Kerekesszékes édesanyjával futotta le a maratoni távot Csaba
Megható fotó indult útjára az interneten, amin az látható, hogy a legutóbbi Spar Maraton egyik versenyzője egy kerekesszékes hölgyet tol maga előtt verseny közben.
A Zákány Gergely által készített képhez érkezett kommentekből Csaba története is kiderül, aki Facebook-oldalán maga osztotta meg, miért vitte magával kerekesszékes édesanyját - és immáron egyben sporttársát is -, valamint azt, hogyan telt számukra a verseny napja.
Próbálj meg kipihenten este 18.00-kor lefeküdni aludni. Nincs döntési lehetőség: aludnod KELL, mert másnap egy emberért felelsz.
Vasárnap 4:45, kelés. Miért kelünk ilyenkor? Édesanyám miután beveszi a reggeli gyógyszereket, elalszik. Nyugtatók és altatók, nincs ki fent maradna, miután ezeket beszedi... Így én 4:45-kor keltem, Ő 5.01-kor, 06.01-ig megitattam, megetettem, állítgattam, majd lefektettem.
07:45-kor keltettem ismét. Felkelést követően fürdetés, majd felöltöztetés. Felöltöztetés = Védőfelszerelés.
A védőfelszerelés:
- öv, amivel a lábait rögzítem a tolókocsi lábtartóihoz, egyébként kisebb bukkanó után már esne is le a lába
- Fűthető betétes zokni
- Fűthető betétes derékmelegítő
- Fűthető betétes sál
- Fűthető betétes sapka
- Fűthető betétes kesztyű
- Gumilepedő (Ha esik az eső, cipőjére, nadrágjára teszem)
- Esőkabát (Ha esik az eső, ha nem írom, tuti nem jöttök rá)
- Gyógyszer (amennyiben gond van)
- Fél liter víz
- Pelenkák pluszban
- Nagy adag évek során felhalmozódott rutin (=Amennyiben epilepsziás rohama van, független hányadik km-nél vagyok, ölben ki kell kapnom a kerekesszékből, oldalra fektetni a földre, fejét a lábamra, s megvárni amíg a roham lemegy róla).
Ezen kívül a versenyhez szükséges saját holmijaimat is el kellett pakolnom.
07:45-től 08:30-ig az volt a cél, hogy felöltöztessem teljesen, s mindent elpakoljak, magamat is rendbe rakjam. 8.40-re sikerült leérnünk.
A versenyközpontba 9:12 körül értünk.
Még a színfalak mögé tartozik, hogy az egyes frissítőállomásoknál való tartózkodási idő nem csak a saját, hanem az ő frissítése is beletartozik. Nagy meleg is lett, kicsit túl volt öltöztetve, figyelni kellett arra, hogy ne száradjon ki. Meg egyébként is mindig mindenre figyelni kell. Szóval az összes frissítőállomáson Őt itattam, néhol kapott banánt is.
A verseny közben a lába, annak ellenére, hogy rögzítve volt, többször leesett, azt mindig vissza kellett rakni, s persze haladás közben figyelni, hogy a helyén van-e.
Van-e szükségem Édesanyám segítségére?
Igen! A táskát, amit külön vittem, Ő fogta végig, kellett a türelme és az, hogy valamilyen szinten együttműködjön. De aranyemberrel nem nehéz együttműködni. :)
A táv során mindenre figyeltem, hogy ne legyen közben probléma. Minden egyes frissítőnél frissítettünk, ettem közben szőlőcukrot, bevettem összesen 6 sótablettát, ettem gélt és Activátort 30 km-nél. Kivételesen jól osztottam be mindent, mert igaz, voltak kisebb rosszulléteim, továbbá a lábam görcsölt több helyen (olyan izmok, amik eddig soha, de ez érthető, mert nem sűrűn toltam még végig ekkora távon anyut), de mindezt leszámítva a szokásos durva, mozgásomat blokkoló görcsöléseim nem jöttek elő.
A számomra legnehezebb szakaszok 25 és 29 km között voltak tapasztalhatók, nagyon lelassultam és több 5-10 méteres belesétálásaim voltak, elgyengültem. A vége is nehéz szakasznak mondható, igazából körülbelül 39 km-től. A 39. km-nél a frász jött rám, mert a bal kézfejem, majd karom, végül az egész oldalam zsibbadni, majd görcsölni kezdett. Féltem, hogy a szívemet is érinteni fogja, és akkor bizony rohadt nagy a baj. De szerencsére idővel elmúlt, ahogy futottam tovább.
Az utolsó 2 km nem volt leányálom, de csak bejutottunk és abszolváltuk a távot. :-)
Anya élvezte, de sokat aludt közben, amit nem bánok, örülök, hogy annyira élvezte, hogy még úgy is képes volt aludni, hogy össze-vissza tologattam Budapesten mindenfelé. :) :D
Angyal Dorkának köszönöm szépen, hogy össze-vissza metrózott, hogy tudjon drukkolni nekem 4-5 helyen is. ;)
Köszönöm szépen mindenkinek a szurkolást, a futóknak a jó szót, a biztatást, a mosolyt, a kedves szavakat. Nagyon megindító volt, nagyon jól esett. :-)
Gratulálok én is mindenkinek, aki teljesítette a távot, de természetesen azoknak is, akik megpróbálták, és miután nem sikerült, emelt fővel távoztak."
A fiatal férfi a nagymamája tiszteletére is futott, aki idén, augusztus 10-én hunyt el 85 évesen. A nagyi 17 éven keresztül vigyázott lányára, míg unokája haza nem ért a munkából. Csaba ma már éjjel-nappal édesanyjával tud lenni, mert otthonról dolgozik, programozóként.