FankaDeli: a szeretet határozza meg a mindennapjaimat
FankaDeli mutatkozott már közösen Kokóval és Simicskó Istvánnal is egy videóklipben, segítette több magyar underground zenekar felemelkedését, ilyen például a Punnany Massif, a Halott Pénz. Valamint Szabó Balázzsal együtt megalakították a Suhancos formációt, mely egészen 2009-ig működött. Nemrég jelent meg legújabb lemeze a „Csigákat gyűjtöttünk”, és már készül is a következőre, a „Felhőtérképre”. Beszélgettünk a gyermekeivel való kapcsolatáról, a hitről, a nevéhez köthető magyar földre mozgalomról és a politikai radikalizmusról.
– Újfajta kezdeményezést indítottál el Magyarországon a közösségi-finanszírozású lemezeiddel és klipjeiddel. Milyen volt a támogatottsága és fogadtatása a „Csigákat gyűjtöttünk” c. új albumodnak?
Eleinte sokan kétkedve fogadták ezt az elképzelést, de tizennégy hónap múlva, mikor megjelent a lemez, megváltozott ez a hozzáállás. A zene önmagáért beszél, de a designja is! Eddigi albumaim közül ennek sikerült legjobban a kivitelezése: dupla tok - minőségi papírból, rajta a két gyönyörűen megrajzolt „csigaház”, belül egy DVD, egy CD valamint egy könyvecske található. Sajnos ez a színvonal nem jöhetett volna létre önerőből! Szerencsére nemcsak a lemezkiadást sikerült így finanszírozni, hanem két új klipet is: az „Ott találsz” és a „Szappanbuborék” címűt. Megjegyzésként mindehhez csak annyit fűznék, hogy Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt is láttam ilyen, közösségi finanszírozással életre keltett - nem csak zenei - elképzeléseket.
Utólag sajnálom, hogy akkor még nem vágtam bele, de azóta tanultam a hibámból, és a „Felhőtérképre” - az idén megjelenő albumomra - elkezdődött gyűjtés már igen jól halad. Emellett persze vannak véletlenszerűen létrejött projektjeim, ilyen a „Most” c. klip is, mely tavaly novemberben, az eddig befolyt összeg egy kis részéből készült. Karácsonyhoz közeledvén úgy éreztem, mindenképp aktuális lesz, így szinte hirtelen felindulásból szerveztem egy forgatást - rengeteg telefonálgatás, ügyintézés árán...A sikerét látva, szeretnék még az új album néhány dalához is klipet készíteni.
– A „Most” c. klipedben megjelenik a kisfiad is. Nehéz volt őt szereplőnek felkérni?
A dal üzenete mindkét fiamhoz szól. Jó lett volna, ha részt vehettek volna benne mindketten, de Regő még túl pici, így Zente jelképezi mindkettőjüket. Szerencsére az anyukájukkal, Andival, nem volt nehéz dolgom, mivel ő vokálozik is a számban. Csak attól féltem, hogy tudom majd a gyerekem érdeklődését a forgatás ideje alatt fenntartani. Ezért kilátásba helyeztem számára a LEGO – „Gyűrűk ura” számítógépes játék megvételét...
Igazán vicces volt a forgatás, állandóan poénkodtunk. Egy ilyen „beszólásán” azóta is folyamatosan röhögünk: mikor a klipben, a futárt játszó Csabi barátom, Kokóval „Fifát” játszott a boltban - és veszített, Zente azt mondta: „Neked sokat kell még gyakorolnod ezzel a játékkal!”
– Említetted az előbb Kokó nevét. Mi alapján választod ki az együttműködő partnereket? Milyen új zenei projektek vannak most készülőben?
Először mindig létrejön velük valamilyen emberi kapcsolat és csak utána lesz belőle együttműködés. Soha nem a „koncepció” számít, hogy ki kellene mellém, vagy ki mutatna jól. Persze ehhez szükséges, hogy hallgassák a dalaimat és szeressék, amit csinálok. Így volt ez Kokóval és Kowával is. Néhány napja jelent meg az MFLP-lemez, amit néhány „reppes” barátommal közösen készítettünk. Számos ötlettel, elképzeléssel készültem erre az évre.
– Vannak-e olyan fiatal zenészek, zenekarok, akiknek az indulását segíted?
Az MFLP tagjai is, valamilyen formában ide sorolhatóak. Talán Pit a leginkább közkedvelt közülük. Sokan kérnek tőlem tanácsot időről - időre. Sajnos, vagy sem, soha nem voltam „akkora arc” a zenei színtéren, hogy komolyabban segíteni tudjak másnak – bár az indulásnál valóban sokaknak segítettem: Punnany Massif, Háborgató Maszkura, Deniz, Halott Pénz... Néhány éve jelentősen megváltozott a „zeneipar” is. Az internet mindenhová betört, függetlenül attól, hogy ki, hogyan éli meg, és mit gondol róla. Ma már a netes közönség dönt, emiatt leginkább önsegítésről érdemes beszélni. Vagyis, minden eszköz megvan arra, hogy valaki akár a YouTube-on, az Instagramon, vagy a Facebookon jelenjen meg, és feltöltsön bármit. A siker számokban, nézettségben és lájkokban mérhető.
Elképesztő a túlkínálat a valóban jók mellett, de azt hiszem, garázs-zenekarok mindig is voltak. Csak eddig a kiadók profithajhász emberei döntöttek a sorsukról, most pedig a közönség. Bár jobbnak hangzik a jelenlegi felállás, de a közönség óriási hányadának „Mónika-show” iránti igényei miatt még sem annyira a fejlődést, inkább a hanyatlást jelenti... Mindegyik változat sok sebből vérzik, de talán a jelenlegi a legpokolibb, ha végignézünk a zenei palettán. Ez már tényleg Szodoma-kapujának tűnik, de tartok tőle, hogy lehet ennél rosszabb is…
– Úgy tudom, hangmérnökként is dolgozol, és ezért rengeteget utazol az országban. Hogyan fogadnak az emberek, hiszen rendkívül személyes a kapcsolatod a hallgatóiddal? Tudnál mondani néhány példát?
Sokan felismernek, kellemesek a tapasztalataim. Jó hatással van rám ez a „polgári foglalkozás”, ezek az élmények mind megjelennek a dalaimban is. Mondhatni csiszolódtam, mint a gyémánt... Tizennyolc éve lépek fel, és arról vagyok híres, hogy mindig maradok az utolsó fotóig vagy kérdésig. Mármint, azok számára, akik oda mernek jönni, nem csak utólag levelet írni, hogy: „láttalak csak nem mertem odamenni”. Na, az ilyenektől mindig lekaparom a falat... Nekik üzenem: mindkettőnk számára fontos minden találkozás! Ki kell használni az alkalmat. Azt szeretem, mikor valaki odajön hozzám, megkopogtatja a vállam, és mond, mesél valamit, vagy csak kérdez. Annak van értelme!
– A te nevedhez köthető a Magyar Földre mozgalom. Mióta működik, és milyen indíttatásból hoztad létre? Milyen projektek, kezdeményezések köthetőek hozzá?
Ez egy olyan kis közösség, ami körülöttem szerveződött, él és változik nyolc és fél éve. A „magyarfoldre.hu” oldal ennek a virtuális bázisa. Minden évben tartunk egy ötnapos „elvonulást” a nyár folyamán. Erről sok kép és videó is található a neten, illetve „A szivárvány végén” című dalunk képi világa is jól tükrözi ezeket a napokat. Számos kezdeményezésünk volt az évek során. Annak, aki felkeresi a weboldalunkat, lesz mit néznie...
– Állandóan bírálták eddig a munkásságodat jobbról és balról is. Ennek ellenére mégis nőtt a hallgatottságod. Szerinted mi lehet ennek az oka? Mi lehet az az üzenet, ami ilyen hatással van az emberekre?
A rajongók mellett sok a bennem csalódottak száma is. Markáns véleményem van a világról, határozott elképzeléseim, és ez nem mindig egyezik azzal, amit tőlem várnának... Ahogy nő a rajongók köre, néhányan el is hagyják azt. Vannak köztük, akik, csalódásukban „anyáznak” is. Ha tinglitangli, vagy elvárt számokat írtam volna, akkor nyilván csak nőne a tábor. Úgy gondolom, nekem más az utam. A média részéről sem érzek igazán nyitottságot. Bár mostanában egyre több interjút adok, továbbra sem kapok lehetőséget, hogy hozzászóljak a közélethez. Ki lehet mondani: abszolút nem vagyok tényező. Hogy ez mindig így lesz-e, vagy mennyire fontos ez egyáltalán, nem tudok konkrét választ adni.
– Hogyan tudnád most önmagadat és a munkásságodat definiálni? Mik azok az alapértékek, amik az egész eddigi munkásságodban állandóak voltak?
Sem önmagam, sem a munkásságom nem tudom meghatározni, hiszen úgy van ez velem, mint a pap sírján a felirattal: Tanulmányait befejezte... A rengeteg tapasztalás, példa és az egyre több ismeret átformálja az embert. Sokszor érdekes szembesülnöm régebbi kinyilatkoztatásaimmal. Ma már jóval árnyaltabban látom a világot, és érdekes mód, mégis pálcát törnek felettem - most mások. Pedig csak egyetlen - elcsépeltnek tűnő - gondolat határozza meg a mindennapjaimat: a szeretet. Ennek a jegyében próbálok látni és láttatni...
– Hogyan egyeztethetőek össze az ősi magyar szokások, jelképek és tradíciók a keresztény értékrenddel?
Azt hiszem, a dolgokat nem összeegyeztetni kell, hanem kiszűrni a múlt által felkínált lehetőségekből a legjobbakat, a legidőtállóbbakat, a még mindig frisseket és használhatóakat pedig beépíteni a jelenbe. Én magam is azt vallom, hogy nem az őseinket kell követnünk, hanem azt, amit ők követtek! A klasszikus hagyományőrzés szép és romantikus, de nem lehet élő. Élnünk kell a kor nyújtotta lehetőségekkel, a modern kemencéktől kezdve az interneten át, az új ruhaanyagokig, ahogy őseink minden bizonnyal tették volna.
– Mit jelent számodra a magyarságtudat? Szerinted miért káros az, ha ez szélsőségekbe csap át?
Nehéz definiálni, hogy mi szélsőséges és mi nem az. Maradjunk inkább a „radikális” szónál. Sok előadásomban elmondtam, hogy a hétköznapi életben rengeteg példa akadhat arra, mikor az embernek radikálisan kell cselekednie, gyökeresen kell változtatnia valamin. Például kihúzni egy fogat, vakbél-műtétet végrehajtani, vagy éppen „elszenvedni” azt, ezek mind-mind radikális dolgok a nyugalmi állapothoz képest. Úgy gondolom, tévesen használja a sajtó ezt a fogalmat. Minősít vele, diszkriminál, pedig alapvető és gyors – radikális - változások kellenének, hogy komoly esélye legyen akár ennek a népnek is, de akár a civilizációnak a fennmaradásra.
A „radikális” szitokszóvá válása folytán azonban nem mondjuk ki ezt, nem nyomatékosítunk vele… Ezzel a gondolkodással én szinte egyedül vagyok a közéletben. Arra a dologra, amire sokan gondolnak a szó kapcsán, hogy gyűlöletet szítani és közvetíteni másokkal szemben, semmilyen radikalizmus nem szükséges, csak ostobaság, és rosszindulat.
– Képes lehet-e egy ennyire megosztott nemzet a megújulásra és az együttműködésre? Hiszen a történelem folyamán rendszerint széthúzást tapasztalhattunk. Milyen lehetőségeket látsz erre mégis?
Nincs romantikus elképzelésem ezzel kapcsolatban. Félreértés ne essék, nem akarom rövidre zárni az utolsó kérdést, de mégis meg kell tennem. Aki elolvassa Máraitól az „Egy polgár vallomásai” című művet, könnyűszerrel megértheti, hogy semmi sem változott, különösen nálunk. Az ember maradt az, ami: nem változott. Ebből fakadóan nem is fog. Mert nem ez az élet lényege. Sőt! Remélem elég misztikusan zárjuk ezt az interjút...
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!