Megindító módon emlékezett a menyasszony vőlegényére, aki meghalt az esküvő előtt
A 22 éves Hannah Darr négy hónappal esküvőjük előtt veszítette el vőlegényét, Layne-t, aki autóbalesetben halt meg. A két oklahomai fiatal már hét éve alkotott egy párt, amikor a tragédia történt.
De sokkal korábbról ismerték egymást, szinte együtt nőttek fel.
2016 áprilisában jegyezte el Layne Hannah-t, közös esküvőjüket tervezgették már, amikor egy pillanat alatt minden megváltozott - írta a Daily Mail.
2017 február 5-én reggel Layne autóbalesetet szenvedett, amit nem élt túl. Akkor már kitűzték az időpontot, június 17-én házasodtak volna össze. Hannah erről is írt a Love What Matters Facebook-oldalára, ahol arról mesél, hogy a lakása tele van dekorációkkal, amik mind arra várnak, hogy felhasználja az esküvőjén, azonban ez már nem fog megtörténni. Egy valamit azonban nem engedett el.
Hannah úgy döntött, különös módon emlékezik meg halott vőlegényéről, ezért kapcsolatba lépett Holly Gannett esküvői fotóssal, aki készített róla egy esküvői fotósorozatot. Vagyis nem csak róla.
„Ugyan soha nem fogunk már összeházasodni, de szerettem volna egy közös képet vele, amin a menyasszonyi ruhámat viselem” – mesélte Hannah a HuffPostnak. A fotózáshoz Hannah felvette menyasszonyi ruháját, és visszatért oda, ahol Layne megkérte a kezét. A képeken Hannah egyszerre mosolyog és küzd a könnyeivel. Az egyik képen pedig egy táblát fog, amin a következő mondat áll:
A legmeghatóbbak mégis azok a képek, ahol Holly Gannett fotós a Photoshop segítségével Layne-t is rátette a képekre. A képeken Layne figurája halványabban jelenik meg, de ahogyan Hannah átöleli őt, egy pillanatig mégis olyan érzésetek lehet, mintha ott lenne a vőlegény is.
Hannah pedig úgy érzi, ezek a képek segítenek neki feldolgozni a történteket, azóta megváltoztak az álmai is.
Már nem azzal álmodik, ahogy könnyekkel küszködve és elveszetten bolyong menyasszonyi ruhájában, hanem Layne arcát látja, aki arra biztatja, tartson ki.
„Amikor elsős voltam középiskolában, Layne elhívott randizni. Nagyon izgatott voltam, hogy a jóképű sportoló elhívott! Először nemet mondtam, de aztán beadtam a derekam, és onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt csináltunk. (…) Ahol az egyikünk ott volt, ott a másikat is meg lehetett találni.
2016. április 15-én Layne elvitt a kedvenc horgász helyünkre, és megkért, hogy éljem le vele az életem. Azt hittem, én vagyok a legszerencsésebb lány a világon, de amikor láttam a hatalmas mosolyt az arcán és a csillogó szemeit, tudtam, hogy ő pedig azt gondolja, ő a legszerencsésebb fiú. Az elmúlt év semmi másról nem szólt, csak az esküvőnk és a jövőnk szervezéséről. Nagy tervek és nagy álmok, amiket már sosem fogunk együtt megvalósítani.
Sokak szerint szinte mesebeli volt kettőnk szerelme. Olyan volt, amit sokan egész életükben hiába keresnek. Türelmes volt, kedves és feltétel nélküli. Örökké hiányozni fog, ahogyan Layne rám nézett, tele szerelemmel és imádattal. Úgy értettük meg egymást, ahogyan senki más. Ugyan nem éltünk együtt, de minden napot együtt töltöttünk.
Ami a legfontosabb, hogy úgy szerettük és olyannak fogadtuk el egymást, amilyenek vagyunk. Layne okos volt, motivált, szenvedélyes és erős. Szerencsére tudtuk, mit jelentünk egymásnak, mert minden nap biztosítottuk egymást a szerelmünkről. Mellette szeretve éreztem magam, biztonságban és magabiztosnak. Soha senki nem lesz olyan, mint amilyen ő volt nekem.”
