KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„A most született unokámnak sem volt időm örülni” – 11 gyerekkel jöttek a kárpátaljai nevelőszülők

Útlevelek nélkül is átengedték őket. A Balatonnál kaptak átmeneti szállást, de szükségük van még élelemre és ruhákra.

Link másolása

Füzesi Olga Nagyberegről menekült Magyarországra 11 gyerekkel. 15 éve családi gyermekotthont működtetnek. Egy generációt már kiengedtek, most a másodikat nevelik. 8 éves a legkisebb gyerek, 17 a legnagyobb. Van két saját felnőtt gyerekük is. Egyikük Budapesten él, a másik Szabina, aki a 6 éves kisfiával kísérte a családot. Jöttek velük a keresztszülők két gyerekkel, a nagymama és egy kiskutya is.

„Ő több, mint tíz éve a kiskedvencünk. Nagyon jól viselkedett, mindig mellettem, és amikor megérkeztünk úgy elpilledt, meg kellett nézni, szuszog-e” – mondja Szabina.

Elmesélték, hogy múlt csütörtökön még iskolába mentek a gyerekek, de délelőtt hazaküldték őket a háborús helyzet miatt.

„Megijedtek. Volt olyan fiú, aki sírva hívta az apját, hogy gyere, mert azt mondták az iskolában, baj van. Nőtt a pánik a gyerekek között, egyre többen sírtak és otthon kellett megnyugtatni őket. Megfogtuk egymás kezét és elmondtuk, ha menni kell, időben elindulunk, nem lesz semmi gond”

– idézte fel a lány az első napot.

Nőtt a feszültség, a szülők úgy döntöttek, a nagyobb gyerekeket ki kell menteni, nehogy elvigyék őket katonának.

„Elvileg 18 év a korhatár, de mi nem hisszük. Ha menni kell, akkor mindenkinek mennie kell. Itt már 16 évesek mehetnek önkéntesnek, és felső korhatár sincs.”

- mondja Olga.

Napokig gondolkodtak, hogyan tudnák elhagyni az országot, mivel a nevelt gyerekek az ukrán állam gyerekei, útlevelük nincs. Szabina megkérdezte a neten segítő csoportokban, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Választ sokáig nem kapott, csak egy kérdést Szamosvölgyi Mátyástól, hogy jönnek-e Magyarországra?

A motoros férfi épp egy kijevi nőnek és gyerekeinek segített Krakkóba utazni, és visszafelé elkezdte szervezni a nagyberegi család kimenekítését. Lett eredménye a sok telefonálgatásnak. A kőbányai önkormányzat felajánlotta a balatonlellei nyaralóját, és Mátyás a barátaitól buszt is szerzett, hogy elvigyék a családot a határtól a tóhoz.

Szabina a Facebookon végül kapott válaszokat, azt mondták neki, hogy keresztlevéllel kiengedik a nevelt gyerekeket a szülőkkel.

Elindult a csomagolás. Olga szerint egy-egy kis táskával indultak a gyerekek.

„Egy váltóruhát kértem, hogy semmi plusz teher ne akadályozza az utazást. Persze, mindenki bedobta ami neki a legfontosabb: macit, telefont, számítógépet vagy ceruzát.”

Hétfőn 9-kor picit bizonytalanul állt a család a barabási határon. Féltek, hogy a keresztlevél mégsem lesz elég. Elég volt, de öt órával később még nem jutottak át.

„Nagyon hideg volt. Másfél órán át egy lépést sem haladtunk”

– emlékszik Szabina a legnehezebb részre.

A magyar oldalon mindenki nagyon segítőkész volt, csak a táskákat ellenőrizték biztonsági okból. A kiskutya papírjait sem kérték. Érkezéskor a Katolikus Karitásznál volt egy menekülteknek előkészített hely, ahol felmelegedhettek, a gyerekek pedig kaptak játékokat és édességet is.

Mátyás barátai megérkeztek a két kisbusszal, és elindultak átmeneti otthonukba. Innen a gyerekek egyre inkább élvezték az utat.

„A nagyobbak értik, hogy háború van, de a kisebbek azt mondják, jönnek a tankok, mindjárt lesz bumbum vagy valami. Nem fogják fel, mi történik. Mire Pestre értünk, a gyerekek már úgy érezték, nyaralnak.”

– mondja Olga.

Örül, hogy a kicsiknek nincs gondjuk, de ő nagyon őrlődik belül. Nem tudja, meddig kell itt maradniuk.

„Haza szeretnénk menni” - mondja, és váratlanul elsírja magát. „52 éves vagyok, végig akartam csinálni a nyugdíjig, felnevelni őket. Minden összedőlt.”

„Egy nappal a bombázások előtt született meg a negyedik unokám. Nem volt időm örülni se, tele volt a fejem, mi történhet, mit tehetünk.”

A fia családja Budapesten él egy egyszobás lakásban. Évekkel ezelőtt jöttek át Magyarországra, dolgozni.

Mátyás elmondta, hogy a család melegben van, első két nap egyszeri melegételt is kaptak az önkormányzattól. De mostantól meg kell oldani a teljes étkeztetésüket. Azon dolgozik, hogy folyamatosan legyen ellátás, és legyenek olyan friss hozzávalóik, amikből tudnak főzni.

Ha valaki segíteni szeretne:

Mátyás szerint szükségük van még gyerekruhákra, mosószerre és tisztálkodási szerekre. Fontos, hogy nem örökre jöttek, nem akarnak hazamenni nagyobb csomaggal, mint amivel jöttek. Csak annyi és olyan ruhát szeretnének, amit itt most, ebben az évszakban tudnak hordani. Érdemes minden adomány előtt Mátyásékkal egyeztetni, hogy épp mire van szükség, ezen az email címen: mozgoorseg@gmail.com, vagy a 36-70/944-6588-as telefonszámon.

A férfi szeretne még több hasonló családot átsegíteni Magyarországra. Azt mondja, a családok még mérlegelnek, maradjanak vagy induljanak. De ha jönnek, háromszor ennyi embernek lesz szüksége szállásra, csak a Sámuel Alapítványhoz tartozó családi gyerekotthonokból.

Olga szerint ukrajnai otthonuknál egyre több a menekült. Keletről és északról délre húzódnak az emberek. Úgy fogalmazott, nem csak jók, hanem rosszak is érkeznek.

Az asszony nehezen engedi el magát, nincs otthon.

„Semmim nincs, idegenben vagyok, nem az én kezemben van az irányítás. Azon aggódom, holnap megetetem-e őket.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Szívszorító dallal búcsúzott Lang Györgyitől Falusi Mariann
Az énekesnő Dés László és Bereményi Géza Ez a hely című szerzeményt osztotta meg, ahol ketten énekelnek Lang Györgyivel.

Link másolása

Megírtuk mi is tegnap, hogy hosszú, méltósággal viselt betegség után, otthonában, barátai és családja körében, 66 éves korában, álmában elhunyt Lang Györgyi. A közösségi oldalakon sokan emlékeztek meg a színésznő-énekesnőről.

A Pa-dö-dő másik tagja, Falusi Mariann, az énekesnő Dés László és Bereményi Géza Ez a hely című szerzeményt osztotta meg, ahol ketten énekelnek Lang Györgyivel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
„Egy-két évig bennem volt, hogy meg kéne nézni azt a hegyet” – Erőss Zsolt özvegye tíz éve már átélte azt, amit Suhajda Szilárd családja most
Sterczer Hilda gyászát dolgozza fel a vasárnap este az RTL-en látható Mélységek és magasságok című film.

Link másolása

Szinte napra pontosan 10 évvel Suhajda Szilárd halála előtt hunyt el Erőss Zsolt és Kiss Péter. Erőss özvegye, Sterczer Hilda akkor ugyanazt élte át, amit az elmúlt egy hétben Suhajda Szilárd feleségének kellett: szerelme soha többé nem tért vissza a hegyről. Hilda gyászáról mozifilm készült Magasságok és mélységek címmel.

Tíz év telt el Erőss Zsolt halála óta, halálának körülményeit, az itthon maradottak vívódásait, küzdelmeit a Magasságok és mélységek című film mutatja be, ami Erőss Zsolt özvegyének visszaemlékezései alapján készült.

Egy hete egy másik feleség és kisfiú gyászol, újabb magyar hegymászó, Suhajda Szilárd vesztette életét a Himalája havas hegycsúcsai között. 3 nap eltéréssel 10 évvel később, mint Erőss Zsolt.

"Az ember azzal szembesül egy ilyen halálkor, vagy akár egy nagyobb balesetkor, hogy ezek szerint nem vagyunk sérthetetlenek. Én biztos voltam benne, hogy ha van ember, aki jól tud nyolcezrest mászni és nem fog vele soha, semmi történni, az Zsolt. És ha vele történhet egy ilyen baleset, akkor bárkivel"

– mondta Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége még évekkel korábban a Fókusznak.

Hozzátette, miután a férje meghalt, „egy-két évig ez bennem volt, hogy meg kéne nézni azt a hegyet, ami Zsoltnak az utolsó mászása volt, hogy milyen is az a hegy, ami elvette tőlem Zsoltot.”

„Én biztos voltam benne, hogy Zsolttal soha semmi nem fog történni” – Sterczer Hilda gyászát dolgozza fel a vasárnap este az RTL-en látható Mélységek és magasságok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nagy vitát váltott ki a közösségi oldalakon Suhajda Szilárd halála
Közben rengetegen emlékeznek meg a hegymászóról. Szülővárosában, Békéscsabán vasárnap több százan rótták le kegyeletüket.

Link másolása

Sokan támadják a Mount Everesten eltűnt hegymászót, amiért családapaként ekkora kockázatnak tette ki magát és családját. Az RTL híradójának nyilatkozó pszichológus szerint a Suhajda Szilárdhoz hasonló emberekben rendkívül erős a motiváció a nagy erőfeszítéssel járó kihívásokra. Szerinte inkább a szélsőséges reakciókkal van gond.

Közben rengetegen emlékeznek meg a hegymászóról. Szülővárosában, Békéscsabán vasárnap több százan rótták le kegyeletüket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
Ezzel a szívhez szóló gesztussal tisztelgett Suhajda Szilárd emléke előtt egy parasportoló
Patkás Tamás nyílt vízi paraúszó a Mount Everest magasságával megegyező távot, 8850 métert úszott le vasárnap az elhunyt hegymászó tiszteletére.

Link másolása

A Mount Everest magasságával megegyező távot, 8850 métert úszott le vasárnap Patkás Tamás nyílt vízi paraúszó, hogy ezzel tisztelegjen Suhajda Szilárd emléke előtt.

„Ma egy rendhagyó edzésem volt az Ikrényi tavon, melyen Suhajda Szilárd emlékére leúsztam a Mount Everest magasság távját a 8850 métert. A FINA szabályzata szerint megállás és kapaszkodás nélkül 4 órát voltam a vízben. Sport baráti tiszteletből szeretném ezt az úszást ajánlani, egyben részvétem a családnak!”

– írta Facebook-oldalán a sportoló.

Patkás Tamás 1994-ben egy üzemi baleset következtében vesztette el mindkét lábát a MÁV győri rendező pályaudvarán. A rehabilitációt követően elképesztő akaraterőről tanúságot téve megtanult művégtagokkal járni és autót vezetni is. Később az ország egyetlen nyílt vízi paraúszójává vált.

Suhajda Szilárdról szombat délután derült ki, hogy nem találta meg az értő küldött mentőcsapat, így lényegében semmilyen esély nem maradt arra, hogy életben van a békéscsabai hegymászó.

(via Index)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk