KULT
A Rovatból

Mikó István: A sztárokra mindig fel kell nézni, én a mindennapi életben nem ilyen vagyok

Az idén 50 éves Kaláka alapító tagja a zenekar mellett a Mindhalálig Beatlesről, a zeneszerzésről és a közelgő Beatles fesztiválról is mesélt.

Link másolása

Mikó István az egyik legsokoldalúbb magyar művész. Színészként, rendezőként és zenészként is jelentős pályafutást tudhat maga mögött. A közelgő Beatles Hétvége egyik sztárvendége lesz, ebből az apropóból adott interjút.

- Egy interjúban azt mondta önmagáról, hogy sosem volt sztár. Ami nekem nagyon furcsa, hiszen Mikó István olyan művész, aki a gyerekkorom óta része az életemnek, ha mondhatom így.

- Az a kérdés, hogy mit értünk sztár alatt. Szerintem ahhoz járul egy attitűd, amit én nem érzek magaménak. Nem viselem magamon éjjel-nappal a sztárság külsőségeit. Én belülről élem meg ezeket a dolgokat. Tudom, hogy sokat szerepelek... jobban mondva, szerepeltem, mondjuk inkább múlt időben. A közönség körében, elsősorban a vidámabb jellegű szerepeim révén, szert tettem bizonyos fokú népszerűségre. Elég sokat voltam képernyőn. De ez nem jelenti azt, hogy sztár vagyok.

Inkább olyan művész, aki sokat dolgozott, és ezért az emberek emlékeznek rám.

Persze kapok autogramkérő leveleket, megismernek az utcán, de ettől nem gondolom azt, hogy sztár lennék. A sztár az egy csillag, akire mindig fel kell nézni. Én a mindennapi életben nem ilyen vagyok.

- Tehát a sztárságon inkább egy külsőséget, egy viselkedési formát ért, és nem a népszerűséget.

- Látja, milyen szép magyar szó ez, hogy népszerű. Persze ezt sem tudom igazából megítélni. Bizonyos dolgokat érzek, a közönségtől nagyon sok szeretetet visszakaptam abból, amit én adtam.

- Az ön pályafutását mindig jellemezte egy billegés a zenész és a színész között.

- A zene előbb jött, mint a színészet. Olyan zenei általános iskolába jártam, amelyet Kodály Zoltán alapított. Nagyon sokat tanultunk a zenéről, nagyon jó iskola volt. Tizenhárom éven keresztül hegedültem, nyilván ez is nyomot hagyott. Már gyerekként kezdtem zenét komponálni is, úgy éreztem, hogy ezen keresztül tényleg ki tudom fejezni magamat. Elsősorban a magyar költészet gyöngyszemei ihlettek meg, ha szabad ilyen nagyképűen fogalmaznom. Nagyon sok verset megzenésítettem.

Ennek folyománya volt, hogy aztán 1969-ben Gryllus Danival megalapítottuk a Kaláka együttest, amely éppen idén ünnepli az 50. születésnapját.

Ezek a fiúk, akik most is együtt játszanak, mind iskolás társaim voltak.

Viszont kisgyerekkorom óta elvarázsolt a színház világa, ezért jelentkeztem a Színművészetire. Kamasz koromban már színdarabokat írtam, és rávettem szerencsétlen osztálytársaimat, hogy közreműködjenek. Írtam, rendeztem és játszottam. Mivel nem vettek fel a főiskolára elsőre, de még negyedikre sem, hanem csak ötödikre, azt a néhány évet muzsikálással töltöttem el.

- Végül a színjátszás győzött, de a színházi pályafutását is végigkísérte a zene. Az, hogy egy színész remekül énekel, ha nem is gyakori, annyira nem szokatlan. Sokkal ritkább viszont, hogy egy színész zenét szerez az előadásokhoz. Sőt, akár filmekhez, mint a Sárkány és papucs című rajzfilm esetében. A kollégák könnyen elfogadták önt komponistaként?

- Igen. Próbáltam a színházi tapasztalataimat összekapcsolni a zeneszerzéssel. Tisztában voltam a zene dramaturgiai fontosságával, hogy nem mindegy, mikor, milyen stílusban szólal meg egy zene. Valahogy ráéreztem, így fordulhatott elő, hogy számtalan előadást bemutattak az én zenémmel. A legtöbbször talán Carlo Goldoni: Mirandolina, te drága című darabja ment az én zenémmel.

- Az énekes szerepekben is brillírozott. Számomra nagyon emlékezetes volt a Denevérben az ügyvéd szerepében, akkor csodálkoztam rá igazán, milyen különleges hangi adottságokkal rendelkezik. De ha jól emlékszem, Az operaház fantomját is Ön énekelte elsőként Magyarországon.

- Színpadon biztosan. Tudtam, hiú ábránd, hogy a Thália Színházban bemutassák Az operaház fantomját. De én nagyon megszerettem ezt a darabot és ezt a muzsikát. Kazimir Károly igazgató bíztatott, hogy azt a sokféleséget, amit képviselek a zenében – a magyar népdaltól az operáig –, azt mutassam meg egy önálló esten. Ez volt a Miko-r lesz a fantom. Szeretem a zenés műfajt, és talán ennyi idő után mondhatom, hogy nem is megy rosszul.

- A színpadi munkái közül a leglegendásabb alighanem a Mindhalálig Beatles. Kicsit meséljen erről az előadásról, hogy született, mennyire volt nehéz megvalósítani.

- Egy öltözőben öltöztünk a Thália Színházban Forgách Péterrel és Incze Józseffel. Péternek szintén zeneiskolai végzettsége volt, ha jól tudom, csellózni tanult, de imádott gitározni is, nagyon jól is játszik. Az ő ötlete volt, hogy írni kéne egy darabot, ami Beatles dalokra épül. Nagyon szerette a Beatlest. Tehát az ő ötlete volt, ő indította be a motort. Persze annyira nem ment simán. Én például elektromos hangszereken nem is nagyon játszottam addig. Picit másképp kell, mint sima dobozgitáron.

Elkezdtünk gyakorolni, művész kollégák, zenészek segítettek. Incze József például nem tudott dobolni, csak nagyon jó ritmusérzéke volt. Egy hokedlin gyakorolt, dobosok segítettek neki, és olyannyira jól belejött, hogy végül a színpadon is tényleg ő ütötte meg a dobot. Azért ez nagy merészség volt tőlünk. A darab szerint, bár Beatles dalokat énekeltünk eredeti nyelven, de a darabban magyar fiatalokat játszottunk, akik imádják a Beatlest. A rendező Koltay Gábor volt. A bemutatón a nézők kapkodták a fejüket, hogy honnan jön a hang? Tényleg mi énekelünk? Nem playback? Természetesen nem az volt. Híre ment, és nagyon nagy siker lett.

Utána sokan azt hitték, hogy mi egy regnáló zenekar vagyunk, és hívtak koncertezni.

Na, akkor volt egy kis probléma, mert az előadásban volt 18 dal. De gyakran előfordult, hogy az előadás végén nem akart a közönség elmenni, kérték, hogy folytassuk a zenélést. A végén már 30-40 számot játszottunk, és ezzel már el is lehetett menni koncertezni.

- Nem ez volt az utolsó találkozása a Beatlesszel a színpadon, hiszen Márton András magyarított Beatles szövegeiből 2011-ben megalkotta a Bolond a hegytetőn című előadást.

- Igen, a Blackbirds Beatles emlékzenekar szerette volna, ha összehozunk valami közös színpadi játékot. Azt találtam ki, hogy a Blackbirds eljátszotta a dalokat eredeti szöveggel, a Márton András-féle magyar szövegek felhasználásával pedig a dalok történetéből jeleneteket állítottunk össze.

- Ön a közelgő Beatles hétvége egyik sztárvendége. Pontosan mivel készül? Beszélgetés lesz, vagy énekel is Beatles dalokat?

- Lehet, hogy nem lehet megkerülni az éneklést, bár azért az ember 70 éves korában már nem úgy énekel, mint mondjuk 40 vagy 50 évesen. Meglátjuk. Alapjában véve beszélgetésre készülök, de nem lehetetlen az sem, hogy eléneklek néhány dalt.

- Sopronban idén az Illés örökségét elevenítették fel a Tied a világ című előadásban. Az Illést gyakran nevezték a magyar Beatlesnek. Ön szerint jogos ez az összevetés?

- Megtisztelő, mindkét együttesnek. Való igaz, ha nincs a Beatles, lehet, hogy a fiúk is kicsit más muzsikát játszottak volna. Hasonló a két zenei világ: egyszerűség, tisztaság, minőségi előadás.

- Ebben a szezonban hol és miben láthatjuk még?

- Rendezek egy előadást a Turay Ida Színházban Barta Lajos: Szerelem című darabjából. Aztán a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban rendezem Móricz Zsigmondtól a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-t. Egyébként a Tied a világ című előadásból Sopronban már lejátszottuk a szériát, de bemutatják Dunaújvárosban is, ahol szintén felkértek, hogy szerepeljek benne.

- Van még teljesítetlen szakmai cél a bakancslistáján?

- A szakmában nincs, inkább a privát életemben. Sok mindent nem csináltam még.

Sok minden már valószínűleg nem is teljesül, de anélkül nem érdemes élni, hogy az embernek ne legyenek tervei, céljai.

Beatles-hétvége

Hoffman Györgyöt. a BlackBirds együttes frontemberét, a Beatles-hétvége vezetőjét kérdeztük arról, mire készülnek pontosan:

"A két napos Beatles Weekendre, ami az első magyar Beatles fesztivál. Október 5-én szombaton délután 2-től 10-ig az Analog Music Hall ad neki teret, vasárnap pedig délután 3-tól 6-ig a Hard Rock Cafe, az egy kicsit exkluzívabb nap. Három fő sztárja lesz a fesztiválnak: Ukrajnából egy Szergej Radcsenkó nevű úriember, aki a liverpooli Beatles múzeum nagykövete. John Lennon gyerekkoráról fog előadást fog tartani.

Itt lesz Helen Anderson, egy liverpooli divattervező hölgy. Ő tervezte a 60-as években John Lennon sapkáit, amiket a Hard Day’s Nightban is láthatunk rajta. És itt lesz Chicagóból Jay Goeppner, aki a világ első számú John Lennon előadója. Goeppner és a BlackBirds szombaton és vasárnap is közös Lennon műsort ad elő. Szombaton pedig eljátsszuk az idén 50 éves Abbey Road teljes anyagát az Ivan and the Parazol frontemberével, Vitáris Ivánnal kiegészülve. De lesz több magyar sztárvendég is: Petruska, Czutor Zoli, Márton András a KFT-ből, Mikó István, szombaton pedig egész nap B. Tóth László lesz a műsorvezető. Emellett szombaton egész nap lesz Beatles börze, képviselteti magát az egri Beatles Múzeum, és lesz Beatles forró csoki a Rengeteg RomKafé jóvoltából."

További részletekért keressétek fel a Facebook eseményt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Azért forgatta egyszerre az Avatar folytatásait James Cameron, hogy elkerülje a „Stranger Things-hatást”
Még a koronavírus-járvány alatt is kapott különleges engedélyt az új-zélandi kormánytól, hogy hat hónap után folytathassák a forgatást, még mielőtt túl sokat nőttek volna a gyerekszínészek.

Link másolása

James Cameron azt nyilatkozta, hogy azért forgatta egyszerre az Avatar folytatásait, hogy elkerülje a Stranger Things-hatást, azaz hogy túl sokat nőjenek a gyerekszínészek két film között - mondta a rendező az Entertainment Weeklynek.

A víz útja ugyanis több gyerekkaraktert is bemutat: Trinity Jo-Li Bliss 7 évesen kapta meg Tuk szerepét, most pedig már 13, a most 18 éves Jack Championt pedig 12 évesen castingolták. Mivel a gyerekek "úgy nőttek, mint a gomba", a második és harmadik részt, valamint a negyedik első jeleneteit egyszerre forgatták le. Volt, hogy délelőtt a második film jeleneteit vették fel, délután pedig már a harmadikon dolgoztak.

Szerencsére a koronavírus-járvány miatt sem kellett több hónapra leállniuk, Cameron ugyanis különleges engedélyt kapott Új-Zéland kormányától, hogy pár kulcsszereplővel (köztük Championnal) hat hónap után újra dolgozni tudjanak, még mielőtt túl sokat nőne.

"Hiába szeretem, a Stranger Things-hatás része, hogy bár még középiskolásokat játszanak, mindenki 27 évesnek néz ki" - nyilatkozta a sorozatról.

A film egyik 14 éves na'viját viszont a 73 éves Sigourney Weaver játssza: a színésznő sem tudta elsőre elképzelni, hogyan fog ez működni. Az idejét főként a gyerekszínészekkel töltötte.

"Elhatároztam, hogy mindenben utolérem a gyerekeket, akik tele vannak végtelen energiával és rugalmasággal. Nagyon örülök, hogy kialakult a mi saját bandánk" - nyilatkozta Weaver.

A harmadik Avatar-film várhatóan 2024-ben kerül a mozikba, a negyedik 2026-ban, az ötödik 2028-ban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Meghalt Kertész Ákos
A Kanadában élő Kossuth- és József Attila-díjas író 90 éves volt.
Fotó: Facebook/KMHírlap - szmo.hu
2022. december 22.


Link másolása

Meghalt Kertész Ákos, Kossuth-díjas magyar író - közölte a Kanadai Magyar Hírlap Facebook-oldalán.

Kertész Ákos 1966–1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt, ahonnan 60 évesen vonult nyugdíjba. 1994 és 1997 között az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője és főmunkatársa volt.

2012. február 29-én Kanadába költözött, menekültstátuszt kért, mivel elmondása szerint az Amerikai Népszavában 2011. augusztus 29-én közölt cikke megjelenése óta állandóan zaklatták és megfenyegették Magyarországon.

Kertész kisregényei és elbeszélései a hatvanas évektől fogva jelentek meg, első regénye, a Sikátor pedig rögtön átütő siker lett, amit csak fokozott az 1971-es Makra, máig talán legismertebb műve.

Kertész számos díjat, kitüntetést vehetett át pályája során.

A József Attila-díjat megkapta 1972-ben és 1974-ben is, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 1992-ben ítélték neki oda. Később megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is, 2008-ban pedig Kossuth-díjas lett

- foglalta össze a Magyar Hang.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Cigányozik, buzizik, de „érzékenyít” is a A Nagy Fehér Főnök, az RTL+ saját gyártású produkciója
A dramedy műfajának megfelelően egyszerre szórakoztat és ad át mélyebb mondanivalót a produkció, amiben a legnagyobb sztárok minden szinten odateszik magukat. Kritika.
Malinovszki András - szmo.hu
2022. december 20.


Link másolása

Azt már egy korábbi cikkünkben megénekeltük, hogy legyen akármilyen megosztó Zámbó Jimmy személye és a művészete is, A Király című sorozat nagy feladatot vállalt magára. Egyszerre egyfajta sors- és szociodráma, életrajzi-fikciós alkotás, és a 80-as, 90-es évek vadszocialista, majd -kapitalista Magyarországának hiteles bemutatója. És ezt a lécet ráadásul meg is ugorja! (Cikkünk megjelenése óta ráadásul még tovább emelte a tétet.)

Nos, az RTL másik saját gyártású, fizetős platformra szánt nagyszabású sorozata, A Nagy Fehér Főnök hasonlóan merész. A dramedy műfaj egyszerre fajsúlyos és vicces volta ellenére szeretné megmutatni a XXI. századi magyar kisvárosi lét nehéz, nyomorúsággal és főleg előítéletekkel teli világát úgy, hogy megoldási javaslatot is kínál arra, hogyan lehet ezt a létállapotot túlélni – akár még jól is érezni magunkat benne.

Az alapsztori szerint Csikós Nándit (Lengyel Tamás), az élet rossz végén álló vidéki kisembert éppen kirúgják a munkahelyéről – szerinte rasszista megjegyzés miatt, valójában mert egy tróger. Ezután nem sokkal meghívják Nádai Anikó talk-showjába (gyönyörű RTL-es cameo), ahol szembesül vele, hogy öccse, Ottó immár a húga, Brigi (Rujder Vivien). (Eközben látjuk a fél falut, ahogyan a showt nézik kora este, ami miatt a filmbeli csatornát valószínűleg jól megbüntetik oda nem illő tartalom miatt, de ez mellékes, a sorozat sem tér ki rá, csak gondoltam, megemlítem, hol élünk.)

A sokk hatására hősünk a kamerák előtt veri meg testvérét válogatottan durva (hálistennek kellően és hitelesen szókimondó) szitkozódás közepette, majd még jobban kitagadja, mint amennyire addig tette. Briginek viszont eltökélt szándéka, hogy visszatér szülőhelyére, azaz együtt fog lakni bátyjával, innentől pedig futószalagon jöhetnek a konfliktusok. Főleg mivel kettejük mellett ott van Nándi fia, a sokkal elfogadóbb (bár nagy lelki hullámvasutat megjáró) Botond, és volt felesége, a talán még kirekesztőbb Rita. Emellett Nándi tartozik a helyi maffiózónak és bandájának, erre pedig már csak finom ráadás a válogatott kocsmatöltelék csapat, a főhős egyetlen kvázi menedéke nem épp polgári élete elől. (A további főbb szerepekben olyan színészeket látunk – a teljesség igénye nélkül –, mint Ötvös András, Fekete Zsolt, Pápai Rómeó, Gáspár Tibor és Farkas Franciska.)

Adott volna minden, hogy egy bugyuta sitcommá silányítsák az alaphelyzetet, de szerencsére a Tasnádi István fémjelezte írói csapatnak ennél több volt a gondolata.

Aprólékosan összeszedték, mennyi valódi problémát lehet bemutatni ezeken a szituáción és az adott karaktereken keresztül, és a sorozat több mint fele után úgy tűnik, elhatározták, hogy ezt következetes szocioábrázolással végig is viszik. Amilyen társadalmi sajátosságokat és problémákat egy mai magyar falu/kisváros életén keresztül be lehet mutatni, azt a történet igyekszik maradéktalanul megtenni. Romák, melegek, munkanélküliek, a társadalom perifériáján lévők – A Nagy Fehér Főnök az összes ziccert nagyon szépen előkészíti, és a legtöbb gólt be is rúgja. Finom bónuszként olyan társadalmi csoportok „kisebbségivé” válásának lehetőségét is felvillantja, mint az értelmiség vagy a toleráns liberálisok.

Gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem tudná ezt megtenni, ha nem lenne hozzá egy remek színészgárdája, élén a manapság egyik legfoglalkoztatottabb, és minden szerepében brillírozni képes Lengyel Tamással. A nagyobb hangú, mint amennyire éles eszű, félig a periférián tengődő „egyszerű” srác karaktere persze ismerős lehet korábbi pályafutásából, de sem a forgatókönyv, sem maga Lengyel nem engedi meg, hogy itt is A mi kis falunk karikatúraszerű Gyuriját kapjuk. Helyette Nándi egy hús-vér figura, emberi gyengeségekkel, vállalhatatlan beszólásokkal, de részről-részre kibontakozó, ügyesen felépített karakterfejlődéssel. (Talán nem spoiler elárulni, hogy arra nem lehet egy komplett, nyolcrészes sorozatot felhúzni, hogy a szalonnáci karakter minden epizódban bucira veri nővé operált testvérét – még ha sajnos a magyar valóságban el is tudunk képzelni hasonló élethelyzetet.)

Rujder Vivien szépen alakítja a nagyon is nőies, de tökéletesen határozott (a sorozat egy pontján mókás öndefiníciója szerint: „tökös”) transznemű testvért. Az nem az ő hibája, hogy a forgatókönyv néha kicsit „elszáll”, és a bizonytalan, a nőiességével még mindig sokszor csak ismerkedő karakter bizonyos szituációkban indokolatlanul kiemeli, olykor kicsit ki is használja új testi adottságait. Itt, és még néhány szituációban (pl. Botond néha követhetetlenül gyors színeváltozásaiban vagy a közösség papjának látványosan semmitmondó karakterében), a sorozat kissé felszínes és elnagyolt tud lenni, de az ezeknél sokkal finomabb karakterábrázolások kárpótolnak.

Olyan dolgokra gondolok itt, mint például az „integrálódott” roma karakter, aki – olykor bizony szomorú és megható módon – rezignáltan azonosul, sőt: ért egyet a társak rasszista megnyilvánulásaival. (Azt sem az „arcunkba tolják”, hanem igyekeznek finoman érzékeltetni, hogy Zoli egyszersmind az egyetlen igazán életképes és magával leginkább rendben lévő figura a „többségi” környezetben.) De A Nagy Fehér Főnökig kellett várni arra is, hogy egy sorozat értelmesen és hitelesen tudja bemutatni, a pezsgő nagyvárosba felkerülő vidéki figuráját. A kínzóan rossz TV2-s Bödörék után végre nem Stohl András Szeszélyes évszakokba is kevés, kínos eszetlenkedését látjuk, hanem az első részben Lengyel Tamás nagyon finom, apró mozdulatokban megmutatkozó óvatosságát, bizonytalanságát az addigi életterétől merőben szokatlan környezetben. A néha harsány vígjátéki elemek mellett ezek szolgáltatják a dramedy drámai részét és meglehetősen erős szocioábrázolását.

