Az egyének esetében az anyagi helyzet és a saját környezettudatos döntések a mérvadóak, azaz mennyire tudunk és akarunk hozzájárulni a környezeti-éghajlati válság mérsékléséhez. Az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézete által végzett, reprezentatív felmérésen alapuló kutatás szerint a magyar társadalom szinte egésze (94,8%) szeretné környezettudatosabbá tenni az életét a következő egy évben. Az energiatakarékosság kiemelkedik a mezőnyből, míg az állati eredetű élelmiszer fogyasztásának a csökkentése kapta a legalacsonyabb pontszámot. A felmérés jelentős eltéréseket mutat regionálisan és nemekre bontva is, ha a különböző beavatkozási pontokat vizsgáljuk. Leginkább a gazdagabb, közép-magyarországi régió tervezi csökkenteni energiafogyasztását, Észak-Magyarország a legkevésbé. Míg a férfiak jóval nehezebbnek tartják a környezetbarát ruházkodás megvalósítását, addig a nők könnyebbnek, és ennek megfelelően többen is akarnak cselekedni ezen a területen a közeljövőben. A kutatás nemcsak az anyagi, regionális és nembeli különbségekre világít rá, hanem arra is, hogy megfelelő szakpolitikákkal és támogatásokkal hol lehetne nagy társadalmi változásokat elérni, mert a nyitottság a környezet- és klímatudatos cselekvésre adott.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legutóbbi értékelő jelentése szerint egyéni cselekvések a globális kibocsátást akár 40-70 százalékkal csökkenthetik az évszázad közepére, de csak akkor, ha ezt rendszerszintű változások is segítik. Az egyéni szintű cselekvésekre ma még nem vonatkoznak szabályozó erejű előírások.

Ezért az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetben kíváncsiak voltunk arra, hogy a magyar lakosság mely területeken és milyen mértékben tervezi környezettudatosabbá tenni a saját életét a közeljövőben. A vizsgálat fókuszában hétféle, mindenki számára elérhető és kivitelezhető, környezetszennyezést csökkentő cselekvéstípus (energiatakarékosság; kevesebb hulladék termelése; dolgok megjavítása/megjavíttatása; vásárlásnál környezetbarát termékek előnyben részesítése; környezetbarátabb közlekedés; környezetbarátabb ruházkodás; kevesebb állati eredetű táplálék fogyasztása) állt. Arról kérdeztük meg az embereket, hogy e hétféle cselekvéstípushoz kapcsolódó területek melyikén terveznek változást a következő egy évben annak érdekében, hogy környezettudatosabban éljenek.

A szándékokra vonatkozó eredmények közül a legörvendetesebb, hogy a magyar felnőtt lakosságnak mindössze az 5,2 százaléka nem tervezi semmilyen területen környezettudatosabbá tenni az életét egy éven belül, vagyis (2022-ben, a reprezentatív felmérés elvégzésekor)

Ez az eredmény azért különösen fontos, mert azt mutatja, hogy gyakorlatilag konszenzusos belátás van arról, hogy az egyén saját tevékenységével is képes hozzájárulni a környezetszennyezés csökkentéséhez, és már rövid távon is tervezi, hogy az életének legalább egy területén csökkenti a környezetszennyezése mértékét.

Az eredmények értelmezésekor ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy ebben a vizsgálatban a környezetszennyezés csökkentési lehetőségeire koncentráltunk, és a vizsgálat során arra nem kérdeztünk rá, hogy mely területeken tervezik az emberek növelni környezetszennyező tevékenységüket (pl.: nagyobb házba költözni, többet autózni stb.). Ezért eredményeink nem értelmezhetők úgy, hogy a magyar lakosság összességében csökkenteni fogja a környezetszennyezését,

Eredményeinkből azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen motivációból tervez valaki változtatni – nem biztos, hogy minden környezeti szempontból előnyös változtatás mögött környezeti motiváció áll (lehet például pusztán gazdasági is, mint amilyen a takarékosság is).

Jó dolog a környezet- és klímavédelem, főleg ha spórolni is tudunk vele

Ha közelebbről megnézzük, hogy milyen területeken szeretnék környezetbarátabbá tenni az életüket a magyarok, akkor igen érdekes mintázat bontakozik ki előttünk, amit az 1. ábra szemléltet.

Az ábrán szereplő táblázatból jól látható, hogy mind a lista elején, mind a végén egy-egy cselekedet emelkedik ki jelentősen a mezőnyből.

Valószínűsíthető, hogy ezért terveznek leginkább ezen a területen változásokat a válaszadók, ahogy ezt az előző kérdésnél láthattuk. Ezt a cselekedet két, az anyagtakarékosságot képviselő cselekedet követi (szelektív hulladékgyűjtés és dolgok megjavítása). Érdemes kiemelni, hogy csak erre a három cselekedetre jellemző az átlag alatti érték, vagyis a hét cselekvés rangsorolásakor ezek általában valahol a legkönnyebbek között végeztek.

A ruházkodással és közlekedéssel kapcsolatos cselekedeteket a dolgok megjavításnál még nem tarják jelentősen nehezebbnek, de az általános környezettudatosabb vásárlást már a dolgok megjavításnál szignifikánsan nehezebbnek tartják.

A válaszok itt is teljes összhangban vannak az előző kérdésre adott válaszokkal, hiszen ezen a területen terveznek a legkevésbé változtatni a válaszadók a következő egy évben.

A nők szerint könnyebben megvalósítható a környezetbarát öltözködés

A nemek közti különbségeket vizsgálva két tevékenységgel kapcsolatban találtunk szignifikáns különbségeket. A ruházkodással kapcsolatos attitűdökben láthatók a legnagyobb nemi különbségek a válaszadók között.

A nők a nehézségi skálán elért 3,88-as átlageredmény alapján könnyebbnek tartják a környezetbarátabb ruházkodás megvalósítását a férfiaknál, akiknek ugyanez az átlagérték 4,31 volt. További ehhez kapcsolódó eredmény, hogy

Ez az eredmény valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy a nőknek általában több elemből áll a ruhatára, és ezért látnak könnyebben lehetőséget arra, hogy a gyakoribb ruhavásárlások helyett környezettudatosabb ruházkodási megoldásokkal csökkentsék az általuk okozott környezetterhelést.

A ruházkodáson kívül egyetlen olyan terület volt, ahol jelentős nemi különbséget mutattak az adatok, mégpedig az energiatakarékosság területén, melyet bár mindkét nem a legkönnyebben megvalósíthatónak tart, a férfiak (3,12 átlagos érték) még könnyebben megvalósíthatónak tartanak, mint a nők (3,53 átlagos érték). E különbségben is közrejátszhat, hogy nemzetközi kutatások szerint a társadalmi szerepelvárások, bár változóban vannak, de még mindig sok, nagy energiafelhasználású területet (pl.: a lakás fűtésének, elektromos rendszerének a menedzselése) inkább a férfiak szerepkörébe illesztenek, és talán épp ezért tartják a férfiak könnyebbnek, hogy változtassanak az energiafogyasztásukon.

Az átlagos pontszámok mellett érdemes azt is megnézni, hogy mit tettek leggyakrabban az első és az utolsó helyre a válaszadók, hiszen vélhetőleg ezt a legkönnyebb meghatározni egy rangsor felállításakor. A 3. ábrán azt láthatjuk, hogy melyik cselekvéstípust hányan tartották a legkönnyebbnek és a legnehezebbnek.

Jól látható, hogy a dolgok megjavítása/megjavíttatása és a kevesebb állati eredetű táplálék fogyasztása esetében kimagaslóan nagy mind azoknak az aránya, akik a legkönnyebbnek, és ugyanúgy azoknak az aránya is, akik a legnehezebbnek ítélték meg e tevékenységek végrehajtását.

A dolgok megjavítása esetében ebben szerepet játszhat akár az emberek műszaki érzéke, akár a környékükön elérhető javító szolgáltatások színvonala is. Az állati eredetű táplálék esetében a témakör nagyon erős kulturális beágyazottságára utal, hogy a népesség több mint egyharmada tartja ezt a legnehezebben megvalósítható tevékenységnek, ugyanakkor úgy tűnik, hogy van egy szintén jelentős (több mint 15%-os) rétege a társadalomnak, amely nyitott arra, hogy az állati termékek fogyasztásával kapcsolatos berögzült kulturális mintázatokon változtasson.

A nyitottság alapján érdemes volna támogatni a társadalmat környezettudatos törekvéseiben

Összességében adataink szerint a magyar lakosság már a rezsicsökkentés-csökkentés előtt is nyitott volt az energiatakarékosságra, könnyen megvalósítható lépésnek tartotta, és leginkább ezen a területen tervezte, hogy környezetudatosabbá teszi az életmódját. Mindez reményt ad arra, hogy a jelenlegi energiaár-robbanás hatására bekövetkezett energiamegtakarítást – például a gázfogyasztás több, mint 20%-os visszaesését – nemcsak egyszerűen az anyagi kényszerek váltották ki, hanem az emberek belső motivációja is vezérelte, így a rezsicsökkentés eltörlése a társadalomban meglévő energiatakarékossági szándékot cselekvéssé katalizálta.

A jelenlegi energiaár-robbanás miatt bekövetkező energiafelhasználás és károsanyagkibocsátás-csökkenés a jövőben akár állandósulhat is, hiszen látható, hogy az emberek az energiatakarékosságra a rezsi növekedése nélkül is nyitottak voltak. Megfelelő kommunikációval és ösztönzőkkel elérhető, hogy abban az esetben se növekedjen újra jelentősen az energiafogyasztás, ha a jelenlegi rezsiár-sokk elmúlik.

A kutatásunkban feltárt régiós különbségek viszont felhívják a figyelmet arra, hogy az energiatakarékosság lehetősége nagymértékben függ a társadalmi helyzettől. Ezért fontos leszögezni, hogy nem minden társadalmi csoporttól várhatjuk az energiafogyasztásának csökkentését. Egyértelmű, hogy az energiafogyasztás csökkentése semmiképp nem mehet az emberi egészség rovására, ezért az energiaárrobbanás közepette is társadalmi szolidaritási feladat annak biztosítása, hogy mindenki tudjon télen fűteni, és ezt lehetőleg a legkevésbé környezetszennyező módon tegye.

A cikk megírásában és a kutatásban közreműködő kutatócsoport tagjai: Ágoston-Kostyál Csilla, Szabó Zoltán Ábel, Kristóf Hanna Emília, Buvár Ágnes, Tóth Csenge, Dúll Andrea.