KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Tizenöt évig éltek egy kunyhóban villany és víz nélkül, most otthonos lakást bérelhetnek

Jenő és Erzsébet az Utcáról Lakásba Egyesület pályázatának köszönhetően kezdhetett új életet. A cél, hogy még nagyon sokan kövessék őket.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. május 25.


Link másolása

Takaros, szoba-konyha-fürdőszobás garzonba lépünk be Kőbánya központi részén. Mindenhol tisztaság, az ágy megvetve, a poharak és edények szépen elmosogatva. Nehéz elhinni, hogy nem is olyan régen itt még egy romos, lakhatatlan mosókonyha volt, pedig ez a helyzet.

Házigazdáink az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) otthonteremtési programjának első nyertesei. Három éve költöztek ide Csepel erdős részéről, abból a komfort nélküli faházból, ahol előtte másfél évtizedig meghúzták magukat.

A pár férfi tagja, a most 66 éves Jenő helyzete mondhatni tipikusan alakult: édesanyja meghalt, alkalmi munkákból nem bírta fenntartani lakását, fokozatosan eladósodott, így végül fedél nélkül maradt.

Pár hetet eltöltött egy hajléktalanszállón, de azt mondja, ott még egy börtönnél is rosszabbak a körülmények.

„Vannak részegesek, verekedősek, tolvajok. Aki nem akar fürdeni, az nem fürdik. Olyat is láttam, akinek szó szerint belenőtt a zokni a lábába. Én mindig rendszerető ember voltam, nem bírtam ezt elviselni”

– magyarázza. Hamar odébb is állt és úgy döntött, saját kezébe veszi a sorsát: ő maga építette fel a csepeli kunyhót. Már beköltözött, amikor megismerkedett Erzsébettel – ahogy emlegeti, az asszonnyal –, akivel azóta is együtt vannak.

Fedél ugyan volt a fejük felett és fűteni is tudtak, de körülményeik így is messze álltak az ideálistól: fát kintről kellett hordaniuk, ahogy a tisztálkodáshoz a vizet is, áramot pedig csak gyakran elromló aggregátorok segítségével tudtak termelni.

Így amikor A Város Mindenkié csoport aktivistái szóltak nekik az éppen csak meghirdetett pályázatról, azonnal eldöntötték, hogy ők is tesznek egy próbát. És bejött.

„Ez épp olyan dolog, mintha magával közölnék, hogy megnyerte az ötöslottót” – fogalmaz Jenő, elég jól érzékeltetve, mit jelentett számukra a lehetőség.

Fotók: Mervai Márk

Első a lakhatás, utána jöhet minden más

Az ULE öt éve működik azzal a céllal, hogy minél több közterületen – akár utcán, akár kunyhóban – élő hajléktalan ember költözhessen szociális bérlakásba. Munkájuk úgy indult, hogy észrevették: ezekből rengeteg áll Budapesten kihasználatlanul, nagyon rossz állapotban.

A felismerést követően tárgyalni kezdtek az önkormányzatokkal. Azt vállalták, hogy saját költségükön, önkéntesek bevonásával felújítják őket, majd pályázatok útján döntik el, ki költözhet be.

Aki elnyeri a lehetőséget, rendszerint részt is vesz leendő otthonának rendbehozásában, így még inkább a magáénak érezheti.

A program lassan, de biztosan halad előre: nemrég kapták meg a 14. lakás kulcsait, ebből kettő Kispesten, a többi pedig Kőbányán található. A X. kerületi önkormányzattal olyan szerződést kötöttek, hogy évente kettővel biztosan növekszik majd ez a szám.

Alapfilozófiájuk az „elsőként lakhatást” szemlélet – mondja Szarka Alexandra, az egyesület kommunikációs munkatársa. Eszerint a fedél nélkül élőknek az a legnagyobb problémájuk, hogy nincs hol lakniuk, így ennek megoldását minden más elé kell helyezni. Utána jöhet az egészségi állapot felmérése, a munkakeresés és az összes többi.

Amikor megkapnak egy lakást, először az adott kerületben működő szociális szolgálatokkal veszik fel a kapcsolatot, akik ismerik a terepet. Az ő feladatuk, hogy minden érintettnek szóljanak a lehetőségről.

A pályázatokat összetett szempontrendszer szerint bírálják el. Figyelembe veszik például, mennyi ideje él az illető közterületen, van-e jövedelme, milyen az egészségi állapota, rendelkezik-e káros szenvedéllyel. Utóbbi sem kizáró ok, de ezzel együtt nem lehet eltitkolni. Aki az első körből továbbjut, azzal személyesen is elbeszélgetnek, ezután születik meg a végleges döntés.

A nyertes pályázók a beköltözéssel egy időben kapnak maguk mellé egy szociális munkást, aki onnantól rendszeresen látogatja őket, és a távollétében is bármikor felhívhatják, ha segítségre van szükségük.

„Hiába tűnik úgy, hogy ki tudok állni magamért, nélküle biztosan nem boldogulnánk” – mondja Jenő a melléjük rendelt Melindáról, akinek telefonszámát látásproblémái ellenére is azonnal elő tudja hívni a névjegyzékből.

„Ha nem lennénk itt, talán már hiányoznánk is”

A szociális bérlakások lényege, hogy a lakók a piaci árnál jóval alacsonyabb bérleti díjat fizetnek, ez alól viszont nem kaphatnak mentességet, legyen bármilyen rossz is az anyagi helyzetük. Az összeg általában néhány tízezer forint, plusz a rezsiköltség.

A szerződést évente meg kell újítani, de akinek nincs tartozása, nem kell aggódnia: szinte biztosan hosszabbít vele az önkormányzat.

Jenőék kettejük nyugdíjából élnek, a férfi emellett lomtalanításokon és fémgyűjtéssel próbálja kiegészíteni bevételeiket.

„Ott a biciklim letámasztva az udvaron, azzal járok. Eleinte még szóltak érte a szomszédok, hogy mit képzelek magamról, amiért foglalom a helyet, de azóta megbékéltek vele”

– meséli.

Voltak más konfliktusai is a többi lakóval, miután beköltöztek. Rossz néven vették például, ha elővette szintetizátorát – ugyanis szeret zenélni –, sőt még azt is, ha bekapcsolta a tévét vagy a rádiót.

Párszor kihívták rájuk a rendőrséget, de komolyabb intézkedés sosem lett belőle, hiszen voltaképpen semmilyen vétséget nem követtek el. A végén pedig már közölték a rendőrök, hogy ilyesmi miatt nem jönnek ki többet, van annál jobb dolguk is.

Aztán lassan megnyugodtak a kedélyek. „Ha köszönünk, visszaköszönnek, szépen megvagyunk egymás mellett. Most már talán hiányoznánk is nekik, ha nem lennénk itt” – foglalja össze mosolyogva Jenő.

Hogyan segíthetsz?

Az alapítvány folyamatosan fogad adományokat, anyagit és tárgyit – például bútorokat – egyaránt. Az ideális persze az volna, ha a kiadható bérlakások száma egyre nagyobb arányban növekedne, ez azonban a rendelkezésre álló erőforrásoktól is függ: van-e elég pénz és önkéntes a felújításra, illetve szociális munkás, aki a beköltözőkkel foglalkozik.

Magánszemélyek mellett a Lakhatást, Most! nevű alapítványtól is sok segítséget kapnak. Velük együttműködve indították be nemrég mobilházprogramjukat, ami a bérlakásokba költöztetéssel párhuzamosan működik.

Egy nagyobb összegű támogatásnak köszönhetően ugyanis vásárolni tudtak egy telket Soroksáron, ezt szeretnék mobilházakkal telerakni.

A kidolgozott modell szerint a házakat befektetők vennék meg, tőlük lízingelné az ULE évente kifizetett fix bérleti díjért cserébe.

A lízingszerződés 15 évre szól, ezután a mobilház az egyesület tulajdonába kerül, de addigra a befektető többszörös nyereséggel kapja vissza a beletett összeget.

Ilyen házból egyelőre kettő van, most épp a közművesítésük zajlik, az első bérlők hamarosan beköltözhetnek. További kettőnek lenne még hely a telken, tehát a fenti modell iránt érdeklődő befektetők jelentkezését is várják.

Folyamatosan tartanak adománygyűjtő rendezvényeket is, a következő ilyen a K&H maraton- és félmaratonváltó keretében valósul meg június 10-én.

A versenyen az egyesület munkatársai közül is többen indulnak, de bárki jelentkezhetett úgynevezett futónagykövetnek. Ők azt vállalták, hogy személyesen kampányolnak az ULE céljaiért, és az adjukössze.hu felületén gyűjtik az adományokat. A kitűzött célösszeg 1 millió 300 ezer forint, a cikk írásának pillanatában ennek 41 százaléka gyűlt össze.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: