Brazil önkéntes lány segít a rászoruló magyar gyerekeknek
Bianca Torrest valósággal sokkolta, mikor tanúja volt annak, ahogy az emberek Magyarországon hangosan kifújják mások előtt az orrukat. Ha ezt otthon így csinálná, szerinte valószínűleg mindenki bámulni kezdené.
És egy csak egy furcsaság a sokból, amiket nálunk tapasztalt, miután 10 ezer kilométert utazott, hogy angolt taníthasson nálunk hátrányos helyzetű gyerekeknek.
Azt mondja, az emberek nyitottsága is nagyon különbözik, véleménye szerint mi sokkal zárkózottabbak és tartózkodóbbak vagyunk.
„Ha Brazíliában sétálsz az utcán és jó reggeltet köszönsz egy idegennek, rád mosolyog és visszaköszön.
Ha ugyanezt csinálod Magyarországon, azt hiszik, őrült vagy. Tudom, mert próbáltam”
– mondja nevetve. Ugyanakkor tapasztalata szerint, mi sokkal udvariasabbak vagyunk például az utakon.
És hogy miért dönt úgy egy 21 éves brazil lány úgy, hogy egy magyar alapítványhoz jön önkéntesnek? Szerencsére ma már könnyen eljuthat egy–egy önkénteseket váró szervezet híre bárhova a világon, a különböző ifjúsági cseréket bonyolító egyesületek segítségével. Amikor megtalálta az AIESEC magyar pályázati lehetőségét, tudta, hogy csak rá vár. Arról, hogy a projekt Magyarországon van, azt gondolta:
„Hűha, ez egy teljesen más ország, nagyon messze van, és szinte semmit sem tudok róla. Biztos vagyok benne, hogy óriási élményben lenne részem. Miért is ne? Benne vagyok!”
– majd nevetve hozzáteszi: „És szerencsére teljesen igazam lett!”
A 6-8 hetes önkéntes programok keretében szélesíthetik látókörüket, új barátságokat köthetnek és egy nemzetközi közösség részévé válhatnak.
Bianca előadást tart hazájáról az egyik órán
Mikor elolvasta a Csányi Alapítvány működésének leírását, és látta, hogy tehetséges, de hátrányos helyzetben élő gyerekek és tinédzserek fejlesztésével foglalkoznak, azonnal elkezdte érdekelni a dolog.
Azt mondja, ezzel az önkéntes munkával nagy álma vált valóra. Bianca nagyon szereti a gyerekeket, az ártatlanságukat és tisztaságukat, illetve szeret segíteni az embereknek.
„Számomra az élet az értékek cseréjéről szól. Úgy gondolom, az életnek akkor van értelme, ha hasznosnak érezzük magunkat. Ezért akartam önkéntes szociális munkát vállalni.
Szerettem volna elmenni egy olyan országba, aminek más a kultúrája, a nyelve, a szokásai, és ahol új világképeket, új embereket ismerhetek meg, és tanulhatok tőlük.”
A Csányi Alapítvány 2005 óta támogatja a tehetséges hátrányos helyzetű gyermekeket az Európa-szerte egyedülálló Életút Programmal, amely hosszú távon, tízéves kortól egészen a diploma megszerzéséig segíti a fiatalokat, délutáni és hétvégi fejlesztéssel, kulturális programokkal, nyelvoktatással - ez utóbbi miatt jött Bianca is magyar fiatalokhoz.
Óra közben
Amit ő tanult az itt töltött idő alatt, hogy nem szabad elsőre ítélkeznünk, illetve együtt kell működnünk egymással.
„Megtanultam, hogy az emberek – ebben az esetben gyerekek -, mind máshogy mutatják meg, amit éreznek. Néhányan szavakkal, mások a cselekedeteikkel fejezik ki magukat. Például az első városban, Mohácson, szinte senki sem beszélt angolul, főleg, mert legtöbben németül tanultak, vagy túl félénkek voltak. És volt ott egy kislány, aki eleinte mindig félve nézett rám, és hiába próbáltam szóra bírni, nem sikerült. Tulajdonképpen végig egy szót sem szólt hozzám. Mégis, utolsó napomon ott, odajött hozzám, és adott nekem saját készítésű édességet.
Az ilyen dolgok nagyon sokat jelentettek nekem, ilyenkor úgy éreztem: küldetés teljesítve!”
Jégkorizni is tanították a helyi gyerekek
Bianca Mohácson
Bianca eltöltött egy hetet Szegeden, két hetet Pécsett, és két hetet Mohácson tanított angolt. Itt pont láthatta a hagyományos a busójárást. Azt mondja, kicsit ijesztő volt, de mégis nagyon mókás.
A brazil lányt nagyon megérintette azoknak a gyerekeknek a sorsa, akik kifejezetten nehéz családi vagy pénzügyi körülmények között éltek, néhányuk elvesztette egyik szülőjét, vagy nem élt együtt velük. Mégis mindannyian nagyon udvariasak, kedvesek és elbűvölőek voltak. Mikor eljött egy-egy csoporttól, mindig kapott búcsúajándékot, édességet, rajzokat, és sokan írták neki, méghozzá portugálul, hogy jöjjön vissza egy nap!
„Ez annyira boldoggá tett, megfizethetetlen élmény!”
A búcsú pillanatai
Bianca Torres azóta elbúcsúzott a gyerekektől. A beszélgetésünk alapján pedig úgy tűnik, nagyszerű benyomásokkal távozik, és jó hírünket viszi majd az Atlanti-óceán túloldalára.
„Teljesen lenyűgözött az alapítvány munkája” - mondja.
„A mentorok nagyon elhivatottak, szenvedélyesek a munkájukkal szemben. Olyan mintha a szülei lennének ezeknek a gyerekeknek, vagy még ennél is több: legjobb barátok.”
Rengeteg magyar alapítványnál vállalhattok ti is önkéntes munkát, külföldön és belföldön egyaránt, illetve felajánlhatjátok adótok 1%-át a működésük megsegítésére.
