A Casablanca magyar titkai
Minden idők egyik legszebb szerelmes filmje a II. világháborúban, a kollaboráns francia Vichy-kormány által ellenőrzött marokkói Casablancában játszódik, a színteret menekültek, ellenállók, spiclik, szerencselovagok népesítik be. Rick Blaine (Humphrey Bogart), a kétes múltú amerikai Párizsból érkezett ide hű barátjával, a zongorista Sammel.
Bárjában egy nap titokzatos pár bukkan fel: Victor Laszlo (Paul Henreid), az antifasiszta ellenállási mozgalom vezetője, aki nemrég szökött meg egy német fogolytáborból és felesége, a szépséges Ilsa (Ingrid Bergman). Mint gyorsan kiderül, Rick és Ilsa valaha, még egy másik életben halálosan szerették egymást. A nő egy nap eltűnt Rick életéből, most azonban segítségét kéri, hogy férjével kijussanak Amerikába. A történet végén Ilsa - bár még mindig szereti Ricket - felszáll a repülőre és férjével tart.
A filmnek több magyar vonatkozása is van. Ez volt az Oscar-díjas rendező, Kertész Mihály legsikeresebb filmje. Kertész Budapesten született, de Amerikában vált híressé. 17 éves korában elszökött otthonról egy cirkusszal, majd színésznek tanult. A Színiakadémián 1906-ban szerzett diplomát. Pécsen, majd Szegeden, később Ausztriában és Németországban dolgozott. 1926-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált és Michael Curtiz-re angolosította nevét. Hosszú hollywoodi karrierje során több mint 100 filmet készített.
A szereplők között is találunk magyarokat. Ugarte szerepét Peter Lorre (eredeti nevén: Löwenstein László) alakította. Magyarországon született, de megszökött otthonról és német nyelvterületen színészkedett. Párizsba, onnan Londonba ment, ahol többek közt Hitchcockkal is dolgozott, végül Amerikában filmezett
Carl figuráját S. K. Sakal, azaz Szőke Szakáll formálta meg, aki Gerő Jenő néven született. Népszerű kabaré szerző és kedvelt komikus hős volt, de játszott színpadon és filmeken is. Dolgozott Bécsben, Berlinben, majd 1938-ban Hollywoodban telepedett le, ahol Cuddle néven ismerték.
A Kertész Mihály rendezte film alapjául a soha be nem mutatott Everybody Comes To Rick című darab szolgált, amelyet a Warner Brothers 20 ezer dollárért vásárolt meg - fiókban maradt drámáért ennyit soha nem fizettek.
Elsőként a címet változtatták meg, de a forgatókönyvvel is akadtak gondok, több író dolgozott rajta, s a sztori még a forgatás alatt is változott.
Néhány jelenet a filmből
A Casablancát körüllengő sejtelmes hangulat annak is köszönhető, hogy még a szereplők sem tudták, Ilse végül felszáll-e a repülőre. Biztos csak az volt, hogy egy férjes asszony egy másik férfiért nem hagyhatja ott urát, tehát ha Rickkel tart, Laszlónak mindenképp meg kellett volna halnia.
A forgatás szinte teljes egészében a stúdióban zajlott, az utcai jelenetekhez egy másik film díszleteit használták. A zárójelenetben látható repülőgép sem volt igazi, a filmtörténet egyik legemlékezetesebb ködjelenetére azért volt szükség, hogy ne látszódjon: a repülő kartonból van. (A háborús előírások miatt a stáb repülőtéren sötétedés után nem dolgozhatott.)
Az alkotóknak olyan apróságokra is oda kellett figyelniük, hogy Ingrid Bergman jó öt centivel magasabb volt Bogartnál, továbbá hogy lehetőleg csak a művésznő bal profilját vegyék, mert ő csak azzal volt megelégedve.
A reklámgépezet 1941-ben még azt terjesztette, hogy a két főszerepet a későbbi elnök Ronald Reagan és Ann Sheridan játssza majd. A valóságban a férfifőszerepre senki sem jött számításba Bogarton kívül, a nőire először a francia Michelle Morgant vették számításba, de mivel érte 50 ezer dollárt kellett volna fizetni, inkább a feleennyiért is megszerezhető Ingrid Bergman mellett döntöttek. (Nem tudni, miért, de Bogart és Bergman soha többé nem szerepelt együtt.)
Érdekesség, hogy a náci Strasser őrnagy szerepét alakító német Conrad Veidt a valóságban ki nem állhatta a fasisztákat, hazájából is azért kellett elmenekülnie, mert az SS halállistáján szerepelt - Hollywoodban viszont csak gonosz náci szerepekre szerződött, hogy ezzel is segítse az antifasiszta erőfeszítéseket. Szőke Szakáll az osztrák-magyar menekültet, Carlt alakítja, aki folyamatosan izzad…
A stúdió a külföldi forgalmazás profitjának növelése érdekében döntött úgy, hogy minden ellenszenves szereplőnek Amerikával hadban álló országból kell származnia, s lett minden gonosz náci vagy olasz.
A bemutató sikeres volt, de mértékkel. A Variety "ragyogó antifasiszta propagandának" nevezte, a New Yorker elfogadhatónak ítélte a filmet. A Casablanca 1944-ben a nyolc jelölésből a legjobb forgatókönyvnek, legjobb rendezésnek és a legjobb filmnek járó Oscar-díjat nyerte el - a legjobb dalért járót azért nem, mert az As Time Goes By egy 1931-es musicalből származik, így nem is jelölhették a kitüntetésre.
1943-ban Roosevelt elnök Churchill brit kormányfővel tartott casablancai találkozója után ezt a filmet nézte meg a Fehér Házban (amelynek neve spanyolul casa blanca...)
A Casablancát az ötvenes években fedezték fel, 1977-re már a legtöbbet sugárzott amerikai film lett, a közönség azóta is imádja, jövőre a Berlinale retrospektív szekciójában is levetítik. Az Amerikai Filmakadémia 1999-ben az Aranypolgár után minden idők második legjobb filmjének nyilvánította, innen öt éve szorította le A Keresztapa.
A Casablanca még így is a legtöbbet idézett film, hat mondata is felkerült a filmtörténet legemlékezetesebb mondatainak listájára. Az igazsághoz tartozik, hogy a "Fel a fejjel, kölyök" nem szerepelt a forgatókönyvben, Humphrey Bogart rögtönözte a kamerák előtt, a köztudatba átment "Játszd újra, Sam" pedig ebben a formában el sem hangzik.
Ha szereted a Casablancát, nyomj egy lájkot!