A lány, aki magát fotózza
, Fotó: Nagy Mihály
130. nap: a lány, aki magát fotózza
Ismeritek Borit? Ő egy szombathelyi lányka, aki él-hal a fotózásért. Tudom, unjátok már a fotósokat, de valahogy mindig bevonzom őket. Most talán annyi a különbség, hogy Bori nekem is személy szerint a kedvenc fotósaim között van, imádom a képeit, éppen ezért is nagy öröm számomra, hogy lefotózhattam a sorozatba.
Öt éve fotózik aktívan, festésből, rajzolásból alakult ki nála a fotográfia iránti érdeklődés. Apukája, aki már régóta fotózik, segített neki elsajátítani az alapokat, és utána már nem volt megállás. Bori nagyon csacsogós fajta, ha elkezd beszélni le sem lehet lőni... Sok kérdésem volt hozzá, amikre ő mindig hosszan és viccesen válaszolt. Eddigi legjobb "napi arc interjúm" volt ez. :)
Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is jött neki ez az "önfotózás". "Mindig is az emberábrázolás érdekelt, már az elején is magamat fotóztam. Sok elborult ötletem volt, és van manapság is, amikre nem mindig találok modellt, ráadásul ezek többségét azonnal meg akarom csinálni, ezért hát elkezdtem magamat fotózni."
Aztán anélkül, hogy kérdeznék bármit is, folytatja: "Ha fotózásról van szó imádom az erotikát, a vért, a sarat. De szeretem a letisztult, finom dolgokat, és többnyire a nőket fotózni. Az alanyaim érdekelnek, örülök, ha mélyebben is megismerhetem őket, mint ahogy te is."
Aki ismeri, tudja jól, hogy mennyire őrült csajszi. Nagyon szabadszájú, imád röhögni, és mindig arra törekszik, hogy a lehető legjobban érezze magát. "Ezért van az, hogy napi 10-12 órát alszom." No igen, Bori nagyon szeret lustálkodni. Rengeteg pizsamája van, amiket imád hordani otthon. Él-hal a színes cuccokért, amit a kép is bizonyít. Gyűjti a pöttyös és a "cuki" mintás bugyikat, viszont külön kihangsúlyozta, hogy a tangát utálja. Kedvenc állata a bagoly és a béka.
Gyűlöl utazni busszal, de a vonatozás és a repülőzés sem tartozik a kedvencei közé. "Imádom a csöpögős filmeket, de ennek ellenére korántsem vagyok az a romantikus típus." Újabban a klip- és filmrendezés felé is kacsintgat, ugyanis nemrégiben felkérték egy klip megrendezésére, amit nagy örömmel és lelkesedéssel vállalt el. Rengeteg fantáziát lát ebben a dologban (is). :)
A jövőre vonatkozóan a fotózáson kívül semmi mást nem tud elképzelni, mindenképpen ezzel szeretne foglalkozni. "Nekem ez a lételemem." Akit érdekelnek Bori munkái, képei és blogja az ITT MEGLESHETI.
Zárásképpen pedig egy jó tanács Boritól nektek:
"3 hete orbitálisan rácuppantam a gránátalmára, minden nap veszek egyet-kettőt. Ajánlom mindenkinek, hogy egye, mert KIRÁLY!!!" :)
104. nap: A színes lufis Norbi
A délutáni, plázai körutunk után - ahol a rengeteg ember ellenére nem találtam potenciális napi arc jelöltet - éppen a metróhoz tartottunk, amikor Norbi rengeteg színes lufival a kezében elslisszolt előttünk lefelé a mozgólépcsőn. Éppen mi is lefelé tartottunk, és szerencsére még metró sem volt a közelben, így csak Norbin múlott, hogy ő lesz e a nap képe. :)
Norbi eladóként dolgozik. A munka mellett a legtöbb idejét jelenleg tanulással tölti, ugyanis érettségire készül.
Ami szabadideje még marad, azt biciklizéssel tölti. Ja, és hogy kinek lesz a sok színes lufi? Egy ismerőse kisfiának viszi születésnapjára.
129. nap: Márton bá' Székelyföldről
Az utóbbi napokban sajnos igen nehezen és csak hosszas (több órás) barangolás árán találok olyat, akit érdekesnek tartok annyira, hogy lefotózzam a sorozatba. Persze az ősz beköszönte, illetve a nappalok rövidülése miatt számítottam erre, ugyanakkor mégis nehezen birkózom meg ezzel az akadállyal... bele sem merek gondolni mi lesz, ha jönnek a kemény mínuszok és a hó. Azt hiszem elérkeztem a sorozat második mélypontjához... :)
Tegnap is jó másfél órát jártam a várost, de mindhiába. Végül a Vörösmarty tér felé vettem az irányt bízva abban, hogy talán a karácsonyi faluban találok egy érdekes arcot. Szerencsére így is lett. Márton bácsit a szép díszes, sujtásos viselete és a süvege miatt szúrtam ki egyből, a mosolygós, vidám tekintete pedig már csak hab volt a tortán.
Márton bá' a varázslatos Székelyföld szülöttje, egészen pontosan Székelyudvarhelyről származik, gyapjúkészítő a mestersége. 1979-ben itt, Udvarhelyen alapította meg gyapjúfonó üzemét, amely 1989-ig működött. Ezt követően a csonka országba, Ceglédre költözött családjával, ahol folytatva munkásságát, 1991-ben beindította gyapjúfeldolgozó üzemét.
Kézművestermékeik magukon viselik a székely népművészet motívumait, és a székely néphagyomány szerint őrzik a gyapjúfeldolgozás technikáját, módját és jellegét. Termékeiket a Népi és Iparművészeti Tanács zsűrizte.
A karácsonyi faluban is saját portékáikat árusítják, mint például nemezgyapjú szőnyegek, terítők, zoknik, kesztyűk, fejfedők, népviseleti ingek, mellények, vitézkötéses Attila és Bocskai-kabátok, és a sor még hosszasan folytatható lenne. Mindemellett ő is fotózik 13 éves kora óta, filmes és digitális technikával egyaránt.
Székely emberekkel valami leírhatatlan érzés beszélgetni. Annyira egyenes, tiszta, kedves és bölcs emberek, hogy az szinte hihetetlen. Aki már járt Székelyföldön, és beszélt székely emberekkel az tudja jól miről beszélek. Ha kint jártok a vásárban, feltétlenül nézzétek meg a standjukat!
127. nap: Sanci bá', a hamisíthatatlan rocker
Ma egy igazi rockerrel futottunk össze az Árkádban. Sanci bá' éppen csak egy kétbetűs kitérő miatt tért be az üzletbe, de szíves örömest pózolt a kamerának néhány klassz fotó erejéig.
Sanci bá', vagy ahogy még sokan hívják "Öreg Rocker", nagy lelkesen mesélt magáról, alig győztem jegyzetelni. Világ életében élt-halt a punk, a rock és a heavy metal zenéért. Imád koncertekre járni. "Minden héten a ZP-be járok zúzni!" Minden koncerten ott van, ami egy picit is rockosabb.
Emellett néha betéved ELTE-s bulikba is, de találkozhattatok már vele a Vörös Yukban, a Pecsában, illetve motoros találkozókon. Hosszasan sorolta a kedvenc zenekarait is: Aljas Kúszóbab, Led Zeppelin, AC/DC, Omega, Ossian, stb.
A zene mellett a másik nagy kedvencei a motorok, ezen belül is a Harley Davidson. Erről a kitűzője és a gyűrűje is tanúskodhat.
Tíz évvel ezelőtt a szívét meg kellett műteni, ennek következtében rokkantnyugdíjas lett. Az orvosok utasítása ellenére azóta is iszik, és dohányzik folyamatosan, de elmondása szerint teljesen jól érzi magát. Hogy a rokkant nyugdíját némileg kiegészítse egy sportközpontban dolgozik. Öltözőket takarít, rendben tartja a pályákat, lenyírja a füvet, ahol szükséges, füvesít.
"Szelíd vagyok, nyugodt és békés, csak a rablók és tolvajok kerüljenek" - zárja sorait a rocker.