KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Magyarország egyetlen siket állatorvosa

A környezete úgy vélte, Mikesy Leventéből nem lehet állatorvos. Bebizonyította az ellenkezőjét.

Link másolása

Vannak emberek, akik arra születnek, hogy különleges érzékkel hallják meg a segítségkérést. Dr. Mikesy Levente is ilyen. Annak ellenére hall meg másokat, hogy szinte teljesen siket. Csakhogy számára egy érzék hiánya nem jelent akadályt. Ha fizikailag nem hallja, akkor megérzi: tapintással, egy tekintetből, szívből és lélekből.

Levi ötéves korában egy a nagymamájától kapott dinoszauruszos könyv hatására döntött úgy, ha törik, ha szakad, ő bizony állatorvos lesz és dinoszauruszokat fog gyógyítani. Akkor már az egész család tudta, hogy a kisfiú terve nem csak azért lesz nehezen megvalósítható, mert a dinók rég kihaltak.

lo

Fotók: Dr. Mikey Levente / EBDOC.huhttp://ebdoc.hu

tehen

Miközben egy az Örs vezér teréhez közeli hajléktalan tanya felé sétálunk azért, hogy az erdő szélén élő hontalanok macskáit kezelje, Levi elmeséli a nem mindennapi állatorvosi pálya történetét.

„Ugyanúgy hallottam, mint bárki más féléves koromig. Édesanyám emlékei között még mindig élénken él az a nap, amikor kint játszottam a kertben, ő szólongatott, de én már nem válaszoltam. Azóta is csak hallásmaradvánnyal hallok, ami azt jelenti, hogy hallókészülék nélkül nem hallok semmit” – meséli olyan artikulált tisztasággal, hogy nem is értem, ha nem hall, akkor hogy beszélhet ilyen szépen.

„Édesanyám logopédus. Mindig, amikor beszélt hozzánk, egy papírlapot tett a szája elé, hogy ezzel megakadályozza azt, hogy automatikusan a szájról olvasást tanuljam meg.

"
Mindig fel kellett vennem a hallókészüléket, akkor is, ha utáltam. Márpedig az elején nagyon utáltam. Volt, hogy vizes hordóba dobtam, amikor építkezés volt nálunk,

csak három nap múlva találták meg.”

fotoz

kuty2

kutyaval

A szülők, bár mindent megtettek azért, hogy Levi a lehető legjobban megtanuljon kommunikálni, abban reménykedtek, hogy az állatorvoslás iránti szenvedély idővel csitul, és a gyerek feladja a kudarcra ítélt álmot.

„Úgy gondolták, hogy belőlem állatorvos soha nem lehet. De nem adtam fel. Felvettek az egyetemre. Egy idő után viszont én kezdtem úgy érezni, hogy a gyakorlatnál biztosan ki fogok esni. Hogy fogok megcsinálni egy rutin vizsgálatot? Rengeteget keresgéltem, mire nagy nehezen találtam külföldön egy olyan sztetoszkópot, amit hallókészülékhez lehet csatlakoztatni. Egyszer azzal ébresztettem a vicc kedvéért a családot, hogy a készüléket a szívemhez tettem, rákötöttem a hifire és teljes hangerőre állítottam. Beleremegett a ház!”

Levi a mély hangokat jobban hallja, a magasakat sokszor alig. Hallókészülék nélkül egy kiskutya ugatását például egyáltalán nem, egy németjuhászét viszont igen. Számára csak a bagoly huhog, a veréb csiripelését sosem hallotta.

„Most hallókészülékkel az 50-60 százalékát értem az emberi beszédnek, de következtetéssel könnyen kiegészítem magamnak a hiányzó részeket, ami az embereknek sokszor fel sem tűnik. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor vettem észre, hogy bizony, vannak olyan szituációk, amikor a kollégáimhoz képest nagyobb veszélynek teszem ki magam. Sokszor fordul elő, hogy amikor egy kutya morog, nem igazán érzi szükségét annak, hogy ezt hangosan, kifejezően tegye, vagy más úton is jelezze nekem azt, hogy nem tetszik neki, amit csinálok. Ha szemtől szembe közeledek felé, akkor egy hallóhoz képest nagyon váratlanul érhet az, hogy nekem ugrik a kutya.”

Levi rengeteg erőfeszítés árán befejezte az egyetemet, de munkát találnia már nehezebb volt. Egy hosszabb keresgélés után az Illatos úti gyepmesteri telepen helyezkedett el, de rövid időn belül kiderült, nem tud nem visszanézni a rácsok mögött szomorúan kikandikáló tekintetekre, holott persze a szakmai elvárás az volna, hogy csak gyógyítson és ne együtt érezzen.

„Nem tudok nem odanézni. Nekem valahogy muszáj azzal foglalkoznom, hogy ott vannak. Nem tudok úgy csinálni, mintha nem látnám őket. Megpróbáltam egy időben. Megpróbáltam úgy hozzáállni, ahogy a főnököm elvárta tőlem. Igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy szakmailag minden rendben legyen. De nem tudtam csak az állatorvosi munkával foglalkozni.”

gyep1

gyep2

Levi feladta a közömbösség elérése iránt folytatott reménytelen küzdelmet, és a napi munka után elkezdett blogot írni a négylábú sorsokról Élet az Illatoson címmel. És fotózott, fotózik is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy segítsen nekünk is meghallani a meglátni az állatokat. Rengeteg támadás érte a blog miatt, annak ellenére, hogy egy idő után azt is elérte, hogy a telepen nem altattak el több egészséges állatot helyhiány miatt. Fotói bejárták a világot, volt olyan, amelyik a BBC weboldalán is megjelent. Végül nehéz szívvel, de mégis úgy döntött, otthagyja a gyepmesteri telepet és elindul a nagy álom felé: saját rendelőt nyit. De erről kicsit később, lassan megérkezünk a hajléktalan tanyára.

„Nagyon szeretek árva, elhagyatott állatokon segíteni, az állatvédők munkáját támogatni a saját tapasztalatom által. Szépen lassan belesodródtam egy olyan társaságba, ahol összefognak az állatok segítése érdekében. Itt vagyunk az erdőnél, már csak pár méter választ el bennünket a teleptől. Az a baj, hogy már harmadszor vagyok itt, de soha nem lehet előre tudni, hogy meg tudják-e fogni a cicákat. Bár előre megbeszéljük, de félig kóbor állatok, sokszor megérzik, ha valami készül ellenük. Másrészt a hajléktalanoknál nem mindig lehet tudni előre, megjegyzik-e, hogy érkezünk. Az alkoholos állapot is számít ilyenkor.”

k1

A terepen készült képeket a szerző fotózta

k6_1200x675

k7_1200x675

Persze megfordul a fejemben, hogy nem kellene-e félnünk egy kicsit, amikor meglátom a töménytelen mennyiségű szemetet, mocskot, az elhajított üvegeket, a viskókat és meghallom az artikulálatlan kiabálást, ami az egyik felénk tántorgó hajléktalan irányából jön: „Fogd má’ meg! Má’ elszaladt? Elszaladt? Mi, az, hogy elszaladt? Ki vagy te?”

„Nincsen probléma, nem bántanak" - nyugtat meg Levi. "Sőt, tisztelnek. Ez nekem jó dolog. Érdekes, hogy náluk is megjelenik az, hogy a doktor úr jön – teszi hozzá, és már én is bátrabb vagyok. Egyik pillanatról a másikról köré gyűlnek a tanya lakói és az egyikük, mintha rendelésre érkezett volna, elkezdi sorolni a saját panaszait:

"- Kilukad a gyomrom" - közli a beteg.

"- Az láb volt múltkor még…" - jegyzi meg Levi.

"- Mindkettő."

"- Lágyéksérv lehet… El kellene menni az orvoshoz, múltkor mondtam."

"- De az a probléma, amikor sokszor megyek, tudod… Mint a hüvelykujjam, egy akkora pukli jön ide" – mutogat a középkorúnak tűnő férfi hadarva.

k8_1200x675

k4_1200x675

„A kórház állítólag nyolc kilométerre van, azt mondják, az messze van… És ha az egyetlen nő, Babi itt marad egyedül, megerőszakolják, de ha ő sincs itt, lopnak is” – magyaráz közben nekem a doktor úr.

„Itt leraknak egy cicát, bejön hozzánk egy cica és én befogadom” - mondja Babi könnyes tekintettel, miközben segít Levinek kivinni a kocsihoz a macskákat. A „doktor úr" ugyanis autójának hátsó ülésén látja el a macskákat.

„Egészen ijesztő volt ezzel szembesülni, de észrevettem, hogy

"
a hallásom hiánya miatt más érzékeim kezdtek el felerősödni. Például a tapintásom - sok vizsgálatot tapintással végzek

– mondja Levi, miközben az utolsó cirmost is ellátja, és hosszan ható antibiotikumot ad be neki.

k3_1200x675

k2_1200x675

„A veséje rendben van, a hasürege tiszta, az ivartalanítás hegét lehet érezni tapintásra. Szeretném megtartani ezt a vonalat. Egyszerűen csak azért, mert ehhez van kedvem. Ez segít, hogy ne fáradjak bele abba, amit csinálok, hogy ne váljon a munkám mindennapi rutinná” – ezt már az autóban mondja, miközben saját rendelője felé tartunk. Nemrég nyitott, mégis előfordul, hogy sor kígyózik a bejárat előtt. A rendelőbe lépve épp azt mutatja, mit hogyan alakított ki másképpen a hallása miatt, amikor egyáltalán eszembe jut megint a siketség. Valahogy ez olyan természetes, valahogy egész mást látok már benne és ebben a történetben, mint amit először gondoltam.

Levi, bár emiatt is sokan támadták, most is kiáll az ivartalanítás fontossága mellett: akciókat szervez, továbbra is blogot vezet, fotózik, gyógyít, idén az év kutyabarát emberének is jelölték. És mindent meghall, ami fontos.

Ismerjétek meg a négylábúak történetét Levi szemével!

Léna és Lea tragédiájáról ITT OLVASHATTOK.

Hektor kutya történetét ITT TALÁLJÁTOK.

Nézzétek meg az elhagyott kis tacskóról készített videót, ahogy maga próbálja felvenni pórázát sétaidőben.

Az év kutyabarát embere versenyen Levire ITT SZAVAZHATTOK.

Ha tetszett Levi története, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: