hirdetés

KÖZÖSSÉG

Közösségi videóklip a kivándorolt magyarokról

Menni vagy épp maradni nehéz? - ezt kérdezi Geszti Péter elvándorlásról szóló dalában. Interjúnkból a válasza is kiderül.

Link másolása

hirdetés

VIDEO: Hungarian in Europe

Volt ő már annyi minden: gyermekszínész, műsorvezető, popzenész, reklámszakember, dalszövegíró, mentor. Amíg beszélgetünk, az utcán egy sürgősségi vérszállítóba belerohan egy másik autó. Péter felugrik, meg akar róla győződni, hogy a sofőrök ki tudnak szállni, hogy érkezik segítség – tenni akar. Mindegy, hogy egy balesethez kell mentőt hívni, vagy egy dallal elgondolkodtatni. Ez a legfőbb mozgatórugója, függetlenül attól, milyen címkét akasztunk rá. Most is valami új dologgal jelentkezik, ami reményei szerint gondolatokat ébreszt.

- „Hungarian in Europe” címmel június 26-tól nyilvános az a videóklip, ami hozzád kötődik és több okból is különleges. Miért is?

- Évek óta szerettem volna Sting dalát, az Englishman in New York c. szerzeményt feldolgozni, és amikor felerősödött az elvándorlási hullám, akkor rájöttem, hogy ez a téma összekapcsolható ezzel a zenével. A magyar szöveg még 2012 őszén megszületett, kértünk hozzá átdolgozási engedélyt, amit nagyon hamar meg is kaptunk. A dalt elkezdtük játszani a Gringo Sztár koncerteken, de videóklip valahogy mégsem készült hozzá – most pedig egy speciális, közösségi verzióval állunk elő. Pályázatot hirdettünk a világhálón, külföldön élő magyarokat kértünk meg arra, hogy töltsenek fel rövid videókat, amelyek bemutatják az ő ottani életüket. Sokszáz videó érkezett a felhívásra, amiből több mint 100 került be végül a klipbe.

- Mi lesz a dal sorsa? Mi a cél vele?

- A cél mindössze annyi, hogy kifejezzem a dalban, amit erről a témáról, az elvándorlásról gondolok. A refrén angolul szól, de még azok is éneklik velünk a koncerteken, akik esetleg nem értik, nem beszélnek angolul. Talán azért is szeretik, mert bár komoly a téma, az ismerősen hangzó zene egyfajta sírva vígadós hangulatot teremt.

hirdetés

- A dalban az van benne, amit Te gondolsz az elvándorlásról – amikor a pályázatra beérkezett képek közül válogattátok a klipbe kerülőket, akkor változott-e bármit is ez a kép a fejedben?

- Érdekes tapasztalat volt, hogy több vidám videó érkezett: mutatják azt, hogy hogyan dolgoznak, mit vacsoráznak, vagy éppen hogyan táncolnak egy város főterén. A videókhoz küldött szöveges kommentekből kiderül, hogy érzelmi értelemben legtöbbször lenyomja az embereket az, hogy külföldre kényszerültek, de az egzisztenciális helyzetük és biztonságérzetük gyakran annyival javul, hogy ezért cserébe benyelik ezt. Ami egyértelmű még: a családi közösség, a barátok sokkal jobban felértékelődnek a külföldön élők számára.WERK_vagas-1 Több száz beérkezett videóból válogattak a vágás során

- Te éltél már külföldön hosszabb ideig?

- Nem.

- Bánod ezt, hogy ez a lehetőség kimaradt?

- Azért nem, mert nekem nagyon sokat adott ez az ország. A 2000-es évekig itt egy viruló piacgazdaság volt, egy nyiladozó kultúra, ami rácsodálkozott az új lehetőségekre, aztán elveszítette ezt a nyitottságát. Az elmúlt tíz év nekem erről a veszteségről szól. Biztos vagyok benne, hogy sokan ezért is mennek el, mert úgy érzik, hogy nem tudják kifutni azt a pályát, ami bennük van, mint lehetőség, és nemcsak azért, mert itthon nem tudnak elég pénzt keresni. Ezt a problémát én magam is érzem.

- De itt vagy. Mert itt van dolgod?

- Mert itt van dolgom, mert van egy felsőfokú magyar nyelvvizsgám. Ez is egy fontos oka annak, hogy sosem mentem el: én dalszövegíró vagyok, nekem munkaeszközöm a magyar nyelv. Egyszer volt az életemben olyan lehetőség, hogy elmenjek külföldre dolgozni, de igazából nem kapkodtam utána.

- Én viszont éltem már külföldön, és az utóbbi két évben legalább havonta kétszer megkapom a kérdést: Te miért nem mentél még el? Már csak ebből is érzem, hogy ez a téma nagyon rányomta bélyegét a mindennapjainkra. Mi volt nálad az a felismerés, amitől úgy érezted, hogy az elvándorlás kérdésköre megkerülhetetlen?

- Az, amikor az ismerősi körömből is egyre többen kezdtek elmenni. Amikor már a zenészbarátaim is azt mondták, hogy akkor ők mostantól Londonban folytatják. Amikor nekem is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha én is, mi is, gyerekestül, gondostul...bekuldott_FOTO Egy képkocka a beküldött sok százból

- Ennek ellenére azt nyilatkoztad korábban, hogy nem azt akarod kifejezni a dallal sem, hogy olyan rossz itt, hogy el kell innen menni, hanem hogy legyen az egy pozitívum, hogy világot látnak a fiatalok, és majd hazahozzák a tapasztalataikat.

- Ebben kell bízni, hogy ez így lesz.

- Rá lehet őket venni erre?

- Szerintem simán. A nagy részük biztos visszajönne, ha lenne elég munkahely, megfelelő fizetés, ha békén hagyná őket a politika, és lenne perspektíva abban, hogy a valódi teljesítményt díjazzák. Aki felismeri a saját képességeit, akiben van bátorság, tehetség ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát, és nem mond le a szabad gondolkodásról, az ma itthon falakba ütközik. Mert vagy részévé válik egy pártklientúrának, és akkor nem is kell, hogy tehetséges legyen, vagy azt fogja látni, hogy nem tud érvényesülni a gazdaságban sem, mert az állam ellenségnek tartja a szabadpiaci versenyt. Amíg ez így marad, addig valóban nem fognak hazajönni a külföldön élők.

- Nemrég volt a premierje a Menjek / maradjak? c. dokumentumfilm-sorozat Londonban felvett epizódjának. A film nem foglal állást, de a végén megtudható, hogy a megkérdezett szereplők közül többen időközben hazaköltöztek – míg mások maradtak Londonban. Eldönthető kérdés ez, menni vagy maradni?

- Akkor is menni kell, ha nincs társadalmi nyomás, mert fiatalon meg kell nézni a világot, aztán hazahozni az értékes dolgokat. Probléma akkor van, ha kényszerűségből fakad, hogy el kell menni, és nem kíváncsiságból. Ezzel együtt lehet, hogy sokaknak éppen a kényszerből lett új élethelyzet jelent majd megoldást. Tíz évvel ezelőtt léptünk be az Európai Unióba – amivel megnyílt egy új lehetőség. A lengyelek például azonnal élni akartak ezzel, és tömegesen meg is indultak Nyugat-Európa felé, a magyarok akkor nem. A 2008 utáni gazdasági és politikai változások hatására viszont kényszerűségből elindultak, sokan azért, mert úgy érezték, hogy külföldön csak jobb lehet, mint idehaza. A dal voltaképp ennek a folyamatnak az érzelmi dimenziót járja be.bekuldott_FILM_reszlet

bekuldott_FILM_reszlet3

- Nem ez az első alkalom, hogy a magyarság megélésével foglalkozol, elég a Nemzeti Vágtára, vagy az Oláh Ibolya által ismertté tett „Magyarország” c. dalra gondolni. Miért tér vissza ez a motívum újra meg újra az életedben?

- Mert arról kell dalt írni, ami foglalkoztat. Az egész életem arról szól, hogy tömeg-kulturális produkciókat hozok létre. Ezek hol dalok, hol rendezvények, hol kommunikációs kampányok. Minél inkább haladok előre az időben, egyre inkább úgy érzem, hogy nem szabad hagyni a politikának, hogy nemzeti, kulturális tartalmakat kisajátítson, egyik oldalnak sem. Egy ilyen pici, zárványszerű kultúrában, mint a miénk - egy nagyobb világvárosban többen élnek, mint egész Magyarországon -, nem megengedhető, hogy a politika a nemzeti tartalmak kisajátításával megossza az országot. A dalaim, vagy a Nemzeti Vágta épp arra akarják ráirányítani a figyelmet, amit én erről gondolok: hogy a nemzeti kultúra mindenkié, nem pedig valamelyik – akármelyik - politikai erő hitbizománya.

- Kaptál is ezért hideget-meleget, minden oldalról. Most is lehet, hogy valaki azt fogja mondani a videó kapcsán: Aha, szóval Geszti külföldre küldené a fiatalokat!

- Nem küldök, nem marasztalok, nem szidok, nem magasztalok. Csak a saját eszközeimmel élek, most épp dalt írok. Az jó kis műfaj – bemászik a fülbe. Ha azzal foglalkoznék, mit hörögnek az agymosottak, akkor soha nem jutnék semmire. Addig, amíg megvan a szabadságom arra, hogy hangot adjak a zenémmel a véleményemnek, addig megteszem, hiszen ez a dolgom. Mindig vannak szélsőségek, amelyeknek nem tetszik, amit épp csinálok, de közben az emberek többsége kíváncsi, elfogadó és normális. Csak nem szólalnak meg. Nincs hozzá zenekaruk. Vagy merszük.

A Hungarian in Europe

I don't drink coffee don’t take tea my dear

You know I’m just a broken guy

And you can hear it in my accent when I talk

I'm a Hungarian in Europe.

I wanna cruise down on the avenue

But got no cash to take a ride

The only thing I got is hope

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Befigyel a para, mikor a bazár bezár.

De mi kopog? A szemed. Igen, a küszöbömön áll

A kétség, vele a sötétség, és még

A tesók: a szegénység, na meg az éhség.

Snassz folt marad, ami sansz volt valaha,

A transzport bepakol, van paszport,

Oszt nagy port nem ver fel már most,

Hogy csomagol a falu, s vele csomagol a város.

Na, bye-bye, Stresszburg, lefogok egy esz-dúrt,

Veszem a kalapomat, amit a szél nem fújt el,

Kell, hogy legyen egy hely,

Hol élni igen, de halni még nem kell.

Puszta helyett marad a pasta, rőt

Egri bor helyett az Angry Bird,

Befog a nyugat, hol a kutya sem ugat meg,

Elmegyek idegenbe idegennek.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ooh, I’m an alien, I’m a legal asian

I’m a Hungarian in Europe.

Ébren tart egy álom. Túl vagy száz határon.

Elfogyott a regiment, és kész.

Berlin, Párizs, London, hol nem vagyunk otthon?

Menni vagy épp maradni nehéz?

- Mi lehet az az összekötő kapocs, szimbólum, ami kifelé is jól kifejezi a magyarságot? Emlékezhetünk korábbi országimázsos kutatásokra, amelyekből kiderült, hogy amit mi gondolunk magunkról, az valami egészen más, mint ahogyan a külföldiek látnak minket.

- A szimbólumainkat már jórészt diszkreditálták a kádárizmustól mostanáig. Ezért szerintem a magyarokat egy dolog kötheti össze igazán: a nyelv. Ezért sem hagyható, hogy a szavainkat és gondolatainkat is kisajátítsák. Ami még összeköt minket, az a depresszionizmus, mint sajátos magyar (élet)művészeti műfaj. Ülünk itthon egy matyó hímzéses fekete dobozban, és hagyjuk, hogy elhitessék velünk, hogy az egész világ le van maradva, de minket akar megtámadni. Pedig nem. Nem vagyunk olyan érdekesek. Közben agresszívak lettünk, és elfelejtettünk nevetni. Nyomatjuk be a pálinkát és a nacionalizmust. Ezek megmentenek a gondolkodástól. Erről szól a Pálinka Sunrise című dalunk. Nacionalista az, aki lenézi a szomszéd népeket, patrióta pedig az, aki büszke a saját hazájára, és ez nagy különbség. A 89-es rendszerváltás óta nem sikerült meggyőzni a társadalmunkat arról, hogy a demokrácia – noha macerás és hektikus – mégiscsak a legbiztosabb formája annak, hogy egy közösség minél több tagja boldoguljon. Olyan sok ember maradt vagy lett szegény, hogy őket már meg sem próbálja a politika meggyőzni a bonyolult és összetett világ valódi összefüggéseiről, és jelenleg nem tud, nem is akar nekik mást adni, mint a nemzeti érzést. Ez a toxikus tünet pedig régi baj, ráment a huszadik század első fele.

- Ráadásul ehhez ma párosul egyfajta apátia is.

- Igen, akkor is, amikor egyébként indokolatlan. Sokat mondó szerintem, hogy azok az újsütetű milliárdosok, akik ma az állam jóvoltából Magyarországon hasítanak, elbújnak a nyilvánosság elől, lopakodó üzemmódban élnek, amiről nehéz elhinni, hogy felhőtlen boldogsággal jár. Milyen furcsa ország az, amelyiknek a saját elitje bujkálva, zárt kapuk mögött éli az életét, és jobbára elrejtőzik? Szegény gazdagok? Ha ők félnek a nyilvánosságtól, az átláthatóságtól, a párbeszédtől, és tulajdonképpen félnek a versenytől, akkor csoda-e, ha ez a becsukódás átragad a kevésbé tehetősekre?

- Benned nincs semmilyen félelem?

- Félelem az értelmetlen élettől van csak. Attól, hogy nem lehetünk azok, akik szeretnénk, és hogy nem úgy élünk, ahogy élhetnénk.IMG_9976

- Eljöhet az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs értelme újabb projektbe kezdeni?

- Eljöhet, de nem erre készülök. Mindig optimistán tekintettem a jövőbe, mert azt láttam, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét. Hogy ha tisztességesen játszunk, és komoly erőfeszítéseket teszünk, akkor annak van eredménye. Hogy az emberek egyenlőnek születnek, de nem egyformák, és mindenki másra hivatott. Jó ideig olyan demokratikus világ felé haladtunk, ahol ezt természetes módon elismerte a gazdaság, a kultúra és még a politika is – de ezek az idők elmúltak.

- A világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo néhány napja nyilatkozta portálunknak, hogy ő optimistán hisz abban, hogy a Hősök Tere kezdeményezéssel sikerül felráznia a magyarokat. Van rá esélye?

- Bízom benne. Az ARC kiállításokon keresztül is érzem, hogy a civil szféra most kezd éledezni, hogy jól ráléptek a torkára. Bízni kell abban, hogy egy társadalom nem fekteti magát folyamatosan két vállra, és hogy igaz a dal, amely szerint a változás nem más, mint hogy „eljőnek más miatt cselekvő és másként cselekvő sosevolt emberek.”

Ha érdekes volt ez a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Kevesebb mint fél kilóval jött világra egy koraszülött kisfiú, 10 százalék esélye volt a túlélésre, de ma már teljesen egészséges

Az amerikai kisfiú a 23. hétre született. Az orvosok hiába mondták a szülőknek, hogy búcsúzzanak el tőle, bennük fel sem merült, hogy elveszíthetik a gyereküket.

Link másolása

hirdetés

A fél kilót sem érte el annak a babának a súlya, aki mindössze a terhesség 23. hete után látta meg a napvilágot az amerikai Kalifornia államban - írja a Daily Mail.

Édesanyját, a 30 éves Jessica Doxley-t egy életveszélyesen magas vérnyomást okozó, terhesség alatti betegséggel diagnosztizálták. Sürgősen, császármetszéssel kellett kiemelni a babát, akinek alig 10 százalékos esélye volt a túlélésre.

Kaio 2017. július 7-én született meg, mindössze három héttel azelőtt, hogy Kaliforniában a terhesség elvetetésének határidejét a 26. hétre módosították.

A kisfiú hat hetet töltött lélegeztetőgépen, valamit két és fél hónapot inkubátorban, hogy az anyaméhhez hasonló közeget biztosítsanak neki. November 13-án, néhány héttel karácsony előtt térhetett haza, ekkor már 4 és fél hónapos volt.

“Soha nem merült fel bennem, hogy feladjam a kisfiam életét. A császármetszés után az orvosok közölték, hogy ugyan Kaio életben van, de valószínűleg már nem sokáig, így behívtak minket a férjemmel, hogy búcsúzzunk el tőle. Bennünk azonban ez fel sem merült. Eldöntöttük, hogy élni fog”

- mesélte az édesanya.

hirdetés

Egy héttel Kaio születése után Jessicát kiengedték a kórházból, és azt a feladatot kapta, hogy minden nap anyatejet kell termelnie, így mentve meg a kisfiú életét.

Kaio kórházi tartózkodása alatt Jessica a tejet otthon egy speciális fagyasztószekrényben tárolta, mielőtt bevitte volna hozzá. A kisfiú az idő múlásával egyre erősebbé vált, miközben a szülei folyamatosan mellette voltak, és imádkoztak, hogy életben maradjon.

Most, négy év elteltével Kaio egészséges, vidám gyerek. Történetével Jessica arra szeretné felhívni koraszülöttek anyukáinak figyelmét, hogy nem szabad önmagukat hibáztatniuk:

“Sokáig azt hittem, az egész az én hibám, mivel az én testemről volt szó. Úgy éreztem, elbuktam, és nehéz elengedni ezt az érzést, amikor az ember gyermeke szenved. Amíg Kaio kórházban volt, én pedig otthon, a szívem mindig ott volt mellette. Néha felriadtam, bepánikoltam, és hajnali 4-kor a kórházba siettem hozzá. Igazi csoda volt, amikor végre hazahozhattuk”

- mondta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KÖZÖSSÉG

Szívszorító történetet mesélt el a Siklósi Örssel kötött fogadásáról és a hátán lévő tetoválásról az AWS egyik rajongója

„Anno 2019-ben Sopronban kötöttem egy fogadást Örssel, ami sajnos a betegsége miatt már nem következhetett be. Én akkor megígértem Neki, hogy bármi lesz a fogadás végkimenetele, Őt fogom a hátamra varratni” – írta a rajongó.

Link másolása

hirdetés

A februárban tragikusan fiatalon elhunyt Siklósi Örs zenekara, az AWS Facebook-oldalán osztott meg egy rajongójuktól kapott üzenetet.

"Sziasztok, Kedves Emberek! Szeretném elmesélni pár mondatban ennek a tetoválásnak a történetét. Anno 2019-ben Sopronban kötöttem egy fogadást Örssel, ami sajnos a betegsége miatt már nem következhetett be. Én akkor megígértem Neki, hogy bármi lesz a fogadás végkimenetele, Őt fogom a hátamra varratni. Jött is a szokásos örsös válasz: „Életed legrosszabb és legcsúnyább tetoválása lenne.” Az a szomorú hírem van, hogy mellé lőttél pajti, ugyanis amilyen csodálatos volt a lelked, ez a tetoválás is legalább annyira az lett. Tudom azt, hogy egy olyan személy van a hátamon, akinek a "jelenlétét" magamon sosem fogom megbánni. Minden nap gondolok Rád, és amit megígértem beteljesítettem, már itt vagy rajtam Örökre. Hiányzol nagyon, Te Csoda!”

– olvasható a bejegyzésben.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KÖZÖSSÉG

A legnagyobb meglepetés egy motorosnak – Laci kényszerből eladott Triumphját kapta meg születésnapjára

Angliában élő magyar barátok másodszor hozták össze a motort a gazdájával. A fiúk segítenek másoknak is, ha tudnak. Szerintük a jótékonyság nem vész el.
Belicza Bea - szmo.hu
2021. november 28.


Link másolása

hirdetés

Tavaly karácsony környékén a covid-vírus brit mutánsának megjelenésekor lezárták a francia-brit határt, emiatt ezrével rekedtek a kamionok Angliában. Két magyar csoport is elindult segíteni. Enni, inni vittek a sofőröknek. Szenteste is sokan voltak úton, a rossz időben motorral is. Innen ismerem a fiúkat, köztük Pálnik Csabát, az egyik szervezőt.

A motoroscsapatban úgy hívják: Kapitány. Csaba krízishelyzetben is nyugodtan intézkedik. Sokáig szakács volt, ha valami nem sikerült vagy épp leesett a tányér, akkor sem esett kétségbe, nem kiabált, nem kért számon, hanem azonnal a megoldásra koncentrált.

„Vigyél ki két üveg bort, és mondd, hogy a szakács nem volt elégedett a hússal. Nem akarja, hogy elégedetlen legyen a vendég, bocsásson meg a pár perc késésért! Utána a konyhán akkor beszéltünk erről a stábbal, ha volt értelme, ha tanulhattunk belőle. Ha csak egy baleset volt, az megtörténik, menjünk tovább!”- meséli Csaba, milyen volt vele dolgozni.

Kapitány most is csendes főnök. Ő szervezte a hétvégi bulit, amin hatvanadik születésnapja alkalmából nagyon meglepték a csapat egyik tagját, Őri Lászlót, becenevén Dózert.

hirdetés
Nyaralópark, ahol Csaba él, és ahol a szülinapi buli volt
Kapitány és Dózer otthon ismerkedtek meg, pedig akkor már mindketten Angliában éltek.

„Van nekem egy Royal Enfieldem. Ez egy eléggé ritka motor Magyarországon. Itt is inkább a műértők veszik. Ötvenéves konstrukció. 500 köbcenti, egy henger, csühög-püffög, nem lehet vele haladni. Sok a baja, most is darabokban van a ház előtt. Régen volt egy átalakított lakóautóm, annak a hátuljára fölpattintottuk, és elvittük Magyarországra egy motoros találkozóra. Amikor próbáltuk levenni, akkor ugrott oda Dózer, hogy még nem is látott ilyet. Segített levenni, és ment is a dolgára” - meséli Csaba.

Amikor visszatért Angliába, magyar motorosokat keresett túrázni. Létrehozott egy motoros csoportot a Facebookon, és legnagyobb meglepetésére az első jelentkező Dózer volt. Ilyen kicsi a világ! - egyeztek meg ebben, és azóta jó barátok.

Csaba most egy nyaralóparkban lakik egy konténerházban, egy kis tó és egy erdő mellett. Itt bérelt egy másik házat a szülinapi bulira is. Azt csak remélte, hogy az ünnepelt eljön. Dózer ugyanis most igen messze lakik, több, mint 600 kilométerre. A meglepetés miatt azzal próbálkoztak, hogy dolgozni hívták.

Homoki Peti barátjuk vízszerelő vállalkozó, és többször adott már munkát Lacinak. Most ásni hívta.

„Dózer az a régi típusú ember, aki mindent kézzel csinál: kocsit, lovat. Ezt a motort tőle kaptam, és a mellényemet is ő csinálta."

Dózer faragta Csabának

Dózer nem egy szerencsés típus.

Néhány éve ellopták a Triumph motorját.

A fiúk azonnal gyűjtést indítottak. Össze is jött egy új motorra való. Közben előkerült a régi, csakhogy összetörve. Minden pénz elment a javítására. A motor akkor kapta meg különleges zöld árnyalatát is, amihez az ötletet egy Harley Davidson adta.

Dózer rettentő boldog volt.

Élete következő kihívása az volt, amikor 57 évesen kiderült, hogy újra apa lesz.

Amennyire örült, akkora félelem is volt benne, hogy hogyan fogja felnevelni a fiát ilyen idősen.

A gyerek még pici volt, még előtte voltunk a covid-járványnak, amikor a

főbérlőjük közölte, hogy eladja a lakást,

keressenek másik albérletet. Dózer hiába keresett a közelben megfizethetőt, délről egészen északra kellett költözniük. De még így sem jöttek ki. Osztott-szorzott, nem volt más lehetőség, csak eladni a motort.

A Triumph törötten
A Triumph újraépítve

Ekkor a fiúk megint összedugták a fejüket. Csabát megkereste Nyitrai Szabolcs, akivel a kamionos káosz idején is együtt dolgoztak. Megbeszélték, hogy most nem kérhetnek újra nyilvánosan pénzt a csoportban, inkább csak megkeresnek barátokat, és megpróbálják úgy összeadni. Kettőjükön kívül az említett Peti, Oroszi Attila, Hajdú József és Csúti Zoli dobták össze a szükséges pénzt. Utóbbi kettőből egyik dolgozott a buli idején, a másik hazaköltözött már.

Szombat délután elsőként Szabolcs érkezett.

Ő hozta a kisteherautón a nap egyik legfontosabb szereplőjét, a Triumphot, amiről Dózer úgy tudta, barátai már rég eladták valahol Magyarországon, hisz a pénzt is megkapta érte.

Valójában azonban két éve tárolták, és várták az alkalmat, hogy átadhassák. Ez az elmúlt időszakban nehéz lett volna.

„Nem voltak találkozók, sokszor ki sem lehetett menni, nem lehetett buli sem. Ezt a csiki-csuki játékot játszottuk idáig. Barátnője, Mónika szólt egy hónapja, hogy most lesz hatvan éves Dózer, nem akarjuk-e meglepni.”

Meg akarták, de nem úgy, ahogy Mónika tervezte. Nem tudott mindenki északra utazni, így merült fel, hogy hívják „dolgozni” Dózert. Ő persze a nagy út miatt gyanakodott, hogy itt valami más lehet a háttérben. A három éves kisfiát is hoznia kellett, mert anyja épp dolgozott. A kis Peti élete leghosszabb útját tette meg, egyetlen könnycsepp nélkül. Aludt, játszott, nem kérdezte, hova tartanak.

Ajándék a kis Petinek

Dózer úgy nyomta le a több, mint hatszáz kilométert, hogy arra készült, megmondja a srácoknak: „Azt hiszitek, beveszem ezt a mesét, hogy ásni kell? Szabolcs átkozottul rossz színész vagy!”

Azt hitte, pontosan ismeri a meglepetést. Az viszont csak ezután jött.

Az első ajándéka egy spanifer volt. Meg a második, meg a harmadik, meg a sokadik is, mert ő bármit megjavít spaniferrel.

Egy nagyon régi barát, Alma Gábor is eljött a születésnapra. Ők még Magyarországon is sokat motoroztak együtt. Az ő csomagja volt a harmadik.

„Ebben biztosan nem spanifer van, neki nagyon jó fantáziája van, ő mást ad” – mondta Dózer. Ahogy kinyílt a doboz, csalódottan látta, abban is egy jókora spanifer van. De igaza volt, Alma mással is készült, egy aranyozott ZIPPO-val és egy zsebórával.

Dózer szeret írni, novellákkal szórakoztatja magát és barátait. Most Csaba írt egyet neki. „A saját fegyvereddel szeretnék sarokba szorítani” – vezette fel, hogy most jön egy öt perces történet róla, a barátairól, és az igazi nagy meglepetésről.

A Hiszel-e a csodákban? kezdetű novella vége az, hogy „most láthatsz egyet!”

Nagy meglepetés előtt Dózer, kis Peti, Alma, Szabolcs, Csaba, Peti

Dózer ekkorra már teljesen elérzékenyült. „Megint rájövök, hogy egy szentimentális vén fickó vagyok”.

A legfiatalabb Szabolcs kontrázott: „Nyugi, mi is. Van, hogy megkönnyezem, amiket kiírsz a Facebookra.”

A nap csúcspontja az volt, amikor a titokban az ajtó mögé állított motort meglátta.

„Képesek voltatok visszahozni? Nem hiszem el. A motorosok nem normálisak.”

Mindenki nevetett. Kiderült, a rég eladottnak hitt Triumph el sem mozdult Szabolcstól. Mindez kicsit sokkolta Dózert. Zavartan jött-ment, próbált eltűnni az őt vevő kamerák elől. Nem akarta mutatni, hogy most az érzelmek erősebbek.

Orosz Attila barátnője, Kati is menekült, saját bevallása szerint ő volt a leggyengébb, ő sírta el magát először.

Visszatért a régi motor a születésnapra

Csaba végre fellélegzett, mindenki eljött, megvolt a meglepetés, most már csak bulizni kell. Ezzel búcsúzott:

„A jótékonyságra költött pénz nem hiányzik sehonnan. Nem leszel szegényebb. Amit kiadsz, előbb-utóbb, így vagy úgy, de visszajön. Hidd el! Mindig.”
Másnap reggel a legkitartóbbak: Peti, Csaba, Dózer kis Petivel, Szabolcs

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KÖZÖSSÉG

Összegyűlt majdnem 10 millió forint, nőgyógyászati rendelő nyílhat rászoruló nőknek

A Budapest Bike Maffia szerint sokszor ezek a nők a megaláztatástól félve vagy az iratok hiánya miatt nem mehetnek szűrésre, vizsgálatra, orvoshoz.

Link másolása

hirdetés

Megvalósulhat a terv, megnyílhat a rászorulóknak kitalált nőgyógyászati rendelő - erről a szervező Budapest Bike Maffia a közösségi oldalán számolt be.

A jótékonysági szervezet azt írja, hogy egy hete indították el a gyűjtést arra, hogy a hajléktalan, rászoruló nőknek, - akik nem juthatnak hozzá az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz - legyen egy hely, ahová fordulhatnak. Az adományokból az első félév költségeit fedeznék.

Erre azért van szükség, mert mint fogalmaznak: "sokszor, a megaláztatástól félve vagy az iratok hiánya miatt nem mehetnek szűrésre, vizsgálatra, orvoshoz".

Ezért a "BMSZKI szakembereivel összedugtuk a fejünket, sok-sok hónap tervezés után kimondtuk, legalább 9.8 millió forint szükséges ahhoz, hogy a rendelő létrejöjjön és elkezdhesse a működést.

Mi tudjuk ezt egy ideje, ti csak egy hete. És sokan vagytok, akinek ez pont annyira fontos, mint nekünk. Mert ma este az erre elkülönített bankszámlán ott van a 9.8 millió forint. Összeadtátok erre az ügyre. Végtelenül hálásak vagyunk.

Ha pedig még több pénzt kapnak, akkor azt félreteszik, "hogy minden biztosan klappoljon. Hogy legyen pénz a kialakítástól kezdve a labor vagy épp a hatékonyabb gyógyszer költségeire" - ígérik.

hirdetés

A következő lépésekről pedig folyamatos tájékoztatást adnak.

"És egy szösszenet a végére:

A Bike Maffia idén decemberben lesz 10 éves. Úgy gondoljuk, sok fontos projektet, akciót vittünk véghez az elmúlt években, hogy segítsünk embereknek, veletek közösen.

De most erre az alkalomra alaposan megsütöttétek a tortát, amire igyekszünk minél gyorsabban és lehető legjobban felpakolni a gyertyákat, - hogy február végén / március elején, amikor a rendelő megkezdheti a működést, - közösen fújhassuk el azokat. (Decemberben azért lesz 10 erős napunk az ̶ü̶n̶n̶e̶p̶l̶é̶s̶r̶e̶ a közös segítségnyújtásra, de erről egy szombati posztban adunk infót.)

Köszönjük nektek a pénzügyi hozzájárulást, a rengeteg segítséget, amit felajánlottatok az elmúlt napokban - élünk vele - köszönjük, hogy együtt vállalhatjuk a felelősséget. Köszi BicskeyLevi, köszi BMSZKI, köszi BBM önkéntesek. Vagy tudjátok mit? Kösz világ, hogy ez a rendelő végre létrejöhet"

- zárták a posztjukat.

A rendelőhöz Fejes Gergő készített látványterveket.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: