Indonéz lány a Quimby koncertjén
A Sziget nulladik napján a Nagyszínpadot a mai magyar rockzene talán legjobb zenekara vehette birtokba, a Quimby is megkapta a lehetőséget az LGT, a Kispál és a Tankcsapda után, hogy egy komplett estén át szórakoztassa a nagyérdeműt.
Az volt az egyetlen kívánságom, hogy a Most múlik pontosan (modern magyar himnuszunk, téma a 21. századi népdalgyűjtésből...) ne valami kommersz formában, és ne is a Csík zenekarral adassék elő tegnap este a Quimby-napon a Szigeten.
Minden másra nyitott voltam, amit Kiss Tibiék (valamint a közönség) tervezett a Quimby Csodaországban címen futó produkcióban az estére, és nem is kellett csalódnom semmiben.
Most múlik pontosan - by Alice
A mintegy két és fél óra alatt persze minden nagy Quimby-slágerre számítani lehetett, hiszen a repertoár nagy részét a közönség szavazatai alapján állították össze.
A színpadkép rendesen fel volt építve, alapvetően a vörös szín dominált végig, nemcsak a Legyen vörös alatt, és mozgalmas, jól bejátszható színteret alakítottak ki a zenészeknek.
Ami viszont meglepett, az a hangosítás, nagyon ritkán hallottam ilyen jól szólni magyar zenekart a Szigeten, de máshol sem nagyon. Ha az Autó egy szerpentinen és az Ajjajjaj tökéletesen szól, akkor nagy baj nem lehet, de más számok alatt sem volt gond.
Egyébiránt jól tervezték meg a számok sorrendjét is, nemigen volt üresjárat a koncerten, de hát egy húszévesnél is idősebb zenekar esetében már elvárható, hogy feszes és tempós előadást rakjanak össze, különösen, ha visszanyúlnak az első, angol nyelvű lemezekhez is.
Néhány számot kissé áthangszerelve hallhattunk, ez egyébként egyáltalán nem baj, feltehetően a zenekar is unja mindig ugyanúgy eljátszani a 10-15 éves számaikat, Lovasi mondta egyszer a Kispál felújítós turnéja idején, hogy felüdülés újra elővenni, leporolni a régi számokat, és kicsit át is írni őket.
Az új számok is tetszettek a közönségnek, azt pedig már most lehet sejteni, hogy a Kivándorló blues nemcsak a Quimby-rajongók nagy kedvence lesz, hanem egy egész korosztály életérzését sikerült dalba foglalni - sajnos...
A koncert csak a csúcspontja volt a monstre Quimby-napnak, ahol számos koncert, kulturális rendezvény, a zenekarhoz valamilyen formában kapcsolódó vagy általuk kedvelt produkció is felütötte a fejét a délután folyamán.
A hőség azért kicsit befolyásolta a programot, este hatig elég nehezen lehetett volna bárkibe is ütközni Csodaországban, mindenki inkább árnyékos helyeket keresett, és megpróbálta túlélni a negyven fokos kánikulát.
Alice azonban megérkezett, és ha nem is Csodaországból, de Indonéziából. Valószínűleg sokan emlékeztek arra a kedves indonéz lányra, aki az internet sztárja lett nálunk azzal egy pár napra, hogy egy szál gitáron előadta a Most múlik pontosant.
A meglepetés tehát Alice lett, aki egyáltalán nem volt lámpalázas a több tízezres tömeg láttán, és mikor felhívták a színpadra, szépen el is játszotta-énekelte a dalt, a közönség nagy ovációja közepette.
Megvolt tehát minden, amit szerettem volna, mondjuk, egy kicsit tovább is tarthatott volna az egész, még úgy másfél-két órán át tudtam volna hallgatni a zenekart, amelynek megadatott, hogy pályája csúcspontján adhatott egy nagyszínpados koncertet.
Ha szereted a Quimbyt, nyomj egy lájkot!