KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

A spanyol focista megható visszaemlékezése Magyarországról

A spanyol focista megható módon emlékezik vissza a nálunk töltött időszakról.

Link másolása

Francisco Gallardo spanyol focista Magyarországon, Diósgyőrben (és a Puskás Akadémián) játszott középpályásként. Most egy blogbejegyzésben "Köszönöm futball" címmel megható módon emlékezett vissza az itt töltött időszakra, a magyarokra - írta a magyarlelato.com.

paco-gallardo

"Az első tapasztalataimat Spanyolországon kívül Miskolcon, a DVTK-ban tapasztaltam meg. Már több éve volt, de még mindig úgy emlékszem rá, még mindig úgy belém van gravírozva, mintha tegnap történt volna” – kezdi írását a jelenleg az andalúz korosztályos válogatottjánál is dolgozó Francisco Gallardo, azaz Paco.

“Emlékszem arra a szorongó várakozásra, arra a bizonytalanságra, amelyet a Barajason éreztem (Madrid repülőtere – szerk.), hogy egy új országba költözöm, 2700 kilométer messze. A kételyek, a motiváció és az a nagyon világos elképzelés és izgalom, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, ami annyira izgat gyerekkorom óta: focizni. A csendes repülés és a célállomásra való megérkezés, a leszállás… egészen különleges tapasztalat, nagyon egyedi, ezt nagyon nehéz pár sorban leírni. Hihetetlen volt és felejthetetlen. Vártak engem a repülőtéren, kedves gesztusokkal és a kommunikáció nagy nehézségeivel. A magyar nyelv lehetetlen, így angolul próbáltunk beszélni, én az andalúz angol keverékemmel, ők a magyar-angollal, az ottani területre jellemző akcentussal.”

Ezek után a sevillai születésű fiatalember egy anekdotát osztott meg a Miskolcra való útról: “Az első párbeszédem, amit soha nem értettek meg, ott voltam én, egy autóban két másik személlyel, akiket épp akkor ismertem meg, egy olyan táj, amely teljesen különbözött a Spanyolországtól megszokottól, igyekeztem megválaszolni mindazt amit tőlem kérdeztek, anélkül, hogy bármit is értettem volna. El tudjátok képzelni az arcomat… az ő arcukat és mindazt ami az én fejemben végbement. A feladat bonyolódott, de a hiányzó részeket mosollyal pótolták és csöndekkel.”

Voltak olyan napjaim, amikor gondolkoztam azon, hogy jól tettem-e hogy a Diósgyőr ajánlatát fogadtam el, más, sokkal kedvezőbb ajánlatokat visszautasítva…” Ezt követően Paco összehasonlítja a Liga BBVA csapatainál lévő felszereléseket a Diósgyőrével, fanyar kritikával illetve a bájos egyszerűséget. Ám nem sokáig gondolkodott, amivel kapcsolatban egy érdekes történetet oszt meg Francisco Gallardo:

"Egyik alkalommal úgy érkeztem edzésre, hogy a pálya szélén rengeteg család állt a kezében egy festékes bödönnel. Azért jöttek, hogy lefessék a stadiont. Leesett az állam, annyira meglepődtem, azt gondoltam ez valamilyen büntetés, de nem, egyszerűen a szurkolók ennyire magukénak érzik a klubot. Ebben a percben megértettem, hogy jól döntöttem és nem tévedtem, hogy a DVTK-hoz igazoltam. Akartam érezni a rajongást, azt akartam, hogy én az ő részük legyek és ők részeim legyenek. A kétségek eloszlottak, elfelejtett érzések jöttek elő újra. Elképzelhetetlen volt, soha nem tudtam volna elképzelni, hogy így fogom élvezni.

"
A futball adta nekem meg azt ami vagyok, és Miskolc, a DVTK a nagy életkedvet adta. A legjobbat kaptam a szakmámban, az emberek szeretetét és melegét.

Egy olyan stadionban játszottunk, ahova körülbelül tízezer ember fér be, már a kezdőrúgás előtt vibrált minden, órákkal a lefújás után még mindig tart ez a vibrálás, a közönségnek köszönhetően. Egy város, ami több, ami befogadt téged, és ami bennem különleges és mérhetetlen szeretetet váltott ki. Az én debütálásom előtt elmagyarázták nekem, hogy a meccs befejezésekor a csapat egy kört tesz a stadionban, megköszönve a szurkolást. Miközben az összes játékos együtt énekel a szurkolókkal, őszintén szólva nem értettem ennek az értelmét.

Elérkezett a bemutatkozás és ezzel együtt az én első alkalmam arra, hogy megtapasztaljam ezt az érzést. Mindez leírhatatlan, ahogy a lelátó együtt lélegzett a játékosokkal, soha nem láttam ehhez foghatót, soha nem fogom elfelejteni. Hihetetlenül megható volt, az összes éneket megismertem és énekeltem velük, magyarul! Áhított momentum volt számomra a mérkőzések utáni ünneplés, a boldog szurkolók arcai. Azt láttam, hogy sokat tudok adni nekik, nagyon szerencsés vagyok, kiváltságosnak érzem magam.

"
Akik eljöttek és meglátogattak mindig azt kérdezték, hogy mit keresek Miskolcon, a válaszra mindig rájöttek, amikor látták hogy újjászülettem a Diósgyőr szurkolóknak köszönhetően.

Édesanyámmal egyszer beszélgettem Skype-on keresztül, mondtam neki, hogy leszaladok a piacra egy 15 percre. Nagyon közel volt hozzám a piac, de korábban még sosem voltam ott. Amikor visszaértem onnan, a mamám idegesen fogadott, már épp be akarta jelenteni az eltűnésemet. Kiderült, hogy négy és fél órán keresztül voltam lent, ami a piacon történt az maga volt az őrület. Minden sarkon megállítottak, mindenki ajándékozni akart nekem valamit, mindenkinek volt egy kedves szava, hihetetlen volt. Hát, így lett 15 percből kicsivel hosszabb, izomlázam lett annyi ajándékot kaptam. Már több év eltelt, de továbbra sem találok szavakat, annyira hálás vagyok, hogy nem tudom kifejezni. Ebben a városban, ahol 160 ezer lakos van, nekem felcsillant a lehetőség, hogy a futballt maximálisan élvezzem.

"
El kellett köszönnöm és ez volt életem legszomorúbb pillanatainak egyike. Nem akartam elhagyni ezt az érzést, nem akartam elhagyni a várost, a lakosságot, az utcákat. Nem akartam elmenni.

Magamba szívtam a magyarok kultúráját, biztos öntudattal tettem ezt és integráltam közéjük, nekem ez lehetőségeket engedett. Ha ma egy tanácsot kellene adnom, akiknek kétségeik vannak afelől, hogy külföldre igazoljanak-e, az én véleményem teljesen világos: egyértelmű igen!"

paco2

Az eredeti írást ITT találjátok.

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: