Beteg kisfiával triatlonozott a korábban lusta apuka
Amikor Alex Smith megtudta, hogy kisfia gyógyíthatatlan betegségben szenved, emberfeletti vállalkozásra szánta el magát, hogy a gyereknek példát mutasson, és élményekhez juttassa.
Amikor a kis Harrison megszületett, úgy tűnt, teljesen egészséges. Csak akkor kezdtek gyanakodni, hogy valami nincsen rendben, amikor második kisfiuk, William is világra jött, és a szülők észrevették, hogy a két gyerek másképpen fejlődik.
Amikor Harrison járni kezdett, mindig a legközelebbi bútordarab felé vette az irányt, hogy kapaszkodhasson, míg öccse ahogy lábra állt, körberohanta a házat. Később az iskolában is megemlítette a gyerek tanítónénije, hogy Harrison bizonytalanul mozog.
- Én is észrevettem, hogy a fiam úgy tápászkodik fel a földről, mint egy öregember – mesélte az édesapa a Mirrornak. – Az orvos azt mondta, nincs is ezzel semmi baj, de az apai ösztönöm azt súgta, hogy de igen, van. A feleségemmel annyira aggódtunk, hogy specialistához vittük Harrisont, aki Duchenne-féle izomdisztrófiával diagnosztizálta.
A kisfiú akkor négy éves volt. A szülőknek fel kellett dolgozniuk a hírt, hogy az izmok leépülésével járó betegség miatt Harrison valószínűleg nem fogja megélni a huszonötödik születésnapját. Kamaszkorára már kerekesszékbe kényszerül, és az evéshez, később a légzéshez is segítségre szorul.
- Elmondani nem tudom, mit éreztem – mondta Alex szomorúan. – “A fia meg fog halni. Semmit sem tehetünk. Vigyék haza, szeressék, legyen szép a hátralevő élete.” Erre egy szülő nincsen felkészülve. Én sokkot kaptam, a feleségem meg dühös lett. Aznap véget ért számunkra a normális élet, új időszámítás kezdődött.
Amikor hazaértek a diagnózis után, Donna a gyerekekkel foglalkozott, Alex pedig leült a számítógéphez, hogy mindent megtudjon a betegségről. Nem tetszett neki, amit látott, ezért elgondolkodott, hogyan adhatna növelhetné fia életesélyeit. Kutakodás közben talált rá a Dick és Rick Hoyt párosra, az apa-fiú duóra, ahol az édesapa Ironman-versenyeket teljesített úgy, hogy közben Little-kóros fiát tolta maga előtt. Abban a percben eldöntötte, hogy ő is részt vesz egy ilyen versenyen Harrisonnal.
- Donna és a család azt hitte, megbolondultam. Nálam lustább embert keresve se lehetett volna találni. Egyszer már lefutottam egy jótékonysági maratont szörnyű idővel. Egyszerű, hétköznapi apuka vagyok. De valami nem hétköznapit akartam végrehajtani. Létrehoztam egy alapítványt, és úgy döntöttem, az Ironman során adományokat gyűjtök, hogy a betegséggel foglalkozó szakembereket segítsem. Szükségem volt a pozitív energiára.
A szerencse is Alex mellé szegődött. Amikor pár nappal később véletlenszerűen felkapott egy magazint az újságosnál, és belelapozott, egy hirdetésen akadt meg a tekintete. Egy orvos keresett Ironmanre nulláról felkészülő alanyokat. Arra volt kíváncsi, hogyan hat az emberi szervezetre az állóképességi edzés. Alex jelentkezett. A tesztek kimutatták, hogy a családnak nincs aggódnivalója, Alex tökéletesen egészséges.
Az első triatlont még Harrison nélkül teljesítette egy évvel később, mert fel akart készülni a plusz teherre. Ez után a verseny után megint szerencséje lett: a vonaton pont egy triatlon bajnokkal kezdett trécselni, aki felajánlotta neki, hogy teljes edzéstervet készít a számára. Alex az edzéseket a testére erősített ötven kilogrammos súllyal teljesítette, ezzel szimulálva Harrison súlyát, aki nem tudott részt venni a tréningeken.
A sikerhez akadályokat is le kellett küzdeni. Nyolcéves korára a kisfiú már nem tudott felkelni a földről, és éjjel-nappal ápolásra szorult. Megjósolni sem lehetett, milyen állapotban lesz a verseny napján. Alexet azonban nem lehetett eltéríteni a céljától. Erőfeszítéseire a média is felfigyelt, egy stáb filmezni kezdte. Egy cég felajánlotta, hogy elkészít egy kocsit, amiben Harrison kényelmesen elhelyezkedhet, és amit aztán kerékpárra kötve és futva is lehet húzni-tolni, valamint egy katamaránt az úszáshoz.
Amikor elérkezett a nagy nap, Harrison izgatottan figyelte a tömeget, de Alex szerint nem fogta fel teljesen, mi vár rá. – Nem akartam megijeszteni. Valami elképesztőre készültem, muszáj volt összpontosítanom. A szervezők úgy bántak velünk, mintha profik lettünk volna. A hangulat fergeteges volt. Bekötöttem Harrisont a katamaránba, felhangzott a duda, és a vízbe vetettem magam.
A jéghideg vízben úszást Alex még élvezte is, de a kerékpározás alatt megjelentek az első gondok. Kilencven kilométernél, vagyis féltávnál feltámadt a szél, Harrison pedig nyűgös lett, mert fázott. – Ráadtam még extra ruhát meg zoknit, ő meg kiabált, hogy hajtsak gyorsabban.
A kerékpár után még egy maratoni táv lefutása várt rájuk. – A démonok azonnal sutyorogni kezdtek a fejemben, ahogy elindultunk. Azt mondták, adjam fel, senki sem szólna meg érte, máris sokat elértem – emlékezett Alex. – Nagyon sötét helyre érkeztem gondolatban.
A jéghideg eső bőrig áztatta a futókat. – Mindenki szanaszét ázott, fázott, és nagyon bosszús volt. Harrison azt hajtogatta, hogy júniusban nem is szabadna esnie. Nehéz jó apukának lenni, amikor semmi más nem jár a fejedben, mint menni előre. Raktam egyik lábamat a másik után. Szerencsére a stáb kerékpáron kísért bennünket, és megnevettették Harrisont, amikor én már megszólalni is képtelen voltam. Amikor a legnehezebb volt, arra gondoltam, hogy milyen nehéz lehet az élet Harrisonnak, meg a többi családra, akik a betegséggel küzdenek. Az utolsó kilométereken a fiam biztatott, a szurkolók lepacsiztak velem, engem pedig újra hajtani kezdett az adrenalin.
Amikor látótávolságba került a célvonal, a gyerek kiabálni kezdett: “Gyerünk apa, fejezzük be együtt!”
Tizenöt óra 36 perc, 29 másodperc alatt teljesítették a versenyt.
- A maratonból nem sok mindenre emlékszem – mesélte Alex. – Csak a fiam büszke kiabálására, hogy “Együtt megcsináltuk, apa!” - A párosnak a verseny győztese adta át az érmet, aki a célba érés után még órákig várta őket a finisben.
- Hétköznapi pasas vagyok, de másfél millió fontot gyűjtöttem, ez egészen elképesztő. Azt szeretném, ha Harrison tudná, hogy mindent érte tettem. Az állapota gyorsan romlik, de küzdő típus. Nem fogja egyhamar feladni, és én mellette leszek minden másodpercben – fejezte be az élménybeszámolót az édesapa.
Via Mirror
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!