A sorozat színvonalának említésekor az sem elhanyagolható, hogy (A Királlyal együtt) végre eljött a magyar sorozatokban is a „lassulás” korszaka. Azaz amikor a készítők egy jelenetet nem csak ötlettelenül az orrunk elé dobnak, hanem – olykor kifejezetten szép és érzéketes képeken keresztül – tisztességesen fel is építik, ezáltal adva súlyt a mondanivalónak. Az ilyen megoldások akár öntudatlanul és belénk ivódnak, és sokat tesznek hozzá a befogadáshoz – nem mellékesen értelmes, felnőtt emberként kezelik a nézőt, ami hálás dolog a mai tévés kínálatban.

Az már a nyolcrészes sorozat felén túl is látható, hogy A Nagy Fehér Főnök nem szűkölködik drámában és mélyebb gondolatokban, de ha hinni lehet az itt-ott elcsípett készítői félmondatoknak, ennél komolyabb fordulatok is jönnek. Ez a sorozat nem ajánlott annak, aki azt gondolja, hogy „végre jól megkapják a cigányok/buzik/zsidók/libsik” egy magyar produkcióban, de azoknak sem feltétlenül, akik arra várnak, hogy a nyolcadik rész végére minden, egykor szélsőséges és gyűlölettel teli figura belép a TASZ-ba (vagy akár a Roma Komába). De aki fajsúlyos témákat nézne jó magyar mozgóképes alkotásban, és eközben akár még időnként röhögne is egyet a különféle társadalmi rétegek csetlés-botlásain, bátran vágjon bele A Nagy Fehér Főnökbe – meg fogja hálálni a sorozat.

A Lengyel Tamással készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Agatha Christie is csettintene egyet, annyira csavaros lett a Tőrbe ejtve folytatása
Daniel Craig habókos, de zseniális Benoit Blanc-ja végérvényesen bevonult a filmtörténelem nagy detektívjei közé, Az üveghagyma pedig éppolyan jó, mint az első rész. Spoilermentes kritika.

Link másolása

Az már biztos, hogy Rian Johnsonnál manapság senki nem érzi jobban a klasszikus értelemben vett krimizsánert, a gyilkos kilétét megfejtős fajtát.

A 2019-es Tőrbe ejtve folytatását, Az üveghagymát látva legalábbis könnyedén megfogalmazódhat bennünk, hogy ilyen körmönfont sztorikat a krimi nagyasszonya tudott csak letenni anno az asztalra.

Így méltó örökösre talált a műfaj rajongóbázisa Johnson személyében, aki egyébként mindig szeretett játszani a műfajokkal. Első filmje, a 2005-ös Beépülve például a noirt ötvözte az iskolában játszódó tinifilmekkel, a 2008-as Szélhámos fivéreket pedig nem is nagyon lehet hova besorolni, hiszen egyszerre volt vígjáték, krimi, dráma, valamint romantikus és akciófilm. A 2012-es Looper – A jövő gyilkosában már az időutazós science fiction zsánerébe vegyítette bele a krimit, eddigi legmegosztóbb és legnagyobb szabású filmjével, a 2017-es Star Wars – Az utolsó Jedikkel pedig egy kellemeset reformált az addig hasonló panelekből építkező messzi-messzi galaxison.

S vajon hova lehet még építkezni egy Star Wars-film megrendezése után? Nos, 2019-ben a Tőrbe ejtvével Johnson megmutatta, hova. A sztárparádés „whodunit”-, avagy „kitette”-film többek között Daniel Craig, Ana de Armas, Chris Evans, Jamie Lee Curtis, Don Johnson, Toni Collette, Michael Shannon és Christopher Plummer segedelmével mutatta meg, hogy 20 évvel az ezredforduló után is van még kraft ebben a loporolnivaló műfajban, amennyiben egy körmönfont és kiismerhetetlen forgatókönyv áll rendelkezésre.

Márpedig Rian Johnson piszok jó író. Oscarra is jelölték a szkriptjét 2020-ban (az Akadémia szerint azonban az Élősködőké jobban sikerült…).

Nem mellesleg a 40 millió dolláros költségeire összeszedett a világ mozijaiból 312,8 milliót még pont a Covid kirobbanása előtt, szóval a kasszasikerlét sem maradt el.

S hogy a második részt, Az üveghagymát miért nem a mozikban láthatjuk? Nos, a gyártó stúdió, a Lionsgate fejesei a Tőrbe ejtve meglepő népszerűsége ellenére úgy döntöttek, nem ők fejik tovább Johnson remekét, hanem piacra dobják a franchise-t: így került a legtöbbet ígérő Netflixhez potom 450 millió dollárért. Ők viszont kapásból két folytatást kezdtek el fejleszteni Johnsonnal, így Benoit Banc biztosan kap még minimum egy epizódot, amelyben kedvére nyomozhat. Néhány országban (Németország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Írország, USA) mozis premiert is kapott a film, magyarországi forgalmazóval sajnos azonban nem született megállapodás, ezért nekünk nélkülöznünk kell a nagyvásznat.

Persze ez nem von le semmit Az üveghagyma értékéből, a tévében is rendkívül hatásos, noha nyilvánvalóan a látványra is kellőképp odafigyeltek az alkotók.

Mintha ezúttal több pénz állt volna rendelkezésre (pedig a hivatalos adatok szerint épp annyi, mint az első résznél: 40 millió dollár).

A sztori szerint Benoit Blanc (Craig) kap egy rejtélyes dobozt, ami egy meghívót rejt az excentrikus milliárdos Miles Bron (Edward Norton kellemesen tenyérbemászó) egzotikus görög magánszigetére egy jó kis gyilkos játékra. A többi vendég Bron baráti köréből kerül ki: akad itt exmodell divattervező (Kate Hudson) és az asszisztense (Jessica Henwick), YouTube-sztár (Dave Bautista) és a szexi barátnője (Madelyn Cline), egy Milesnak dolgozó tudós (Leslie Odom Jr.), Connecticut kormányzója (Kathryn Hahn), valamint egy titokzatos nő (Janelle Monáe), akinek nem is kellene ott lennie.

Csodabogarak találkozója lett tehát a gyilkos hétvége, ami természetesen nem úgy alakul, ahogy Miles szerette volna. Ennél többet elárulni a cselekményről azonban vétek lenne, hiszen Rian Johnson forgatókönyve folyamatosan átver minket.

Le a kalappal hát azelőtt, aki a nagy leleplezések előtt összerakja magában a hogyanokat és miérteket.

Az üveghagyma más hangulatot áraszt magából, mint az első rész: a borongós massachusettsi kúria után ezúttal a napfényes tengerparton zajlanak az események, a látvány viszont ezúttal is pazar. Miles Bron modern villája láttán legalábbis nem csodálkoznánk, ha a production designer Rick Heinrichsnek is kijárna egy Oscar-jelölés. Tökéletes terep egy jó kis gyilkossághoz. Mert annyit azért elárulhatunk, hogy gyilkosság történik, még jó hogy, hiszen egy Tőrbe ejtve-filmről beszélünk.

Az első rész egyik nagy erénye volt a remek szereposztás, ez pedig Az üveghagymára is érvényes, hiszen ezúttal is egy kiváló sztárgárda gondoskodik a szórakoztatásunkról.

Közülük is kitűnik a csodás Janelle Monáe (most az ő karaktere kapta azt a kitüntető figyelmet, mint amit Ana de Armasé az első részben), valamint Daniel Craig, aki talán most még jobb, mint amilyennek három éve láthattuk. Ráadásul magáról Benoit Blanc-ról is sokkal többet tudunk meg, közelebb kerülünk hozzá, többek között egy kiváló cameónak hála, amikkel egyébként nem fukarkodik a film: érdemes figyelni, milyen nagy nevek tűnnek fel apróbb szerepekben (az egyikük épp egy magyarországi forgatásról ruccant át egy napra a stábhoz). De Kate Hudsont és a ritkán filmező Edward Nortont is öröm nézni.

Természetesen adódik az összehasonlítgatás az első résszel: jobb vagy rosszabb Az üveghagyma? Meg lehet ismételni azt a zsenialitást, amivel a Tőrbe ejtve varázsolta el a „kitette” szubzsáner megszállottjait? Nos, igen is meg nem is, de nem ez a lényeg. Az üveghagyma a saját jogán, a saját erejéből jó film, nincs szüksége az előzményekre. Épp ezért legyen elég annyi, hogy a maga nemében mindkét alkotás egészen kiváló, és mindkettőtől megkapjuk azt, amiért a krimit imádni lehet: ütős, fordulatos sztori, hús-vér karakterek, érthető és átélhető motivációk, kifogástalan kiállítás. Az év egyik legjobb filmélménye, ennyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk