KULT
A Rovatból
hirdetés

Rudolf Péter játéka egyedülálló, de a Barátom, Harvey egy középszerű darab, amit a színészek tesznek szerethetővé

A Vígszínház új bemutatójában kiváló színészi alakításokat láthatunk és nagyokat nevethetünk, de a darab azért nem feltétlenül a színházirodalom csúcsa. Kritika.

Link másolása

A kritika SPOILEREKET tartalmaz.

Régi vesszőparipám, hogy a színjátszás legfontosabb „kelléke” a színész. Rossz színészek a világ legzseniálisabb darabját is tönkre tehetik, a legcsodálatosabb rendezőt is megbuktathatják, míg a jó színészek (főleg egy tehetséges rendező keze alatt) közepes vagy akár gyengébb darabból is sikeres előadást varázsolnak.

A Vígszínházban tegnap este szerintem az utóbbit láthattuk. A nagyszerű színészgárda a kitűnő Valló Péter rendezésében egy középszerű vígjátékból kifejezetten szerethető előadást varázsolt, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki szívesen végignevet egy estét úgy, hogy az élet nagy kérdéseire nem feltétlenül kap választ.

Mary Chase Barátom, Harvey című darabja 1944-ben debütált a Broadwayn, 1950-ben film is készült belőle James Stewart főszereplésével, és a mai napig az egyik legtöbbet játszott vígjáték a színházvilág leghíresebb utcájában.

A darab főszereplője Etwood P. Dowd, egy habókos idősödő úr, akinek van egy képzelt barátja, Harvey, a több mint 2 méter magas nyúl. Dowdot persze mindenki kineveti, a családja szégyenkezik miatta, olyannyira, hogy unokahúga, Veta Simmons idegszanatóriumba akarja dugni.

A szanatóriumban azonban történik némi félreértés, Dowdot elengedik, és mást zárnak be helyette, ami a furcsa és persze humoros események egész láncolatát indítja el. A bonyodalmak közepette fordul némileg a kocka: kiderül, hogy Harvey valóban létezik, afféle puck (a kelta mondakörből ismert csínytevő szellem vagy manó, legismertebb ábrázolása Shakespeare Szentivánéji álomjában látható). Így tulajdonképpen a bolondnak tartott Harvey az, aki helyesen látja és értékeli a dolgokat, és a „normálisak” azok, akik bolondot csinálnak önmagukból.

A Vígszínház mostani előadásának elsődleges érdekessége kétségtelenül az, hogy sok-sok év után ebben a darabban tért vissza a Vígszínház színpadjára Rudolf Péter, és először vállalt szerepet a színházban igazgatói kinevezése óta.

Egy valamit nem lehet elvitatni Mary Chase darabjától: nagyszerű szerepek vannak benne, amiben a színészek megmutathatják, mit tudnak. Rudolf Péter játéka pedig vitathatatlanul egyedülálló. Rudolf azon színészek közé tartozik, akik képesek hitelesen humorosak lenni. Nem felszínes manírokkal, vicces hangokkal, grimaszokkal, ripacskodással próbál nevetést kicsikarni, hanem természetesen árad játékából a humor.

Balázsovits Edit remekül alakítja Vetát, Dowd unokahúgát. Az ő karaktere talán a legháromdimenziósabb, ő megy át a leglátványosabb jellemfejlődésen a darab során. A rideg, törtető asszonyt kudarc-kudarc után éri, óriási sokkon esik át, végül mégis ő az, aki nem hagyja, hogy Dowdot „meggyógyítsák” a szanatóriumban, sőt, bevallja: néha ő maga is látja Harveyt.

Nagyszerű alakítást láthatunk Kőszegi Ákostól. Ő Dr. Chumley, a szanatórium főorvosa. Dr. Chumley mindenből kiábrándult, cinikus orvos, aki jóformán már senkivel és semmivel nem törődik a díjnyertes virágjain kívül. Ám Harvey megváltoztatja az ő életét is, segít neki meglátni, hogy vannak még csodák – persze hamisítatlan kapitalistaként azonnal megpróbálja kisajátítani azt.

Nagy-Kálózy Esztert láthatjuk Dr. Chumney feleségeként, Rudolf Péterrel közös jelenete a darab egyik legszívmelengetőbb része, minden szempontból.

Egy kisebb szerepben, Ethel néniként láthatjuk Kútvölgyi Erzsébetet is, akiért önmagában is bármikor érdemes beülni a színházba, akármilyen rövid ideig van színpadon.

A Harvey színészi szempontból hálás darab, mert tele van kisebb, de nagyon jó szerepekkel. Szilágyi Csenge (akinek a Kabaréban nyújtott alakításáról itt írtam) rendkívül bájos mint a romantikus beállítottságú Kelly főnővér, akit teljesen levesz a lábáról a hamisítatlan, régivágású úriemberként viselkedő Dowd.

Akárcsak a Brasch Bence által alakított Dr. Sandersont, aki az orvostudomány minden elefántcsonttorony gőgjével felvértezve simán elengedi Dowdot, míg egy teljesen egészséges embert gumiszobába zárat.

Az ügyvéd, George Gaffney szerepében változás történt, Fesztbaum Béla helyett Telekes Péter ugrott be. Telekes is remek színész, de remélem, hamarosan lehetőségünk lesz Fesztbaummal is megnézni az előadást.

Akit mindenképp ki szeretnék még emelni, az Kopek Janka, aki Veta titkárnőjét alakítja. Kopek Janka azon színésznők közé tartozik, aki képes teljesen eltűnni a szerepben. Aki teheti, feltétlenül nézze meg a Máglyát, Janka kétszemélyes előadását Puzsa Patríciával.

Orosz Ákos is szerepel az előadásban, mint Wilson, a szanatórium együgyű, erőszakos ápolója. Az ő szerepe nem túl összetett, de Orosz így is tud élni a lehetőséggel, és megmutatja komikusi vénáját.

Az előadás legnagyobb gyengesége talán éppen az ápoló, Wilson és Veta Simmons lánya, Mae (Koós Boglárka) halványka románca, ami alighanem valamiféle fricska akar lenni a szerzőtől, de olyannyira a háttérben zajlik, hogy akár el is maradhatna, fel sem tűnne. Ethel néni figurája is némileg fölöslegesnek tűnik, a történethez túl sokat nem tesz hozzá, de ez alighanem inkább a szerző hibája.

A Barátom, Harveyt még Örkény István fordította magyarra, a most látható változatot pedig Örkény fordítását felhasználva Kovács Krisztina és Valló Péter készítette. Örkény neve azért szimbolikus számomra, mert akkor domborodnak ki igazán a Harvey, mint darab gyengeségei, ha Örkény munkásságval vetjük össze.

A Harvey alaphelyzete groteszk, sőt abszurd: adott egy ember, akinek legjobb barátja egy kelta mondavilágból eredő szellem, egy láthatatlan, óriás nyúl. De ezt leszámítva voltaképp egy botegyszerűségű, tipikusan amerikai vígjáték félreértésekkel, sikamlós poénokkal.

Chase írásából hiányzik az a fajta piszkosság és szürreális "aha élmény", ami Örkényben, Mrozekben, Gogolban, vagy akár Alfred Jarryban és Ionescóban megvan. Míg a felsoroltaknál valóban a létezésünk és egzisztenciális nyomorunk legmélyebb okait boncolgatjuk, a Harvey legfeljebb Coelhói életbölcsességekkel szolgál, miszerint a bolond az igazi bölcs, vagy hogy az önző, kapzsi embernek még a csoda sem hoz megváltást.

A katarzis tehát elmaradt, de ez nem feltétlenül baj. Végignevettem egy estét, és a magam részéről ezért hálás vagyok. Végtére is a pszichológia jelen állása szerint az igazán nagy nevetést és a katarzist nem sok választja el egymástól.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
20 éve halt meg Hofi Géza – Összegyűjtöttük kedvenc idézeteinket a nagy nevettetőtől
20 idézet a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakjától.
Forrás: Wikipédia, Címkép: Fortepan/Szalay Zoltán - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Húsz évvel ezelőtt, 2002. április 10-én halt meg Hofi Géza, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja.

Halálának évfordulója alkalmából most összegyűjtöttük a 20 kedvenc idézetünket a nagy nevettetőtől:

1. "A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott."

2. "A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll..."

3. "Az életszínvonal olyan, mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!"

4. "Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat."

5. "Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő."

6. "A korrupció az, amiből mi kimaradunk."

7. "Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak."

8. "Mielőtt bármi véleményed van, egyeztess!"

9. "...a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, »csendesen« meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!"

10. "Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi."

11. "A rohadt kommunizmust megúsztam, aztán most a polgári demokrácia visz el."

12. "Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd amikor gondolkozol."

13. "Az igazságból elveszett az »i«."

14. "A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad."

15.

Videó: Hofi Géza Orbán Viktorról

16. "– Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt.

– S’te, mit csináltál?

– Há’ rizst."

17. "A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG."

18. "Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: „Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen...meg beteg"

19. "– Művész úr, régen láttam!

– Ja, régen én is."

20. "Anyósom fekszik az ágyon:

– Jaaaaj...Meghalok...Egy pók mászik a plafonon...

– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!"

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Rohammentő – egy újabb Michael Bay-film, ami lehetne jó is, de inkább fáj nézni…
Hát eljött ez az idő is: Michael Bay rendezett egy filmet magának. A Rohammentőben van érték, meglepő módon nem is kevés, de hiába az ügyes alapötlet, ha a megvalósítást nem jó nézni.

Link másolása

Filmünk egy 80 perces dán drámának a 132 perces feldolgozása, amely az eredeti film zsánerét a háttérbe helyezi, és inkább ráfekszik az akcióra és a thrillerre. Tele van inspirációkkal, utalásokkal, mint például

a Michael Mann-féle Szemtől szemben remek bankrablós jelenetének megidézése, vagy egy-egy direkt utalás

A sziklára (nem a színész, hanem a film), és a Bad Boysra. Nos a két főbb probléma a fent említettekben keresendő. A Rohammentő indokolatlanul hosszú, ha nem is adunk alább a pusztításból, akkor is maximum 100 percben elmesélhető, a másik pedig Michael Bay személye.

Rendezőnk elért az önimádás olyan szintjére, hogy inkább fájdalmas, mint röhejes nézni. Nem viccelek, két egymást követő jelenetben is utalt saját filmjeire, amit már nem lehet vicces kikacsintásnak tekinteni a néző felé, itt komoly önismereti problémával állunk szemben.

Ezeken felül pedig a látványvilág még kevésbé hozza meg a néző kedvét, hogy beüljön még egyszer a moziba.

Roberto De Angelis operatőr a kézikamerával vagy a színészek arcában van premier plánban, vagy átváltunk egy nagytotál drón felvételre, amiben egy felhőkarcoló tetejéről repül le a drón iszonyatosan nagy sebességgel a földfelszín közelébe. Ez utóbbi még úgy ahogy látványos, csak Bay úgy használja, ahogy a robbanásait: gyakran, feleslegesen és teljesen öncélúan. Sok ilyen jelenettől, illetve a gyors vágásoktól megfájdul az ember feje is.

A felvételek egyébként nagyon ütősek, a robbanások, az autók alatt „elúszó” drónfelvétel, vagy Jake Gyllenhaal ördögi mosolya két milliméterről, de valahogy nem áll össze az egész egy koherens, élvezhető produktummá.

A vágás is nagyon bayes, gyors snittek, többször forgó kamera, néha inkább zavaró, mint látványos így a mozi.

Egy autósugratás esetében tizenhárom vágást számoltam össze, teljesen feleslegesen, extrém módon szétvagdosott a film. Értem, hogy ettől nő az adrenalin, pörgős a tempó, de nekem megtöri az akciót, ha nem látom rendesen mi történik. Lehet, hogy öregszem.

A történetről csak röviden írok, mert nem is lehet sokat. Danny és Will Sharp testvérek, akik egy csapattal együtt ki akarnak rabolni egy bankot Los Angelesben, előző inkább hivatásból, míg utóbbi kényszerből, ugyanis a felesége súlyos beteg és a veterán katonai biztosítása nem fedezi a kezeléseket. Így elkeseredettségében beszáll őrült tesója balhéjába, majd minden rosszul sül el, és

kénytelenek elkötni azt a mentőautót, amely azért a rendőrért jött, akit ők sebesítettek meg.

A mentős, akit elrabolnak, próbálja életben tartani a rendőrt, a főszereplőink pedig ebben támogatják, hiszen ha meghal, a nyomukba loholó zsaruknak nem lesz okuk, hogy ne törjék össze a rohammentőt. A feszültség működik, az akció működik, bár nem sokat látunk belőle, a szereplők jók, igazából csak a film, ami körülöttük van, az a kevés.

A színészekre nem lehet panasz: ez a Jake Gyllenhaal-show. Egy félőrült, kiszámíthatatlan pszichopata szerepében ripacskodik Jake, akit egy visszafogottabb Yahya Abdul-Mateen II egészít ki.

Jók voltak együtt, szórakoztató volt őket nézni,

a probléma inkább az, hogy mindkét főhős, vagy inkább antihős karaktere papírvékony. Ez igazából mindenkire elmondható a filmben: Yahya Abdul karaktere a film végén ugyan olyan lelkiismeretes, mint ahogy az elején megismertük, Jake ugyan olyan őrült a 130. percben, mint az elsőben.

Semmi karakterfejlődés. Mit várunk egy popcorn-mozitól? kérdezhetné az átlagnéző, és ebben igaza is volna, ámde a film mégis próbálkozik. Próbálják ezeket az amúgy annyira nem szerethető bankrablókat szerethetővé varázsolni, viszonylag sikeresen.

Drukkolni nem nagyon tudunk nekik, annyira nincs is idő megismerni karaktereinket, hiszen rohamtempóban halad a film,

a 10. percben már a félresikerült rablás képeit nézzük. Az egyetlen karakter, akire talán rá lehet fogni, azt, hogy reálisan ábrázolták, az elrabolt mentős: Eiza González Cam Thompsonja. A színésznő nagyon jó volt a szerepben, jól kiegészítette a keményfiúkat, és talán neki tudtunk drukkolni mindenféle rossz szájíz nélkül.

Nem állítom, hogy nem érdemes megnézni a filmet, ha valaki nagyon szereti Jake Gyllenhaal-t, akkor üljön be rá, mert nagyon szórakoztató a szerepében, vagy ha egy kis adrenalinra vágyunk, azért egy-két jeleneten jól lehet szórakozni.

Egyébként a viccesebb pillanatok a film legjobb részei,

amikor a két testvér éppen nem ordibál egymással, vagy mindenkivel, akkor még a párbeszédek is egész jók. A korhatárbesorolás, valószínűleg három nagyon kemény és véres jelenetnek köszönhető, amik szerény véleményem szerint teljesen kihagyhatóak lettek volna, és akkor talán több nézőt becsalogatna a mozikba a Rohammentő. A nem túl hívogató címmel és 18-as karikával kétlem, hogy aratni fog a mester legújabb robbantgatása. De ne legyen igazam.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Szakács Gergő új klipjétől mindenkinek utazni támad majd kedve
Ahogy ő fogalmazott, a Nincsen út című szerzemény spiripop stílusú dal, amely egy a több mint tízévnyi zenei- és érzelmi evolúció állomásaiból.

Link másolása

Újabb dalt mutat be a hamarosan érkező nagylemezéről Szakács Gergő, ráadásul olyan klippel, amelytől mindenkinek utazni támad majd kedve.

Fantasztikus környezetben forgatta le profi csapattal friss videóját az énekes, aki április 28-án az Akvárium színpadán mutatja be Evolúció című új albumát. Ahogy fogalmazott, a

Nincsen út című szerzemény egy spiripop stílusú dal, amely egy a több mint tíz évnyi zenei–és érzelmi evolúció állomásaiból, amiket a lemezen mutat majd be.

A magával ragadó klip ötlete Gergő egyik utazása során született meg benne: „Piran az egyik kedvenc kocsival is elérhető helyem, úgyhogy januárban kiutaztam oda pár napra, hogy adjak egy utolsó lökést a lemez befejezéséhez. Egyik reggel néztem a tengert, és egyszer csak jönni kezdtek a Nincsen út első versszakának szavai.

Mivel elég vizuális típus vagyok, így a klip is egyből elkezdett pörögni a fejemben: egy dzsungelt láttam magam előtt.”

Annyira beégett az előadó fejébe a dzsungel képe, hogy aztán az egész lemez vizualitását is meghatározza a motívum – ezt nemsokára láthatja is a közönség.

Gergő elárulta, hogyan is forgott a klip, amelynek izgalmas munkálataira Nagy Bence, Lévai-Hangyássy Bence, valamint László Péter drónpilóta tartott vele. „Tavaly nyáron egy barátom mesélt Madeiráról, és beugrott, talán arra is alkalmas lehet ez a hely, hogy ott készítsük el a klipet. Rákerestem a képekre, és pont azt láttam, amit szerettem volna. Végül négy napig tartott a forgatás: a hegyekben 3 fok volt, az óceánparton pedig 24. Rövidnadrágban, átázott cipőben jártuk be az egész szigetet. Az időjárás is mellénk szegődött: amikor ködre volt szükségünk, köd volt, de amikor napsütésben nézett volna ki a legjobban az adott helyszín, akkor ragyogott a nap. Az egész sziget olyan volt, mintha egy giga stáb bevilágította és berendezte volna előre, csak nekünk.”

Az énekes hozzátette, a legjobb helyszínekért sokszor le kellett térniük az útról, és felkapaszkodni a hegyekre, vagy éppen egy vízesés alá bemászni. Pont ezek a kitérők adták meg a forgatás vezérelvét: „Amerre mennék, nincsen út.”

VIDEÓ: Szakács Gergő - Nincsen út


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
28 év után új számmal jött ki a Pink Floyd, a dalt Ukrajnának ajánlották
A Hey Hey Rise Up című dalt az ukrán Boombox zenekar énekese, Andrij Hlivnyuk vokáljaival vették fel.

Link másolása

A Pink Floyd 28 év után új számot adott ki, a dalt Ukrajnának ajánlják. A Pitchfork azt írja, hogy a dal klipjében Andrij Hlivnyuk (az ukrán Boombox együttes tagja) is vokálozik.

Az ukrán énekes amerikai turnén volt épp a zenekarával, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Hlivnyuk azonnal visszatért Kijevbe, hogy beálljon katonának, az ukrán főváros főterén vette fel az „Ó, a vörös kányabangiták a réten” című hazafias dalt.

Ezeket a részleteket emelte át a Pink Floyd a Hey Hey Rise Up című új számába, amit tegnap publikáltak.

A zenekar lényegében 1994 óta nem adott ki új felvételt, az azóta megjelent lemezeiken korábbi feldolgozások és remasterelt számok hallhatóak.

A mostani felállásban David Gilmour és Nick Mason eredeti tagok mellett Guy Pratt basszusgitáros és Nitin Sawhney billentyűs játszik.

A szám bevételeit az Ukrajnai Humanitárius Alapnak ajánlották fel, Gilmour elmondta: azt reméli, hogy a zenéjükkel minél nagyobb nyilvánosságot és támogatást tudnak szerezni az ukránok ügyéhez:

„Pénzt szeretnénk gyűjteni humanitárius szervezetek számára, és erősíteni a morált. Szeretnénk kifejezni támogatásunkat Ukrajnának, megmutatni, hogy a világ nagy része elítéli, ha egy szuperhatalom megtámadja azt a független demokratikus országot, amellyé Ukrajna vált.”

A klipben felvételek vannak az orosz tankokkal szemben fegyvertelenül kiálló ukránokról a kijevi függetlenségi szoborról, a harcokról, a romokról és az ukrajnai menekültekről is.

A Pink Floyd már márciusban is tett egy gesztust Ukrajnának: azt közölték, hogy minden, 1987 után kiadott szerzeményüket elérhetetlenné teszik digitálisan Oroszországban és Fehéroroszországban.

Íme, az új Pink Floyd-szám:


Link másolása
KÖVESS MINKET: