Ilyen a magyar Nobel-díj
De hogy kerül a nagy tudós Nobel-díja egy múzeumba? Szent-Györgyi Albert 1937-ben vehette át az élettani-orvosi Nobel-díjat a „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav-katalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A Nobel-érme egy aranyból készült érem, melynek súlya 200 gramm, átmérője, 6,6 centiméter. A díjat Szent-Györgyi annak idején eladta, hogy az árából a Téli háború finn szenvedőit segíthesse.
Egyes források szerint a tudós maga adta el a díjat a Nemzeti Múzeumnak, ahol jelenleg őrzik az eredeti példányt, szombaton azonban az hangzott el az intézményben, hogy a tudós eladta, majd egy finn gyáros visszavásárolta, és a múzeumnak adományozta, azzal az indokkal, hogy nálunk van a helye. Így került be az első magyar Nobel-díj a Nemzeti Múzeum látogatók elől elzárt éremraktárába.
A raktár gyűjteménye jelenleg 350 ezer darabos, Szent-Györgyi díja mellett itt őrzik például Munkácsy Mihály világkiállításon kapott elismerését is, amelyet szintén kézbe vehettek szombat délelőtt azok, akik részt vettek az „Amit a múzeumlátogatók eddig nem láthattak – Titkos séta a Magyar Nemzeti Múzeumban” elnevezésű eseményen.
A látogatók pedig elég sok mindent nem láthatnak. A sétán kiderült, hogy ami a kiállítótérben látható, az csupán a 6 százaléka az intézmény gyűjteményének, a többi – több mint egymillió darabos – része a különböző raktárakban sorakozik. Az éremraktár gyűjteménye egyébként a múzeum megnyitásakor, 1802-ben mindössze 2500 darabos volt.
Ez volt egyébként az intézmény első gyűjteménye, és egyben az alapító, Széchenyi Ferenc saját kollekciója, amelyet egy az egyben a nemzetinek adományozott. A nagycenki gyűjteményben voltak még nyomtatványok, kéziratok és térképek is. A több mint kétórás sétán a raktár mellett a „halandók” bepillanthattak a múzeum biztonsági szobájába is – innen indult a túra. Ez a helyiség tényleg úgy néz ki, mint amit a filmekben már sokszor láthattatok: számtalan monitor enyhén félköríves elrendezésben, amely előtt egy biztonsági őr ül, és figyeli, hogy mi történik az egyes kiállítóterekben.
A modern kamerás rendszer segítségével olyan közelről meg tudják figyelni a látogatókat, hogy még az is kivehető, mit tartanak a kezükben. A múzeum titkait feltáró séta a biztonsági szoba után a pincétől valóban egészen a padlásig vezetett, ugyanis míg az elsőnek a folyosóin többezer éves római kori köveket, falmaradványokat tárolnak, addig a padlástérben a régészeti raktár kapott helyet.
Az út része volt a restaurátorok „otthona” is, ahol amellett, hogy restaurálják a sérült műkincseket, kutatják is a különböző technikákat, illetve ők dokumentálják az állapotukat azoknak a kiállítási daraboknak is, amelyeket kölcsönadnak máshova egy-egy időszaki tárlatra. Itt az is kiderült: az egyes tárgyak helyreállítási munkálatai egy-két órától egészen néhány évig is eltarthatnak.
De még itt sem volt vége az élmények sorának. Két további állomásra vezették a résztvevőket, az egyik a könyvtár volt, amely 1986-ig a Széchenyi Könyvtárnak adott otthont. A könyvtár berendezése a 200 évvel ezelőtti állapotoknak megfelelően van felújítva, számos dolog még ma is az eredeti benne.
Ha lemaradtatok a mostani sétáról, de szeretnétek bepillantani a Magyar Nemzeti Múzeum kulisszái mögé, október 19-én megtehetitek. A sétáról bővebb információt itt találtok.
Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!
