez a vérében van.

A lányom karácsonyra ajándékba kapott egy gyermek-Bibliát, amit olvasunk. Azt kérdezte tőlem az Ószövetség első negyede tájékán, miért szerepel olyan kevés nő a képeken, és miért nincsenek fontos női szereplők. Megnyugtató választ kapott - hiszen vannak -, de elgondolkodtatott, hogy miért merült fel egy  gyermekben ez a kérdés. Amikor már a női jogokról beszéltünk az ő nyelvén, eszembe jutott, hogy ennek a komplex kérdéskörnek a része a film világa is.

Legtöbbször szép vagy vonzó nőkkel kell azonosulnunk. Vagy legalábbis szép lelkűekkel.

Ezt a fajta karakterbéli komplexitást azonban, amit Gyllenhaal bevállalt Colmanével, kevés film teszi. Egy nő, akit néha értünk, néha sajnálunk, néha határozottan taszítónak érezzük, aki elveszett - mert ő is egy elveszett lány, ha úgy tetszik, Isten elveszett lánya - , aki nem találja a kiutat az élete és maga által teremtett örvényből, s aki tud szeretni, de nehezen tud adni, mert akinek nincs miből, mert talán magát sem szereti önmaga teljességében, mert talán őt sem szerették eléggé, az miből adjon...

Ilyen összetett női alakokat nem elégszer látunk. Összetett, de szerethető férfiakat, bűnös férfiakat annál régebb óta: kövér maffiózókat, akiket szeretünk, bukott férfiakat, akik visszatalálnak a jó útra, vicces, groteszk figurákat, akiket legszívesebben átölelnénk.

Én Leda figuráját is legszívesebben átölelném, mert nem arról van szó, hogy nem szereti a gyermekeit, hanem mert képtelennek érzi magát a boldogságra, és vagy afelé, vagy afelől szalad, de nem találja a helyét. Forgatókönyvíróként, filmkritikusként és nőként kevés ennél fontosabb női problémát látok, aminek talán egyre szélesebb rés nyílik, hogy megmutatkozzon: a női gyengeséget, sokféleséget, esendőséget, az ősanyaság ellentétének bátor felvállalását, a női összeomlást, a nehézségeket, hogy nem mindig vagyunk szépek s szuperwomenek.

És azt is gondolom, a férfi gyengeségeket, a férfiak szülőséggel kapcsolatos jelenlegi nehézségeit, a családok válságait is kevés film ábrázolja mélységeiben. Van még hová fejlődni, és Az elveszett lány, minden hibájával és olykori - főleg vizuális - esetlenségével együtt ezt az utat tapossa ki éppen, amiért nagy taps jár neki.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
Óriási rekordot döntött a Ne nézz fel!, Leonardo Dicaprio és Jennifer Lawrence új filmje a Netflixen
Még sosem néztek egy hét alatt annyian egy filmet, mint ezt.

Link másolása

hirdetés

Új csúcsot ért el a Ne nézz fel! című film a Netflixen: még soha nem néztek egyetlen filmet annyian egy hét alatt, mint Adam McKay szatíráját - írja a Deadline.

December 27. és január 2. között összesen 152,29 millió órát néztek a felhasználók a filmből globálisan, ilyen magas számra pedig korábban még nem volt példa egyetlen produkciónál sem.

Sőt, Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence új filmje már minden idők harmadik legnézettebb filmje lett a Netflixen a Sandra Bullock-féle Madarak a dobozban (Bird Box) és a Dwayne Johson, Gal Gadot és Ryan Reynolds főszereplésével készült, szintén új Különösen veszélyes bűnözők (Red Notice) mögött. A Deadline szerint azonban a Ne nézz fel! olyan népszerű, hogy hamarosan simán beelőzheti mindkét "riválist", és ezzel újabb rekordot tudhat magáénak.

A film egy szatíra, amelyben a két főszereplő, Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence két csillagászt alakít, akik megpróbálják figyelmeztetni a világot arra, hogy egy olyan üstökös közelít, amely képes elpusztítani a bolygót. Csakhogy meglepetésükre az emberek nem igazán akarnak hinni nekik. Ez tulajdonképpen egy szándékos allegóriája a klímaválság elleni küzdelemnek: hiába figyelmeztetnek folyamatosan a tudósok arra, hogy egyre jobban pusztul a Föld, az emberiség nagy része nem veszi ezt komolyan, és nem akarnak tenni ellene.

Míg számos filmkritikus erősen bírálta a filmet, a klímatudósok és -aktivisták nem győzik dicsérni. Szerintük ugyanis ez a film képes lehet felnyitni az emberek szemét arra, hogy mi zajlik jelenleg a világban a klímaválság kapcsán.

Kritikánkat itt olvashatod el:

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés
„Végre megkaptam azt, amire már több mint egy évtizede vágytam” – Visszatérés Roxfortba
Az első Harry Potter-film 20. évfordulóján a Warner úgy döntött, újra összehozza az alkotókat, és készítenek egy jó kis dokumentumfilmet.

Link másolása

hirdetés

Nem fogok pártatlan szemlélőként írni, mert nem tudok. Én a Harry Potter-filmekkel és a Gyűrűk Ura-filmekkel nőttem fel. Mindkét filmes univerzum hatalmas hatással volt rám, de amíg Tolkien könyveit csak nagyon nehezen tudtam fiatal fejjel elolvasni,

a Harry Potter-könyveket faltam,

magyarul és angolul is többször végigolvastam őket.

Fiatalkorom meghatározó eleme volt a varázsvilág, szinte a szereplőkkel együtt nőttem fel, a Harry Pottert játszó Daniel Radcliffe csak egy hónappal fiatalabb nálam.

Amikor véget ért a sorozat, nagy űrt hagyott maga után,

bár imádtam az utolsó részeket is, igazi rajongóként még több Harry Potter-tartalomra vágytam volna. Ezt a stúdió is pontosan tudta, mármint azt, hogy mekkora igény van még újabb történetekre J.K. Rowling világából, de sajnos az első próbálkozások felemásra sikeredtek.

A Legendás állatok és megfigyelésük közepesen indult, és aztán borzalmasan folytatódott,

a számítógépes játékok gyengék voltak, az új könyvet nem is olvastam, viszont ez a dokumentumfilm számomra telitalálat lett.

hirdetés

Rajongóként végre megkaptam azt, amire már több mint egy évtizede vágytam. Visszatértem a gyerekkoromba, még ha csak 90 percre is. A filmben megismerhetünk izgalmas háttérinformációkat, érdekességeket a színészek viszonyairól, megtudhatjuk, hogyan élték meg a sikert és a forgatásokat.

Természetesen mindent próbálnak nosztalgia-szemüvegen keresztül mutatni.

Egyértelműen átjön az érzés, hogy milyen lehetett 100 gyerekkel együtt dolgozni: kifejezetten nehéz. Megtudhatunk rengeteg extra információt a szereplőkről, a karakterekről, a színészek kiválasztásáról, és sok archív felvételt is láthatunk, köztük interjúkat a fiatal Daniel Radcliffe-fel, Emma Watsonnal és Rupert Grinttel. Gyakorlatilag ők viszik a hátukon a filmet,

Harry és barátai vannak a fókuszban,

ők interjúvolnak egy-egy színészt, emlékeznek vissza, milyen is volt a brit filmművészet krémjével együtt dolgozni. Megemlékeznek színészekről, akik nem lehetnek már velünk, kiemelve Alan Rickmant, Helen McCroryt és Richard Harrist. Igazi érzelmi hullámvasút egy rajongó számára.

Azoknak, akik nem ebben nőttek fel, nem tudom mit adhat a Visszatérés Roxfortba. Talán tényleg érdekes kulisszatitkokat a filmkészítésről, interjúkat olyan híres brit színészekkel, mint Robbie Coltrane, Helena Bonham Carter, Ralph Fiennes vagy Gary Oldman.

Megszólaltatták az összes film rendezőjét,

Chris Columbust, az azóta Oscar díjas Alfonso Cuarónt, Mike Newellt és David Yates-t. Az ő oldalukról is lebilincselő részleteket tudhattunk meg a forgatásokról, szórakoztató látni, melyik rendező hol kapcsolódott be a sorozatba, és hogy kezelte a fiatalokat. Míg Columbus gyerekként ismerte meg őket, addig Mike Newell elmeséli, hogyan törte el az egyik Weasley-iker a bordáját egy szerencsétlenül sikerült verekedési jelenet próbáján.

Nekem nagyon sokat jelent ez a kis összeröffenés, elmondhatatlan öröm volt számomra, hogy ismét láthattam a csapatot együtt, ahogy visszavittek a varázslatokkal teli múltba.

Minőségi munka, rengeteg utalással, odaillő jelenetek bevágásával.

Minden passzolt. Valószínűleg a Warnernek nagyon sok pénzbe került, de még így se szólaltattak meg sokakat. Gondolom, ebben közrejátszik a rengeteg időpont-egyeztetés, a járványidőszak, sokak már koruknál fogva nem tudnak forgatásokra utazni. Például nagyon hiányoltam Maggie Smith-t, de már ő is 87 éves.

Természetesen a 90 perces hossz is behatárolta az interjúk mennyiségét,

de McGalagony professzor mellett Michael Gambon, David Thewlis és, J.K. Rowling is hiányzott - utóbbi még érthető is a jelenlegi médiabalhéi miatt. Ő csak archív felvételeken szólalt meg, ugyanakkor meghallgattam volna, milyen lehetett átvenni Dumbledore szerepét egy színészlegendától Michael Gambonnak.

Jó volt, de jobb lett volna még több. Jól összerakott, iparos munka

a Visszatérés Roxfortba, rajongóként elképesztő élmény volt

újra együtt látni gyerekkorom egyik meghatározó színészgárdáját. Köszönjük, hogy láthattuk. A dokumentumfilm elérhető az HBO Go kínálatában.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: