KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Egy fiatal magyar nő esete a menekültekkel a Keletiben

Vajon mi történik akkor, ha öt perced van a vonatig és háromezer menekült állja az utat? Személyes beszámoló egy magyar nőtől.
Fotók: Facebook - szmo.hu
2015. szeptember 05.


Link másolása

Perintfalvi Rita beszámolója a tudnodkell.info/-n. Rita katolikus teológus, és a Bécsi Egyetemen tanít.

"AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK VONATA: A MENEKÜLTEK ÉS ÉN A HAJNALI VONATRA VÁRVA / VÁGYVA

Sok mindent írnak az újságok, tudom. Csakhogy én ott voltam ma és a hajnali vonattal akartam kiutazni Bécsbe, a munkahelyemre, ahogy minden héten. A vonat szokatlan módon egy másik vágányról indult, nem onnan, ahonnan máskor. Gyorsan rájöttem azért, mert ezt a vágányt le lehetett kordonnal zárni és rendőri védőbástyát lehetett építeni köréje. Az indulásig 5 percem volt, így rohannom kellett, mikor hirtelen több száz menekültet találtam magam előtt, akik a kordon előtt minden négyzetcentimétert duplán vagy inkább triplán betöltve várakoztak. Némán, fegyelmezetten, mégis feszült figyelemmel vártak a lehetőségre, hogy csak centiméterekkel is közelebb juthassanak az álomvonathoz, ami az Ígéret Földjére, Németországba viszi őket. Ott szorongatták a jegyüket a kezükben, ugyanolyan jegyet, mint amilyen nekem is a kezemben volt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, de abban biztos voltam, hogy 5 perc alatt nem jutunk át ilyen sokan az ellenőrzésen.

prfo

És ekkor engem elkapott a pánik, hogy te jó ég, nem érem el a vonatot, nem érek oda a munkahelyemre. Szánalmasan kisszerűnek éreztem ezt a félelem szülte gondolatot, mikor rájuk pillantottam. Valahogy láthatták rajtam az ijedtséget és mivel fejkendő nélküli, divatosan öltözött fehér nő vagyok, gyorsan megértették, hogy én nem tartozom közéjük és ők bizony „akadályoznak” engem abban, hogy elérjem a vonatomat. Ahova engem fel fognak engedni, de őket valószínűleg nem…

És mi történt ekkor? Reagálhattak volna a helyzetre gonosz önzéssel és keményen összezárhatták volna a teret előttem, amin soha nem jutok át, hisz én egyedül voltam ott, ők pedig több százan. Megtehették volna, hogy bosszút állnak a saját hiábavaló és egyre több kétséggel teli várakozásuk miatt. Nem is kellett volna aktívan tenniük semmit, elég lett volna ha csak érzéketlenül, figyelmetlenül ácsorognak ott, engem észre sem véve. Hiszen miért kellene látniuk engem, miért lennék én olyan értékes és különleges, hogy feltűnjek nekik? Hiszen én csak 5 perce érkeztem, ők meg ki tudja mióta várakoznak itt – talán napok, talán hetek óta…

De észrevettek és bíztatóan rám mosolyogtak, kevéske angol tudásukkal arra bátorítottak, hogy menjek csak előre nyugodtan. Ami persze nem volt könnyű ebben a tömegben. Ekkor egy magas fiatal férfi, aki jól átlátta a tömeget és azt, ami történik, hangosan felkiáltott magyarul egyrészt sorstársaihoz, másrészt pedig a kordon előtt álló készenléti rendőrökhöz intézte szavait, hogy vegyenek már észre engem. Csak annyit kiáltott: „magyar!“ Soha nem volt még számomra ilyen súlya ennek a szónak. Azt jelentette, hogy egy kiváltságos és különleges kaszthoz tartozom. Hiszen jogom van felszállni az ő vágyaik vonatára. És a tömeg hirtelen kettévált előttem, csaknem úgy mint annak idején Mózes előtt a Vörös tenger. Valamilyen saját belső hangot, morajlást követve, mert a rendőrök kiáltása nem hatolt át a tömegen. A menekültek maguk adtak jeleket saját maguknak és utat nyitottak nekem, és közben többen mosolyogtak.

Ez a mosoly megrázó volt és elgondolkodtató. Az a kérdés kezdett motoszkálni bennem, hogy mindez mit jelent? Miért mosolyognak rám, amikor én felszállhatok a vonatra, ők pedig ott maradnak várakozva? Aztán megértettem, hogy ez a mosoly az ő EMBERSÉGÜK jele volt, amit meg tudtak őrizni ezekben a számukra EMBERTELENNÉ lett időkben… Én ezt láttam, akkor is ha az újságok erről nem írnak."

Ha tetszett az írás, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: