KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Gimis kori szerelme segít neki legyőzni a halálos betegséget

A lányt hihetetlenül ritka rákkal diagnosztizálták, de nem adja fel. Derűjéből és optimizmusából te is tanulhatsz.

Link másolása

Emmy Collett és Jake Coates már a gimnáziumban szerelmesek voltak egymásba, de az egyetem miatt szétváltak útjaik. Emmyből tanítónő, Jake-ből orvos lett és Ausztráliában kezdett dolgozni. Tavaly azonban újra összejöttek, először ingáztak a két földrész között, majd Londonban kezdtek közös lakást keresni. Hat hónap boldogság után azonban letaglózó hírt kaptak: Emmynek, aki az utóbbi két évben hasmenéstől, kimerültségtől és megnagyobbodott nyirokcsomóktól szenvedett, végső stádiumú medulláris pajzsmirigyrákja van,

és húsz százalék esélye sincs arra, hogy öt év múlva még életben legyen.rak01

A fiatal párt azonban nem győzte le a kétségbeesés, Jake a diagnózis után azonnal megkérte Emmy kezét, és minden a terv szerint halad.

Emmy a Daily Mailnek mesélte el szerelmük felemelő, egyben szívszorító történetét:

Tizenegy évesek voltunk, amikor “szerelmes” lettem Jake-be. Hamar egy párocska lettünk, és amikor tizenhárom éves voltam, azt mondta, én vagyok a “homárja”. Egészen tizenhat éves korunkig nem beszéltünk nyíltan az érzelmeinkről, de utána három évig jártunk. Az egyetem miatt szakítottunk, de barátok maradtunk, és tíz év után, tavaly októberben ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Először csak üzeneteket váltottunk, aztán Facetime-on beszélgettünk, és rájöttünk, még mindig bejövünk egymásnak. Tudtuk, hogy komoly a dolog.rak02

"
Márciusban a Fülöp-szigetekre készültünk nyaralni, de nem tudtam, hogy Jake ott akarja megkérni a kezem. Azonban pont az indulás napján derült ki, hogy a rákom áttétes, és nem szabad repülnöm. Jake másnap egy tea mellett feleségül kért... tökéletes pillanat volt.

A körülmények miatt másképpen állunk hozzá a dolgokhoz, nincs mire várni, így szeptember 3-án oltár elé állunk.rak04

Félrediagnosztizáltak

Világéletemben aktív, fitt, egészséges ember voltam. Rendszeresen jártam konditerembe, maratonokat is futottam. Másfél év azonban olyan tüneteket észleltem magamon, amelyek edzés közben is zavartak. Állandóan fáradt voltam, a bélműködésem rendezetlen lett és gyakran fájdalmas, erős, megmagyarázhatatlan izomfájdalmak kínoztak, fáj a hasam és a hátam is. Sokszor véres volt a vécépapír, néha mintha üvegszilánkok lettek volna a fenekemben. Nem szeretek orvoshoz járni, most többször is elmentem, de ők irritábilis bélszindrómára, vagy egyszerűen a stresszre fogták a tüneteket. Sejtettem, hogy nem erről van szó, stresszes meg abszolút nem voltam.rak05

A tavalyi London maratonra már nagyon nehezemre esett felkészülni az állandó fájdalmak miatt. Októberben be kellett mennem az ügyeletre, olyan erős menstruációm volt, amilyet még nem tapasztaltam. Egy hét hasmenés, egy hét székrekedés, volt, hogy az osztályomból is ki kellett szaladnom. Néhányszor baleset is előfordult, sírva panaszkodtam emiatt az orvosnak.

"
Harminc éves vagyok, nem csecsemő, ez nem lehet normális. Ekkorra már teljesen kimerültem, mert éjszaka is állandóan vécére kellett mennem.

A háziorvos még mindig nem vett komolyan, azt mondta, a laboreredményeim jók, jöjjek vissza karácsony után, ha fennállnak a panaszaim. Egy másik orvos endometriózisra gyanakodott, de a hasi ultrahang nem mutatott ki semmit. Összetörtem, már az is megfordult a fejemben, hogy hipochonder vagyok, és csak képzelem az egészet.

Micsoda megkönnyebbülés: rák

A sírós jelenetem után néhány hónapig vissza sem mertem menni az orvoshoz, annyira szégyelltem magam. Amikor februárban Jake hazalátogatott, észrevette, hogy a nyirokcsomóim nagyon nagyok (én azt hittem, az izmaik görcsösödtek be), és rávett, hogy mégis menjek vissza. A háziorvos azonnal a sürgősségire küldött, és egy nyakbiopszia után megkaptam a diagnózist: medulláris pajzsmirigyrák. ... Állítólag már két éve kezdődhetett.

"
Tudom, hogy abszurdan hangzik, de a diagnózis megkönnyebbülés volt. Mentálisan fel voltam készülve rá, mert Jake is azt gondolta, hogy rák lehet. Úgy éreztem, meg tudok harcolni a betegséggel. Az sokkal rosszabb volt, hogy tudtam, valami baj van velem, de nem tudtam, mi az.rak03

A diagnózis ellenére igyekeztem pozitív maradni, nem tudtam, hogy a rák már áttéteket képezett, így készültem a Fülöp-szigetekre a homárommal. Azonban március 31. előtti éjjelen, amikor el kellett volna repülnünk, mellkasi fájdalmaim lettek. Már volt ilyen, ezért nem aggódtam, de Jake ragaszkodott hozzá, hogy bemenjünk a kórházba, ott meg kiharcolta a CT-t. Kiderült, hogy a rák szétterjedt, ott van a gerincemben, a tüdőmben, a májamban és a csontjaimban, tehát gyógyíthatatlan. A mellkasi fájdalmat egy bordatörés okozta, ami szintén a ráknak köszönhető.

Az elmúlt 12 évben mindössze háromszázan betegedtek meg ebben a betegségben, én vagyok az egyik legfiatalabb. DNS mintát vettek tőlem, hogy különböző kezelési módokon dolgozzanak, még saját egerem is van a laborban. Egyelőre tablettás kemoterápiát kapok, a gyógyszer öt éve még nem is létezett, és bár meggyógyulni nem fogok tőle, talán lelassítja a betegséget. Életem végéig szednem kell, de sok jóra így sem számíthatok. Csak remélni tudom, hogy időben találnak valamit.

"
Sokan kérdezik, érzelmileg hogyan bírom. Lehet, hogy naiv vagyok, vagy a homokba dugom a fejem, de boldog vagyok és nem gondolok rá. Jake-kel lehetek, és hálás vagyok, hogy újra együtt vagyunk.

A rákkal semmit nem tudunk tenni, ott van, akkor akár élvezhetjük is az együtt töltött időt. Csak az bánt, hogy a szeretteimnek fájdalmat okozok. Annyira szomorúak, lelkiismeret furdalásom van miattuk.

Szenvedélyesen dolgozom azon, hogy minél többen megismerjék a betegséget, pont amiatt, ami a diagnózisig történt velem. Ijesztő, milyen hosszú ideig együtt éltem a betegséggel, anélkül, hogy tudtam volna róla, és majdnem belebolondultam a bizonytalanságba. Ha időben diagnosztizáltak volna, minden másképpen lenne most. Pénzt gyűjtök a The Royal Marsden kórháznak, ahol kezelnek, mert annyira szuperek. Nyáron Jake-kel letekerjük a kétezer kilométert Koppenhágába Amszterdamon és Brüsszelen keresztül. Jó lesz, mert legalább mozgásban tart, ami az immunrendszeremet erősíti. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy rákosan is lehet aktív és izgalmas életet élni. Jake elképesztően fitt, ultramaratonokat is fut, ő ül elöl a tandenbiciklin. Ha elfáradok, teker helyettem is.rak06

"
Akár hiszitek, akár nem, boldogabb vagyok, mint valaha. A szeretet a legerősebb gyógyszer, engem pedig ezzel kényeztetnek.

Mondtam a barátaimnak, hogy nem akarok “beteges” lánybúcsút. Tervezzük az esküvőt, ami a családnak is jó, a betegségem helyett most erre összpontosítanak. Egy esküvő sok stresszel jár, bár esetünkben nem így van. Az első ruha, amit felpróbáltam lett a ruhám, a szüleimnél lesz a lagzi, Jake öccse hozza a zenekart. Mindenki olyan sokat tesz értünk.

Jake most nem gyógyít, összeköltöztünk, és olyan munkákon gondolkodunk, amit mind a ketten, együtt tudunk végezni. Nem viseljük el a gondolatot, hogy egy munkanapnyi időt távol legyünk egymástól, keresünk valamit, ami mind a kettőnket boldoggá tesz.

De először jöjjön a nászút.... Elmegyünk a Fülöp-szigetekre, mert oda nem jutottunk el.

Igaz a mondás, hogy sohasem tudhatod, mi vár rád a sarkon túl. Optimista vagyok, és hálás. A betegség miatt minden napot úgy élek meg, mintha az utolsó lenne: mosolyogva, szeretve, kedvesen mindenkivel. Annyira boldog vagyok, hogy Jake és én újra együtt vagyunk, hogy még a rákról is megfeledkezem.rak07

Jake meséli:

Orvos vagyok, és az orvosi egyetemen megtanítják, hogy a kemény, gumiszerű nyirokcsomó a rák jele. Amikor Emmy nyakán kitapintottam őket, nagyon elkeseredtem. Görcsbe rándult a gyomrom. Nem is értettem az egészet, hiszen a pajzsmirigy eredmények nem mutattak semmit. ...

Elmondani sem tudom, milyen jól fogadta Emmy a hírt, minden új információt higgadtan fogadott. Annyira bátor, minden napját megkeserítik a tünetek, de soha nem szomorú. Mindig mosolyog, és a mosolya ragadós. Csak akkor szomorodik el, amikor azt hiszi, hogy mások bánatosak miatta. ... Úgy szeretem őt, bárcsak megszabadíthatnám a ráktól.

Forrás: Dailymail

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: