KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Narradívák: „Nélkülük olyan a világ, mintha fekete-fehér tévét néznék, velük viszont olyan, mintha moziban lennék”

Ők az audionarrátorok. A feladatuk, hogy különböző művészeti ágakban úgy közvetítsék az eseményeket, hogy a látássérültek is teljes vizuális élményhez juthassanak. Az egész országban körülbelül húsz van belőlük.
Báthory-Beck Nóra, Címkép:Facebook/Narradivak - szmo.hu
2021. február 01.


Link másolása

Közülük hárman a hivatásukat továbbgondolva létrehozták a Narradívák csoportot, amelynek célja, hogy komplex kommunikációs akadálymentesítést nyújtsanak minden sérült ember számára.

"Egyszer csak lekapcsolták a villanyt"

Jenei András 5 évesen tudta meg, hogy súlyos cukorbeteg. Azonnal elkezdték inzulinozni, de így is ki-be járkált a kórházakba egész gyerekkorában. Úgy döntött, mentős lesz, egyrészt azért, hogy vissza tudjon adni abból a rengeteg törődésből, amit az egészségügytől kapott, másrészt azért, mert úgy gondolta, ha a kórház közelében dolgozik, akkor gyorsan el tudják látni, ha baj van.

„A cukor egy alattomos betegség, tönkre tette az ereimet, 2005-ben pedig odáig jutottam, hogy - ahogy mondani szoktam - egyszer csak lekapcsolták a villanyt. Elvesztettem a látásomat és a veséim is szinte teljesen leálltak”
- meséli a látássérült férfi.

Az orvosok próbálták megmenteni a szemét, de a korábbi szürkehályogműtét és a bevérzések miatt már nem tudtak rajta segíteni.

András azonban nem keseredett el. Elfogadta, hogy ezentúl így kell élnie. Három évébe telt, mire újra felépítette az életét, de sikerült. Munkája lett, felesége, hobbija.

És bár még hónapokig minden másnap dialízisre kellett járnia, 2010-ben új vesét és hasnyálmirigyet is kapott. Így azóta már nem cukorbeteg.

„2009-ben kezdtem el komolyabban írni, azóta 20 könyvem jelent meg. Több hangoskönyvként és Braille fordításban is.”

Ez azonban csak hobbi András számára, főállásban a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületének munkatársa. A környéken élő vakok, gyengénlátók és aliglátók érdekeit képviseli és segíti őket a mindennapi tevékenységeikben.

„Ha egy látássérültnek problémája van, például nem engedik be a vakvezető kutyával a boltba, vagy olyan is előfordult már, hogy elküldték, amikor hitelt akart felvenni egy bankban, akkor én kimegyek és elmagyarázom az érintetteknek a jogainkat.

Tehát képviselem őket minden problémás szituációban” – mondja Jenei András, érdekképviseleti referens, aki hozzáteszi:

„sokszor előfordul, hogy a tömegközlekedésen nem működik a hangos utastájékoztatás, vagy a gyalogátkelőnél a beszélő lámpa. Akkor én szintén tájékoztatok és közbenjárok a javításuk érdekében.”

Ezen kívül persze programokat is szerveznek a látássérülteknek, és bármilyen más hétköznapi akadály leküzdésében is szívesen segítenek.

András azonban nemcsak másoknak segít, könyveket ír és ezekhez kutat, hanem sokat jár színházba, moziba, kiállításokra is. Csakhogy számára segítség kell ahhoz, hogy ott ugyanazt az élményt kapja, mint mi, látók.

Ez az úgynevezett audionarrátorok dolga. Magyarországon összesen körülbelül 20 embernek van arról papírja, hogy ért ehhez az egyébként nagyon nemes foglalkozáshoz.

A dolguk az, hogy a színházi előadások, filmek közben azt is elmeséljék a látássérülteknek, amit a szereplők nem mondanak el. Például, hogy ki milyen ruhát visel, mikor, hol játszódik a történet, hogy néz ki a díszlet, milyen kellékeket használnak, ki merre mozog, hogyan játszik az arcával.

András szerint egyébként minden audionarrátor egy kicsit művész, színész, szinkronhang, és pszichológus is egyben.

„Sok minden kell ahhoz, hogy valaki igazán jó legyen ebben a szakmában.”

Az audionarráció ugyanis nem egyszerűen az eredeti forgatókönyv átvétele, hanem kifejezetten a látássérültek számára nem érzékelhető vizuális információk átadása, amely leírja a testbeszédet, az érzéseket és a mozgást. A televíziós audionarrált tartalmak esetében a csatornák a disztribúciós partnereiknek egy kiegészítő hangsávot továbbítanak, ezen keresztül érhető el az akadálymentesített verzió.

A színházi előadásokat viszont élőben narrálják a látássérültek számára.

Narradívák

A Narradívák három audionarrátor kezdeményezése, amelyhez András is csatlakozott, úgynevezett tapasztalati szakértőként, hogy látássérültként segítse a munkájukat. A csapatot azért hozták létre, hogy komplex kommunikációs akadálymentesítést tudjanak készíteni sérült emberek számára.

Tagjaik: Gazdik Katalin színész, audionarrátor és szinkronrendező. Az ő dolga főleg a filmes, televíziós produkciók teljes akadálymentesítése.

„Végzettségem szerint nemcsak színész, de szakápoló is vagyok, és ez a két szakma nekem itt találkozik: az audionarrációban.

Bár ez egy kicsit még nekem is új, hiszen szinkronizálás közben játszom a hangommal, itt ezt másképp teszem. A cél pedig nemcsak a szórakoztatás, hanem, hogy segítsek „láthatóvá tenni” azoknak, akik látássérültek” – magyarázza Katalin.

Fotó: Kundri Tamás

Demeter-Szabó Ildikó 20 éve jelnyelvi tolmács. Különböző színházi előadások, konferenciák és egyéb rendezvények akadálymentesítésén dolgozik, hallássérültek számára.

.

„Véletlen lettem jelnyelvi tolmács, bár nem hiszek a véletlenekben. Volt a családunkban hallássérült, aki jelnyelven kommunikált a szüleivel, szóval kiskorom óta láttam, hogy ez a nyelv létezik, és mindig nagyon szerettem volna használni. Úgyhogy már gyerekkoromban foglalkoztam vele, aztán teljesen megtanultam.

Viszont a jelnyelvi tolmácsolás hivatalosan csak 2003-ban alakult szakmává Magyarországon, úgyhogy én azóta vagyok főállású szakember. A Narradívákban jelenleg a narráció megírásában vállalok részt, emellett a jelnyelvi tolmácsolást végzem" – mondja Ildikó, aki az audionarráció képzést is elvégezte, csak azért, hogy tágítsa a tudását.

Fotó: Juhász Éva

Tóth Cecília az egyetlen színházi audionarrátor Magyarországon, aki főállásban segíti a látássérülteket abban, hogy ők is élvezhessék az előadásokat, a Pesti Magyar Színház társadalmi felelősség-vállalási referenseként.

„Magyarszakos középiskolai tanárként dolgoztam, amikor az FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft.) és a SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem) közös szervezésében elvégeztem ezt a képzést. Ez volt az első modellprogram 2014-ben.

Az iskolában, ahol dolgoztam, egy kolléganőm javaslatára vágtam bele az audionarrátor képzésbe, és nem bántam meg” – meséli Cecília.

A Narradívák egy viszonylag új kezdeményezés, mégis sok munkájuk van már. Utoljára a Gergely Theáter számára akadálymentesítettek egy előadást.

„Ez úgy nézett ki, hogy Cili megírta az előadáshoz - amit előtte mindannyian többször megnéztünk - a szöveget. Én felmondtam a stúdióban a hangot, mert ez most egy közvetített darab volt, a járvány miatt. Ildi pedig feljelelte egy stúdióban, amit rögzítettünk, és Halmi Zoltán hangmérnök elvégezte az utómunkálatokat.

Így került rá az előadás felvételére a jelnyelvi tolmácsolás és az audionarráció is” – meséli Katalin. Cecília pedig hozzáteszi: számukra nagyon fontos, hogy a munkájuk felhasználóbarát legyen, ezért kérik minden esetben a látássérültek visszajelzéseit.

„Egy vak ember, de még akár egy gyengénlátó is amikor színházba megy, megnéz egy filmet vagy részt vesz egy sporteseményen, rengeteg élményből kimarad, még akkor is, ha hallja, amit a szereplők vagy játékosok mondanak. Ebben segítenek nekünk ők”
– mondja András, aki az NFSZK szervezésében részt vett tapasztalati szakértő képzésen is.

„Arra tanítottak meg, hogy maradjunk objektívek, ne úgy segítsem a narrátort, hogy nekem jó legyen, hanem úgy, hogy minden látássérültnek.”



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: