Füzesi Olga Nagyberegről menekült Magyarországra 11 gyerekkel. 15 éve családi gyermekotthont működtetnek. Egy generációt már kiengedtek, most a másodikat nevelik. 8 éves a legkisebb gyerek, 17 a legnagyobb. Van két saját felnőtt gyerekük is. Egyikük Budapesten él, a másik Szabina, aki a 6 éves kisfiával kísérte a családot. Jöttek velük a keresztszülők két gyerekkel, a nagymama és egy kiskutya is.

„Ő több, mint tíz éve a kiskedvencünk. Nagyon jól viselkedett, mindig mellettem, és amikor megérkeztünk úgy elpilledt, meg kellett nézni, szuszog-e” – mondja Szabina.

Elmesélték, hogy múlt csütörtökön még iskolába mentek a gyerekek, de délelőtt hazaküldték őket a háborús helyzet miatt.

– idézte fel a lány az első napot.

Nőtt a feszültség, a szülők úgy döntöttek, a nagyobb gyerekeket ki kell menteni, nehogy elvigyék őket katonának.

- mondja Olga.

Napokig gondolkodtak, hogyan tudnák elhagyni az országot, mivel a nevelt gyerekek az ukrán állam gyerekei, útlevelük nincs. Szabina megkérdezte a neten segítő csoportokban, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Választ sokáig nem kapott, csak egy kérdést Szamosvölgyi Mátyástól, hogy jönnek-e Magyarországra?

A motoros férfi épp egy kijevi nőnek és gyerekeinek segített Krakkóba utazni, és visszafelé elkezdte szervezni a nagyberegi család kimenekítését. Lett eredménye a sok telefonálgatásnak. A kőbányai önkormányzat felajánlotta a balatonlellei nyaralóját, és Mátyás a barátaitól buszt is szerzett, hogy elvigyék a családot a határtól a tóhoz.

Szabina a Facebookon végül kapott válaszokat, azt mondták neki, hogy keresztlevéllel kiengedik a nevelt gyerekeket a szülőkkel.

Elindult a csomagolás. Olga szerint egy-egy kis táskával indultak a gyerekek.

Hétfőn 9-kor picit bizonytalanul állt a család a barabási határon. Féltek, hogy a keresztlevél mégsem lesz elég. Elég volt, de öt órával később még nem jutottak át.

– emlékszik Szabina a legnehezebb részre.

A magyar oldalon mindenki nagyon segítőkész volt, csak a táskákat ellenőrizték biztonsági okból. A kiskutya papírjait sem kérték. Érkezéskor a Katolikus Karitásznál volt egy menekülteknek előkészített hely, ahol felmelegedhettek, a gyerekek pedig kaptak játékokat és édességet is.

Mátyás barátai megérkeztek a két kisbusszal, és elindultak átmeneti otthonukba. Innen a gyerekek egyre inkább élvezték az utat.

– mondja Olga.

Örül, hogy a kicsiknek nincs gondjuk, de ő nagyon őrlődik belül. Nem tudja, meddig kell itt maradniuk.

„Egy nappal a bombázások előtt született meg a negyedik unokám. Nem volt időm örülni se, tele volt a fejem, mi történhet, mit tehetünk.”

A fia családja Budapesten él egy egyszobás lakásban. Évekkel ezelőtt jöttek át Magyarországra, dolgozni.

Mátyás elmondta, hogy a család melegben van, első két nap egyszeri melegételt is kaptak az önkormányzattól. De mostantól meg kell oldani a teljes étkeztetésüket. Azon dolgozik, hogy folyamatosan legyen ellátás, és legyenek olyan friss hozzávalóik, amikből tudnak főzni.

Olga szerint ukrajnai otthonuknál egyre több a menekült. Keletről és északról délre húzódnak az emberek. Úgy fogalmazott, nem csak jók, hanem rosszak is érkeznek.

Az asszony nehezen engedi el magát, nincs otthon.