Nemrég jelent meg Balázsy Panna gyerekkönyve, a Csuromvíz. Szandra és a 3. b története annak a korosztálynak szól, amely már épp megtanult olvasni, és nekik való, érdekes sztorikra vágynak. Pannának ez az első könyve, de emellett még rengeteg dolgot csinál, amelyek közül talán a legérdekesebb a Globalista konyha.

- Miért írtál könyvet, és miért ezt a korosztályt céloztad meg?

- Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy nem én találtam ki, hanem a kiadó keresett meg. Egy buliban beszélgettünk, és szó esett a gyerekeimről is, majd másnap felhívott, hogy épp ezekből a történetekből van hiány, az alsó tagozatos gyerekeknek szóló könyvekből. Mert sok gyerek már 7 évesen is olvasna, és érdekli a könyv. Nagy falatnak tűnt, mert azért egy egész könyvet megírni nem kis dolog, és kedvem persze lett volna, de nem tudtam, hogy képes vagyok-e erre, mert ez is egy szakma. Eltelt sok idő, aztán leültem otthon, amikor nem volt a lakásban senki, mert én csak úgy tudok bármit írni, ha nem akaszt meg semmi. Elküldtem nekik, azt mondták jó, folytassam. Én úgy írok, hogy ha megvan a fejemben a történet, akkor utána már könnyen és gyorsan megy. Egy jó ideig csak részletek voltak meg, a fő váza a történetnek még hiányzott. Aztán amikor kialakult, két hét alatt megírtam az egészet.

- Beleolvasva elég realistának tűnik – nem valamiféle idealizált családot, illetve gyerekkort mutatsz be. Miért?

- Nyilván benne van az én kilencéves életem, a gyerekeim, a saját családi életünkből is merítettem, és persze sok dolog a fantázia szüleménye. Az, hogy például beletettem a válást, az személyes tapasztalat, mert nekem is elváltak a szüleim. De megpróbáltam azért jobbára kívülről szemlélni.

Nem akartam se Barbie-történetet, se habos-babos rózsaszín könyvet írni. Azt szerettem volna, ha szembesülnek a gyerekek azokkal a dolgokkal, amelyekkel mindannyian.

Például hajléktalanokat az is lát, aki abszolút burokban van, és sofőr visz az iskolába. A válás rengeteg gyereket érint. A környezetvédelmet pedig azért tettem bele, mert arról mindig becsomagolva beszélgetünk, azt szerettem volna, hogy vegyék a sorsukat a saját kezükbe, és csináljanak valamit, aminek eredménye van.

- A saját gyerekeiddel elolvastattad?

- Hogyne, amikor készült, akkor fel kellett olvasni fejezeteket, és hangosan hahotáztak. A kicsi várta jobban, ahogy az első kész példányt hazavittem, nekiült, és elolvasta. Pedig ő még csak másodikos, és néha még jobban szereti, ha mi olvasunk neki. És ő lett a kis marketingesem, mert az iskolában mindenkit elhívott a könyvbemutatóra meg a könyvesboltba.

A Csuromvizet a Manó Kiadó jelentette meg

- Lesz folytatása?

- Nem ez volt az elsődleges cél, de a kiadóval úgy állapodtunk meg, hogy legyen, a címében is benne rejlik, olyannyira, hogy le is kell adnom nemsokára a második történetet, úgyhogy még pár hónap, és az is megjelenik. Van még bennem egy másik, nem Szentesi Szandra-történet. Van egy Maurice című mese, amit minden este fejből meséltem annak idején a gyerekeknek, egy dél-franciaországi kisvárosban játszódó, felettébb elrugaszkodott fantáziájú krimi. Ezt még szeretném megírni.

- Krimi, gyerekeknek?

- Igen, néha még én is izgultam, súlyos titkok vannak benne. Kicsit aggódom is, hogy lehet-e a végén olyan megoldást adni, amely méltó a történet közben kialakult feszültséghez...

- Amióta nem hallani/látni téged a médiában, mit csinálsz?

- A PR-vonalon kívül a gasztronómia felé mozdultam el, ez az, ami látványosabb, ahol inkább lehet rólam hallani. Úgy indult az egész, hogy elvégeztem egy cukrásztanfolyamot, ami klassz volt benne, hogy aznap, amikor beiratkoztam, azt mondták, hogy ezzel a papírral elmehetünk egy jó cukrászatba inaskodni. Ez nagyon hasznos, mert a magyarországi cukrászképzés még eléggé gyerekcipőben jár. Mivel épp akkor a Werk Akadémián is dolgoztam, és kivittem egy csoportot a Lila körte nevű cukrászdába, megkérdeztem, hogy lehet-e itt inaskodni. És megengedték, bár ez nem nagyon szokás. Közel fél évig, heti három napot dolgoztunk a cukrászdában, és nagyon sok mindent megtanultunk. Viszont rájöttem, hogy nem leszek cukrász, például azért, mert nem akarok, nem is tudok napi 12 órát állni, és éhbérért sem dolgozni. Azért a gasztronómia iránti érdeklődésem folyamatos maradt. Egyszer csak felhívott egy régi ismerősöm, aki közgazdász, de séfiskolát végzett Londonban, és ott is él. Mindketten sok embert ismerünk, jó kapcsolataink vannak, csináljunk valami kreatív dolgot.

- Ez lett a Globalista Konyha. Az lett belőle, amit terveztetek?

- Igen, abszolút. Most már a második évébe lépett a történet, és váratlanul nagy volt az érdeklődés. Mindvégig azt akartuk, hogy az étel legyen a főszereplő, valahol épp a fine dining alatt, mert azért marinírozott ibolyát nem akartunk kínálni.

De izgalmas dolgokra törekszünk, mindig más szakács jön, más konyha, más a helyszín is, és a borász is mindig más. Egyszeri és megismételhetetlen esték.

Először egy modern izraeli vacsorával kezdtük, aztán volt thai, volt skandináv konyha, volt egy nagyon őrült fickó, aki saját magát hozta, voltak török-ciprusi, fúziós perui, mediterrán és legutóbb történelmi brit ételek, Heston Blumenthal egy tanítványa jött el. Ez „csak” egy vacsora, nem kell tűznyelő-produkcióra gondolni, egy kellemes estéről van szó, bemutatom a séfet, és örülünk, ha látványkonyhát tudunk kínálni. Akik ide jönnek, azokat sok minden érdekel az ételekkel kapcsolatban is.

- Milyen gyakran van és mennyibe kerül egy ilyen este a résztvevőknek?

- Körülbelül kéthavonta vannak az esték, ez a szervezés miatt reális, ennél gyakrabban elég nehéz lenne összehozni. Ma már magyar séfek sem nagyon adnak vacsorákat 15 ezer forint alatt. Mi annak ellenére tartjuk ezt az árat, hogy külföldi séfekkel dolgozunk.

- A médiában valahol megjelenik majd?

- Minden szakácstól elkérjük a recepteket, és minden alkalmat fotókkal dokumentálunk, valamint készülnek a kisfilmjeink is. Ha lesz 10 este, akkor angolul kiadjuk, egy képes könyvben, ha találunk rá kiadót. A YouTube-on elindítunk egy sorozatot, amely nem a Globalista Konyhára korlátozódik, hanem minden olyan eseményt rögzítenénk, ami érdekes, és nem nagyon fér be a mainstream médiában, például egy török reggeli a Rudasban.

- Vissza akarsz térni a médiába?

- A médiában most elsősorban tehetségkutató és valóságshow-típusú műsorokat látunk, én pedig most jutottam el oda, hogy tipikusan közszolgálati műsorokat csináljak.

De szívesen csinálnék egy jó hangulatú beszélgetős műsort is, abban nagyon jól érezném magam.

- Mit csinálnál szívesen, ha tehetnéd?

- A Neo FM-n nagyon szerettem a késő esti portrékat, csináltunk 264-et. A tévében sokkal mozgalmasabb dolgot tudnék elképzelni, viccesebbet és akár nem is egyedül. És én nagyon szeretek élő műsort csinálni, jobban, mint a felvett adásokat. Spontánabb, persze van benne sok bakilehetőség, de én ezt megtanultam a kereskedelmi médiában. Szóval valamilyen showműsor, jó írókkal, szerkesztőkkel és egy vagány férfi műsorvezetővel.

Húsz évvel ezelőtt, 2002. április 10-én halt meg Hofi Géza, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja.

Halálának évfordulója alkalmából most összegyűjtöttük a 20 kedvenc idézetünket a nagy nevettetőtől:

1. "A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott."

2. "A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll..."

3. "Az életszínvonal olyan, mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!"

4. "Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat."

5. "Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő."

6. "A korrupció az, amiből mi kimaradunk."

7. "Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak."

8. "Mielőtt bármi véleményed van, egyeztess!"

9. "...a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, »csendesen« meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!"

10. "Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi."

11. "A rohadt kommunizmust megúsztam, aztán most a polgári demokrácia visz el."

12. "Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd amikor gondolkozol."

13. "Az igazságból elveszett az »i«."

14. "A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad."

15.

16. "– Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt.

– S’te, mit csináltál?

– Há’ rizst."

17. "A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG."

18. "Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: „Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen...meg beteg"

19. "– Művész úr, régen láttam!

– Ja, régen én is."

20. "Anyósom fekszik az ágyon:

– Jaaaaj...Meghalok...Egy pók mászik a plafonon...

– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!"

Újabb dalt mutat be a hamarosan érkező nagylemezéről Szakács Gergő, ráadásul olyan klippel, amelytől mindenkinek utazni támad majd kedve.

Fantasztikus környezetben forgatta le profi csapattal friss videóját az énekes, aki április 28-án az Akvárium színpadán mutatja be Evolúció című új albumát. Ahogy fogalmazott, a

Nincsen út című szerzemény egy spiripop stílusú dal, amely egy a több mint tíz évnyi zenei–és érzelmi evolúció állomásaiból, amiket a lemezen mutat majd be.

Mivel elég vizuális típus vagyok, így a klip is egyből elkezdett pörögni a fejemben: egy dzsungelt láttam magam előtt.”

Annyira beégett az előadó fejébe a dzsungel képe, hogy aztán az egész lemez vizualitását is meghatározza a motívum – ezt nemsokára láthatja is a közönség.

Gergő elárulta, hogyan is forgott a klip, amelynek izgalmas munkálataira Nagy Bence, Lévai-Hangyássy Bence, valamint László Péter drónpilóta tartott vele. „Tavaly nyáron egy barátom mesélt Madeiráról, és beugrott, talán arra is alkalmas lehet ez a hely, hogy ott készítsük el a klipet. Rákerestem a képekre, és pont azt láttam, amit szerettem volna. Végül négy napig tartott a forgatás: a hegyekben 3 fok volt, az óceánparton pedig 24. Rövidnadrágban, átázott cipőben jártuk be az egész szigetet. Az időjárás is mellénk szegődött: amikor ködre volt szükségünk, köd volt, de amikor napsütésben nézett volna ki a legjobban az adott helyszín, akkor ragyogott a nap. Az egész sziget olyan volt, mintha egy giga stáb bevilágította és berendezte volna előre, csak nekünk.”

Az énekes hozzátette, a legjobb helyszínekért sokszor le kellett térniük az útról, és felkapaszkodni a hegyekre, vagy éppen egy vízesés alá bemászni. Pont ezek a kitérők adták meg a forgatás vezérelvét: „Amerre mennék, nincsen út.”

VIDEÓ: Szakács Gergő - Nincsen út

A Pink Floyd 28 év után új számot adott ki, a dalt Ukrajnának ajánlják. A Pitchfork azt írja, hogy a dal klipjében Andrij Hlivnyuk (az ukrán Boombox együttes tagja) is vokálozik.

Az ukrán énekes amerikai turnén volt épp a zenekarával, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Hlivnyuk azonnal visszatért Kijevbe, hogy beálljon katonának, az ukrán főváros főterén vette fel az „Ó, a vörös kányabangiták a réten” című hazafias dalt.

Ezeket a részleteket emelte át a Pink Floyd a Hey Hey Rise Up című új számába, amit tegnap publikáltak.

A zenekar lényegében 1994 óta nem adott ki új felvételt, az azóta megjelent lemezeiken korábbi feldolgozások és remasterelt számok hallhatóak.

A szám bevételeit az Ukrajnai Humanitárius Alapnak ajánlották fel, Gilmour elmondta: azt reméli, hogy a zenéjükkel minél nagyobb nyilvánosságot és támogatást tudnak szerezni az ukránok ügyéhez:

„Pénzt szeretnénk gyűjteni humanitárius szervezetek számára, és erősíteni a morált. Szeretnénk kifejezni támogatásunkat Ukrajnának, megmutatni, hogy a világ nagy része elítéli, ha egy szuperhatalom megtámadja azt a független demokratikus országot, amellyé Ukrajna vált.”

A Pink Floyd már márciusban is tett egy gesztust Ukrajnának: azt közölték, hogy minden, 1987 után kiadott szerzeményüket elérhetetlenné teszik digitálisan Oroszországban és Fehéroroszországban.

Íme, az új Pink Floyd-szám:

"Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa" címmel nyílt nagyszabású tárlat a Szépművészeti Múzeumban. Ez kétség kívül az év legmenőbb kiállítása Magyarországon, emellett pedig az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch kiállítása nemzetközi szinten is.

Nagyon vártam már a megnyitót, mert mindig lenyűgöztek Bosch képei. Amikor állok egy-egy festménye előtt, és azt hinném, mindent részletet jól megnéztem, mindig észreveszek egy újabb érdekességet. Ráadásul ez általában valami meghökkentően bizarr dolog. Hogy is szól a vicces meghatározás? "Ha egy festményen rengeteg apró emberi alakot látsz, de egyáltalán nem tűnik normálisnak, mert furcsa helyeken furcsa dolgokat csinálnak, akkor Hieronymus Bosch a festő."

Ennek megszervezése hatalmas teljesítmény a Szépmű részéről. A sajtóbejáráson a főigazgató, Baán László elmondta, szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt a kiállítás megszervezése, amikor belevágtak. Féltve őrzött festményeiket végül olyan múzeumok adták kölcsön, mint a Louvre, a Rijksmuseum, a Prado, a New York-i Metropolitan Museum vagy a londoni The National Gallery.

Az eredeti Bosch remekművek mellett hét szekcióban közel 90 alkotást csodálhatsz meg, amik a németalföldi mester művészetéhez kapcsolódnak. A kiállításon megelevenedik Bosch világa, megismerheted, miként látta Bosch saját társadalmát, hogyan ábrázolta az emberi gyengeségeket és bűnöket.

Jó példa erre a kiállítás egyik szenzációja, a Bolondok hajója. Bosch hajójának utasai az élőfa-árbóc körül mulatoznak, az egyik tébolyult vízben hűtött bőrtömlőt szorongat, egy másik a kifogott hal közvetlen közelében okád.

A kiállított alkotásokon keresztül bepillanthattunk a késő középkor emberének gondolkodásmódjába is. Úgy hitték, a hívő lelkének túlvilági sorsa saját döntésein múlik, az egyén szabad akarata révén választhat jó és rossz, erény és bűn között. Bosch művészete ehhez nyújtott elgondolkodtató, hol fenyegető, hol humoros kapaszkodót.

A Túlvilági látomások táblaképeken egyértelműen megfesti, mely két lehetőség vár a hívőkre. Az üdvözültek mennybemenetelén az őrangyalok a fény felé emelik a lelkeket. A Pokolba vezető folyón azonban démoni szörnyalakokkal körülvéve sodródnak a kárhozottak.

Kivételes tehetségével hátborzongatóan különös démoni lényeket teremtett meg. Az utolsó ítélet című festményt vizsgálva láttunk például madártestű emberevőt, papucsvitorlást, és kalapos gyíkszörnyet is.

A kiállítás bemutatja azt is, honnan eredeztethető ez a különös világ. Biztos te is belefutottál már olyan mémekbe, amik abszurd középkori illusztrációkat parodizálnak. Ezek jutottak eszembe, amikor a festmények mellett kiállított irodalmi, teológiai műveket, miniatúrákat nézegettem. Nos, ezekből meríthetett Bosch is.

Érdekesség, hogy a kiállított alkotások témájának hangulatát a szekciók falszíne is leköveti. A túlvilági utazás sötét tónusai után világosabb terekbe léphettünk át, és megismerhettük, miként állította Bosch követendő példának a szentek és Krisztus életét.

Bosch minden bizonnyal jól ismerte a szentek történetét, kompozícióit azonban szokatlan részletekkel egészítette ki. Szent Kristóf vándorbotjára például véres halat festett. A Királyok imádása festményen pedig az idilli jelenet hátterében lócsontvázat fedeztünk fel.

Ezek a részletek nem csak számunkra hatnak nyugtalanítóan. A mester célja az elbizonytalanítás volt.

Bosch legnyugtalanítóbb, legelgondolkodtatóbb és egyben legismertebb alkotása, a Földi gyönyörök kertje–triptichon. A táblaképegyüttes középső elemén színes és érzéki világban fiatal nők és férfiak hódolnak különféle testi élvezeteknek. Körülöttük túlméretezett madarak, gyümölcsök és egzotikus virágok teszik még különösebbé a látványt.

A sokrétű műalkotás üzenetét a mai napig sem tudták teljes egészében megfejteni. Van olyan teória, amely szerint a fiatal III. Nassaui Henrik és a vele együtt nevelkedő Szép Fülöp számára készült, akiket az emberi ösztönök féken tartására intett.

Eredetijét sajnos nem láthattuk, de a kiállítás ezt a remekművet is megidézi az egyik legkvalitásosabb korabeli másolattal, illetve egy lenyűgöző arany- és ezüstszálakkal átszőtt falikárpittal.

A kiállításra mindenképp sok időt szánj, mert ezeken az alkotásokon annyi érdekes részlet van, hogy egy-egy képet órákig is nézegethet az ember. Ha kifejezetten az eredeti Bosch festmények érdekelnek, viszonylag könnyen megtalálhatod őket a tárlaton, mert mindegyiket kordon vagy üvegbúra védi.

Legtöbb esetben kisméretű alkotásról van szó, ami megnehezíti a bogarászást. Ötletes segítség ehhez, hogy a tárlat végén lévő vetítés kilenc Bosch alkotást is bemutat "nagyító alatt".

A kiállítást július 17-ig nézheted meg. Részletek és jegyvásárlás a Szépművészeti múzeum honlapján.