Mit akar plakátjaival a Kétfarkú Kutya Párt?
Az egész magyar internet felbolydult egy hete, amikor a Kétfarkú Kutya Párt a Vastagbőr bloggal közösen bejelentette, hogy ellenkampánnyal szeretnének reagálni a kormány bevándorlókról szóló plakátjaira. Eredetileg 3 millió forintot akartak összegyűjteni, de azóta már ennek a tízszeresét is túlszárnyalták. Kovács Gergővel, a párt alapító elnökével arról beszélgettünk, mi csaphatta ki ennyire a biztosítékot az emberek egy részénél, lát-e ma kormányképes alternatívát Magyarországon, és hogyan képzeli el az akció fényében az MKKP jövőjét.
– Mikor találtad ki az ellen-plakátkampányt, és miért pont a Vastagbőrrel együtt fogtatok hozzá?
– Úgy alakult, hogy egymástól függetlenül jutott eszembe nekem és nekik is. Gyakran szoktunk beszélni egymással az Átlátszó ügyei miatt, és mikor megemlítettem nekik az ötletet, mondták, hogy ők is kitalálták ugyanezt pár órával korábban. Így abban maradtunk, hogy csináljuk együtt, legalább meg tudjuk osztani a teendőket.
Gergő a Kutyapárt 2010-es "nagyonnaggyűlésén" a Kossuth téren
– Hogyan válthatott ki ez a téma ekkora aktivitást az emberekből?
– Ezek a dolgok jó ideje halmozódtak, és szerintem a nagy többségnél most telt be a pohár.
Voltak már célkeresztben a hajléktalanok, a drogosok, a melegek, most pedig a menekülteken a sor. Van viszont egy jelentős különbség: az eddigi csoportokkal szembeni negatív érzelmekre még viszonylag könnyen tudtak alapozni, hiszen sokakat zavar például a hajléktalanok szaga és ápolatlansága, a drogosok eldobott fecskendői, vagy éppen az, ha két férfit csókolózni látnak.
A menekültekkel ellenben más a helyzet, a magyarok jó része eleve nem is érintkezett még velük. Aki pedig igen, többnyire azt láthatja, hogy dolgoznak, iskolába járnak, szóval teljesen normális életet élnek. Tehát ezzel most alaposan mellélőttek, őket egyszerűen nem utálják az emberek, és ezen a plakátkampány sem változtat. Viszont sokatmondó, hogy a mai közhangulatban egy „Welcome to Hungary!” feliratú plakát már kormánykritikának számít. Elég kellemetlen helyzetbe sikerült lavírozniuk magukat.
Kovács Gergő 1980-ban született Budapesten. Egyetemistaként Szegedre került, 2005-ben jelentek meg első street artos munkái a város utcáin. Ekkortájt vált ismertté a kétfarkú kutya figurája, illetve az „örök élet, ingyen sör, adócsökkentés” szlogen is. 2009-ben költözött vissza Budapestre, azóta itt tevékenykedik. Ebben az évben szervezte meg a 4K!-val közösen az általános tüntetést, amelyre több százan mentek el, teljesen értelmetlen dolgokért demonstrálva. Később a politikusok jogaiért is tüntettek, nagy sajtóvisszhang mellett.
A Kétfarkú Kutya Párt 2010-ben még egyesületként megpróbált elindulni az önkormányzati választáson, de nem sikerült elég ajánlószelvényt gyűjteniük. Kampány viszont volt, ekkor készült például Mogács Dániel legendás beszélgetése Kálmán Olgával. Négy évvel később újra szerettek volna indulni, ekkor viszont a párt hivatalos bejegyzésének elhúzódása miatt nem volt rá lehetőségük.
– Mit gondolsz azokról a véleményekről, hogy ha valami ellen kell összefogni, egyből összezárnak a magyarok, valami mellett viszont sosem lennének képesek ilyen szinten kiállni?
– Fontos kiemelni, hogy
Az egész nem arról fog szólni, hogy óriásplakátokon szidjuk a Fideszt, fene fog egy gyűlöletkampányra egy másik gyűlöletkampánnyal válaszolni. Meg úgyis már eleve sokan utálják őket. Most viszont a Fidesz utálata mentén tudunk kiállni a társadalmi szolidaritásért, amit itthon egyébként elég kevesen vállalnak fel. Ez pedig szerintem már egy kimondottan jó cél.
– Számítasz arra, hogy megpróbálják valahogy megakadályozni a plakátok kihelyezését?
– Beszéltünk jogászokkal, annyi a lényeg, hogy nem lehetnek megtévesztőek a plakátok. Tehát nem beszélhetnek a kormány nevében, és nem lehet rajtuk az sem, hogy nemzeti konzultáció. De ezen túlmenően más akadályt nem látok. Egy évvel ezelőtt persze még lehetetlen lett volna keresztülvinni egy ilyen kampányt, hiszen minden plakáthely Fidesz-közeli arcok kezében volt. Azóta viszont, hogy Simicska szembefordult a párttal, elhárult az akadálya. Ebből a szempontból nekünk ez kimondottan jól jött. A konkrét terveket még nem küldtük el, de magára az ellenkampányra már rábólintott a cége.
– Mikor kerülhetnek ki a plakátok?
– A nagyobb kampányok általában minden hónap 1-jén és 16-án indulnak, úgyhogy első körben a július 1-jét célozzuk meg. De mivel a pénzgyűjtő akciót kéthetes időtartamra hirdettük meg, és még csak a félidőnél járunk, lesz majd egy második kampány is, ami július közepétől augusztus közepéig fut majd. Persze valószínűleg jövő héten már jóval kevesebb pénz fog bejönni, mindig az elején a legnagyobb a hullám, aztán fokozatosan kifullad a dolog.
– Mi lesz a területi eloszlás?
– Budapestre kerül körülbelül a fele-harmada, a maradék pedig elosztva az ország többi részében. Nyilván lesznek specifikus helyszínek, Felcsút például kihagyhatatlan, és szerencsére van is ott plakáthely. Vagy Pécs, ahol valahogy elfelejtettek konzultálni a helyiekkel arról, hogy a város mellé tervezik a paksi erőmű atomhulladék-lerakóját. Oda ezzel az üggyel foglalkozó plakátokat szánunk. Illetve lesz mutatóban egy-kettő a nyugat-európai nagyvárosokban is, például Londonban, Berlinben, vagy Bécsben. Ezt megígértük az ott élő magyaroknak, hiszen tőlük is rengeteg pénz jött be. De hogy azokon milyen felirat lesz, egyelőre fogalmam sincs.
Néhány plakátötlet (még nem a végleges tervek):
– Szerinted hogy tekintenek az emberek most az MKKP-re? Inkább a vicces, street artos vonal él még bennük, vagy már a komolyabb megnyilvánulásaiddal azonosítják?
– Inkább a vicces oldaláról, hiszen azért elég kevés komoly dolgot csináltam eddig. A plakátokat is igyekszünk humorosra venni, már amennyire ez lehetséges ebben a témában. Az biztos, hogy a szó valódi értelmében vett komoly párt soha nem lesz belőlünk. Persze sokan mondják, hogy ezzel a kampánnyal most fejest ugrottunk a mélyvízbe. Nekem is furcsa ez kicsit, de valakinek egyszerűen muszáj volt megcsinálnia, hiszen az ellenzék láthatóan képtelen bármit tenni.
Sőt, az igazán paradox az, hogy eleve nem is az ellenzék, hanem maga a kormány feladata lenne kiállni a társadalmi szolidaritás mellett. Ami itt zajlik, tehát hogy egy rakás pénzt elköltenek pont az ellenkezőjére, hosszú távon nagyon káros következményekkel jár.
Így sosem fognak normálisan állni egymáshoz az emberek, úgyhogy most kénytelenek vagyunk mi kampányolni érte.
– Mi volt a kiváltó oka, amikor a Facebook-oldalon nyíltan is elkezdtél politizálni, és komoly cikkeket megosztani?
– Ez azért elég ritkán fordult elő, igyekszem magam távol tartani a nyílt állásfoglalástól. A visszajelzésekből is látom, hogy nem ezt várják az emberek a Kutyapárttól. Persze volt rá példa, hogy eldurrant az agyam, például amikor Bajnai csatlakozott a Millához. Iszonyúan felidegesített, hogy végre lett volna egy normális civil mozgalom komoly támogatottsággal, amit egy módon lehetett tönkretenni: pont úgy, ami végül történt. Ennek kapcsán tényleg sokat posztoltam, de utólag már nagyon bánom, belátom, hogy nekünk nem ez a dolgunk – akkor le is iratkoztak egy hónap alatt legalább tízezren. Most már figyelek rá, hogy ne csináljak hasonlót. Szerencsére a legnehezebb témák többségét is meg lehet fogni a vicces oldaláról, és úgy már rögtön más a fogadtatás is.
– Sajnálod, hogy nem tudtatok elindulni tavaly a választáson?
– Persze, nagyon jó lett volna, de pont lecsúsztunk a határidőről. Nyilván soha nem fogom tudni bizonyítani, volt-e benne szándékosság, mindenesetre elég furcsa, hogy éppen a választás után két héttel jegyeztek be minket végül. És maga az indoklás is, amivel előtte elutasították: a Kúria azt írta, erkölcstelen képzettársításokra adhat alapot a nevünk. A KÚRIA szerint, érted… De én ráérek, fiatal vagyok, majd elindulunk három év múlva.
– Mit tippelsz, milyen eredményt érhettetek volna el?
– El se tudom képzelni. Részben emiatt is szeretnék elindulni, hogy kiderüljön. A mostani felhajtás viszont biztató, úgy tűnik, jól fogunk kijönni belőle, és népszerűbb lesz tőle a Kutyapárt. Ráadásul azt is láthatják az emberek, hogy nem csak idétlenkedés, amit csinálunk, képesek vagyunk értelmesebb dolgokra is.
– Maga a párt mennyire aktív most, hány tagja van például?
– Én kirakok naponta két képet a Facebookra, nagyjából ennyi az aktivitás. Tíz alapító tagunk van, még csak most intézzük a bankszámla- és az adószámot, illetve a többi hivatalos ügyet. Nyilván annyira nem is kell sietni vele, hiszen még bőven ráérünk a következő választásig. Az viszont már korábban is problémás volt, hogyan tudnánk országos szervezetet kiépíteni. Amikor még úgy tűnt, hogy időben bejegyeznek minket, lementünk pár vidéki nagyvárosba, de akkor is látszott, hogy nem egyszerű a dolog.
Leginkább attól félek, hogy a kommunikációt olyan emberekre bízzam, akiket adott esetben épphogy csak megismertem. Hiszen mi van akkor, ha első benyomásra jó fejnek tűnik, megtesszük helyi főnöknek, aztán két nappal később részegen nekiáll hülyeségeket beszélni? Ráadásul én sem tartom magam túl jó vezetőnek, választások között nyilván el tudom irányítani egyedül is a pártot, de kampányban egy országos szervezet élén állni teljesen más szituáció. Arról nem is beszélve, hogy elegendő aktív és lelkes tagot toborozzunk. Szóval lesz ezzel teendő bőven, ha egyszer belevágunk.
– Más párt keresett meg téged azzal, hogy legyél a jelöltjük, vagy a kampánytanácsadójuk?
– Nem, szerintem már tudják rólam, hogy minden párttól rosszul vagyok. Annyiszor elmondtam, hogy nem is próbálkoznak vele.
– Látsz most kormányképes alternatívát Magyarországon?
– Nem látok, sőt még olyat se, ami bármilyen szinten alternatíva lenne. A baloldali ellenzék helyzete kétségbeejtő, egyszerűen nem érezni rajtuk, hogy bármit előreléptek volna egy, vagy akár öt évvel ezelőtthöz képest. A legfőbb probléma, hogy azok, akik korábban kormányoztak, egyedül már képtelenek nyerni, viszont elvisznek annyi szavazatot, hogy az új szerveződéseknek sem megy nélkülük. Így muszáj velük összefogni, ezzel viszont több millió embertől alapból elvágják magukat.
Az MSZP-n ráadásul azt látom, hogy eleve semmi kedvük az egészhez. Abszolút nem érdekli őket, hogy még valaha hatalomra jussanak, 15 százalékos pártként el tudnának létezni még évekig. Van nagyjából ötszáz ember, aki ebből megél, és ennyivel meg is elégednek.
Azok között, akik az év eleji tüntetéseket szervezték, akadtak egész jó szónokok, akiket fel lehetne építeni. Ráadásul ezeknek a szervezeteknek tudtommal a vidéki bázisuk is szépen növekedett, több nagyvárosban jelen voltak. De ez az egész is valahogy elhalt, nem lett belőle semmi. És ha akkor nem nőtt ki egy új párt, amikor a körülmények a lehető leginkább adottak lettek volna hozzá, nem tudom, minek hatására alakulhatna másképp mondjuk egy év múlva.
– Mi lehet a kiút, és mit tehetnél te (illetve az MKKP) azért, hogy javuljon a helyzet?
– Jelenleg nem sok mindent látok, ami bizakodásra adhatna okot. A Kutyapártban viszont szerintem van potenciál. Amikor a végül meghiúsult kampányt terveztük, rengetegen jelentkeztek aktivistának, legalább 1500-an töltötték ki az ívet. Az ő adataik továbbra is megvannak, Kutyatov-listának neveztük el. Nyilván a valóságban jó, ha a tíz százalékuk csinálna valamit, de 100-150 ember is sok.
Az látszik most, hogy a projektalapú finanszírozásra – tehát hogy egy adott célra gyűjtünk pénzt – van fogadókészség. Ennek nyomán valószínűleg gyümölcsfa-ültetésre, gerilla-parkosításra, és más hasonló akciókra is be lehetne gyűjteni a szükséges pár százezer forintot. Én leginkább ebben az irányban képzelem el a párt jövőjét. Illetve tervezünk egy nyomtatott álhír-magazint is, aminek a részletei még kidolgozás alatt vannak.
Ha érdekes volt a cikk oszd meg!