/kult/5-kedvenc-versunk-ady-endretol/
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

5 kedvenc versünk Ady Endrétől

Egyik legnagyobb költőnk ma 137 éve született, ebből az alkalomból állítottunk össze szubjektív listát költeményeiből.
Link másolása

hirdetés

Természetesen Ady Endre hatalmas életművéből lehetetlen 5 költeményt kiválasztani, mint legjobbakat - sőt, valószínűleg még ennek többszörösét is nehezen lehetne. Mi most próbáltunk a kicsit kevésbé "tankönyvízű" verseire fókuszálni, ezért nem került a listára például a Héja-nász az avaron.

Tehát még egyszer hangsúlyozzuk: nem toplistáról van szó, inkább csak afféle szemelvényről. Ha ránk hallgattok, ti is olvassátok el a költő minél több szerzeményét, mert a jó részük mai szemmel nézve is tökéletesen megállja a helyét.

Szent Margit legendája

Vallott nekem a Nyulak-szigete

Regék halk éjén. Íme, a titok:

hirdetés

Királyi atyja klastromba veté

Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.

Ájulva hullt egy durva szó miatt.

S robogtak a királyi udvaron

Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.

Nem vadbajszú, lármás, mokány nagyúr,

Dalos, törékeny, halk fiú legyen,

Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.

Már régen várt s megbénult szive.

Zúgott a vár, prüszkölő kún lovak

Hátán érkeztek hetyke magyarok.

Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,

Egy halk dalú és halk csóku legény.

És Jézusnak áldozák Margitot,

Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

Hobo megzenésítése:

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem,

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmult virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.

Sinkovits Imre előadásában:

Vad szirttetőn állunk

Vad szirttetőn mi ketten

Állunk árván, meredten,

Állunk összetapadtan,

Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:

Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,

Amíg összefonódnak:

Kékes, reszkető ajkunk.

Míg csókolsz, nincsen szavunk,

Ha megszólalsz zuhanunk.

Bubik István előadásában:

Biztató a szerelemhez

Szép asszonyom, a szerelem

Ötlettelen és ócska jószág,

És mégis, hidd el, ez az egy

Hajszás valamink: a valóság.

Az ember mindent elfeled,

Élni, hazudni, halni, adni,

De csók-kérő daganata

A sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,

Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:

Holnap s mindig az emberek

Ölelnek, szűlnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan

Ezt kellene feledni máma.

Ez a kicsi kis feledés:

Ez az emberek boldogsága.

Édes, ugye, mi feledünk?

Drágám, ugye, a napok évek

Nem rontják meg a mámorunk,

Nem rontnak meg engem s téged?

Olyan mindegy, mint szeretünk,

Olyan mindegy, csókunk mifajta,

Olyan közeli a Halál

S olyan nagyszerü győzni rajta.

Cseh Tamás megzenésítése:

Ember az embertelenségben

Szivemet a puskatus zúzta,

Szememet ezer rémség nyúzta,

Néma dzsin ült büszke torkomon

S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erőm,

Indulj föl megintlen a Földről!

Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?

Mindegy, indulj csak vakmerőn,

Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet

Száz menny és pokol sem adhatott:

Ember az embertelenségben,

Magyar az űzött magyarságban,

Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,

Tetőn, ahogy mindég akartam,

Révedtem által a szörnyüket:

Milyen baj esett a magyarban

S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,

Olyan igazán szenvedőnek,

Ki beteg szívvel tengve-lengve,

Nagy kincseket, akiket lopnak,

Bekvártélyoz béna szivébe

S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,

Óh, minden Jövő, be féltelek,

(Bár föltámadt holthoz nem illik)

S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván

Eszembe jut és eszembe jut:

Szivemet a puskatus zúzta,

Szememet ezer rémség nyúzta,

Néma dzsin ült büszke torkomon

S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:

Ember az embertelenségben.

Latinovits Zoltán szavalja a verset:

Nektek melyik a kedvenc Ady-költeményetek? Írjátok meg hozzászólásban!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk