KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

„Aki ad, az a leggazdagabb” – interjú a Családok a családokért jótékonysági akció elindítóival

A civil kezdeményezést Horgas Péter díszlettervező és Koskovics Éva coach indították el a koronavírus első hulláma alatt: a tehetősebb családoktól azt kérték, mondjanak le családi pótlékukról a szegényebbek javára.
Sándor Zsuzsa - szmo.hu
2020. december 04.


Link másolása

A Családok a családokért jótékonysági akciót Horgas Péter, a neves díszlet-és-látványtervező, illetve Koskovics Éva coach indították el. Civil kezdeményezésük médiaarca Hevér Gábor, színész. Közös bennük, hogy mindannyian Nagykovácsiban laknak, s az is, hogy úgy gondolják: ha a gazdagabb családok támogatják a szegényebbeket, azzal saját gyermekeik jövőjét is boldogabbá tehetik.

– Tavasszal, a covid első hulláma alatt indították el a Családok a családokért civil kezdeményezésüket. Holott önök sem voltak könnyű helyzetben.

– Koskovics Éva: Naponta hallhattunk híreket arról, hányan veszítették el a munkájukat. Én is hasonló helyzetbe kerültem: coach-ként, trénerként az ügyfeleim sorra mondták vissza a megbízásokat, a folyamatban lévő munkáim is leálltak. De én a szerencsések közé tartozom, a férjem a korlátozások idején is dolgozott, kapta a fizetését. Tudtam, hogy nem fogunk éhen halni. Ugyanakkor nem hagyott nyugodni, mi lesz azokkal, akik nálam is sokkal rosszabb helyzetben vannak. Az eredeti végzettségem közgazdász, ezért mindig is foglalkoztattak a gazdasági szabályzók, az adórendszer. Értem én, hogy a családi pótlék alanyi jogon mindenkinek jár, de mindig zavart, hogy a milliárdosoknak ugyanúgy, mint a nincsteleneknek, akiknek, ha nincs munkájuk, egyéb bevételük, akkor lehet, hogy ebből kell megélniük és gondoskodniuk a gyerekeikről.

– Ráadásul a családi pótlékot 2008 óta nem emelték, az összege tizenkét évvel ezelőtt és ma is gyermekenként átlagosan 15 ezer forint.

– KÉ: Mi Nagykovácsiban lakunk, itt elég sok a jómódú ember. Az jutott eszembe, mi lenne, ha megkérdeznénk a tehetősebb családokat: hajlandóak lennének-e lemondani a családi pótlékukról a szegényebb családok javára. A férjem arra bíztatott, vágjak bele és keressem meg Horgas Pétert, akit jól ismerünk, szintén itt lakik a településen, és már korábban is sokat tett a gyermekéhezés ellen, és más hasonló civil akcióikat is vezetetett.

– Horgas Péter: Amikor Éva megkeresett, rögtön igent mondtam neki.

Sokan mondják, hogy az állam a családi pótlék emelésével tudna a leggyorsabban segíteni a legszegényebb szülőknek és gyerekeiknek. Ha viszont a kormány nem hajlandó erre, akkor nekünk, civileknek kell valamit tenni.

Nem hagyhatjuk cserben a járványhelyzet miatt bajba jutott honfitársainkat. Nekem is van több olyan ismerősöm, akiknek ez a 15 ezer forint nem tétel az otthoni költségvetésben. A hiányát észre sem veszik. Leginkább az ő jóindulatukra és empátiájukra számítottunk.

– A jótékonysági akcióknál az egyik legkényesebb kérdés az átláthatóság. Aki támogatni szeretné az önök kezdeményezést, honnan tudhatja, hogy a pénze el is jut a rászorulókhoz?

– HP: Hamar beláttuk Évával, hogy mivel nem vagyunk ott a szegénytelepeken, innen, Nagykovácsiból nem tudjuk megítélni, kiket is kellene leginkább támogatni, és nem tudunk eljutni hozzájuk. Ezért felkértünk tíz olyan civil szerveztet együttműködésre, akiknek nagy tapasztalatuk van a hátrányos helyzetűek gondozásában. Persze ők is ingyen vesznek részt ebben az országos programban. A mi feladatunk Évával a pénzgyűjtés. A gyermekéhezés ellen küzdő, és általam vezetett Nemzeti Minimum Alapítvány erre a célra nyitott alszámlájára lehet utalni. Amikor összejön 150 ezer forint, szétosztjuk egyenlően a tíz szervezet között, és ők választanak ki egy-egy családot, akiknek a családi pótlék összegét átadják. De előfordul az is, hogy a 15 ezer forintot is megosztják, mert annyian vannak nehéz helyzetben. Az egyiknek gyógyszerre, a másiknak élelemre, áramszámlára kell a pénz.

– KÉ: Abban is megállapodtunk a civil szervezetekkel, hogy pontosan dokumentálják, és rövid történetekben, név nélkül megírják, kikhez jutott el a támogatás, és a beszámolóikat a Facebookon létrehozott Családok a családokért oldalunkon közzé tesszük. így bárki nyomon követheti, hogy a felajánlásaival kiknek segített. A támogatások főleg a Nagykovácsi környékén lévő települések szegényekhez jutottak el. Sokan azért nem tudnak dolgozni, mert beteg gyereket nevelnek, vagy mert ők maguk betegek, és egyedül maradtak. Találkoztunk olyan esetekkel is, amikor idős nagyszülő neveli az unokáit. Fennáll a veszélye annak, hogy ha ezek az emberek nem kapnak segítséget, a gyámügy elveszi tőlük a gyerekeket.

– Könnyű ilyen időszakban pénzt gyűjteni a szegények javára?

– HP: Ha azt nézzük, hogy tavasz óta már százötven családnak tudtunk támogatást nyújtani, akkor ez fantasztikus eredmény, jóval több, mint amire számítottunk. Kaptunk cégektől is nagyobb összegeket, de az adakozók egy része maga is szegény, ő is inkább segítségre szorulna. Az embernek sokszor elszorul ettől a szíve.

– KÉ: Például az egyik idős bácsi azt mondta, neki nagyon kevés a nyugdíja, de ha elfogadunk tőle kétezer forintot, szívesen adja.

Azt látjuk, hogy akik nélkülöznek, sokkal inkább átérzik a náluk is szegényebbek sorsát. A gazdagság és a vagyon pedig – tisztelet a kivételnek – inkább önzővé tesz.

Akinek az életében túl nagy szerepet játszik a pénz, az mintha kevésbé lenne fogékony mások szenvedéseire. És gyakran épp azok a legközönyösebbek, akiknek hatalmuk is lenne a cselekvésre. Megkerestük a környékbeli önkormányzatokat is, hogy álljanak a kezdeményezésünk mellé. Nem pénzt kértünk tőlük, csupán annyit, hogy népszerűsítsék ezt a jótékonysági ügyet, adjanak hírt róla. De a polgármesterek nem is reagáltak, kivéve Budaörsöt, ahol Wittinghoff Tamás azonnal megjelentette a felhívásunkat a helyi internetes oldalakon.

– HP: A polgármesterek többsége a saját kerületük vagy településük lakóit is alig ismerik, de arról, hogy tőlük ötven kilóméterre milyen nyomorban élnek emberek, fogalmuk sincs. És mintha nem is nagyon érdekelné őket. Pedig nem 150 család szorulna segítségre ebben az országban, hanem több százezer. A lakosságnak minimum a fele egzisztenciálisan nagyon nagy bajban van.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: