A kommentgyűjtő művész, aki graffitiket készít
Ha újjászületne, a kalandor Thomas Edward Lawrence bőrébe bújna, gyűjti a netes kommenteket, a bolhapiacon vett Ikarosz szobor a kedvenc tárgya. Amikor senki nem figyel, lézerágyú hangokat ad ki a szájával, ha valami jó hírt hall.
Imádja a borús időt és a felhőket is. A stílusa szerinte félrealista, álomszerű, melankolikus, de semmiképpen sem depressziós.
Nikon One asztala
1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?
A jók.
2. Ha újjászületnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?
Minden kétséget kizáróan Thomas Edward Lawrence vagyis az Arábiai Lawrence lennék a legszívesebben. Ő nem művész volt, hanem egy katona, illetve kalandor, akinek rendkívül titokzatos és izgalmas élete volt. De Heinrich Harrer is lenné, aki a Hét év Tibetben szerzője és Őszentsége a Dalai Láma személyes jó barátja. Ha pedig művész akkor H.R. Giger lennék. Az Alien-t feltalálni a legmenőbb dolgok egyike ever!
3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?
Olyankor inkább nem csinálok semmit. Ha munkáról van szó, akkor pedig igyekszem azokkal a munkákkal foglalkozni, amikhez nem feltétlen kell ötletelnem, mert csak a kivitelezés a dolgom. Ezt az állapotot azzal magyarázom magamnak, hogy eddig épp eleget agyaltam valami extraságon, most megérdemlem a pihenést.
4. Kinek mutatod meg először az új munkádat/alkotásodat?
Legtöbbször egy-egy részletet megmutatok a fanpage–en vagy az Instagramon. Szóval, ebben az értelemben mindenkinek. Időnként pedig a barátnőmnek vagy a legközelebbi barátaimnak, de azt csak olyankor, ha éppen szó esik róla, önmagában valakinek külön nem szoktam megmutatni. Ha publikus, úgyis látja majd mindenki, aki kíváncsi rá.
Videó: alkotás közben 1.
5. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?
Egy, a nagymamától 1980. december 24-én kapott “Hogyan győzte le a jaguárt a teknős” című mesekönyvem nézegetése, amihez Balogh Péter készített rajzokat. Ezek akkora hatással voltak rám, hogy a “Prérifarkas az ember teremtője” című meséhez tartozó illusztrációt nemrég fel is varrattam a felkaromra. Kábé életem első vizuális élménye volt.
A másik pedig, amikor Anyukám visz dolgozni magával kora este és kapok egy hotdogot az Astorián egy bódéból, ami már rég nem áll ott. Úgy négy vagy öt éves lehettem.
6. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?
Mosolygok.
Ismerd meg a körülöttünk élő tehetségeket! Fiatal magyar művészek azonos kérdésekre adott, eltérő válaszait olvashatjátok életről, emlékekről és alkotásról hétfőnként portálunkon.
"Egy íróasztal, illetve az az asztal, amely a mindennapi életük része, sok mindent elárulhat…"
7. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?
A korrektségemről és a teljesítményemről. Mindkettőnek igyekszem maximálisan megfelelni.
8. Gyűjtesz valamit?
A netes kommenteket. Persze csak a hülyeségeket. Van már egy tekintélyes gyűjteményem, ami időnként bővül, de csak ritkán olvasom el a kommenteket, amikor azonban igen, legtöbbször mindig találok valamit. Talán egyszer majd mindet kiposztolom valahová.
9. Kedvenc budapesti pillanat?
Beérni az M1-esen Budaörsnél, legurulni a Telepre a barátaimhoz kora este, tavasszal átbringázni a Lánchídon, ősszel pedig Buda meg a hegyek…
Videó: alkotás közben 2.
10. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?
Lézerágyú hangokat adok ki a számmal, amikor valami jó hírt hallok.
11. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?
Abban a környezetben ahol én mozogtam, felnőttem a legtöbb dolog agyament őrültségnek számított. Kötélen másztunk le a metróba, órákat lapultunk a bokrokban, mire a vonathoz oda lehetett menni, hóviharokban fagyoskodtunk éjjel a mezőn, több napos vonatutak kamujeggyel, gettókba mászkálás, kóbor kutyafalkák kerülgetése, a leghülyébb helyekre be- vagy átmászni.
Állandó macska-egér játék az őrökkel, bujkálás a kamerák elől. Összességében a legnagyobb őrültség az volt, hogy elkezdtem graffitiket festeni és az ezzel járó életmód szerint élni. De megérte.
- 1977-ben született Budapesten
- in- és outdoor festő, grafikus, illusztrátor
- reklámfilmek, kis és nagy filmprodukciók, színházi- és operaelőadások díszleteinek, háttereinek, illetve szórakozóhelyek, közösségi terek, éttermek, boltok, showroomok arculatának tervezésével és kivitelezésével foglalkozik, de együttműködött már ruhamárkákkal és más brandekkel, sőt volt egyéni és más művészekkel közös kiállítása is. Vagyis: „a nyitott gondolkodású alkotói életben való aktív részvétel az utcaművészetektől a galériákig” - vallja Laci a munkájáról.
12. Van-e napi rutinod?
Igen, de ez többnyire csak a nap első felére jellemző. A nap közepe és vége sokszor bizonytalan, de a reggeleket szeretem tartani.
13. Kedvenc tárgyad?
Az Ikarosz szobrom, ami egy számomra ismeretlen alkotás egy bolhapiacról. Egy ismerős lőtt egy fotót egy bácsi portékáiról a Deák téri Gödörnél a vasárnapi bolháról. Ahogy megláttam, felhívtam, hogy ez hol van, azonnal rohanjon és mondja meg, hogy nehogy eladja, úton vagyok oda. Gyönyörű alkotás, életem első szobra, alumíniumból van, fa a talapzata és négyezer forintba került.
14. Hogyan fogsz neki egy új munkának?
Átnézem, mi a feladat, ha szükséges forrásanyag után nézek, esetleg kutakodok más mit csinált abban a témakörben, leginkább azért, hogy véletlenül se legyen ugyanaz az én melóm. Zenét kapcsolok, tervezek, prezentálom, megegyezek, kivitelezem.
15. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?
Az egyedüllét és a zene. A tervezés közben elengedhetetlen, sokszor pedig a kivitelezés alatt is nagyon hasznos. Akár mindkettő. A nyugalom és a zajmentesség - ez például egy készülő hely alakulása közben fontos, hiszen kinek nem gyötrelem szellemi munkát készíteni mondjuk folyamatos betonfúrás közben vagy állandó tahó vihorászás meg hülye kérdések közepette..
16. Sör vagy bor?
Mindkettő, mikor melyik.
17. Kutya vagy macska?
Kutya! Társ. Örül, akárhányszor hazaérsz, mindig ugyanúgy, vagy még jobban.
18. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?
Érzelmeket. Hangulatot. Azt, ahogyan és amit én látok a világból.
Videó: alkotás közben 3.
19. Milyen a te stílusod?
Fél-realista, álomszerű, melankolikus, de semmiképp sem depressziós. Ha graffiti, akkor a betűk lazák, old school mentalitás a 2000-es évek kivitelezésében.
20. Mi az, ami a leginkább feltölt?
A pozitív gondolkodás és egy finom kávé reggel.
21. Kedvenc város?
Budapest. Ez az otthonom. Ha pedig határon kívül, akkor New York, a kultúrában betöltött szerepe miatt.
22. Hol leszel 10 év múlva?
Remélem a családommal, a gyermekeimmel és a barátaimmal, egészségben, jólétben, boldogságban. Hogy helyileg hol, és hogy mit csinálok majd, az annyiból nem számít, hogy ha ezek a felsoroltak megvannak, akkor a többi úgyis mindegy.
23. Kedvenc étel?
Halászlé - szegedi vegyes bensőséggel, haltepertő, tatár beefsteak, sushi. Van egy kedvenc-ételek-listám, vagy ötven tétel van rajta, de a felsoroltak mind viszik a serleget.
24. Kedvenc évszak?
Az ősz. Imádom a borús időt is és a felhőket. Van valami olyasmi depizés az őszben, ami nem szomorú, hanem inkább romantikus.
25. Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Szerencsére ritkán betegeskedem, viszont sosem megyek orvoshoz semmivel, legfeljebb ha már leesett a karom, akkor megmutatom hogy „már egy ideje fáj”.
Imádok dőzsölni és költekezni. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig megtehetem, épp emiatt válik rossz tulajdonsággá.
26. Melyik korban élnél szívesen?
Szuper kérdés. A ‘30-as évek Magyarországán, vagy az ‘50-es, ‘60-as évek Amerikájában. A szivarok, brandyk, az elegancia és a belőtt hajak korában.
27. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?
Ritkán emlékszem rájuk, és akkor is csak a hülyeségekre. Az álmodozás már inkább… Olyat már csináltam.
28. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod mielőtt meghalsz?
Egyedül megnyerni valami hatalmas és dicsőséges csatát.
29. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?
Ne eredeti akarj lenni, próbálj meg egyszerűen csak jó lenni.
Ha tetszettek Nikon One munkái, nyomj egy lájkot!