KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

A legnagyobb meglepetés egy motorosnak – Laci kényszerből eladott Triumphját kapta meg születésnapjára

Angliában élő magyar barátok másodszor hozták össze a motort a gazdájával. A fiúk segítenek másoknak is, ha tudnak. Szerintük a jótékonyság nem vész el.
Belicza Bea - szmo.hu
2021. november 28.


Link másolása

Tavaly karácsony környékén a covid-vírus brit mutánsának megjelenésekor lezárták a francia-brit határt, emiatt ezrével rekedtek a kamionok Angliában. Két magyar csoport is elindult segíteni. Enni, inni vittek a sofőröknek. Szenteste is sokan voltak úton, a rossz időben motorral is. Innen ismerem a fiúkat, köztük Pálnik Csabát, az egyik szervezőt.

A motoroscsapatban úgy hívják: Kapitány. Csaba krízishelyzetben is nyugodtan intézkedik. Sokáig szakács volt, ha valami nem sikerült vagy épp leesett a tányér, akkor sem esett kétségbe, nem kiabált, nem kért számon, hanem azonnal a megoldásra koncentrált.

„Vigyél ki két üveg bort, és mondd, hogy a szakács nem volt elégedett a hússal. Nem akarja, hogy elégedetlen legyen a vendég, bocsásson meg a pár perc késésért! Utána a konyhán akkor beszéltünk erről a stábbal, ha volt értelme, ha tanulhattunk belőle. Ha csak egy baleset volt, az megtörténik, menjünk tovább!”- meséli Csaba, milyen volt vele dolgozni.

Kapitány most is csendes főnök. Ő szervezte a hétvégi bulit, amin hatvanadik születésnapja alkalmából nagyon meglepték a csapat egyik tagját, Őri Lászlót, becenevén Dózert.

Nyaralópark, ahol Csaba él, és ahol a szülinapi buli volt
Kapitány és Dózer otthon ismerkedtek meg, pedig akkor már mindketten Angliában éltek.

„Van nekem egy Royal Enfieldem. Ez egy eléggé ritka motor Magyarországon. Itt is inkább a műértők veszik. Ötvenéves konstrukció. 500 köbcenti, egy henger, csühög-püffög, nem lehet vele haladni. Sok a baja, most is darabokban van a ház előtt. Régen volt egy átalakított lakóautóm, annak a hátuljára fölpattintottuk, és elvittük Magyarországra egy motoros találkozóra. Amikor próbáltuk levenni, akkor ugrott oda Dózer, hogy még nem is látott ilyet. Segített levenni, és ment is a dolgára” - meséli Csaba.

Amikor visszatért Angliába, magyar motorosokat keresett túrázni. Létrehozott egy motoros csoportot a Facebookon, és legnagyobb meglepetésére az első jelentkező Dózer volt. Ilyen kicsi a világ! - egyeztek meg ebben, és azóta jó barátok.

Csaba most egy nyaralóparkban lakik egy konténerházban, egy kis tó és egy erdő mellett. Itt bérelt egy másik házat a szülinapi bulira is. Azt csak remélte, hogy az ünnepelt eljön. Dózer ugyanis most igen messze lakik, több, mint 600 kilométerre. A meglepetés miatt azzal próbálkoztak, hogy dolgozni hívták.

Homoki Peti barátjuk vízszerelő vállalkozó, és többször adott már munkát Lacinak. Most ásni hívta.

„Dózer az a régi típusú ember, aki mindent kézzel csinál: kocsit, lovat. Ezt a motort tőle kaptam, és a mellényemet is ő csinálta."

Dózer faragta Csabának

Dózer nem egy szerencsés típus.

Néhány éve ellopták a Triumph motorját.

A fiúk azonnal gyűjtést indítottak. Össze is jött egy új motorra való. Közben előkerült a régi, csakhogy összetörve. Minden pénz elment a javítására. A motor akkor kapta meg különleges zöld árnyalatát is, amihez az ötletet egy Harley Davidson adta.

Dózer rettentő boldog volt.

Élete következő kihívása az volt, amikor 57 évesen kiderült, hogy újra apa lesz.

Amennyire örült, akkora félelem is volt benne, hogy hogyan fogja felnevelni a fiát ilyen idősen.

A gyerek még pici volt, még előtte voltunk a covid-járványnak, amikor a

főbérlőjük közölte, hogy eladja a lakást,

keressenek másik albérletet. Dózer hiába keresett a közelben megfizethetőt, délről egészen északra kellett költözniük. De még így sem jöttek ki. Osztott-szorzott, nem volt más lehetőség, csak eladni a motort.

A Triumph törötten
A Triumph újraépítve

Ekkor a fiúk megint összedugták a fejüket. Csabát megkereste Nyitrai Szabolcs, akivel a kamionos káosz idején is együtt dolgoztak. Megbeszélték, hogy most nem kérhetnek újra nyilvánosan pénzt a csoportban, inkább csak megkeresnek barátokat, és megpróbálják úgy összeadni. Kettőjükön kívül az említett Peti, Oroszi Attila, Hajdú József és Csúti Zoli dobták össze a szükséges pénzt. Utóbbi kettőből egyik dolgozott a buli idején, a másik hazaköltözött már.

Szombat délután elsőként Szabolcs érkezett.

Ő hozta a kisteherautón a nap egyik legfontosabb szereplőjét, a Triumphot, amiről Dózer úgy tudta, barátai már rég eladták valahol Magyarországon, hisz a pénzt is megkapta érte.

Valójában azonban két éve tárolták, és várták az alkalmat, hogy átadhassák. Ez az elmúlt időszakban nehéz lett volna.

„Nem voltak találkozók, sokszor ki sem lehetett menni, nem lehetett buli sem. Ezt a csiki-csuki játékot játszottuk idáig. Barátnője, Mónika szólt egy hónapja, hogy most lesz hatvan éves Dózer, nem akarjuk-e meglepni.”

Meg akarták, de nem úgy, ahogy Mónika tervezte. Nem tudott mindenki északra utazni, így merült fel, hogy hívják „dolgozni” Dózert. Ő persze a nagy út miatt gyanakodott, hogy itt valami más lehet a háttérben. A három éves kisfiát is hoznia kellett, mert anyja épp dolgozott. A kis Peti élete leghosszabb útját tette meg, egyetlen könnycsepp nélkül. Aludt, játszott, nem kérdezte, hova tartanak.

Ajándék a kis Petinek

Dózer úgy nyomta le a több, mint hatszáz kilométert, hogy arra készült, megmondja a srácoknak: „Azt hiszitek, beveszem ezt a mesét, hogy ásni kell? Szabolcs átkozottul rossz színész vagy!”

Azt hitte, pontosan ismeri a meglepetést. Az viszont csak ezután jött.

Az első ajándéka egy spanifer volt. Meg a második, meg a harmadik, meg a sokadik is, mert ő bármit megjavít spaniferrel.

Egy nagyon régi barát, Alma Gábor is eljött a születésnapra. Ők még Magyarországon is sokat motoroztak együtt. Az ő csomagja volt a harmadik.

„Ebben biztosan nem spanifer van, neki nagyon jó fantáziája van, ő mást ad” – mondta Dózer. Ahogy kinyílt a doboz, csalódottan látta, abban is egy jókora spanifer van. De igaza volt, Alma mással is készült, egy aranyozott ZIPPO-val és egy zsebórával.

Dózer szeret írni, novellákkal szórakoztatja magát és barátait. Most Csaba írt egyet neki. „A saját fegyvereddel szeretnék sarokba szorítani” – vezette fel, hogy most jön egy öt perces történet róla, a barátairól, és az igazi nagy meglepetésről.

A Hiszel-e a csodákban? kezdetű novella vége az, hogy „most láthatsz egyet!”

Nagy meglepetés előtt Dózer, kis Peti, Alma, Szabolcs, Csaba, Peti

Dózer ekkorra már teljesen elérzékenyült. „Megint rájövök, hogy egy szentimentális vén fickó vagyok”.

A legfiatalabb Szabolcs kontrázott: „Nyugi, mi is. Van, hogy megkönnyezem, amiket kiírsz a Facebookra.”

A nap csúcspontja az volt, amikor a titokban az ajtó mögé állított motort meglátta.

„Képesek voltatok visszahozni? Nem hiszem el. A motorosok nem normálisak.”

Mindenki nevetett. Kiderült, a rég eladottnak hitt Triumph el sem mozdult Szabolcstól. Mindez kicsit sokkolta Dózert. Zavartan jött-ment, próbált eltűnni az őt vevő kamerák elől. Nem akarta mutatni, hogy most az érzelmek erősebbek.

Orosz Attila barátnője, Kati is menekült, saját bevallása szerint ő volt a leggyengébb, ő sírta el magát először.

Visszatért a régi motor a születésnapra

Csaba végre fellélegzett, mindenki eljött, megvolt a meglepetés, most már csak bulizni kell. Ezzel búcsúzott:

„A jótékonyságra költött pénz nem hiányzik sehonnan. Nem leszel szegényebb. Amit kiadsz, előbb-utóbb, így vagy úgy, de visszajön. Hidd el! Mindig.”
Másnap reggel a legkitartóbbak: Peti, Csaba, Dózer kis Petivel, Szabolcs

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: