A világon egyedülálló operaházat építettek magyarok
Megnyílt a ZOBOKI-DEMETER Építésziroda tervei alapján készült Nanshan Kulturális- és Sportközpont és Művészeti Múzeum a kínai Sencsenben.
A Hong Konggal határos Sencsenben negyven éve mindössze húszezer ember élt, ma 16 millióan lakják. A gazdasági és urbanisztikai változások hatására a békés halászfaluból gigantikus metropolisz lett. A nagyváros még a nyugati országokban is gyakran elveszíti emberi arcát: lélektelen, átláthatatlan, nehezen élhető. Ez hatványozottan jelen van ott, ahol a kulturális fejlődés nem tudott lépést tartani a többi mutatóval. Sencsenben karaoke-bárokon és plázákon kívül nem volt elég hely, ahol a családok, barátok, közösségek együtt lehetnek, és olyan élményeket szerezhetnek, amelyek segítenek feltöltődni.
Liu polgármester és Sencsen elöljárói 2007-ben jártak Budapesten, a Művészetek Palotájában, melynek építészeti és technológiai színvonala olyan hatással volt rájuk, hogy meghívták Sencsenbe a MüPa tervezőit.
Az építészet mellett komolyzenével is foglalkozó Zoboki Gábort és az építészeti tanulmányait a Yale és a Berkeley egyetemeken elvégző Demeter Nórát először belsőépítészeti tanácsadóként kérték fel a Nanshan Kulturális Központ tervezéséhez. Alkotói megközelítésük miatt azonban szakértőkből hamarosan tervezők, majd az összes mérnöki tevékenységet is összefogó generáltervezők lettek.
„Minden szerencselovag két nap alatt akarja meghódítani az arab térségeket és Kínát, mi viszont nem azon gondolkodtunk, hogy eladunk egy terméket, és másfél óra múlva már integetünk a repülőtéren, hanem napi 8-10 órás munkával gyakran heteket töltöttünk a legapróbb részletekig menő alapossággal egyeztetve a kiviteli terveket a három kínai társirodával.”- mondta Zoboki Gábor a tervezési folyamatról.
A Hősök tere léptékű városi főtéren felépült épületegyüttes szívét a budapesti MüPához hasonló Kulturális Központ adja, amely mellett egy kortárs művészeti múzeum is felépült. Ennek belsőépítészeti és homlokzati terveit is a magyar iroda dolgozta ki, emellett részt vett a kulturális intézményekhez csatlakozó uszoda és sportcsarnok kialakításában is. Az együttest egy szabadtéri színpad és egy már meglévő könyvtár zárja.
A legnagyobb kihívás az volt, hogy miként lehet egy tizenhatmilliós ázsiai metropoliszban olyan helyet létrehozni, amely emberközeli, és a nézők és a művészek is hamar otthonosan érzik magukat benne.
Egy meghatározó zenei élmény átéléséhez bensőséges hangulatra és akusztikai környezetre van szükség. Első lépésként ezért a magyar tervezők meggyőzték a sencseni vezetőket, hogy a 3000 fős előadóterem helyett inkább egy 1400 fő befogadóképességű termet érdemes építeni – egy jóval sokarcúbb technológiai háttérrel. A mikrofonok és a mesterséges hangosítás korában különleges élményt ad, ha egy terem magában is megszólal. Ez már a MüPában is a magyar építészekkel dolgozó, párizsi Federico Cruz Barney irodájának munkáját dicséri. Így egy Beethoven-szimfónia mellett egy Chopin zongoraszonáta is ugyanolyan természetes erővel és bársonyos hangzással szólalhat meg.
Külön építészeti és akusztikai bravúrt jelentett a süllyeszthető mennyezeti elemek megtervezése, melyek segítségével és az előszínpad technológiai gazdagságával többféle produkciót tud befogadni ugyanaz a tér. A dinamikusan hullámzó karzatok rendszere és a vastag tömörfa burkolat pedig a terembe lépő nézőknek és művészeknek egyaránt egyedülálló vizuális élményt nyújt. Az így elkészült termet, amely Kína egyik legjobb adottságú színházterme lett, a Royal Liverpool Philharmonic Orchestra avatta fel.
Nagy eredmény volt, amikor Zoboki Gábornak sikerült meggyőzni a sencsenieket, hogy mozitermek helyett gyerekszínházat tervezzenek a nagyterem mellé: „Egy olyan városban, ahol 5 millió hat éven aluli gyerek él, kell egy olyan léptékű színház, ami a bábozástól a különböző szakkörökig lehetőséget ad számukra.”
A Kulturális Központ összes szintjét átfogja a nagy belmagasságú előcsarnok, amelyben a kínai opera vörös és kék maszkjai fogadják a betérőt. A különböző szinteket hófehér, lágy szalagok kötik össze.
A teljes épületegyüttes összképét meghatározza a több tízezer, egyedi alumíniumformából felépített, tetőket összefogó árnyékoló szerkezet.
Zoboki Gábor és Demeter Nóra építészek számára komoly feladat volt az épület környezettudatossá tétele, mert a kínai építészetben erre általában kevesebb hangsúly kerül. A fenntarthatóságot szolgálják az épület tetején elhelyezett napkollektorok, valamint annak felismerése, hogy azt a hatalmas energiát, ami az ilyen óriási terek klimatizálásához kell, a töredékére lehet csökkenteni.
A tervezők úgy vélik, a Nanshan Kulturális Központ az egész magyar építész- és mérnöktársadalom elismerése. “Benne van minden tudásunk a Műegyetemtől Kodály Zoltánig. Egyedisége, európaisága, léptéke és minősége hosszú évekig viszi jó hírünket Ázsiában is.” - vallja Zoboki Gábor.
Ha te is örülsz a magyar sikernek, nyomj egy lájkot!