KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Meglátogattuk a gólyáját sirató madármentőt, akit az egész ország megismert

Márton András posztját 35 ezren osztották meg Zokni halálát követően, azóta egymás után adja az interjúkat. De ki ő, és honnan jött a madarak iránti rajongása?
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 23.


Link másolása

Dömös alig ezer lakosú, festői kistelepülés a Dunakanyarban, Budapesttől nagyjából egyórányira. Itt él családjával a 50 éves Márton András, azután költöztek ki, hogy egy váratlanul jött betegség miatt felborult az egészsége. Korábban egy állatkereskedést vezetett Kőbányán, szinte mindenki tudta róla, hogy a madarakért dobog a szíve.

Először nagyjából tíz éve kezdtek el neki mentett madarakat bevinni a boltba, és ez a tevékenység fokozatosan egyre nagyobb teret kapott az életében.

A tágas családi ház, ahol most lakik, olyan, akár egy igazi édenkert: hattyúk és kacsák sétálnak a kertben, pár méterrel arrébb gólyapár fészkel, valamint Szotyi, a minnesotai törpemalac alszik hangosan horkolva a földön.

András néhány éve megalapította a Fióka- és Madármentés nevű civil szervezetet, hogy fix keretek között folytathassa a tevékenységét. Hivatalosan még nem alapítványként működnek, de ez a céljuk. Mindenki ingyen csinál mindent, sőt sokszor még nekik kell ráfizetniük a családi kasszából.IMG_6846

Fotók: Mervai MárkIMG_6848IMG_6861

Budapesten nagyjából 10-12, országosan pedig 25-30 aktív tagjuk van. Riadóláncszerűen értesítik egymást, ha bármelyikük bejelentést kap. Utána pedig az megy el a madárért, aki a legközelebb van, vagy éppen ráér. A csapat nagy része úgy vonódott be, hogy talált egy fiókát, hazavitte és elkezdte nevelgetni. Az interneten keresztül máig sokan akadnak rájuk, Facebook-oldalukat már közel 7 ezren követik.

A sérülések nagyon változatosak: van olyan madár, amelyet áramütés ért, mást meglőttek, lefagyott a szárnya, vagy félig vak. András egyes szervezetek hozzáállásában leginkább a "bízzuk a természetre" elvet nem tudja hová tenni.

Míg mások simán azt javasolják, hagyjuk sorsára a sérült madarat, nála ez nem opció: minden példány életéért megküzd, akkor is, ha teljesen reménytelennek tűnik a helyzet.

Az egyik általuk megmentett gólyát, Macust gyakorlatilag félholtan szedték össze a budai rakparton, miután egy taxis rátalált. Ma teljesen egészséges, bár repülni kevéssé tud, de ezt leszámítva egyáltalán nem látszik rajta, hogy bármi baja lenne. Jégből is többször szabadított már ki odafagyott hattyút.IMG_6944IMG_6974

"Zokni a gyerekem volt, ez nem túlzás"

Vasárnap rövid idő alatt az egész magyar internetet bejárta András szívszorító Facebook-posztja, amelyben Zoknit, az áramütés miatt elpusztult gólyát gyászolja. Egynapos kora óta nevelte őt, miután kiesett a fészkéből. Ez nem ritka a gólyáknál: ha túl sok a fióka, néhányan könnyen a földön találhatják magukat.

Magára hagyva biztos halál várt volna rá, de miután Andrásék megtalálták és magukhoz vették, hamar rendbe jött, és teljesen egészséges felnőtté fejlődött.

Méghozzá hihetetlen ütemben, ahogy ez a gólyákra jellemző: kikelésekor 70 grammot nyomott, egy nappal később 120-at, kétnaposan 225-öt, egyhetes korában pedig már 1 kilós volt.

Igaz, saját magát is megtanulta ellátni – vadászott békára, bogarakra és csigákra –, de gondozójától ugyanúgy elfogadta a kukacot és más csemegéket, méghozzá a tenyeréből. Első telét Zokni a dömösi házban, illetve a környéken töltötte, az idei nyár végén pedig valószínűleg elrepült volna Afrikába. Ez azonban már nem fog megtörténni.IMG_6801

Zokni, néhány nappal a halála előttIMG_6816

"Egy hét múlva lett volna egyéves, egész Dömös szerette, vigyázta, egy ország ismerte őt. Élhetett volna meg évtizedekig, tucatnyi kis gólyát nevelve, de E.ON, te megölted" – írta András a Facebookon, egyértelműen az áramszolgáltatót vádolva a madár halála miatt.

Azóta felgyorsultak az események: először a cégcsoport észak-dunántúli részlegének üzemvezetője egyeztetett vele, majd maga a vezérigazgató is felkereste őt otthonában.

"Az E.ON társadalmi felelősségvállalási tevékenységének fontos része a környezet védelme, ezen belül a madárvédelmi programunk, melynek központi eleme a gólyavédelem" – válaszolta kérdésünkre a cég szóvivője, Egyházi Nikoletta. Elmondása szerint évente több tízmillió forintot költenek a vezetékek és villanyoszlopok szigetelésére, hogy ne legyenek veszélyesek a madarakra.

A szóvivő hozzátette, sajnos nem tudnak minden vezetéket a föld alá vinni, így az elvégzett sok munka és erőfeszítés ellenére is előfordulnak ilyen sajnálatos balesetek. De természetesen továbbra is az a céljuk, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. Kiemelkedő tevékenységük például az Akadálymentes égbolt programban való részvétel, melynek keretében a Hortobágy egész területét madárbaráttá alakították át, és a légvezetékes hálózatot földkábelre cserélték.IMG_6821

Hosszabb távon Dömösön is ezt tervezik, amit a helyi önkormányzat is támogat. De mivel az Andrásék kertjében fészkelő gólyapár öt fiókája heteken belül kikel, gyorsabb megoldásra is szükség van. Ezért azt találták ki, hogy mire kirepülnek, az érintett oszlopokra olyan kúpszerű ráépítés kerül majd, hogy ne akarjanak rászállni a madarak. Erre András hivatalos ígéretet kapott az E.ON-tól.

Úgy tűnik tehát, hogy bármennyire is szomorú, ami történt, Zokninak nem kellett hiába meghalnia.

Talán végre elindul valami, és javulnak majd a statisztikák: jelenleg ugyanis minden évben 170 ezer madár esik áldozatul a szigeteletlen vezetékeknek.

A mentésen túl

András az elhivatottságból végzett mentés mellett egzotikus madarak tenyésztésével foglalkozik. Ehhez komoly szakértelem szükséges, hiszen egyik sem őshonos nálunk, ebből adódóan különleges igényeik vannak. Már a tenyészpár beszerzése sem egyszerű feladat, azt pedig még nehezebb elérni, hogy megfelelő körülményeket teremtsen számukra a szaporodáshoz.

A befektetett munka viszont meghozza a gyümölcsét: villásfarkú szalakóták például Magyarországon elsőként az ő kertjükben raktak tojásokat 2013 őszén.

Előtte senki másnak nem sikerült ezt elérni, hiába próbálkozott vele több állatkert is. Sőt, azelőtt 3 évig egész Európában nem jött össze senkinek.IMG_6920

IMG_6959
"

Alaposan ki kell ismerni a személyiségüket. Rájöttem, hogy két kulcsinger szükséges számukra: egyrészt ugyanabba a röpdébe költöztetni kell egy afrikai seregélyt is, amellyel eredeti élőhelyén is osztozik. A szalakóta ugyanis fészekparazita: nem épít saját fészket, hanem kilakoltatja a seregélyt, kicsit átrendezi az övét és abban költ. A másik inger pedig a vándorsáska, augusztus környékén tele kell szórni velük a röpdét.

Az első fészekalj két legszebb fiókáját elvitték Olaszországba a díszmadár-tenyésztők világbajnokságára, ahonnan egy arany- és egy ezüstéremmel tértek haza. Mindenki csodájukra járt, kétszer is szerepeltek a RAI UNO csatorna híradójában. A madarakból a londoni mellett egy francia állatkert is vásárolt, valamint a budapesti Tropicariumnak is eladtak egyet.

Az elengedés a legnehezebb

Andrásék célja, hogy minden általuk megmentett madarat a lehető leghamarabb visszaengedjenek a természetbe. Ez váltakozó hatásfokkal sikerül: a fiókás időszakban, tavasz végén átlagosan az összes példány 80 százalékát tudják meggyógyítani és elengedni. Ősszel ez az arány sokkal rosszabb, majdnem a fordítottja. Összességében nagyjából minden második madaruk épülhet fel. De ha azt nézzük, hogy a beavatkozásuk nélkül mindannyian meghaltak volna, máris jobb a statisztika.

A csúcs eddig 137 madár volt, ennyit gondoztak egy időben a házukban. Egy átlagos napjuk hajnal fél 5 körül indul, vannak, akiket már ekkor etetni kell. Utána pedig minimum este 10-ig talpon vannak.IMG_6984IMG_7024IMG_7020

Elkerülhetetlen, hogy az ápolás során kötődni is kezdjenek a madarakhoz. Így természetesen rettentően nehéz, amikor végül el kell engedniük a gyógyult példányokat. Ezt Klári is megerősíti, aki nagyjából két éve csatlakozott a madármentőkhöz.

Ő tavaly hat fecskét nevelt hónapokig, mielőtt végül szabadon engedte őket. Utána nagyon sírt, annyira kötődött hozzájuk, hogy sokáig még az időjárási előrejelzéseket is követte, vannak-e nagyobb ciklonok az Afrikáig vezető úton.

"
Fáj, aggódsz, de ezért csinálod, szóval végső soron mégiscsak jó

– fogalmaz. És ebben nagyjából benne van a lényeg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: