hirdetés

KULT

„A legmerészebb álmaimat is túlszárnyalja, ami történik” – Müller Péter Sziámi a Napidal Sziámival projektről

Különleges játékba kezdett Müller Péter Sziámi: egy éven át mindennap megír egy dalvázlatot, amit aztán bárki szabadon kidolgozhat. Az eddigi tapasztalatokról mesélt.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. május 25.

hirdetés

„Legyél a szerzőtársam!” – ezzel a felhívással indult el egy hónappal ezelőtt a Napidal Sziámival nevű YouTube-csatorna, ahová azóta menetrendszerűen mindennap felkerül egy videó. A lehetőséggel pedig már most is rengetegen éltek. De vajon kitart-e a lendület egy teljes évig, nem válik egy idő után kényszerré? Erről is beszélgettünk az ötletgazdával.

– Hogy született az elhatározás?

– Elgondolkodtató volt számomra, amikor Szakcsi Lakatos Béla még jóval a járvány előtt, az egyik koncertünk végén – amelynek során improvizáltunk is egy akkor már meglévő Napidal szövegre – azt mondta nekem az öltözőben, hogy hiába van évtizedek óta a pályán, ma is minden reggel odaül a zongorához, és játszik pár órát. Mégpedig azért, mert ő zongorista.

Ez volt a kulcsszó, ami után feltettem magamnak a kérdést, hogy én vajon mi vagyok: mi az a tevékenység, amivel a leginkább szeretek foglalkozni?

Arra jutottam, hogy songmaker vagyok. Verseket már egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve folyamatosan írtam, állandóan szólt bennem valami, akár a lépéseim ritmusára, akár arra, ahogy levegőt vettem. Mindig volt is nálam ceruza és egy darab papír, amire feljegyezhettem őket. Songmakingnek ehhez képest nem a zeneszerzést hívom, és nem is a versek megzenésítését, hanem azt a köztes állapotot, amikor egy szöveget már eleve abban a tudatban írok meg, hogy milyen dalnak kellene születnie belőle.

hirdetés

Ilyenkor mindig tudom a tempóját, a ritmizálását, a szerkezetét, és az énekdallam vázlata is megvan a fejemben. Sokkal élvezetesebb játék a számomra, amikor ilyesmit írok, mint egy „sima” verset. Persze több dalszövegemre mondták már, hogy versnek is beillik, volt olyan, amelyik az Élet és Irodalomba is bekerült. Bennem mégis elválik a kettő. Ezért is találtam ki jó pár éve a Songwriters’ klubot, amelyben Bárdos Deák Ágival több éven keresztül sikeresen hoztunk össze dalszerzésre költőket és zenészeket.

Az első összefoglaló videó az addigi legjobb beküldésekkel:

– Attól nem tartottál, hogy miután kitűzted magadnak ezt az egy évig tartó kihívást, az élvezetes játék egy ponton átmegy majd kényszerbe?

– Az első három nap igazi diadalrepülés volt, nagyon könnyen születtek a szövegek, és elégedett is voltam az eredménnyel – attól függetlenül, hogy könnyed, vagy komoly súlyú lett a végeredmény. Utána viszont, az ötödik-hatodik nap környékén már belém hasított a rémület ébredéskor, hogy „te jó ég, ma is meg kell írnom egy dalt.”

De ezen azért elég könnyen átsegített az a rutinom, hogy eddig is rengetegszer kellett már határidőre dalt írnom mások számára, az operától egészen a mainstream popzenéig. Legtöbbször egyébként itt se magamat képzeltem előadónak, már csak azért sem, mert AndFriends-beli szerzőtársammal, Kirschner Péterrel végül abban állapodtunk meg, hogy ezt a projektet teljesen különválasztom a zenekartól. Velük közben a magunk tempójában születnek az új számok, és nagyon készülünk az augusztus 16-i első (poszt-Covid) élő koncertre is, amely egyben a Kobuci nyitóbulija is lesz. Most, május 27-én pedig online közvetítünk egy rövid élőzést a zenekari felületen.

Visszatérve, a harmadik „kötelesség-teljesítős” érzetű nap után aztán örömmel tapasztaltam, hogy nem lettek rosszabbak a szövegek. Onnantól pedig ismét csak pozitív érzések voltak bennem. Azóta is minden napomat vagy így kezdem, vagy így fejezem be: akármi is a programom, egy dal szövegét és szerkezeti vázlatát megírom.

– Már bőven száz felett tartasz január óta. Az eddigiek színvonalával egyformán elégedett vagy?

– Egész pontosan ma reggel készült el a százharminchatodik. Szerencsére megvan az a helyzeti előnyöm, hogy mivel nem azonnal teszem közzé őket, a meglévő dalokat is át tudom nézni és tökéletesíteni, ameddig teljesen elégedett nem leszek velük. A mostani 136-ból nagyjából 110-120 tart ott, hogy már elengedtem és nyugodt szívvel publikálnám, a maradék viszont még alakul. A vázlatuk persze már kész, de apróbb finomítások miatt azóta is elő-előveszem őket.

A YouTube-ra felkerülő dalokat mindig egy nappal korábban húzom ki egy kalapból, és olyankor még egyszer alaposan átnézem. Az pedig egészen biztos, hogy egyetlen olyan sincs köztük, amit ezzel az utolsó simítással ne tudnék vállalható formába hozni. Eleve ezért csak áprilisban indítottam el a csatornát, miközben a dalok már január óta születnek, hogy lássam, tényleg van-e bennem annyi, amitől hosszabb távon is működőképes marad a projekt.

És szerencsére eddig egy olyan komment se érkezett, ami arra utalt volna, hogy csökken a színvonal. A száznál több kész dalvázlat pánik- és kapkodásmentességet biztosít.

– A kihívás része, hogy mindegyik dalnak várod a mások által kidolgozott verzióit. Mennyi jött eddig, és mi vagy ki okozta a legnagyobb meglepetést?




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk