Ismeretlenek cipeltek egy beteget a kórházig a hőségben
Több mint tizenegyezren osztották meg és több mint háromezren lájkolták eddig azt a történetet a Facebookon, amely a kommentelők szerint visszaadja az emberiségbe vetett hitet.
Az egyik szemtanú posztolta a saját üzenőfalán a történteket, még július 24-ről 25-re virradó éjjel. A szöveget tartalmi változtatás nélkül közöljük.
Én nem nagyon szoktam ide semmit írogatni, de kivételt kell tennem. Egyrészt, azért, mert egy üzenetet kell eljuttatnom két számomra is idegen nőnek és két szintén, ismeretlen férfinek egy számukra is idegen nőtől. Másrészt, mert ma csoda történt.
Olyan csodálatos történetet tárok, most elétek, amit én eddig csak amerikai filmeken láttam, de most tanúja lehettem.
Ez a történet, itt Magyarországon, ma 2015. július 24-én kb. 9.30 kor kezdődött, amikor már rekkenő volt a hőség. A 9-es buszon. a Kiscelli utca környékén rosszul lett egy középkorú normál testalkatú kb. 58 kg. nő. Úgy tűnt vese görcse van. Mint kiderült épp a körzeti orvosához tartott a Bajcsy Zs. útra. Egy kedves 60 év körüli hölgy felajánlotta, hogy elkíséri az orvoshoz, annak ellenére, hogy neki a Nyugatinál kellet volna leszállnia a buszról.
Igen ám, de a beteg fájdalmai egyre erősödtek a busz zötykölődésének következtében és a már bevett fájdalomcsillapító sem segített. Az utasok tanakodtak mi legyen. Majd mikor a Margit híd budai hídfő megállóhoz értünk a már említett hölgynek hirtelen eszébe jutott, hogy itt kellene leszállniuk és bevinni az Irgalmas kórházba, mivel itt hamarabb kerülne orvoshoz a beteg nő. Így is lett. Ő, és egy fiatal nő emelte le a beteget a buszról, aki már lábra sem tudott állni. Mivel volt időm, én is velük tartottam, hátha segíthetek valamiben és érdekelt a nő sorsa is.
Tanakodtunk mi legyen. Már nem tudott, sem járni, sem ülni, csak feküdni a padon a tikkasztó napsütésben. Vize már alig volt. Arra gondoltunk, hogy mire a mentő kiér, az sok időbe telhet.
Ekkor a fiatalabb nő, aki nem lehetett több 50 kg-nál és 170 cm-nél magasabb felajánlotta, hogy felveszi a beteget a hátára és beviszi a kórházba.
A beteg először tiltakozott, mert féltette ezt a kis törékenynek látszó hősnőt. Ekkor elárulta a kis hősnő, hogy nem lesz semmi baja, nehezebbet is emelt már, mivel élsportoló. Aki ismeri a környéket, az építkezés miatti felfordulást, annak van fogalma arról, mire vállalkozott.
El is indultunk. Egy idő után, lányról szakadt a víz, a beteg nem tudta magát tartani, kapaszkodni, csúszni kezdett a lány hátán lefelé.
Ekkor egy idegen 30-40 év körüli biciklis férfi állt, meg hogy átvegye a beteget.
Leláncolta az utcán a bicaját és ölben vitte tovább. Mi pedig kísértük őket a kórház felé. Nem volt nagy távolság, de akkor kilométereknek tűnt. Az idősebb hölgy mindig beszélt a beteghez tartotta benne a lelket. Próbáltunk segíteni valahogy a férfinek, de nem tudtunk. Ő is már zihált izzadt, de ment, akár csak, egy filmhős, rendületlenül vitte ölében a nőt a kórház felé.
Már a kórház közelébe értünk, nem sok volt már hátra, de már rogyadozott a férfi lába is.
Ekkor az építkezésről ott termett egy újabb segítő férfi és átvette a beteget.
A biciklis hősünk elköszönt és visszasietett a bicajához. Mikor végre beértünk a kórházba, a férfi letette a nőt egy padra, majd elköszönt. Hárman vártuk, meg amíg hívták betegszállítót.
Aztán a többiek elmentek, én maradtam csak a beteggel. Kivártam, amíg ellátták és jobban lett. Akkor kicsit beszélgettünk. Nagyon hálás volt mindenkinek, ezért az önfeláldozó segítségért, amit kapott. Mivel senki sem ismerte a másikat, mindenki idegen volt, nem tudja kiknek is kell megköszönnie. Ő nincs itt a hálón.
Megígértem neki, hogy megírom, közzéteszem ezt a történetet és így továbbítom a köszönetét, és háláját. "AZ ISTEN ÁLDJA MEG MAGUKAT!!! Már jól vagyok!"
Remélem, hogy a sok megosztással eléri ezeket a fantasztikus EMBEREKET az üzenet, és ha elolvassák, akkor magukra ismernek. Így célba ér az üzenet is.
Másfelől azért is tartottam fontosnak ezt a történetet közzé tenni, mert már, annyi szörnyűség történik a világban és kis hazánkban. Mást sem hallani, minthogy emberek irtják, kirabolják egymást. Már csak a rossz hír a HÍR. Legyen végre legalább egyszer egy igazán hiteles, megtörtént, nem kacsa, de JÓ HÍR is. Csak úgy minden hátsó szándék nélkül. Ezt, érdemes reklámozni!
Élnek még olyan civil EMBEREK itt Magyarországon is, akikből nem halt még ki az önzetlen, önfeláldozó segítség nyújtás igénye!
Ha kell, gyalog, a hátukon vagy az ölükben 35 C fokos kánikulában, építkezésen átbukdácsolva visznek egy számukra teljesen ismeretlen beteg embertársukat a kórházba. Nem kértek semmit, nem vettek el semmit. Gondolkodás nélkül tették, amit jónak láttak. Majd elköszöntek. Úgy gondolom mindannyian példamutató hősök voltak, akik kitüntetést érdemelnének, azért amit ma névtelenül véghezvittek.
Végtelenül hálás vagyok, a Sorsnak és kimondhatatlanul örülök, hogy tanúja lehettem mind ennek a CSODÁNAK. Nagyon kérek mindenkit hogy, segítsen egy megosztással, hogy célba érjen az üzenet! Köszönöm, az üzenet feladójának nevében is!
Ha tetszett a történet, oszd meg másokkal!