hirdetés

KÖZÖSSÉG

Nyitott gerinccel születetett, majd amputálták a lábait – a 18 éves lány mégsem adta fel

Sportol, bulizik és teljes életet él a norvég tinédzser, Celine.
Fotó: Instagram/Celine Halvorsrud - szmo.hu
2020. december 27.

hirdetés
"Mindkét lábamat amputálták, mégis van két kutyám, akikkel sétálni járok, van barátom, szörfözök, saját vállalkozásomban körmösként dolgozom és közben tanulok is"

– kezdte történetét Celine Sapklin Halvorsrud a lovewhatmatters-nek.

A lánynál születésekor nyitott gerincet diagnosztizáltak. Ez az egyik legsúlyosabb veleszületett rendellenesség, szűrési vizsgálatok nélkül minden 400. gyereket érintene, de a kialakulás valószínűsége folsav-tartalmú magzatvédő vitaminok szedésével minimálisra csökkenthető. Amennyiben az ultrahangvizsgálat egyértelműen kimutatja, hogy a magzat gerince nem záródik megfelelően, akkor a következmények súlyossága miatt a terhesség megszakítását szokták javasolni.

"Az első műtétemkor mindössze 3 hónapos voltam, ezt Thaiföldön végezték, ott születtem, és most is gyakran ellátogatok oda. Az akkor 16 éves édesanyám erőfeszítéseinek köszönhetően egy bangkoki kórház szakorvosai műtöttek meg."

"Körülbelül 4 éves voltam, amikor édesanyámmal és norvég apámmal először Norvégiába repültem. 7 éves koromig azt hittem, hogy tünetmentes vagyok, de csökkent a bőrérzékenység a lábamon. Például mezítláb simán ki tudtam szaladni a hóba anélkül, hogy éreztem volna mennyire hideg. 1992-ben vagy ’93-ban kezdtek úgy igazán jelentkezni a szövődmények. Kezdtek nyílt sebek megjelenni a lábamon. Rengeteget voltam kórházban" - mesélte Celine.

A lányt másodszor is megműtötték, akkor 10 éves volt és az oslói kórház vezető idegsebészei végezték el az operációt.

"A kórházi ágyamban kellett feküdnöm 10 napig a hasamon, tele fájdalomcsillapítókkal. Gyakran hallucinációim voltak. A rehabilitáció során egy kerekesszékben ültem, de közben újra megtanultam segédeszközökkel járni. 50 százalék esélyem volt arra, hogy kikerülök a székből. Az általános iskola nagy részét a gyermekkórházban töltöttem. Ott tanultam és közben próbáltam újra járni"

- folytatta a lány.

hirdetés

"Aztán elkezdett a lábam nagyon fájni, ez újabb kórházi látogatásokhoz és rengeteg sebhez vezetett. Egy idő után azonban nem voltak már gyógyíthatóak a sebeim, akkor újra és újra megműtöttek, hogy legalább a fertőzött részeket eltávolítsák. Számtalan talpfa, ortézis és speciálisan gyártott cipő kellett. Az ortéziseket „lábamnak” neveztem, mert egy ideig nem tudtam nélküle járni. Amikor lefeküdtem, levettem, és amikor újra felkeltem, feltettem. Gyűlöltem, de kísérlet volt arra, hogy mentesítse a lábat a további nyomás alól."

Az orvosok egyetlen megoldása végül a kislány lábujjának amputálása volt.

"Erről azt gondoltuk, hogy megállítja a betegséget, de minden egyes művelettel egyre rosszabbá vált, mivel új sebek jelentek meg a többi lábujjon, és a gyulladás sajnos tartóssá vált. Egyre inkább a kerekesszékbe kényszerültem.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk