KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Ülj egy hajléktalannal egy asztalhoz és hívd meg vacsorára - a Golgota különleges eseményén jártunk

A Golgota nappali melegedő már harmadszor tartotta meg különleges vacsoraestjét, ahol fedél nélküliek és meghívóik beszélgethettek egymással. Mindennek fontos célja van.

Link másolása

Belépve a Golgota irodájába azt gondolná az ember, hogy egy étterembe tévedt. Érkeznek a vendégek, mindenkinek névre szóló asztala van, kis kártyával ellátva, hová kell ülnie.

A kétféle menüt már tálalják is. Ebből sem mondaná meg senki, milyen eseményen járunk. A választék: erdei gombaragu puliszkával és zöldsalátával, vagy sült lazac, sárgarépakrémleves szárított sonkával és parmezános-sült répával.

A felszolgálók tálalják a menüt.

Ránézésre egy idő után az ember azt sem tudja mondani, hogy ki él hajléktalanként és ki nem. A társaság nagyon vegyes, a vendégek mégis szinte azonnal ráhangolódnak egymásra. Olyan természetességgel beszélgetnek, mintha nem most találkoznának először.

A VII. kerületi Golgota gyülekezeti ellátóház harmadik alkalommal rendezte meg a Veled vacsoraestet, ahol a jelentkezők meghívják egy vacsorára a hajléktalan-ellátó egy-egy támogatottját.

Az eseménnyel szeretnék a fedél nélkülieket kizökkenteni a mindennapjaikból, motivációt adni a továbblépéshez, hozzájárulni, hogy újra értékesnek érezzék magukat, és a világ is így tekintsen rájuk.

A mostani vacsorára nyolc hajléktalan és nyolc meghívó érkezett, minden résztvevőnek kétszemélyes asztalhoz terítettek.

Egy tanárnő és egy volt konzervgyári dolgozó mellé ülök le beszélgetni. Itt is teljesen megvan az összhang, sőt, engem is úgy fogadnak, mintha régi ismerősük lennénk.

Egy tanárnő és egy volt konzervgyári dolgozó találkozója.

Lederhaas Sára fiatal tanárnő egy általános iskolában. Először vett részt a vacsoraesten. A hajléktalan-ellátót ismeri, és már egy ideje figyelemmel követi, mit csinálnak. Tavaly karácsonyra a kisiskolásaival ünnepi üdvözlőkártyákat gyártottak személyes üzenettel, amit a karacsányi ünnepségen osztottak ki. Ez a készülődés akkora élmény volt, hogy úgy gondolta, ennél többet is szeretne segíteni.

„Amikor az ember segíteni akar, akkor azt azért teszi, mert adni szeretne. Én is valahogy így érkeztem ide, újra segíteni akartam, de ehelyett mégis olyan érzésem van, mintha egy nagyon régi ismerősömmel ültem volna le beszélgetni, és együtt megvacsorázni” - mondja Sára.

Imréhné Dénes Katalin lett Sára partnere. Akármelyikünk nagymamája lehetne. Aranyosan mosolyog a fiatal nőre, dicséri a vacsorát, egyáltalán nem evett még ilyen lazacos ételt.

A kedves mosoly mögött azonban elképesztő élettörténet húzódik.

„Szegeden dolgoztam a konzervgyárban egészen nyugdíjazásomig. Közben elveszítettem a férjem, akit nagyon szerettem és nem láttam értelmét tovább otthon maradni. Eljöttem, lesz, ami lesz” - meséli Kati néni.

„Megismerkedtem az élettársammal, aki itt ül tőlem egy asztalnyira. Ő dolgozik ugyan, de nem tudunk ebből a kicsi összegből megélni. Átmeneti szállón élünk, nem tervezünk semmit. Beadtuk egy önkormányzati lakásra a pályázatot, talán sikerül megnyernünk, akkor talán lehet újra otthonom. Tudja, annyi veszteség ért, hogy nincs erőm már azon gondolkodni, mi lesz.”

Majd ezek után a súlyos mondatok után átfordulok egy mosolygós férfihoz, Stuhoz, avagy Máté Istvánhoz, aki megnyugtat, hogy a pályázat jó úton halad, egyelőre úgy tűnik, hogy a kérdéses lakást bútorozatlanul fogják megkapni.

Stu az ellátó szociális munkatársa és a Mentés Másként Alapítvány kuratóriumi elnöke is. Azt mondja, senkit sem hagynak hátra, az alapítvány segítségével valahogy megoldják Kati néni leendő lakásának bebútorozását.

Stu (balról a második) és mindig életvidám csapata.

A nappali melegedő nagyjából 80-120 hajléktalannak biztosít ellátást. Az utcán élők reggelit és ebédet is kapnak, emellett zuhanyzásra, mosásra és internetezésre is van lehetőségük.

Stuo ugyanakkor úgy gondolja, azzal, ha az alapvető szükségleteik kielégülnek a fedél nélkülieknek, gyakorlatilag konzerváljuk őket a helyzetükben, miközben fontos lenne, hogy akit lehet, ösztönözzünk a továbblépésre.

„Nem azzal segítünk ezeken az embereken, ha halat adunk nekik, hanem, ha megtanítjuk nekik, hogyan kell halászni.”

„Kati néni esete azért is szívszorító, mert ők tényleg odateszik magukat, egyiküknek munkája is van, ez azonban mégsem elég a megélhetéshez. Erre vagyunk mi, ezeken az embereken igenis segítenünk kell!”

Az első vacsoraestet 2020 decemberében szervezték meg, hét hajléktalannal. Komoly siker lett. Ehhez persze az is kellett, hogy a programra olyanokat válasszanak ki, akiket mentálisan alkalmasnak találtak rá, és akikről tudták, hogy nem éreznék feszélyezve magukat egy idegen ember előtt.

Stu azt mondja, a Veled vacsoraest legfontosabb célja, hogy kiszakítsa a fedél nélkül élőket az alapvető szükségletek világából.

Azzal, hogy csinosan fel kell öltözniük, megnyílhatnak, beszélhetnek a problémáikról, ők maguk tapasztalják meg, hogy amitől féltek, az valójában nincs.

„A Golgota feladata az, hogy lemenjen a hajléktalanok szintjére, és visszahozza őket arra a szintre, ahol mindenki más él” - mondja.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: