KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

„Hogy mosolyt csaljunk az idősek arcára, ugyanolyan fontos, mint az evés vagy az alvás"

Tóth Sára idősekkel foglalkozó táncterapeutaként közelről látta, milyen pusztítóan hatott a koronavírus miatti bezártság az idősotthonok lakóira. Elmeséli, mit kellett volna másképp csinálni.

Link másolása

 

A pandémia már lassan két éve velünk van, ezalatt az idősotthonokat újra és újra bezárták, majd kinyitották a látogatók előtt. Zárlat idején a segítő szakemberek, így a gyógytornászok, mozgásterapeuták is kiszorultak a rendszerből, pedig Tóth Sára táncterapeuta szerint ezek a programok is a lakók gyógyulását, jólétét szolgálták.

- A járvány miatt bevezetett lezárásokkal az időseket is védték és a hozzátartozóikat is. Viszont a pandémia nagyon sokáig elhúzódott. Önök hogyan élték ezt meg?

- Én már több mint 8 éve foglalkozom idősek táncoktatásával. Amikor megérkezett az első hullám és elkezdődtek a lezárások, az otthonokban is látogatási tilalmat rendeltek el. Az egyik fővárosi intézmény pont a szabályok szigorodásakor, 2020 áprilisában vált a járvány egyik gócpontjává, ekkor nagy lett a pánik. Se ki, se be, se hozzátartozó, se szakember, senki. Értem az intézmények álláspontját is, de azt is látni kell, milyen hatással van a bezártság az emberre.

Sára szerint a feszülés után kell a nyugalom

- Mi történt az idősekkel?

- Frusztráltak voltak, hiányolták a foglalkozásokat. Így amikor már lehetett engedni egy kicsit, az intézmények azokat, akik mozgékonyabbak voltak, vagy nem voltak például demensek, vagyis nem felejtették el, hogy melyik utcában van az otthon, kiengedték a boltba, vagy egy kis egészségügyi sétát tehettek. Aztán jött az újabb hullám, megint a nagy szigor, még ezt a lehetőséget is elvették tőlük újra. A szakembereket is korlátozták. Az orvosokat, ápolókat természetesen beengedték, de úgy gondolták, hogy a művészetterápiát tartók vagy a pszichológusok mellőzhetőek. Pedig szerintem pont rájuk lett volna ekkor is a legnagyobb szükség.

- Az intézmények szemszögéből ez érthető, az otthonokban a fertőzés kockázata is magasabb volt. Nem így látja? 

- De, természetesen, én mindig is kiálltam az élet védelméért, azért, hogy kerüljük el a járványt. Viszont az emberi tényezőt sem szabad elfelejteni. Az ápoló cseréli ki az infúziót, az orvos írja fel a gyógyszert, ez létszükséglet.

De létszükséglet az is, hogy a bent lakók megkapják heti egyszer a megszokott foglalkozásukat. Hogy a pszichológussal megbeszélhessék a lelki dolgokat, a mozgásterapeuta pedig mosolyt csaljon az idősek arcára, feltöltse őket. Ezek ugyanúgy hozzátartoznak az ember szükségleteihez, mint az evés vagy az alvás.

Az itt bennrekedt idősek is ugyanúgy féltek, talán még jobban, mint akik otthon voltak. Ők is ugyanúgy stresszeltek, csak nekik még azzal is szembe kellett nézni, hogy nem várta őket a párjuk vagy a szerettük, hanem szó szerint be voltak zárva. Látnia kellett volna, hogy amikor jött egy nyitási hullám, mennyire szerették az órákat, mennyire felszabadultak voltak.

Néha pomponlányok is megjelennek az órákon

- Online órákkal nem lehetett ezt valahogy megoldani?

- Eleinte próbálkoztunk, de az az igazság, hogy nem túl sok sikerrel. Ezek olyan foglalkozások, ahol kell a jelenlét. Kell az, hogy együtt legyünk, hogy lássam őket. Arról nem is beszélve, hogy idős korukra tekintettel bármikor történhet velük valami. Megszédülhetnek, vagy rosszul léphetnek, és akkor nem tudok segíteni.

- Hogy működnek most ezek a foglalkozások?

- Jelenleg megengedik, több intézményben is dolgozom. Az, hogy mikor szüneteltetjük, nagyban függ az intézmény igazgatójától és a körülményektől. Ahol például van fekvőrészleg, ott nagyobb a kockázat, meg természetesen az is sokat számít, hogy ki mennyi oltást kapott. Ezért jelenleg általánosságban az a megállapodás, hogy ha látjuk, hogy növekszik országos szinten az esetszám, akkor inkább nem megyek. Azt azért szoktam látni, hogy amikor hónapokig nem megyek, akkor sokan elindulnak a depresszió vagy az elmagányosodás felé.

A mosoly a fizetség a terapeutának a jól végzett foglalkozásokért

- Sokan vannak az intézményben, az ott kialakult barátságok ilyenkor kevésnek bizonyulnak?

-Igen. Gondoljunk csak bele! Nem mindenkinek vannak barátai, egy közösségben eltöltött óra pedig ezeket az embereket is felrázhatja. Én a foglalkozásaimat úgy kezdem, hogy körbeülünk, mindenki röviden elmondja, hogy van, aztán körrel is zárjuk.

Ha nincs ilyen, akkor a sok elmagányosodott ember nem fogja megkérdezni egymástól, hogy van.

Kell egy vezető, aki összetartja őket, ez a terapeuta. Ő kívülről jön, és kimozdít. Megbíznak benne.

- Amikor egy-egy ilyen kihagyás után újra találkozott a bentlakókkal, akkor mi történt?

- Bekuckóztak a szobájukba, pár négyzetméteren élnek sokszor, nagyon elmagányosodnak egy-egy ilyen bezárkózós időszak alatt. Hiányolják az órát, várják. Ha heti egyszer megyek, pontosan tudják, mikor, kell ez a napirendjükbe. Olyannal is találkoztam, aki étvágytalan volt, esetleg agresszívebb, amikor nem jöttem, aztán hirtelen visszaszokott és elkezdett ezekből kigyógyulni. De ha nem mozgunk, kicsi a mozgásterünk, az is elindít egy lavinát. Aki például cukorbeteg, súlyosabbra is fordulhat az állapota, csontritkulása is lehet, könnyebben eltörhet a lába, keze. Az izmot folyamatosan építeni kell, az idősebbek ugye már jóval könnyebben vesztik el az eszméletüket, vagy ájulnak el, ha mozgásban vannak, frissek maradnak, erre kevesebb az esély.

Tóth Sárát a La Femme magazin 2017-ben az 50 tehetséges magyar fiatal közé választotta, táncpedagógusként kifejtett tevékenységéért. A jelöléseket olyan 16-30 év közötti fiatalok kapják, akik eddig elért eredményeik alapján átlagon felüli tehetséggel és szorgalommal rendelkeznek. Sára azért is küzd az idősekért, mert pontosan tudja, milyen az, amikor a keretek határozzák meg, mik is lehetünk. Lyukas tüdővel született, nem tudott rendesen számolni és helyesen írni, emiatt tanulási nehézségei is voltak. Alternatív módszerekkel próbálkozott, ekkor tudott igazán kiteljesedni. Rájött, hogy sokkal értékesebb, mint gondolná, a táncban pedig nagyon tehetséges. Az idősekért folytatott missziója talán ebből az életútból eredeztethető.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: