KULT

Kit öljünk meg, ha nem lesz víz? - Drámai dilemma a Kolibriben

Interaktív játékkal állítja komoly dilemma elé a nézőket Vidovszky György.

Link másolása

A Kolibri Színház gyermek- és ifjúsági rendezőjeként régóta ismerhetjük Vidovszky nevét, aki jelenleg kétlaki: Dublinban él, itthon rendez. A klímaváltozás lehetséges negatív következményeiről, az édesvízkészlet fogyásáról rendezett egy meglehetősen merész, provokatív és ijesztő jövőképet festő darabot.

– Ez egy Watergate címet viselő interaktív játék, amiben a water, azaz a víz szó különleges értelmet nyer. Hogyan született? Te írtad?

– Nem én írtam, az enyém a koncepció, az alapötlet volt, mondjuk így. Tulajdonképpen sok írója van az előadásnak: Eck Attila dolgozta ki a történetvonalat, és írta a produkció szöveges részeit, Királyházi Csaba tervezte a digitális játékelemeket, így ő is írója ennek a darabnak, hiszen maga az előadás nagyrészt interaktív játékokból áll. Valamint Gyevi-Bíró Eszter színházi nevelői szakember az előadás pedagógiai elemein dolgozott. A koncepció kidolgozása és megtartása – vagyis hogy a sok kéz között ne vesszen el – ez volt volt az én feladatom.

Vidovszky György

– Értem. Egy európai együttműködés keretében valósult meg az előadás. Kifejezetten ennek kereteiben és céljából írtátok, vagy már korábban is volt egy elképzelésed, hogy szeretnél ezzel a témával foglalkozni?

– A Kolibri Színház tagja a PlayOn! európai színházi együttműködésnek, aminek az a célja és kérdésfeltevése, hogy miként lehetne új narratív technikákat kipróbálni színházi közegben. Másként, alternatív módon történetet mesélni, vagyis mondjuk nem egy hagyományos dramaturgiájú drámai mű alapján. Ennek egyik kutatandó területe a “bevonódási” – angolul: immersive – technikák alkalmazása színházban, vagyis olyan produkció létrehozása, ami a néző mélyebb involválódását segíti. Ennek keretében hoztuk létre ezt az előadást. A téma maga – azaz hogy a környezetvédelemmel foglalkozzunk – nem kapcsolódik a nemzetközi együttműködéshez. Egyszerűen

én magam úgy éreztem, hogy ez olyan fontos téma, amiről jó lenne előadást csinálni. Amikor ennek az interaktív játéknak az ötlete felmerült, úgy éreztem, hogy végre megtaláltuk a megfelelő formát ehhez a nem éppen színházi téma feldolgozásához.

– Mi az, ami Neked új volt, mi az, amit még nem csináltál korábban színházban, de itt igen? Az interaktivitás azért nem áll távol tőled.

– Általában véve a színházi interaktivitás a néző valamiféle minimális bevonódását jelenti, például a néző váratlanul szerepbe kerül, megszólítják a színpadról, jobb esetben döntést hozhat a történet további alakulásáról bizonyos pontokon. Itt viszont a feje tetejére állítottuk az egészet, mert csak

egyetlen színészünk van, Krausz Gábor, aki a darab utolsó 10 percében jelenik csak meg, előtte pedig több mint egy órán keresztül a nézők egyedül vannak, játszanak – csakhogy nem a színpadon, hanem egy általunk berendezett szobában.

Pontosabban két szobában, ugyanis kettéosztjuk a nézőket, hogy a személyes interaktivitás lehetősége erősebb legyen. Kicsit a szabadulószoba műfajához hasonlít a helyzet, csak épp nem a szobából kell kiszabadulni, hanem meg kell érteni a szobák üzenetét, tartalmát és a jelentését. Így jutnak a résztvevők közelebb ahhoz az információhoz, hogy ezek a szobák

a jövőből érkeztek, egy olyan korból, amikor már elfogyott az édesvíz, az ivóvíz.

– Milyen időpontra helyezted ezt a disztópikus helyzetet és mit jelentenek a címben említett időkripták?

– A nem is olyan távoli jövőben, körülbelül a 2100-s évek elején járunk, és addigra szörnyű következményei lettek a globális édesvíz-hiányának. A szobák, pontosabban az időkripták azért jönnek vissza a mi korunkba a jövőből, hogy azok, akik rájuk találnak – jelen esetben a nézők – , tulajdonképpen

az utolsó pillanatban változtathathassanak ezen az ökológiai folyamaton. Ugyanis még most, 2021 tájékán tehetünk valamit azért, hogy elkerüljük azt a jövőképet,

amit ezek a szobák sugallnak. A darab alcíme Az időkripták rejtélye, mert akik belépnek ezekbe az időkriptákba, üzeneteket kapnak a jövőből, hogy fedezzék fel a szobában elrejtett információkat. Itt a szabadulószobákhoz képest az a résztvevők kutatásának célja, hogy megértsék, mi és miért történt a jövőben.

Amikor pedig mindent felfednek, egy időgép segítségével visszahozzák azt a valakit, aki ezeket az üzeneteket küldte nekik. Ha ügyesek a nézők, az utolsó tíz percben meg is jelenik ez a színész, azaz egy kutató, aki azért jön vissza a jövőből, hogy még most tegyünk valamit az ivóvíz védelme érdekében.

– Hány alkalommal teszteltétek eddig az előadást?

– Elég sokszor, nyolcszor. Mindig javítottunk rajta. Kétszer egyformán még sosem sikerült végigvinni. Van olyan csoport, akik ötven perc alatt is a végére jutottak, és voltak, akik 1 óra húsz perc után is keresték a megoldásokat.

– Közben nem is beszél hozzájuk senki?

– Előre felvett üzeneteket játszunk le nekik. De nincs is másra szükség. És ez a különbség az elbeszéléstechnikában: itt nincs feltétlenül sorrendiség. Feladatokat adunk a nézőknek, hogy mit kéne felfedezni, de hogy az egymáshoz tartozó információkat milyen sorrendben fedezik fel, már rajtuk múlik. Fiókokat, mappákat nyitogatnak a nézők, és keresik a megfejtést, nyomokat találnak, és ha ügyesen, logikusan rakják össze, ebből kijön a tartalom. Minden megtalált információ a vízről, pontosabban annak a hiányáról szól, például hogyan pótolják a vizet a jövőben.

– Mondasz egy példát?

– Egy videojáték-monitor képén

ki tudják választani például azokat az országokat, amelyek mezőgazdaságát és vízfogyasztását teljesen meg kellene szüntetni ahhoz, hogy a többiek számára elegendő víz maradjon. Milliárdnyi embert kéne “megölni”. Ők pedig kiválasztják, mely földrészek pusztuljanak el.

A lényeg a dilemma, és ezen nagyon hosszú ideig szoktak gondolkodni, mert nem mernek egy ilyen döntést megtenni. De pont ez a jó megoldás. Ez épp arra hívja fel a figyelmet, hogy hagyhatjuk-e veszni például Afrikát, vagy egyéb kevésbé fejlett világrészeket ahhoz, hogy megint a gazdagabbak egy ideig ki tudják húzni.

– Volt egy villanykörte-pillanatod, vagy honnan jött az ötlet?

– Talán hallottam vagy olvastam valahol róla, hogy az ivóvíz készlettel lehet probléma a jövőben, később a WWF magyar vízügyi központjának szakértőivel beszélgettem erről, ők nagyon komor képet festettek a jövőről. Akkor jött az ötlet, hogy erről csináljunk egy előadást.

– Sokszor fiatalokkal és fiataloknak dolgozol. Tőlük látod a megoldást?

– Igen. Azért érdekes a helyzet és nehéz kikövetkeztetni, mi lesz a jövőben, mert a mostani fiatalok sokkal tudatosabban kezelik a környezetvédelmet, mint az én generációm. “Klímahumbuk”, mondják sokan.

– Pedig az az ellentmondás, hogy pont nekünk kéne értük aggódnunk.

– Igen. Kérdés, hogy ez a fiatal generáció meddig fogja megtartani ezt a tudatosságot, ezért fontos, hogy még jobban felhívjuk erre a figyelmüket.

A fiam számára például teljesen természetes, hogy betartja a szelektív szemétgyűjtést Dublinban. Mint ahogy az is, hogy nem folyatja korlátlanul a vizet tusolás előtt, után, közben.

De hogy a jelenlegi életvitelünk meddig tartható fent így, nem tudom. Az előadás vége az, hogy megnézzük, mi lehetséges az elkövetkező nyolcvan évben, ha így folytatjuk – és elkészítjük a fiktív idővonalunkat: mi lenne, ha máshogy csinálnánk.

– Világmegváltó gondolatok.

– Ez csak színház. Ha egy előadás csak egy kicsit tud érzékenyíteni, egy problémára felhívni a figyelmet, akkor már tettünk valamit, és persze az is fontos, hogy közben jól szórakozzanak a nézők.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Básti Juli: „Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az hadd essen jól!”
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznőt a Centrál Színház új bemutatója kapcsán kérdeztük többek között a metoo-ról, édesanyjával való kapcsolatáról és a pályakezdésről.

Link másolása

A Centrál Színház 2020-ban egyszer már nekifutott Tracy Letts Mary Page Marlow című drámájának, ám a Covid közbeszólt. Idén ősszel némileg új felfogásban mutatták be ismét. A címszerepet öt hölgy alakítja: Hőnig Emma, Martinovics Dorina, Földes Eszter, Gombó Viola Lotti és persze az egyik legnagyobb kedvencem: Básti Juli. A művésznővel a sajtóbemutató után beszélgettem.

– Látom, olvasom, hogy a mai napig sok interjúban kérdezik az édesapjáról, Básti Lajosról. Én arra gondoltam, beszéljünk most kicsit az édesanyjáról, Zolnay Zsuzsáról. Sok mindenben láttam, de két szerepe a mai napig emlékezetes a gyerekkoromból. Az egyik az És ön mit tud? című tréfás celebvetélkedő, illetve a Mici néni két élete, ahol szenzációsan játszotta a rosszmájú, undok kolléganőt. Kicsit meséljen róla, milyen volt a kapcsolatuk, mennyire tudta segíteni a pályán?

– A mamámnak köszönhetem, hogy egyáltalán elmentem felvételizni. Már sokszor elmondtam, hogy az apám tiltott a pályától, de a mamám, amikor megtudta, hogy mégiscsak szeretnék jelentkezni, abszolút bátorított és cinkosságot vállalt velem.

Úgy beszéltük meg, ha felvesznek, akkor megmondjuk, ha nem vesznek fel, akkor meg sem említjük, hogy megpróbáltam.

Mindig, mindenben nagyon segített. Gyerekkoromban nagyon jó kapcsolatunk volt. Apám halála után kicsit bonyolultabb lett a dolog. Egyáltalán nem akarta, hogy elmenjek Kaposvárra. Hívtak pesti színházak is, és ő győzködött, hogy maradjak Pesten, mert itt lehet karriert építeni. Viszont én pontosan tudtam, hogy ha meg akarom tanulni a szakmát, ahhoz nagyon sok főszerepet kell eljátszanom. Muszáj elmennem vidékre, mert ott megkaphatom az összes létező nagy feladatot. Ezen volt egy kis vitánk, de aztán belátta, hogy igazam van. Emlékezett rá, hogy az ő miskolci egy éve kevés volt. Összesen két főszerepet játszott, a Warrenné mesterségét és az Antigonét.

Minden színésznő pályájának az elején sok a bizonytalanság. Ha tovább lent marad, megerősödik színészként, megkapta volna azokat az emberpróbáló szerepeket, amikben fejlődni tud, jobban ki tudott volna állni később magáért, miután feljött a Nemzetibe. Mert ott aztán elég mostohán bántak vele.

– Azt nem sikerült kiderítenem, hogy játszottak-e együtt.

– Nem. Egyedül Bacsó Péter filmjében, a Banánhéj keringőben volt egy közös jelenetünk. Ő játszotta az anyámat.

– Tegnap, az interjúra készülve újra néztem A vörös grófnőt. Emlékszem, annak idején milyen népszerű volt, és meglepett, hogy az alakítása ma is mennyire frissnek, hitelesnek hat, nem érezni rajta semmi porosságot. Nem ez volt az első filmszerepe, de úgy emlékszem, ekkor figyelt fel önre igazán a közvélemény.

– Igen. A Kettévált mennyezettel nyertem az első külföldön díjam, de azt nem játszották olyan sokat a mozik.

Ezzel együtt nekem sok bajom volt a Vörös Grófnővel. Történelemkönyv szagú volt az összes dialógus.

Az író-rendező, Kovács András ragaszkodott a saját szövegéhez. Én sok helyen máshogy mondtam volna, hétköznapibban, de ő nem nagyon engedte. Ezért aztán nehezen ment a forgatás. Azt viszont nagyon élveztem, hogy ekkora feladatot kaptam. Önmagában is euforikus megkapni egy ekkora szerepet, amikor hemzsegtek körülöttem a jobbnál jobb színésznők. 110 napos forgatás volt! Öt hónapon át forgattunk. Amellett, hogy majdnem minden nap, sokszor több mint 12 órát forgattam, folyton ruhapróbáim voltak. Ha nem volt a filmben 60 ruhám, akkor egy sem. Elképesztő munka volt, de nagyon élveztem, főleg az első részt. A második rész már nehezebb volt, mert ott aztán végképp mi mondtuk föl a történelem leckét.

– Annyi párhuzam talán van a Mary Page Marlow és A vörös grófnő között, hogy ott is és itt is 10-15 év telik el az ön által játszott karakter életében.

– Ez benne a kihívás. Azért színész a színész, ezért megyünk erre a pályára, hogy mindenféle kort, mindenféle embert eljátszhassunk. Emiatt különösen jó feladat a Mary Page, igazi csemege. Amikor először, 3 éve elkezdtük, Borbély Alexandrával játszottuk ketten az összes szerepet. De tény, hogy a szerző eredetileg hat nőre írta, tehát most játsszuk majd pontosan. Egy szereplőt így is spórolunk, de szerintem most nagyon jól van kiosztva.

– A koncepcióváltást Alexandra távozása okozta? Laikusként nézve ez akár lefokozásnak is tűnhet.

– Kifejezetten erősíteti az előadást, hogy többen játsszuk!

– Hőnig Emmával, a gyerekszereplővel együtt öten játsszák ugyanazt a személyt. Négy különböző művész egyéniség. Próbálták valamennyire közelíteni az alakításukat, a szerepfelfogásukat? Hiszen végsősoron mégiscsak ugyanazt az egy embert jelenítik meg.

– Nem kerestünk külsőségeket. A sorsunk hasonló. Mindegyik Mary Page körömszakadtáig küzd. A férfiak pedig többnyire, szerepük szerint lenyomják őt. Nem az volt a lényeg, hogy mindenki szőke legyen, vagy barna.

Ez a darab mindannyiunkról szól, az összes nőről.

Különösen most, amikor felerősödött a kérdés: hogyan bánnak velünk, és miként lehetne másképp.

– A három női generáció, az anya, Mary Page és az ő lánya, Wendy ugyanabban a kiszolgáltatott helyzetben vannak, de reményt ad, hogy Wendy, a legfiatalabb, úgy tűnik, már képes kilépni ebből az ördögi körből és kezébe veszi a sorsát.

– Hozzáteszem, hogy az anya, Roberta sorsát – Pálfi Kata játssza – nem nagyon ismerjük, de azt látjuk, hogy szeretőnek kellett, feleségnek már nem. Ő sem véletlenül lett olyan, amilyen. Mindenki hurcolja magával a maga puttonyát. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az utolsó jelenetben a patyolatból kilépve vigyek magammal két batyut, legyen a kezemben két nagy teher. Ami a darabbéli lányomat Wendyt illeti, ő valóban fény az alagút végén. Most már talán máshogy fognak a nőkhöz viszonyulni.

– Óhatatlan, hogy a darabot látva az ember a #metoo mozgalomra gondol.

– Persze. Nem véletlenül írta meg most a darabot a szerző, Tracy Letts.

– Egymás után pattantak ki a zaklatási botrányok, van saját #metoo története?

– Nagyon erős saját élményem is van, de úgy döntöttem nem akarok megszólalni, nem is fogok beszélni róla. Egyébként meg jó lenne egészséges egyensúlyt találni az ügyben. Ne veszítsék el a nők a természetes késztetésüket arra, hogy vonzóak legyenek, hogy megforduljanak utánuk a pasik.

Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az továbbra is hadd essen jól! Amerikában átestek a ló túloldalára, most már mindenért perelni lehet. Ez sajnálatos hülyeség.

Viszont az nagyon fontos, hogy akit bántalom ér, tudjon hova fordulni tanácsért, orvoslatért. Segítsenek neki, és neki segítsenek. Ne gondolja azt, hogy nincs menekvés. Az pedig a legnagyobb bűn, ha gyerekekkel történnek ilyen dolgok, az főbenjáró, hiszen ők végtelenül kiszolgáltatottak, sérülékenyek és az egész életükre kihat a bántás.

– A szakmán belül érezhető változás?

– Szerintem igen.

– Mit hoz a jövő, milyen feladatok várnak még Önre az előttünk álló évadban?

– Csak terveink vannak. Visszahoznánk a Nem félünk a farkastólt, Albee remekét, amit Rudolf Péterrel játszunk, de már Fehér Tiborral Nick szerepében. Azért nem tudok véglegeset mondani, mert beláthatatlan a jövőnk.

Nem tudjuk, mi lesz velünk télen, hogyan fizetjük a számláinkat, jön-e majd a néző.

Aztán az évad végén, májusban megint tervezünk valami nagyszabásút, amiben benne lennék. Annyit elárulhatok, hogy Shakespeare-darab.

Hamarosan látható lesz a Pepe című sorozat második évada, most zajlanak a forgatások. Épp tegnap hívott Dés László, hogy májusban megint lesz egy nagy koncert, ezúttal az Arénában, a legújabb csapattal: Für Anikóval, Mácsai Pállal és Nagy Ervinnel közösen éneklünk majd megint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobb Agatha Christie-filmje: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Amit nem Agatha Christie írt, de mégis ott lebeg a szelleme. Igazi modern ki-tette-krimi a mozikban.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

Adott a londoni West End, egy remekül futó darabbal, az 1950-es években. Agatha Christie Egérfogója a mai napig örökérvényű, végtelenül szórakoztató krimi. Épp a századik előadását ünnepli a társulat, amikor drámai módon tetőzik az este: a darab hollywoodi rendezőjét csúnyán vérbe fagyva találják a színpad közepén, mondhatni színpadiasan beállítva.

Adrien Brody (a rendező) szerencsére nemcsak az első jelenetekben látható, mert flashbackből sincs hiány a filmben, ami maga a krimi királynője előtti főhajtás, színházi kikacsintós vígjáték és könnyed eleganciával levezényelt szórakoztató moziélmény.

Na de térjünk vissza a vérbe fagyott Brodyhoz,

akinek egy megátalkodott gyilkos még a nyelvét is ki akarta tépni, állapítja meg a gyorsan kiérkező detektív Sam Rockwell szokásosan briliáns alakításában.

Mellette okvetetlenkedik Stalker közrendőr (Saoirse Ronan végig iszonyú vicces, ahogy nem képes leállni az okoskodással és előre letartóztat fejben már mindenkit, aki kicsit is gyanús, aztán a végén persze mégis ő lesz az egyik megoldókulcs). Mondanunk sem kell, hogy a megfáradt, magánéleti búbánatát alkoholba fojtó Stoppard felügyelő (Rockwell) és a pörgő fiatal nő párosa lesz a film egyik mozgatórugója, az ő nyomozásuk, első pillantásra esetlen működésük vezet a megoldáshoz, ahogy anno az Agatha Christie is remekül kitalálta és a filmben is elhangzik:

kell valami furcsaság, valami szerencsétlenül emberi a nyomozóban, hogy a néző neki drukkoljon, csak esetünkben nem a dagi Poirot hívja össze a gyanús szereplőket egy nagy beszélgetésre, hanem a bizonyítási kényszeres, lelkes újonc és a megfáradt, sánta felügyelő igyekeznek megoldani az ügyet.

Amiben természetesen mindenki gyanús, betekinthetünk a színház korrupt és mocskos kulisszái mögé, miközben a rendező és a forgatókönyvíró, akárcsak Christie a regényei lapjain, úgy manipulálják a nézőt mindentudó és mindent elrejtő elbeszélőként, hogy tényleg nem sejteni, mire lyukad majd ki a sztori.

A történet sorozatosan átver bennünket, akárcsak a nyomozókat. Közben formai trükkökkel operál: hol a krimi műfajára reflektál poénokkal, hol az Egérfogót idézi meg meta-elemként, hol ki-kikacsint a nézőre – akár konkrétan a szereplőket a kamerába beszéltetve –, mintha azt üzenné: látjátok, milyen jó játék ez? Főleg, ha az ember arra is kíváncsi,

merre fejlődik az utóbbi években reneszánszát élő klasszikus who done it-zsáner, azaz a ki-tette rejtélyre épülő csűrt-csavart sztorijú nyomozós, klasszikus krimiműfaj, melynek egyik csúcsdarabja a Knives Out (Tőrbe ejtve) volt a közelmúltban.

Nem beszélve arról, hogy Kenneth Branagh sem véletlenül húzta elő a Christie-klasszikusokat és adaptálja őket sorban. A Christie-i hagyományokhoz biztos húzás visszanyúlni, megújítani vagy megugrani a magasra tett lécet meg pláne.

Az Ecc, pecc vizuálisan, ritmusában, ötletes dramaturgiai és vágási megoldásaival jópofa, de mégis kisebb bravúr, mint a Knives Out, de jókat lehet nevetgélni rajta, találgatni és drukkolni. A megfejtés nem vág fejbe különösebben, a katartikus lezárás is elmarad, de még mindig a zsáner eredetibb darabjai közé tartozik, amit filmnyelvi ötletessége, képei, remek alakításai, eredeti szemszögváltásai miatt még akár újra is nézhetünk majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk