KULT

Dobos Evelin: „A mai napig dolgozom azon, hogy ne aggódjak túl mindent”

A Keresztanyu színésznőjével színészetről, útkeresésről és arról is beszélgettünk, mit csinál, ha épp nem dolgozik. De azt is elárulta, mit gondol karakteréről, Harangozó Petráról, és számára mi az álomszerep.

Link másolása

Dobos Evelint legtöbben talán a Keresztanyu című sorozatból ismerik, hiszen ő alakítja Róza mama legidősebb unokáját, Harangozó Petrát. De Evelin olyan filmekben is játszott korábban, mint a Napszállta vagy a Curtiz. Sőt, az egyetemi tanulmányi után műsorvezető is volt. Most többek között arról mesélt nekünk, mikor szeretett bele a színészetbe, és miért döntött aztán mégis úgy, hogy televíziós műsorkészítő szakon tanul tovább. De elárulta azt is, hogyan alakította ki Harangozó Petra karakterét, milyen szerepet szeretne egyszer mindenképp eljátszani, és, hogy mit csinál, amikor épp nem dolgozik.

- Már általános iskolás korodban is játszottál színházban. Mindig is a színészet érdekelt a legjobban?

- Az anyukám már kiskoromban is látta rajtam, hogy az önkifejezés különböző formáit keresem. Először ez a balett volt számomra, abban tudtam kiélni a kreativitásomat, a művészetek iránti érdeklődésemet. Ez egyébként egész sokáig kitartott. Amikor aztán átkerültem a debreceni Csokonai Színházba balett órákra, akkor kezdett beszippantani a színjátszás.

- Mi volt az első szereped?

- Gyerekként főként csak ilyen apróbb jeleneteim voltam. Egyszer volt szöveges szerepem, amikor már a színlapra is kikerült a nevem, ez volt a Peter Pan musical. Nem kellett énekelnem, csak a végén volt egy rövid jelenetem. Aztán egyébként a gimnáziumban véget ért ez a dolog, mert akkor már nem lehetett színházi szerepeket vállalni. De addigra már nyilvánvalóvá vált bennem, hogy érdekel a színészet, hogy mindent, ami ezzel jár, varázslatosnak tartok.

- Viszont mégsem a színész szakot választottad, amikor jelentkeztél a Színművészetire. Miért döntöttél a televíziós műsorkészítő szak mellett?

- Igazából először nem is az SZFE-re mentem, hanem a közgázon próbáltam megtalálni magam, de az egy tévút volt.

Mondjuk jó voltam matekból, tehát azzal nem volt gond, meg nagyon jó lett az érettségim is. De egyébként ez nekem elég fontos volt, mert drámatagozatos voltam a középiskolában, és a drámásokra mindig rátesznek egy bélyeget a reáltagozatos osztályok, amiért egy kicsit szabadabban létezünk. Persze, hozzájuk képest ez így is volt, de én meg akartam mutatni, hogy igenis tudom ugyanazt az eredményt hozni, amit ők. Így kötöttem ki végül a közgázon is, ahol nagyon hamar, kb. egy hét alatt kiderült, hogy ez nagyon nem az én világom. Ezután újra meg kellett találnom, hogy mi lesz az én utam. Ekkor jött velem szembe a televíziós műsorkészítő szak.

Egyébként már fogalmam sincs, hogy ez egy ilyen sorsszerű dolog volt. Nagyon be akartam kerülni és elsőre fel is vettek, amiért nagyon boldog voltam.

- Az egyetem után az M5 műsorvezetője lettél. A színészetről akkor lemondtál?

- Soha nem volt bennem az, hogy választanom kell a színészet és a műsorvezetés között. Mindig nyitottsággal álltam minden lehetőséghez. Amikor az M5 indult, akkor az egyik egyetemi tanáromtól kérték, hogy ajánljon néhány volt diákot a műsorvezetői castingra. Köztük voltam én is, majd az esélytelenek nyugalmával elmentem a castingra, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy milyen élmény részt venni egy ilyen típusú meghallgatáson. Tényleg őszintén meglepődtem, amikor felvettek, és nagyon örültem is neki, hiszen ekkor épp lediplomzátam az SZFE-n és megint útkeresésben voltam, nem tudtam, mi a következő lépés.

- Szerintem ezzel sokan vagyunk így. Amíg az ember egyetemista, addig olyan magától értetődőnek tűnik minden. Aztán egyszer csak lediplomázol, és ott maradsz a kérdéssel, hogy hogyan tovább.

- Rettenetes...az egy nagyon nehéz időszak volt.

Már a középiskola végén is azt éreztem, hogy az akkori döntéseim meghatározzák a jövőmet, hogy nem mindegy, hova megyek tovább, mit csinálok. Ez persze nincs így, de akkor és ott, annyi idősen így látja az ember. Hogy nagyon fiatalon kell meghatározó és nehéz döntéseket meghozni. És én nagyon rosszul éltem meg azokat az időszakokat, amik ilyen bizonytalanul teltek. A mai napig dolgozom azon, hogy ne aggódjak túl mindent, mert ahogy anyukám szokta mondani: minden rendben lesz.

Csak figyelni kell a lehetőségekre, jól megélni azokat, szorgalommal, alázattal dolgozni és nem szabad belesüppedni a bizonytalanságba.

- Végül aztán visszataláltál a színészethez, csak néhányat kiemelve: játszottál például a Napszállta és a Curtiz című filmekben, most pedig a Keresztanyu című sorozatban alakítod az egyik főszereplőt. Melyik szerep volt eddig a legmeghatározóbb számodra?

- Minden munkám nagyon meghatározó volt. Nem tudom őket rangsorolni, mert mindegyiket másért szerettem.

A Napszállta egy csodálatos élmény volt, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni Nemes Jeles Lászlóval, hamar ráhangolódtam az ő munkatempójára, rengeteget tanultam, érzelmileg is sokat fejlődtem. Minden pillanatát élveztem, a mai napig intenzíven él bennem ez az élmény. A Curtizben kaptam meg életem első női főszerepét. Ráadásul Lengyel Ferencnek lehettem a partnere. Ő egy csodálatos színész, még a térdem is megremegett, amikor először találkoztam vele. A Keresztanyu pedig egy nagyon különleges élmény.

Mindig azt mondom, hogy bemegyek dolgozni, mert tényleg olyan, mintha egy munkahelyre járnék be már másfél éve. Annyira jó azt érezni, hogy tartozom egy csapathoz, ami nem csak néhány hónapra szól. Imádok velük dolgozni, mert tényleg nagyon kedves és profi emberekből áll az egész csapat.

- A Keresztanyuban Harangozó Petrát alakítod. Mennyire volt nehéz megtalálnod az ő karakterét?

- Az első két hétben rengeteget dolgoztunk Petra karakterén Hámori Barbarával, a sorozat showrunnerével. Igazából az elejétől kezdve egyre gondoltunk, de

főként azzal volt sok munka, hogy rögzítsem Petra sarokpontjait. Ő egy elég temperamentumos személyiség, de meg kellett találnom azt a finomságot, ami egyébként megvan benne.

- Te is egy elég karakán csajnak tűnsz. Petra hasonlít rád?

- Bizonyos értelemben igen, mert mertem magamból is beletenni.

Egyébként szerintem mi jóban lennénk Petrával: bírja a kritikát, lehetne vele őszintén beszélgetni. Bár néha azért beszólnék neki, hogy “figyu már, ezt egy kicsit túlreagáltad, nem gondolod?”. És biztos, hogy eleinte ellenkezne, de aztán belátná, hogy igazam van.

- Van álomszereped, olyan karakter, amit egyszer mindenképp el szeretnél játszani?

- Persze!

Egyszer nagyon szeretnék egy olyan karaktert alakítani, mint Charlize Theron A rém című filmben.

Ez például egy álomszerep, amikor a beauty csapat is azon dolgozik, hogy nagyon meghökkentő eredményt érjenek el. Erre nagyon vágyom.

- Az látszik, hogy rajongásig szereted, amit csinálsz. De mivel foglalkozik Dobos Evelin, amikor éppen nem dolgozik?

- Igazából ugyanolyan átlagos dolgokkal, mint mindenki más. A barátaimmal, a családdal vagyok, meg hát eljárok enni.

Imádok enni! Főleg nagyon szeretek új ízeket, ételeket megkóstolni. Ezért óriási szenvedélyem, hogy eljárok olyan helyekre, ahol még nem ettem. Tele van a Google térképem szívekkel és zászlókkal. A szívek azok a helyek, ahol már jártam és tetszett, a zászlók pedig, ahol még nem voltam, de nagyon szeretnék eljutni.

Emellett persze nagyon szeretek főzni is, filmezni, sorozatokat nézni. Na meg számítógépes játékokat játszani. Főleg a történetalapú játékokat szeretem, amikor egy-egy akciót megszakít a narratíva, és csak nézned kell a képernyőt, hallod, ahogy a karakterek beszélnek, elemzik a helyzetet, majd megy tovább a játék. Ezek nagyon ki tudnak kapcsolni. Bár forgatási időszakban muszáj áramtalanítani.

- Nemrég indult az év, milyen terveid vannak 2022-re?

- Több projekten is dolgozom ebben az évben, de egyelőre nem árulhatok el többet. Viszont hamarosan már láthatják ezeket a nézők, és nagyon izgulok azért, hogy mindet szeressék.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Básti Juli: „Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az hadd essen jól!”
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznőt a Centrál Színház új bemutatója kapcsán kérdeztük többek között a metoo-ról, édesanyjával való kapcsolatáról és a pályakezdésről.

Link másolása

A Centrál Színház 2020-ban egyszer már nekifutott Tracy Letts Mary Page Marlow című drámájának, ám a Covid közbeszólt. Idén ősszel némileg új felfogásban mutatták be ismét. A címszerepet öt hölgy alakítja: Hőnig Emma, Martinovics Dorina, Földes Eszter, Gombó Viola Lotti és persze az egyik legnagyobb kedvencem: Básti Juli. A művésznővel a sajtóbemutató után beszélgettem.

– Látom, olvasom, hogy a mai napig sok interjúban kérdezik az édesapjáról, Básti Lajosról. Én arra gondoltam, beszéljünk most kicsit az édesanyjáról, Zolnay Zsuzsáról. Sok mindenben láttam, de két szerepe a mai napig emlékezetes a gyerekkoromból. Az egyik az És ön mit tud? című tréfás celebvetélkedő, illetve a Mici néni két élete, ahol szenzációsan játszotta a rosszmájú, undok kolléganőt. Kicsit meséljen róla, milyen volt a kapcsolatuk, mennyire tudta segíteni a pályán?

– A mamámnak köszönhetem, hogy egyáltalán elmentem felvételizni. Már sokszor elmondtam, hogy az apám tiltott a pályától, de a mamám, amikor megtudta, hogy mégiscsak szeretnék jelentkezni, abszolút bátorított és cinkosságot vállalt velem.

Úgy beszéltük meg, ha felvesznek, akkor megmondjuk, ha nem vesznek fel, akkor meg sem említjük, hogy megpróbáltam.

Mindig, mindenben nagyon segített. Gyerekkoromban nagyon jó kapcsolatunk volt. Apám halála után kicsit bonyolultabb lett a dolog. Egyáltalán nem akarta, hogy elmenjek Kaposvárra. Hívtak pesti színházak is, és ő győzködött, hogy maradjak Pesten, mert itt lehet karriert építeni. Viszont én pontosan tudtam, hogy ha meg akarom tanulni a szakmát, ahhoz nagyon sok főszerepet kell eljátszanom. Muszáj elmennem vidékre, mert ott megkaphatom az összes létező nagy feladatot. Ezen volt egy kis vitánk, de aztán belátta, hogy igazam van. Emlékezett rá, hogy az ő miskolci egy éve kevés volt. Összesen két főszerepet játszott, a Warrenné mesterségét és az Antigonét.

Minden színésznő pályájának az elején sok a bizonytalanság. Ha tovább lent marad, megerősödik színészként, megkapta volna azokat az emberpróbáló szerepeket, amikben fejlődni tud, jobban ki tudott volna állni később magáért, miután feljött a Nemzetibe. Mert ott aztán elég mostohán bántak vele.

– Azt nem sikerült kiderítenem, hogy játszottak-e együtt.

– Nem. Egyedül Bacsó Péter filmjében, a Banánhéj keringőben volt egy közös jelenetünk. Ő játszotta az anyámat.

– Tegnap, az interjúra készülve újra néztem A vörös grófnőt. Emlékszem, annak idején milyen népszerű volt, és meglepett, hogy az alakítása ma is mennyire frissnek, hitelesnek hat, nem érezni rajta semmi porosságot. Nem ez volt az első filmszerepe, de úgy emlékszem, ekkor figyelt fel önre igazán a közvélemény.

– Igen. A Kettévált mennyezettel nyertem az első külföldön díjam, de azt nem játszották olyan sokat a mozik.

Ezzel együtt nekem sok bajom volt a Vörös Grófnővel. Történelemkönyv szagú volt az összes dialógus.

Az író-rendező, Kovács András ragaszkodott a saját szövegéhez. Én sok helyen máshogy mondtam volna, hétköznapibban, de ő nem nagyon engedte. Ezért aztán nehezen ment a forgatás. Azt viszont nagyon élveztem, hogy ekkora feladatot kaptam. Önmagában is euforikus megkapni egy ekkora szerepet, amikor hemzsegtek körülöttem a jobbnál jobb színésznők. 110 napos forgatás volt! Öt hónapon át forgattunk. Amellett, hogy majdnem minden nap, sokszor több mint 12 órát forgattam, folyton ruhapróbáim voltak. Ha nem volt a filmben 60 ruhám, akkor egy sem. Elképesztő munka volt, de nagyon élveztem, főleg az első részt. A második rész már nehezebb volt, mert ott aztán végképp mi mondtuk föl a történelem leckét.

– Annyi párhuzam talán van a Mary Page Marlow és A vörös grófnő között, hogy ott is és itt is 10-15 év telik el az ön által játszott karakter életében.

– Ez benne a kihívás. Azért színész a színész, ezért megyünk erre a pályára, hogy mindenféle kort, mindenféle embert eljátszhassunk. Emiatt különösen jó feladat a Mary Page, igazi csemege. Amikor először, 3 éve elkezdtük, Borbély Alexandrával játszottuk ketten az összes szerepet. De tény, hogy a szerző eredetileg hat nőre írta, tehát most játsszuk majd pontosan. Egy szereplőt így is spórolunk, de szerintem most nagyon jól van kiosztva.

– A koncepcióváltást Alexandra távozása okozta? Laikusként nézve ez akár lefokozásnak is tűnhet.

– Kifejezetten erősíteti az előadást, hogy többen játsszuk!

– Hőnig Emmával, a gyerekszereplővel együtt öten játsszák ugyanazt a személyt. Négy különböző művész egyéniség. Próbálták valamennyire közelíteni az alakításukat, a szerepfelfogásukat? Hiszen végsősoron mégiscsak ugyanazt az egy embert jelenítik meg.

– Nem kerestünk külsőségeket. A sorsunk hasonló. Mindegyik Mary Page körömszakadtáig küzd. A férfiak pedig többnyire, szerepük szerint lenyomják őt. Nem az volt a lényeg, hogy mindenki szőke legyen, vagy barna.

Ez a darab mindannyiunkról szól, az összes nőről.

Különösen most, amikor felerősödött a kérdés: hogyan bánnak velünk, és miként lehetne másképp.

– A három női generáció, az anya, Mary Page és az ő lánya, Wendy ugyanabban a kiszolgáltatott helyzetben vannak, de reményt ad, hogy Wendy, a legfiatalabb, úgy tűnik, már képes kilépni ebből az ördögi körből és kezébe veszi a sorsát.

– Hozzáteszem, hogy az anya, Roberta sorsát – Pálfi Kata játssza – nem nagyon ismerjük, de azt látjuk, hogy szeretőnek kellett, feleségnek már nem. Ő sem véletlenül lett olyan, amilyen. Mindenki hurcolja magával a maga puttonyát. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az utolsó jelenetben a patyolatból kilépve vigyek magammal két batyut, legyen a kezemben két nagy teher. Ami a darabbéli lányomat Wendyt illeti, ő valóban fény az alagút végén. Most már talán máshogy fognak a nőkhöz viszonyulni.

– Óhatatlan, hogy a darabot látva az ember a #metoo mozgalomra gondol.

– Persze. Nem véletlenül írta meg most a darabot a szerző, Tracy Letts.

– Egymás után pattantak ki a zaklatási botrányok, van saját #metoo története?

– Nagyon erős saját élményem is van, de úgy döntöttem nem akarok megszólalni, nem is fogok beszélni róla. Egyébként meg jó lenne egészséges egyensúlyt találni az ügyben. Ne veszítsék el a nők a természetes késztetésüket arra, hogy vonzóak legyenek, hogy megforduljanak utánuk a pasik.

Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az továbbra is hadd essen jól! Amerikában átestek a ló túloldalára, most már mindenért perelni lehet. Ez sajnálatos hülyeség.

Viszont az nagyon fontos, hogy akit bántalom ér, tudjon hova fordulni tanácsért, orvoslatért. Segítsenek neki, és neki segítsenek. Ne gondolja azt, hogy nincs menekvés. Az pedig a legnagyobb bűn, ha gyerekekkel történnek ilyen dolgok, az főbenjáró, hiszen ők végtelenül kiszolgáltatottak, sérülékenyek és az egész életükre kihat a bántás.

– A szakmán belül érezhető változás?

– Szerintem igen.

– Mit hoz a jövő, milyen feladatok várnak még Önre az előttünk álló évadban?

– Csak terveink vannak. Visszahoznánk a Nem félünk a farkastólt, Albee remekét, amit Rudolf Péterrel játszunk, de már Fehér Tiborral Nick szerepében. Azért nem tudok véglegeset mondani, mert beláthatatlan a jövőnk.

Nem tudjuk, mi lesz velünk télen, hogyan fizetjük a számláinkat, jön-e majd a néző.

Aztán az évad végén, májusban megint tervezünk valami nagyszabásút, amiben benne lennék. Annyit elárulhatok, hogy Shakespeare-darab.

Hamarosan látható lesz a Pepe című sorozat második évada, most zajlanak a forgatások. Épp tegnap hívott Dés László, hogy májusban megint lesz egy nagy koncert, ezúttal az Arénában, a legújabb csapattal: Für Anikóval, Mácsai Pállal és Nagy Ervinnel közösen éneklünk majd megint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobb Agatha Christie-filmje: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Amit nem Agatha Christie írt, de mégis ott lebeg a szelleme. Igazi modern ki-tette-krimi a mozikban.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

Adott a londoni West End, egy remekül futó darabbal, az 1950-es években. Agatha Christie Egérfogója a mai napig örökérvényű, végtelenül szórakoztató krimi. Épp a századik előadását ünnepli a társulat, amikor drámai módon tetőzik az este: a darab hollywoodi rendezőjét csúnyán vérbe fagyva találják a színpad közepén, mondhatni színpadiasan beállítva.

Adrien Brody (a rendező) szerencsére nemcsak az első jelenetekben látható, mert flashbackből sincs hiány a filmben, ami maga a krimi királynője előtti főhajtás, színházi kikacsintós vígjáték és könnyed eleganciával levezényelt szórakoztató moziélmény.

Na de térjünk vissza a vérbe fagyott Brodyhoz,

akinek egy megátalkodott gyilkos még a nyelvét is ki akarta tépni, állapítja meg a gyorsan kiérkező detektív Sam Rockwell szokásosan briliáns alakításában.

Mellette okvetetlenkedik Stalker közrendőr (Saoirse Ronan végig iszonyú vicces, ahogy nem képes leállni az okoskodással és előre letartóztat fejben már mindenkit, aki kicsit is gyanús, aztán a végén persze mégis ő lesz az egyik megoldókulcs). Mondanunk sem kell, hogy a megfáradt, magánéleti búbánatát alkoholba fojtó Stoppard felügyelő (Rockwell) és a pörgő fiatal nő párosa lesz a film egyik mozgatórugója, az ő nyomozásuk, első pillantásra esetlen működésük vezet a megoldáshoz, ahogy anno az Agatha Christie is remekül kitalálta és a filmben is elhangzik:

kell valami furcsaság, valami szerencsétlenül emberi a nyomozóban, hogy a néző neki drukkoljon, csak esetünkben nem a dagi Poirot hívja össze a gyanús szereplőket egy nagy beszélgetésre, hanem a bizonyítási kényszeres, lelkes újonc és a megfáradt, sánta felügyelő igyekeznek megoldani az ügyet.

Amiben természetesen mindenki gyanús, betekinthetünk a színház korrupt és mocskos kulisszái mögé, miközben a rendező és a forgatókönyvíró, akárcsak Christie a regényei lapjain, úgy manipulálják a nézőt mindentudó és mindent elrejtő elbeszélőként, hogy tényleg nem sejteni, mire lyukad majd ki a sztori.

A történet sorozatosan átver bennünket, akárcsak a nyomozókat. Közben formai trükkökkel operál: hol a krimi műfajára reflektál poénokkal, hol az Egérfogót idézi meg meta-elemként, hol ki-kikacsint a nézőre – akár konkrétan a szereplőket a kamerába beszéltetve –, mintha azt üzenné: látjátok, milyen jó játék ez? Főleg, ha az ember arra is kíváncsi,

merre fejlődik az utóbbi években reneszánszát élő klasszikus who done it-zsáner, azaz a ki-tette rejtélyre épülő csűrt-csavart sztorijú nyomozós, klasszikus krimiműfaj, melynek egyik csúcsdarabja a Knives Out (Tőrbe ejtve) volt a közelmúltban.

Nem beszélve arról, hogy Kenneth Branagh sem véletlenül húzta elő a Christie-klasszikusokat és adaptálja őket sorban. A Christie-i hagyományokhoz biztos húzás visszanyúlni, megújítani vagy megugrani a magasra tett lécet meg pláne.

Az Ecc, pecc vizuálisan, ritmusában, ötletes dramaturgiai és vágási megoldásaival jópofa, de mégis kisebb bravúr, mint a Knives Out, de jókat lehet nevetgélni rajta, találgatni és drukkolni. A megfejtés nem vág fejbe különösebben, a katartikus lezárás is elmarad, de még mindig a zsáner eredetibb darabjai közé tartozik, amit filmnyelvi ötletessége, képei, remek alakításai, eredeti szemszögváltásai miatt még akár újra is nézhetünk majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk