„Elment A LEGNAGYOBB” - színészek, művészek, közéleti szereplők búcsúznak Törőcsik Maritól
Mint azt mi is megírtuk, életének 86. évében meghalt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész.
Most barátai, pályatársai, közéleti szereplők és művészek búcsúznak tőle az interneten keresztül is.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzata ezzel a képpel emlékezik a legendás színésznőre:
"2015-ben hallgatók fényképezték legendás hallgatóinkat, oktatóinkat az SZFE 150. születésnapi kiállítására. Ez a kép készült akkor Törőcsik Mariról. A színésznő elsőéves volt, amikor Fábri Zoltán kiválasztotta a Körhinta című film főszerepére. A film kijutott Cannes-ba, ahol később Törőcsik elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat."
"Nyugodj békében drága Mari! Nagy ajándék a sorstól, hogy ismerhettelek" - írja Ónodi Eszter.
Geszti Péter is a Facebookon búcsúzik egy személyes emlékkel:
Nem sorolom csodás tehetségének és pályájának állomásait, megteszik helyettem a lapok. Csak egy apró momentumot idézek ide, melynek személyesen részese lehettem általa. 1975-ben - ötödikes koromban - együtt szinkronizálhattam vele egy francia filmet, az Akasztani való bolond nő-t. Ő Marléne Jobert magyar hangja volt. Emlékszem, mekkora hatással volt rám a jelenléte, mint kisfiúra, aki ámulattal és tisztelettel léphetett be egy nagy művész aurájába a szinkronizálás során. (Még egy ilyen emlékem maradt gyerekszínész koromból, amikor Őze Lajos mellett lehettem Kis herceg egy rádiójátékban. Akkor éreztem még, hogy a mellettem álló színész elképesztő energiájú kisugárzásától valóban képes vagyok átlényegülni a szereppé, amivé lennem kell.) Emlékszem Törőcsik Marira, ahogy áll a sötét szinkronstúdióban, fekete garbóban, egy csendesen gomolygó kék felhőben, és a vásznat figyeli, ahogy a fekete-fehér képkockák futnak. Ezt a kék felhőt annak a ciginek a füstje festette köré, amit férje, Maár Gyula rendező fújt köré. Maár rendszeresen elkísérte a felvételekre, és - noha tilos volt - egyik cigiről gyújtott rá a másikra, Törőcsikkel együtt. Különleges párt alkottak, akikben a művészet és a szerelem szépsége ölelkezett - így is bántak velük a stúdióban, nem szóltak rájuk a cigi miatt. Maár két évvel korábban forgatta le Felhőjáték című filmjét, amit csak jóval később láttam és értettem meg. Mostantól így maradnak meg nekem örökre mindketten: egy kék, soha el nem múló felhő játékában."
Koncz Zsuzsa: "Gyerekkorom családi legendáriumának hőse, a magyar színjátszás óriása volt... Mari drága hiányozni fogsz...jó utat..."
Alföldi Róbert:
Mari!
“Én nagyon szeretem magát!”
És nem tudok most jobb mondatot, mint tudja, azt a mi mondatunkat.
Amit akkor írtam, amikor anno majdnem meghalt.
Nem lehetne, hogy most is elolvassa,
és akkor felhív, hogy na, de Igazgató uram!
És nevetünk és nevetünk... De jó lenne!
Maga sok csodára képes volt! Na, még ezt az egyet!
Ölelem nagyon, és köszönöm a bizalmat!
Nagyon köszönöm!
“Én nagyon szeretem magát!”
Tóth Gabi: "Isten vigyázza útját MŰVÉSZNŐ"
Jordán Tamás: elmondta, hogy kapcsolatuk akkor vált szorossá, amikor a Nemzeti Színházban már nem lépett színpadra és a Vas megyei Velemben élt, ahol régóta megvolt Maár Gyulával közös házuk. "Szombathelyen voltam színházigazgató és a két hely között kicsi a távolság, gyakran meglátogattam őt" - mondta, hozzátéve, hogy mindig kitalált valamit, szórakoztatta Törőcsik Marit, aki kapcsolatukról azt mondta: igazi barátság. Ezek a látogatások mindig tele voltak humorral, derűvel. Mindig feltöltődést, örömet jelentett számára, ha meglátogatta. Felidézte, hogy öt éve a szombathelyi Weöres Sándor Színházban egy kétszemélyes darabot olvastak fel együtt, nagy sikerrel. Szilárdi Bélának Friedrich Nietzsche és Cosima Wagner fiktív találkozásáról szóló darabját olvasták fel, és a közönség ünnepelte Törőcsik Marit. Mint mindig, ha találkozott vele a közönség, ünneplés volt, amiből kiderült, rajonganak érte az emberek - írja az MTI.
Szabó Zsófi egy régi képet osztott meg, amin Törőcsik Mari mellett az édesapja, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szabó Gyula is szerepel. "Isten Veled Mari!" - írta.
Trokán Nóra: "Örökké hálás leszek, hogy közelről nézhettem, ahogy létezel a színpadon. Hogy belenézhettem a szemeidbe. Hogy egyenrangú kollégaként kezeltél. A legnagyobb iskola volt. Nyugodj békében"
Vujity Tvrtko: "Elment A LEGNAGYOBB. Filmben, könyvben, hangjátékban, színpadi emlékekben és oly’ sok minden másban Ő valóban örökké velünk lesz! Csodálatos EMBER volt, életünk szerves része, felejthetetlen mosollyal, könnyekkel, elképesztő alakításokkal és hatalmas örökséggel. Emléke legyen áldott! Isten nyugosztalja, Drága Művésznő"
Ákos:: "A NEMZET SZÍNÉSZE. Elhunyt Törőcsik Mari, a nemzet színésze, Kossuth-nagydíjas művész. Alázatos és tehetséges ember volt, elképesztő életutat járt be. Megtiszteltetés, hogy 2003-ban a Nemzeti Színház Revans című előadásában együtt dolgozhattunk. Ő maga mondta: "szép és gazdag életem volt". Isten nyugtassa!"
Hegyi Barbara:
