Egy végstádiumú daganatos beteg számára kér segítséget a ferencvárosi polgármester a Facebookon
Az idős nő leírja, hogy telefonon tartották vele a kapcsolatot, ami nagyon nehézkes volt, mert a beteg fia beszédét alig lehetett érteni.
"2 hetes kórházi ellátás után át tették a M..., majd a L... kórházba, mert elesett, majd belázasodott (38 fokos) és kétoldali tüdőgyulladást kapott. Tesztet csináltak, ami hála istennek negatív lett. A holmijai, ami bent volt vele a kórházban - telefon, tablet, rádió stb. tévedésből elégették. Részleteket erről most nem akarok írni.
A L... kórházban pár napot töltött és javult az állapota. Innen átvitték a M... kórházba úgy, hogy nem szóltak. Az iratait kerestem, merthogy az is eltűnt. Akkor tudtam meg, hogy hol van. Kiborultam teljesen.
Beszéltem az orvosával, aki azt mondta, hogy ott nem maradhat mert oda olyan betegek mennek akiknek tesztet kell csinálni. Hozzam haza, mert nem tudják sehova elhelyezni a vírus miatt.
És még azt is közölte, hogy tudom-e, hogy nem sok van neki hátra.
Hiába mondtam, hogy én otthon nem tudom etetni, mivel még a szondát sem kapta meg. A szívem szakad meg a gyerekemért, dobálják ide-oda mint egy labdát és senki nem tud segíteni.
Miután a műtétek le vannak állítva, így a szondát sem kaphatja meg. Ez az egész egy agyrém. Ha mégis haza kell hoznom, én, az anyja végig kell néznem nap mint nap a haldoklását. Ilyen kegyetlenség a földön nincs.
Én 70 éves cukorbeteg vagyok, jelenleg önkéntes karanténban. Így is meghasadt a szívem mikor bekerült a kórházba, ha tudtam volna rajta segíteni otthon tartottam volna. Sajnos ez a betegség ebben az állapotban menthetetlen. Nem tudom, mit tegyek.
Az a tudat is borzasztó, hogy meghal a fiam, hogy én fogom eltemetni és nem fordítva. Kibírhatatlan.
1 hónap alatt a 4. kórházban volt. Az orvosa húsvét után fog hívni, addig meg kell oldanom valahogy az elhelyezését, illetve haza kell hoznom.
Krisztina kérem ha tud segítsen, akár tanáccsal."