KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Nagymamák lekvárja segíti a falusi szegényeket

Lekvárt főznek és kézműveskednek a bordányi asszonyok, hogy a befolyt összegből buszjegyet, élelmiszert, gázpalackot vegyenek a rászorulóknak.
Az Abcúg riportja, Szöveg: Fődi Kitti, fotó: Hajdú D. András - szmo.hu
2018. június 29.


Link másolása

A Csongrád megyei faluban mindenki tudja, hogy ha egy kis segítség kell, akkor a többnyire nagymamákból álló csoporthoz kell fordulni, akik ugyan kis összegű, de gyors segítséget nyújtanak. Egy halmozottan sérült gyereket nevelő nőnek még a házát is felújították.

"A családok elég sűrűn maguktól keresnek meg minket, általában gyorssegélyek miatt, például, ha gyógyszerre kell vagy buszjegyre, mert nem tud bemenni Szegedre, de élelmiszerre is nagyon sokszor kérnek gyorssegélyt. Volt, amikor cipőt vettünk, mert megkerestek minket, hogy a kissrác menne versenyre, de nincs méltó ruházat hozzá" – meséli Jenei Györgyné Nagy Zsuzsanna, a bordányi Karitász csoport megalapítója és vezetője.

A javarészt nyugdíjas asszonyokból álló 17 fős csoport hetente egyszer gyűlik össze, hogy különböző kézműves termékeket és lekvárt készítsenek, amit majd eladhatnak a falusi karácsonyi vásáron.

A termékek árán bejött adományt félreteszik, hogy egész évben segíthessék a rászorulókat. A vásározás mellett minden évben 35 családnak állítanak össze élelmiszercsomagot 5000 forint értékben, amit együtt visznek ki a rászorulókhoz, de helyi gyerekeket is táboroztatnak és a már idősek otthonában élő, volt bordányi lakosokat is látogatják.

Zsuzsanna és másik három nő a csoport törzshelyén vár minket, ami történetesen Zsuzsanna házának melléképülete. Itt alakítottak ki egy szobát, ahol a gyűléseket tartják és a termékeiket készítik. Rögtön előkerülnek a karácsonyi vásáron árult kreatív holmik. Van minden: gyertya, gyöngyből készült karácsonyi dísz, Biblia borító, kézzel fűzött rózsafüzér, levendulapárna, de az igazán nagydobás az a házi szilvalekvár, amit a csoport tagjai közösen főztek.

Adományok sokszor más módon is érkeznek a nagymamákhoz, vannak helyi termelők, akik gyümölcsöt, burgonyát ajánlanak fel, mert biztosak benne, hogy Zsuzsa – ahogy mindenki hívja a faluban – tudja, hogy hol van rá igazán szükség. A csoport ráadásul nagyon jó kapcsolatot ápol az önkormányzati családsegítőkkel, akik gyakran adnak fülest a nagyiknak, hogy éppen kit érdemes segíteni. Bordányból bárki fordulhat hozzájuk segítségért, legtöbbször a nagycsaládosok, egyedülálló anyák és az idősek szokták igénybe venni a gyorssegélyeket, ami általában 5-10 ezer forintot jelent egy alkalomra.

A csoport a sokat nevető, mindig jókedvűnek tűnő Zsuzsának köszönhetően alakult meg. Zsuzsanna sosem szeretett tétlenül otthon ülni, úgy érezte, mindig tennie kell valamit, ami valamilyen közösséghez kapcsolódik. A segítőszándék már korábban is megvolt benne, fiatal korában a Vörös kereszt elnöke volt, ezért is érzékeny minden szociális témára. 2009-ben úgy döntött, munkára jelentkezik a helyi plébánián. Arra számított, hogy valamilyen irodai munkát kap, de ehelyett a plébános megkérte, hogy próbáljon meg egy Karitász csoportot indítani. Zsuzsannában volt, aki kételkedett, de szólt minden ismerősének, akik közül senki nem mondott nemet. Így alakult meg a csoport, amibe most már két fiatal, 37 év körüli nő is becsatlakozott.

Lekvárt és kézműves termékeket csak öt éve kezdtek el készíteni, amikor egy nagy rendezvényen azt látták, hogy kapkodták a gyertyákat, amiket szalvétanyomással csináltak. Ekkor jött az ötlet, hogy árulhatnának a karácsonyi vásáron is, a befolyt összegből pedig egész évben tudnának gyorssegélyeket nyújtani a falusiaknak.

A csoporton belül megvannak a szerepek, van, aki az adminisztrációhoz ért, van, aki kézműveskedni szeret jobban, de az erősmag többnyire minden feladatból kiveszi a részét: jár családlátogatásra, segít kivinni a karácsonyra készített élelmiszer csomagokat.

Az ötletek, hogy miket készítsenek, többnyire Zsuzsannától származnak, aki az interneten böngészi őket.

Az igazi nagy esemény a csoport életében a lekvárfőzés, amikor szinte az összes tag és még néhány barát összegyűlik Zsuzsanna udvarán és közösen megfőzik a 270 kg felajánlott szilvát. A lekvár annyira népszerű a faluban, hogy az emberek évközben is felkeresik Zsuzsannát, hogy vásároljanak tőle, ami természetesen szintén adományba megy.

A csoport egyik tagja, Tari Gyuláné korábban pszichiátriai asszisztensként dolgozott, ezért nem is volt számára kérdés, hogy csatlakozik-e, amikor Zsuzsanna megkereste. Ő meséli el, hogy azon túl, hogy pénzzel kisegítik a rászorulókat a bajból, még tanácsokat is adnak nekik, hogy hogyan tudnának például maguknak megtermelni zöldségeket. Volt már olyan, akinek a csoportnak köszönhetően állt helyre az élete.

Ilyen sikertörténet volt Bamberger Erzsébeté is, aki 52 ezer forintos ápolási díjból neveli egyedül a 17 éves halmozottan sérült fiát, de van még két lánya és egy nagyobb fia is, aki még otthon lakik. Erzsébet nem számítva ottlétünkre toppan be a csoportszobába, hogy megkérdezze Zsuzsannát, sikerült-e kérnie az önkormányzattól régi ajtókat a házához.

Nyolc évvel ezelőtt a faluban a Karitász csoport vezetésével hatalmas összefogás volt, hogy a nőn segíteni tudjanak, mielőtt ráomlik a saját háza. Több vállalkozó, az önkormányzat és a csoport segítségével sikerült egymillió háromszáz ezer forintot összegyűjteni, hogy felújítsák a düledező házat.

Erzsébettel és Zsuzsannával ellátogatunk a felújított tanyára, ami csak nehezen, saras földutakon keresztül közelíthető meg. Erzsébet sérült fia éppen alszik, ezért a ház előtt beszélgetünk. Zsuzsannának van egy képe arról, hogy milyen állapotok uralkodtak itt, mielőtt nekikezdtek a felújításnak. A ház fala annyira átázott, hogy szinte teljesen bedőlt, a faoszlopok elkorhadtak, a tetőn alig maradt cserép, a fürdőszobában pedig még kád sem volt, csak egy műanyagteknő.

Erzsébet, amikor újra kezébe veszi a régi fotót, teljesen elhűl és bevallja, nagyon szégyelli, hogy ilyen körülmények között éltek. A nő elmeséli, hogy az egész úgy indult, hogy elromlott a kerti kút. Egy helyi vállalkozó, Tajtiné Judit felajánlotta, hogy megcsinálja a kutat, de amikor kiment a tanyához, akkor szembesült az ottani állapotokkal.

„Égtem, mint a rongy. A lányaim nagyon jól tanultak, most már az egyik fodrász a másik meg nővér. Amikor Judit meglátta a házat elcsodálkozott, hogy: atyaisten, ezek a lányok innen járnak suliba?” – emlékszik vissza Erzsébet.

Erzsébet gyűlöl segítséget kérni és nem szereti, ha sajnálják, ezért a vállalkozó titokban kezdett pénzt gyűjteni neki. A kuncsaftjait próbálta rávenni jótékonykodásra, de nagyon kicsi összeg gyűlt össze, ekkor fordult Zsuzsannához és a csoporthoz, akik bár korábban még sosem adtak ilyen jellegű segítséget, nem volt kérdés, hogy megpróbálnak tenni valamit. A csoport tagjai beosztották egymás között, hogy ki-melyik vállalkozót keresi meg, hogy rávegyék őket, valahogy segítsenek a nőn. Mindez három évbe telt, de sikerült összegyűjteni a pénzt és megkezdődhettek a munkálatok. A tetőt és az oszlopokat is teljesen kicserélték, a ház oldalát is újrafalazták.

„Úgy volt ez, mint a mesében. Nagyon örülök neki, szeretjük nagyon” – mondja.

Erzsébet szerint, ha nincs a Karitász csoport, akkor önerőből sosem tudta volna felújítani a házat, és valószínűleg össze is dőlt volna, ha a következő télen jön egy nagyobb hó. A ház másik fele még mindig felújításra vár, már megvan a tégla is, csak az ajtókra lenne szükség, aminek a beszerzésében is Zsuzsanna próbál segédkezni.

A csoport most egy táskacsere akcióra készül, begyűjtik a feleslegessé vált, de jó állapotú iskolatáskákat, és akinek szüksége van rá, elviheti függetlenül attól, hogy rászoruló-e vagy sem.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: