Homeless of Budapest - kiállítás hajléktalanok portréiból
A Homeless of Budapest - Fedél nélkül Budapesten blogon Budapest utcáin élő fedél nélküliek fotói jelennek meg, és mindegyikükkel egy-egy rövidebb-hosszabb interjú. A blog célja, hogy bemutatssa néhány hajléktalan portréját, és történeteikkel gondolkodásra serkenteni azokat, akiknek fedél van a fejük felett. Ahogy a Facebook-oldalukon írják: "Ha a történetek megérintettek, ez jusson eszedbe, amikor hajléktalant látsz az utcán, és ha időd engedi, ne csak pár forintot adj neki, hanem egy jó szót is szólj hozzá, mert néha ez többet ér, mint a pénz."
A blog portréiból idén második alkalommal rendeznek fotókiállítást a budapesti műterem kávézóban, amely május 6-án, szerdán kezdődik. Ebből az alkalomból válogattunk a blog Facebook-oldalán közzétett portrék közül.
Teri (74 éves) története
- A Duna-parton éltünk a férjemmel, a Margit-hídnál, sátorban, a többi csövessel. Ott főztünk, a Dunáról hoztuk a vizet. A férjem, szegénykém, kórházban halt meg, olyan hat éve. Most ott vagyok Csepelen, a szállón. Nagyon meg vagyok elégedve vele, nagyon szeretnek ott a lakók.
- Jövedelmük volt a férjével?
- A Margit kórháznál dolgoztunk, hánytuk a havat, takarítottunk, amikor hívtak.
- Ez hivatalos munka volt?
- Nem, csak segítettünk a gondnoknak. De azelőtt dolgoztam a vendéglátásban is, meg az egyes bíróságon.
- Mit csinált?
- Hát takarítottam.
- A Duna-part előtt hol laktak?
- Volt lakásunk a második kerületben, de a férjem abba a gépbe, nem akarom kimondani a nevét, beleszórta az összes pénzt.
- Játékgépbe?
- Igen, mindenemet eljátszotta, nem fizette a lakbért, a villanyszámlát, semmit nem fizetett ki, meg ivott is, na! Levonják a nyugdíjamból, ötven százalékot, még most is! Azért jövök ide enni.
- Gyerekei vannak?
- Mind a kettő meghalt. A lányom Tapolcán van eltemetve, járok néha, most is vittem neki gyertyát, olyan messze. A fiam itt lakott a Dózsa György úton, bevette a gyógyszert. Én meg itt vagyok árván. Mit csináljak, mondja meg! Megöljem magamat?
Karesz (37) - Karesz történetéért katt ide
János (54) - János történetéért katt ide
István (55) - István történetéért katt ide
Károly (54)
Károly története(54)
- Szabolcsi vagyok, Kanizsán dolgoztam az autópályán, kocsim volt, C4-es Citroën. Szabolcsi vagyok, és amíg oda voltam dolgozni, a feleségem elhagyott, új férfihoz ment, eladták mindenemet. Ez hat éve volt, azóta vagyok az utcán.
- Gyerekek vannak?
- Öt. Harminchat éves a legkisebbik fiam.
- A legkisebb?
- Már fiúba mondom, mert a legkisebb lányom tizenhárom éves, a legnagyobb meg harmincnyolc.
- Mikor látta őket utoljára?
- Két és fél évvel ezelőtt, de telefonon szoktam beszélgetni velük.
- Tudják, hogy mi van magával?
- Persze, tudják. Hívnak haza, de nem megyek.
- Miért nem?
- Nehéz az élet, nincs munkalehetőség odahaza. Annál, ami ott van Nyíregyháza környékén, még ez is jobb. Ott semmilyen-féle megélhetőség nincs.
Sándor (58) - Sándor történetéért katt ide
István (60) - István történetéért katt ide
• Helyszín: Budapest, VIII., Tavaszmező u. 19-21., Műterem Kávézó
• Időpont: Május 6-tól 30-ig, Hétfő-Péntek 8.00 - 18.00; Szombat: 9.00 - 15.00
• Facebook-esemény: katt ide!
Ha fontosnak tartod ezt a kiállítást, oszd meg a cikket az ismerőseiddel!
