Az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány 2010-es megalakulása óta évről évre egyre ismertebb, kizárólag magán és céges adományokból tartja el magát. Feladatait fiatal önkéntesekből álló csapat végzi. A Tóth Ákos vezette alapítvány a hátrányos helyzetű gyermekek táboroztatását, szabadidejük hasznos eltöltését tűzte ki célul. Ezenkívül kapcsolatrendszerének köszönhetően számos katasztrófahelyzetre is gyorsan reagált, többek között jelen voltak eddig árvízhelyzetek, vagy a 2015-ös menekült krízisek alatt, számos táboroztatást, adománygyűjtést szerveznek. Az alapítvány megalakulásának közvetlen előzménye pedig maga a vörösiszap-katasztrófa volt.

Fotóriportunk az Ezer gyerek karácsonya elnevezésű adománygyűjtő kampányt követő téli turnét kísérte végig két napon keresztül négy borsodi településen.

Kronológiai sorrendben Fájra, Fulókércsre, Vissre és Szendrőre követtük az önkéntesek útját, megható találkozásukat, pillanataikat az ott élő rászoruló gyerekekkel, és a róluk végtelen odaadással gondoskodó tanítókkal, iskolai dolgozókkal, vezetőkkel.

Borsodba az alapítvány önkéntesei rendszeres visszajárók, erős kapcsolatot ápolnak számos ottani iskolával, intézménnyel, polgármesterrel.

Tóth Ákos nem ír pályázatot, ahogy ő fogalmaz, ”akinek van pénze óriásplakátra, annak igazából nincs szüksége az adód 1%-ára”. Viszont a magán, és céges támogatásokban, a valós, hiteles munkavégzésben annál inkább hisz: ez is hozzájárult ahhoz, hogy jövő év elején nyitják meg Viss községben az első olyan közösségi házukat, ahol táborokat, különböző ifjúsági programokat terveznek a közeljövőben.

Az ezévi karácsonyi ajándékosztást egy nagyon komolyan összehangolt csomagolás előzte meg egy budapesti raktárban, ahol az alapítvány önkéntesei Ákos vezetésével időt, energiát nem kímélve, elképesztő tempót diktálva válogatták a másnap induló szállítmány minden egyes kis csomagját, bennük tisztálkodószerekkel, élelmiszerekkel, plüssállatokkal, minden olyan földi jóval, ami a gyermekek karácsonyát egy kicsit is boldogabbá teheti.

Bár ebben az évben a koronavírus kitörése miatt az előző évekhez képest kb. 600-700 gyermeknek jutott minőségi, karácsonyi csomag (az előző évben ez számszerűsítve az ezret tette ki), de Ákos nagyon büszke arra, hogy saját forrásból 200 csomagot sikerült beszerezniük.

Egyik fő profiljuk és büszkeségük ez a karácsonyi akciójuk, de ugyanúgy nagy eredménynek könyvelik el az évente 100-110 gyermeknek térítésmentesen biztosított táborozási, kirándulási lehetőségeket különböző helyszíneken.

A vírus első hulláma idején 4,6 millió forint értékben tudtak több tíz tonna élelmiszert és tisztítószert biztosítani. Minden tavasszal van egy kifejezetten tisztítószereket szállító turnéjuk, csak ez évben már hat ilyen alkalmat sikerült összehozniuk.

Sőt, jövő januárra közel 700-800 ezer forint értékben tudnak több borsodi faluba tartós élelmiszereket küldeni. Ezeket a sikereket az alapítvány vezetője az erős kapcsolatrendszereiknek tudja be, ezen kívül az immáron több éve stabilan ugyanazokból a tagokból álló önkénteseinek önzetlen segítségét is, nem beszélve a csapat erős online jelenlétéről. Az alapítvány önkénteseinek igazi eltökéltsége, ambíciója, lelkesedése példaértékű, számos tagjuk többek között abban a kosárlabdacsapatban játszik, ahol Tóth Ákos sportmasszőrként, válogatott gyúróként dolgozik.

A karácsonyi ottlétünk alatt hosszabb időt töltöttünk el Viss és Szendrő településeken: előbbi község polgármesterével, Tamás Jánossal, és a helyi könyvtár vezetőjével, Mészáros Ágicával az alapítvány nagyon szoros kapcsolatot ápol, hasonlóan a Szendrőn található Abigél Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium telephely vezetőjével, Kavalyecz Andrással, és kollégáival is. Ők mindannyian töretlenül hisznek a közösségépítésben, a fiatalok felzárkóztatásában, és ezért lehetőségeikhez képest mindent meg is tesznek. Az alapítvány vezetője hangsúlyozta, hogy egy jól működő helyi törekvést a fővárosból kutyakötelessége támogatnia, iskolaszerekkel, tárgyi adományokkal, tábori lehetőségekkel, vagy akár egy budapesti kirándulással.

Ottlétünk alatt számos olyan megrázó történettel, sorssal találkoztunk, amikről csak hallomásból tudunk, de szembesülni velük személyesen, ott helyben teljesen más, sokkal életszagúbb. A helyzetet szemlélteti, idézve Kavalyecz Andrást, miszerint -

„azért nem ment iskolába az egyik gyermek, mert apukája elvitte az egyetlen cipőt otthonról munkába”.