KULT

A kommentgyűjtő művész, aki graffitiket készít

Már a neve is azt jelzi hogy a képek közel állnak hozzá, nagyon közel: Nikon László, azaz Nikon One.
NeighbourART blog - szmo.hu
2014. május 21.


Link másolása

Ha újjászületne, a kalandor Thomas Edward Lawrence bőrébe bújna, gyűjti a netes kommenteket, a bolhapiacon vett Ikarosz szobor a kedvenc tárgya. Amikor senki nem figyel, lézerágyú hangokat ad ki a szájával, ha valami jó hírt hall.

Imádja a borús időt és a felhőket is. A stílusa szerinte félrealista, álomszerű, melankolikus, de semmiképpen sem depressziós.

nikon1

Nikon One asztala

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?

A jók.

2. Ha újjászületnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?

Minden kétséget kizáróan Thomas Edward Lawrence vagyis az Arábiai Lawrence lennék a legszívesebben. Ő nem művész volt, hanem egy katona, illetve kalandor, akinek rendkívül titokzatos és izgalmas élete volt. De Heinrich Harrer is lenné, aki a Hét év Tibetben szerzője és Őszentsége a Dalai Láma személyes jó barátja. Ha pedig művész akkor H.R. Giger lennék. Az Alien-t feltalálni a legmenőbb dolgok egyike ever!

nikon2 másolata

nikon3 másolata

3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?

Olyankor inkább nem csinálok semmit. Ha munkáról van szó, akkor pedig igyekszem azokkal a munkákkal foglalkozni, amikhez nem feltétlen kell ötletelnem, mert csak a kivitelezés a dolgom. Ezt az állapotot azzal magyarázom magamnak, hogy eddig épp eleget agyaltam valami extraságon, most megérdemlem a pihenést.

4. Kinek mutatod meg először az új munkádat/alkotásodat?

Legtöbbször egy-egy részletet megmutatok a fanpage–en vagy az Instagramon. Szóval, ebben az értelemben mindenkinek. Időnként pedig a barátnőmnek vagy a legközelebbi barátaimnak, de azt csak olyankor, ha éppen szó esik róla, önmagában valakinek külön nem szoktam megmutatni. Ha publikus, úgyis látja majd mindenki, aki kíváncsi rá.

Videó: alkotás közben 1.

nikon_ck2

5. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?

Egy, a nagymamától 1980. december 24-én kapott “Hogyan győzte le a jaguárt a teknős” című mesekönyvem nézegetése, amihez Balogh Péter készített rajzokat. Ezek akkora hatással voltak rám, hogy a “Prérifarkas az ember teremtője” című meséhez tartozó illusztrációt nemrég fel is varrattam a felkaromra. Kábé életem első vizuális élménye volt.

A másik pedig, amikor Anyukám visz dolgozni magával kora este és kapok egy hotdogot az Astorián egy bódéból, ami már rég nem áll ott. Úgy négy vagy öt éves lehettem.

6. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?

Mosolygok.

NeighbourART blog sorozata

Ismerd meg a körülöttünk élő tehetségeket! Fiatal magyar művészek azonos kérdésekre adott, eltérő válaszait olvashatjátok életről, emlékekről és alkotásról hétfőnként portálunkon.

"Egy íróasztal, illetve az az asztal, amely a mindennapi életük része, sok mindent elárulhat…"

7. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?

A korrektségemről és a teljesítményemről. Mindkettőnek igyekszem maximálisan megfelelni.

8. Gyűjtesz valamit?

A netes kommenteket. Persze csak a hülyeségeket. Van már egy tekintélyes gyűjteményem, ami időnként bővül, de csak ritkán olvasom el a kommenteket, amikor azonban igen, legtöbbször mindig találok valamit. Talán egyszer majd mindet kiposztolom valahová.

9. Kedvenc budapesti pillanat?

Beérni az M1-esen Budaörsnél, legurulni a Telepre a barátaimhoz kora este, tavasszal átbringázni a Lánchídon, ősszel pedig Buda meg a hegyek…

Videó: alkotás közben 2.

10. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?

Lézerágyú hangokat adok ki a számmal, amikor valami jó hírt hallok.

11. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?

Abban a környezetben ahol én mozogtam, felnőttem a legtöbb dolog agyament őrültségnek számított. Kötélen másztunk le a metróba, órákat lapultunk a bokrokban, mire a vonathoz oda lehetett menni, hóviharokban fagyoskodtunk éjjel a mezőn, több napos vonatutak kamujeggyel, gettókba mászkálás, kóbor kutyafalkák kerülgetése, a leghülyébb helyekre be- vagy átmászni.

Állandó macska-egér játék az őrökkel, bujkálás a kamerák elől. Összességében a legnagyobb őrültség az volt, hogy elkezdtem graffitiket festeni és az ezzel járó életmód szerint élni. De megérte.

NÉVJEGY - Nikon László:

- 1977-ben született Budapesten

- in- és outdoor festő, grafikus, illusztrátor

nl

- reklámfilmek, kis és nagy filmprodukciók, színházi- és operaelőadások díszleteinek, háttereinek, illetve szórakozóhelyek, közösségi terek, éttermek, boltok, showroomok arculatának tervezésével és kivitelezésével foglalkozik, de együttműködött már ruhamárkákkal és más brandekkel, sőt volt egyéni és más művészekkel közös kiállítása is. Vagyis: „a nyitott gondolkodású alkotói életben való aktív részvétel az utcaművészetektől a galériákig” - vallja Laci a munkájáról.

Alkotásait megnézhetitek ITT, ITT és ITT.

12. Van-e napi rutinod?

Igen, de ez többnyire csak a nap első felére jellemző. A nap közepe és vége sokszor bizonytalan, de a reggeleket szeretem tartani.

13. Kedvenc tárgyad?

Az Ikarosz szobrom, ami egy számomra ismeretlen alkotás egy bolhapiacról. Egy ismerős lőtt egy fotót egy bácsi portékáiról a Deák téri Gödörnél a vasárnapi bolháról. Ahogy megláttam, felhívtam, hogy ez hol van, azonnal rohanjon és mondja meg, hogy nehogy eladja, úton vagyok oda. Gyönyörű alkotás, életem első szobra, alumíniumból van, fa a talapzata és négyezer forintba került.

14. Hogyan fogsz neki egy új munkának?

Átnézem, mi a feladat, ha szükséges forrásanyag után nézek, esetleg kutakodok más mit csinált abban a témakörben, leginkább azért, hogy véletlenül se legyen ugyanaz az én melóm. Zenét kapcsolok, tervezek, prezentálom, megegyezek, kivitelezem.

nikon5

nikon6

15. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?

Az egyedüllét és a zene. A tervezés közben elengedhetetlen, sokszor pedig a kivitelezés alatt is nagyon hasznos. Akár mindkettő. A nyugalom és a zajmentesség - ez például egy készülő hely alakulása közben fontos, hiszen kinek nem gyötrelem szellemi munkát készíteni mondjuk folyamatos betonfúrás közben vagy állandó tahó vihorászás meg hülye kérdések közepette..

16. Sör vagy bor?

Mindkettő, mikor melyik.

17. Kutya vagy macska?

Kutya! Társ. Örül, akárhányszor hazaérsz, mindig ugyanúgy, vagy még jobban.

18. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?

Érzelmeket. Hangulatot. Azt, ahogyan és amit én látok a világból.

Videó: alkotás közben 3.

19. Milyen a te stílusod?

Fél-realista, álomszerű, melankolikus, de semmiképp sem depressziós. Ha graffiti, akkor a betűk lazák, old school mentalitás a 2000-es évek kivitelezésében.

20. Mi az, ami a leginkább feltölt?

A pozitív gondolkodás és egy finom kávé reggel.

21. Kedvenc város?

Budapest. Ez az otthonom. Ha pedig határon kívül, akkor New York, a kultúrában betöltött szerepe miatt.

22. Hol leszel 10 év múlva?

Remélem a családommal, a gyermekeimmel és a barátaimmal, egészségben, jólétben, boldogságban. Hogy helyileg hol, és hogy mit csinálok majd, az annyiból nem számít, hogy ha ezek a felsoroltak megvannak, akkor a többi úgyis mindegy.

nikon8

23. Kedvenc étel?

Halászlé - szegedi vegyes bensőséggel, haltepertő, tatár beefsteak, sushi. Van egy kedvenc-ételek-listám, vagy ötven tétel van rajta, de a felsoroltak mind viszik a serleget.

24. Kedvenc évszak?

Az ősz. Imádom a borús időt is és a felhőket. Van valami olyasmi depizés az őszben, ami nem szomorú, hanem inkább romantikus.

25. Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Szerencsére ritkán betegeskedem, viszont sosem megyek orvoshoz semmivel, legfeljebb ha már leesett a karom, akkor megmutatom hogy „már egy ideje fáj”.

Imádok dőzsölni és költekezni. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig megtehetem, épp emiatt válik rossz tulajdonsággá.

nikon_ck1

26. Melyik korban élnél szívesen?

Szuper kérdés. A ‘30-as évek Magyarországán, vagy az ‘50-es, ‘60-as évek Amerikájában. A szivarok, brandyk, az elegancia és a belőtt hajak korában.

27. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?

Ritkán emlékszem rájuk, és akkor is csak a hülyeségekre. Az álmodozás már inkább… Olyat már csináltam.

28. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod mielőtt meghalsz?

Egyedül megnyerni valami hatalmas és dicsőséges csatát.

29. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?

Ne eredeti akarj lenni, próbálj meg egyszerűen csak jó lenni.

Ha tetszettek Nikon One munkái, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Básti Juli: „Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az hadd essen jól!”
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznőt a Centrál Színház új bemutatója kapcsán kérdeztük többek között a metoo-ról, édesanyjával való kapcsolatáról és a pályakezdésről.

Link másolása

A Centrál Színház 2020-ban egyszer már nekifutott Tracy Letts Mary Page Marlow című drámájának, ám a Covid közbeszólt. Idén ősszel némileg új felfogásban mutatták be ismét. A címszerepet öt hölgy alakítja: Hőnig Emma, Martinovics Dorina, Földes Eszter, Gombó Viola Lotti és persze az egyik legnagyobb kedvencem: Básti Juli. A művésznővel a sajtóbemutató után beszélgettem.

– Látom, olvasom, hogy a mai napig sok interjúban kérdezik az édesapjáról, Básti Lajosról. Én arra gondoltam, beszéljünk most kicsit az édesanyjáról, Zolnay Zsuzsáról. Sok mindenben láttam, de két szerepe a mai napig emlékezetes a gyerekkoromból. Az egyik az És ön mit tud? című tréfás celebvetélkedő, illetve a Mici néni két élete, ahol szenzációsan játszotta a rosszmájú, undok kolléganőt. Kicsit meséljen róla, milyen volt a kapcsolatuk, mennyire tudta segíteni a pályán?

– A mamámnak köszönhetem, hogy egyáltalán elmentem felvételizni. Már sokszor elmondtam, hogy az apám tiltott a pályától, de a mamám, amikor megtudta, hogy mégiscsak szeretnék jelentkezni, abszolút bátorított és cinkosságot vállalt velem.

Úgy beszéltük meg, ha felvesznek, akkor megmondjuk, ha nem vesznek fel, akkor meg sem említjük, hogy megpróbáltam.

Mindig, mindenben nagyon segített. Gyerekkoromban nagyon jó kapcsolatunk volt. Apám halála után kicsit bonyolultabb lett a dolog. Egyáltalán nem akarta, hogy elmenjek Kaposvárra. Hívtak pesti színházak is, és ő győzködött, hogy maradjak Pesten, mert itt lehet karriert építeni. Viszont én pontosan tudtam, hogy ha meg akarom tanulni a szakmát, ahhoz nagyon sok főszerepet kell eljátszanom. Muszáj elmennem vidékre, mert ott megkaphatom az összes létező nagy feladatot. Ezen volt egy kis vitánk, de aztán belátta, hogy igazam van. Emlékezett rá, hogy az ő miskolci egy éve kevés volt. Összesen két főszerepet játszott, a Warrenné mesterségét és az Antigonét.

Minden színésznő pályájának az elején sok a bizonytalanság. Ha tovább lent marad, megerősödik színészként, megkapta volna azokat az emberpróbáló szerepeket, amikben fejlődni tud, jobban ki tudott volna állni később magáért, miután feljött a Nemzetibe. Mert ott aztán elég mostohán bántak vele.

– Azt nem sikerült kiderítenem, hogy játszottak-e együtt.

– Nem. Egyedül Bacsó Péter filmjében, a Banánhéj keringőben volt egy közös jelenetünk. Ő játszotta az anyámat.

– Tegnap, az interjúra készülve újra néztem A vörös grófnőt. Emlékszem, annak idején milyen népszerű volt, és meglepett, hogy az alakítása ma is mennyire frissnek, hitelesnek hat, nem érezni rajta semmi porosságot. Nem ez volt az első filmszerepe, de úgy emlékszem, ekkor figyelt fel önre igazán a közvélemény.

– Igen. A Kettévált mennyezettel nyertem az első külföldön díjam, de azt nem játszották olyan sokat a mozik.

Ezzel együtt nekem sok bajom volt a Vörös Grófnővel. Történelemkönyv szagú volt az összes dialógus.

Az író-rendező, Kovács András ragaszkodott a saját szövegéhez. Én sok helyen máshogy mondtam volna, hétköznapibban, de ő nem nagyon engedte. Ezért aztán nehezen ment a forgatás. Azt viszont nagyon élveztem, hogy ekkora feladatot kaptam. Önmagában is euforikus megkapni egy ekkora szerepet, amikor hemzsegtek körülöttem a jobbnál jobb színésznők. 110 napos forgatás volt! Öt hónapon át forgattunk. Amellett, hogy majdnem minden nap, sokszor több mint 12 órát forgattam, folyton ruhapróbáim voltak. Ha nem volt a filmben 60 ruhám, akkor egy sem. Elképesztő munka volt, de nagyon élveztem, főleg az első részt. A második rész már nehezebb volt, mert ott aztán végképp mi mondtuk föl a történelem leckét.

– Annyi párhuzam talán van a Mary Page Marlow és A vörös grófnő között, hogy ott is és itt is 10-15 év telik el az ön által játszott karakter életében.

– Ez benne a kihívás. Azért színész a színész, ezért megyünk erre a pályára, hogy mindenféle kort, mindenféle embert eljátszhassunk. Emiatt különösen jó feladat a Mary Page, igazi csemege. Amikor először, 3 éve elkezdtük, Borbély Alexandrával játszottuk ketten az összes szerepet. De tény, hogy a szerző eredetileg hat nőre írta, tehát most játsszuk majd pontosan. Egy szereplőt így is spórolunk, de szerintem most nagyon jól van kiosztva.

– A koncepcióváltást Alexandra távozása okozta? Laikusként nézve ez akár lefokozásnak is tűnhet.

– Kifejezetten erősíteti az előadást, hogy többen játsszuk!

– Hőnig Emmával, a gyerekszereplővel együtt öten játsszák ugyanazt a személyt. Négy különböző művész egyéniség. Próbálták valamennyire közelíteni az alakításukat, a szerepfelfogásukat? Hiszen végsősoron mégiscsak ugyanazt az egy embert jelenítik meg.

– Nem kerestünk külsőségeket. A sorsunk hasonló. Mindegyik Mary Page körömszakadtáig küzd. A férfiak pedig többnyire, szerepük szerint lenyomják őt. Nem az volt a lényeg, hogy mindenki szőke legyen, vagy barna.

Ez a darab mindannyiunkról szól, az összes nőről.

Különösen most, amikor felerősödött a kérdés: hogyan bánnak velünk, és miként lehetne másképp.

– A három női generáció, az anya, Mary Page és az ő lánya, Wendy ugyanabban a kiszolgáltatott helyzetben vannak, de reményt ad, hogy Wendy, a legfiatalabb, úgy tűnik, már képes kilépni ebből az ördögi körből és kezébe veszi a sorsát.

– Hozzáteszem, hogy az anya, Roberta sorsát – Pálfi Kata játssza – nem nagyon ismerjük, de azt látjuk, hogy szeretőnek kellett, feleségnek már nem. Ő sem véletlenül lett olyan, amilyen. Mindenki hurcolja magával a maga puttonyát. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az utolsó jelenetben a patyolatból kilépve vigyek magammal két batyut, legyen a kezemben két nagy teher. Ami a darabbéli lányomat Wendyt illeti, ő valóban fény az alagút végén. Most már talán máshogy fognak a nőkhöz viszonyulni.

– Óhatatlan, hogy a darabot látva az ember a #metoo mozgalomra gondol.

– Persze. Nem véletlenül írta meg most a darabot a szerző, Tracy Letts.

– Egymás után pattantak ki a zaklatási botrányok, van saját #metoo története?

– Nagyon erős saját élményem is van, de úgy döntöttem nem akarok megszólalni, nem is fogok beszélni róla. Egyébként meg jó lenne egészséges egyensúlyt találni az ügyben. Ne veszítsék el a nők a természetes késztetésüket arra, hogy vonzóak legyenek, hogy megforduljanak utánuk a pasik.

Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az továbbra is hadd essen jól! Amerikában átestek a ló túloldalára, most már mindenért perelni lehet. Ez sajnálatos hülyeség.

Viszont az nagyon fontos, hogy akit bántalom ér, tudjon hova fordulni tanácsért, orvoslatért. Segítsenek neki, és neki segítsenek. Ne gondolja azt, hogy nincs menekvés. Az pedig a legnagyobb bűn, ha gyerekekkel történnek ilyen dolgok, az főbenjáró, hiszen ők végtelenül kiszolgáltatottak, sérülékenyek és az egész életükre kihat a bántás.

– A szakmán belül érezhető változás?

– Szerintem igen.

– Mit hoz a jövő, milyen feladatok várnak még Önre az előttünk álló évadban?

– Csak terveink vannak. Visszahoznánk a Nem félünk a farkastólt, Albee remekét, amit Rudolf Péterrel játszunk, de már Fehér Tiborral Nick szerepében. Azért nem tudok véglegeset mondani, mert beláthatatlan a jövőnk.

Nem tudjuk, mi lesz velünk télen, hogyan fizetjük a számláinkat, jön-e majd a néző.

Aztán az évad végén, májusban megint tervezünk valami nagyszabásút, amiben benne lennék. Annyit elárulhatok, hogy Shakespeare-darab.

Hamarosan látható lesz a Pepe című sorozat második évada, most zajlanak a forgatások. Épp tegnap hívott Dés László, hogy májusban megint lesz egy nagy koncert, ezúttal az Arénában, a legújabb csapattal: Für Anikóval, Mácsai Pállal és Nagy Ervinnel közösen éneklünk majd megint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az év legjobb Agatha Christie-filmje: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Amit nem Agatha Christie írt, de mégis ott lebeg a szelleme. Igazi modern ki-tette-krimi a mozikban.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

Adott a londoni West End, egy remekül futó darabbal, az 1950-es években. Agatha Christie Egérfogója a mai napig örökérvényű, végtelenül szórakoztató krimi. Épp a századik előadását ünnepli a társulat, amikor drámai módon tetőzik az este: a darab hollywoodi rendezőjét csúnyán vérbe fagyva találják a színpad közepén, mondhatni színpadiasan beállítva.

Adrien Brody (a rendező) szerencsére nemcsak az első jelenetekben látható, mert flashbackből sincs hiány a filmben, ami maga a krimi királynője előtti főhajtás, színházi kikacsintós vígjáték és könnyed eleganciával levezényelt szórakoztató moziélmény.

Na de térjünk vissza a vérbe fagyott Brodyhoz,

akinek egy megátalkodott gyilkos még a nyelvét is ki akarta tépni, állapítja meg a gyorsan kiérkező detektív Sam Rockwell szokásosan briliáns alakításában.

Mellette okvetetlenkedik Stalker közrendőr (Saoirse Ronan végig iszonyú vicces, ahogy nem képes leállni az okoskodással és előre letartóztat fejben már mindenkit, aki kicsit is gyanús, aztán a végén persze mégis ő lesz az egyik megoldókulcs). Mondanunk sem kell, hogy a megfáradt, magánéleti búbánatát alkoholba fojtó Stoppard felügyelő (Rockwell) és a pörgő fiatal nő párosa lesz a film egyik mozgatórugója, az ő nyomozásuk, első pillantásra esetlen működésük vezet a megoldáshoz, ahogy anno az Agatha Christie is remekül kitalálta és a filmben is elhangzik:

kell valami furcsaság, valami szerencsétlenül emberi a nyomozóban, hogy a néző neki drukkoljon, csak esetünkben nem a dagi Poirot hívja össze a gyanús szereplőket egy nagy beszélgetésre, hanem a bizonyítási kényszeres, lelkes újonc és a megfáradt, sánta felügyelő igyekeznek megoldani az ügyet.

Amiben természetesen mindenki gyanús, betekinthetünk a színház korrupt és mocskos kulisszái mögé, miközben a rendező és a forgatókönyvíró, akárcsak Christie a regényei lapjain, úgy manipulálják a nézőt mindentudó és mindent elrejtő elbeszélőként, hogy tényleg nem sejteni, mire lyukad majd ki a sztori.

A történet sorozatosan átver bennünket, akárcsak a nyomozókat. Közben formai trükkökkel operál: hol a krimi műfajára reflektál poénokkal, hol az Egérfogót idézi meg meta-elemként, hol ki-kikacsint a nézőre – akár konkrétan a szereplőket a kamerába beszéltetve –, mintha azt üzenné: látjátok, milyen jó játék ez? Főleg, ha az ember arra is kíváncsi,

merre fejlődik az utóbbi években reneszánszát élő klasszikus who done it-zsáner, azaz a ki-tette rejtélyre épülő csűrt-csavart sztorijú nyomozós, klasszikus krimiműfaj, melynek egyik csúcsdarabja a Knives Out (Tőrbe ejtve) volt a közelmúltban.

Nem beszélve arról, hogy Kenneth Branagh sem véletlenül húzta elő a Christie-klasszikusokat és adaptálja őket sorban. A Christie-i hagyományokhoz biztos húzás visszanyúlni, megújítani vagy megugrani a magasra tett lécet meg pláne.

Az Ecc, pecc vizuálisan, ritmusában, ötletes dramaturgiai és vágási megoldásaival jópofa, de mégis kisebb bravúr, mint a Knives Out, de jókat lehet nevetgélni rajta, találgatni és drukkolni. A megfejtés nem vág fejbe különösebben, a katartikus lezárás is elmarad, de még mindig a zsáner eredetibb darabjai közé tartozik, amit filmnyelvi ötletessége, képei, remek alakításai, eredeti szemszögváltásai miatt még akár újra is nézhetünk majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk