KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

Józsi bácsi gyufakockái

Józsi bácsi fotóját és történetét rengetegen osztottátok meg a neten. Megkérdeztük Nagy Mihályt, a kép készítőjét, mi történt Józsi bácsival? Kapott-e segítséget? Mire lenne még szüksége?

Link másolása

Józsi bácsi fotóját és történetét rengetegen osztottátok meg a neten. Megkérdeztük Nagy Mihályt, a kép készítőjét, mi történt Józsi bácsival? Kapott-e segítséget? Mire lenne még szüksége?

Fotó: Nagy Mihály

A szokásos pénteki sorozatunkból kihagytuk Józsi bácsi történetét. Arra gondoltunk, ha külön cikket írunk róla, több emberhez elér a történet, amit már eddig is nagyon sokan megosztottatok Facebookon. A 365 nap 365 fotó projekt keretében, Misi a 76. napon találkozott Józsi bácsival.

Ismét egy nagyon érdekes embert mutatok be nektek.

Józseffel (49) a Deák téren futottam össze. Egy darabig távolabbról figyeltem, hogy mit is csinál, és kíváncsi voltam az emberek reakciójára is, majd odaléptem hozzá és megszólítottam. József elmondta, hogy szeptember elseje óta hajléktalanként él. 7 éve egy betegség miatt nem tud dolgozni, és múlt hónapban azt a kis segélyt is megvonták tőle amit eddig kapott. Mindezt azért, mert az elmúlt 1 évben nem tudott 1 hónapnyi munkaviszony igazolást felmutatni. Hiába van róla papírja, hogy nem tud munkát vállalni, ez senkit nem érdekelt.

Van neki egy iskoláskorú fia is, akit csak ritkán, hetente, kéthetente lát, sajnos őt sem tudja így támogatni semmivel. Jelenleg egy hajléktalan szállón él. Megtudtam tőle, hogy a hajléktalan szállóknak csak egy része ingyenes, a teljesen "fapados" ellátást nyújtók. Ami egy kicsivel is több "extrát" nyújt, azért már fizetni kell. Ám napközben itt sem maradhat az ember. Este hatkor beengedik, reggel 5-kor pedig mehet mindenki amerre lát.

József semmiképpen nem akar kéregetni, senkitől nem várja el, hogy a semmiért pénzt adjon neki, ezt az életformát nem tudná elviselni, ezért elkezdett gondolkodni, hogy mivel is tudna egy kis keresetre szert tenni és eszébe jutott, hogy régen unaloműzésképpen gyufakockákat készített.

Egy kis gondolkodás után sikerült felidézni az emlékeit és elkészítette az első kockát, majd még egyet. A kockák mindenféle ragasztó nélkül készülnek. Van neki egy karton sablonja, amibe beleszúrja az első szál gyufákat, hogy ne essenek szét, majd ha már valamennyire fogják egymást, akkor átgumizza jó szorosan az egészet, kiveszi a sablonból, és ha szerencséje van, akkor egyben is maradnak a szálak. Ezt követően pedig szépen, sorrendben egymás után bedugdossa a gyufaszálakat és a végére egy nagyon mutatós és masszív kockát kapunk.

A gyufa nagyságtól függően különböző méretű kockákat készít. Leginkább csak kicsiket, mert ahhoz olcsó a gyufa. Nem is gondolnánk, de még egy ilyen kis kockához is rengeteg, minimum 6 doboz gyufára van szükség! Ez attól is függ, hogy mennyi a selejt a gyufák közt, hiszen a törött, vagy a görbe szárúak nem építhetők be.

Nagyon sokan megállnak, és érdeklődve nézik a kockákat, sokan nem tudják mik is ezek. Azonban vásárolni lényegesen kevesebben vásárolnak tőle, pedig mondhatni anyag áron adja őket. Ennek a miértjére nem sikerült rájönnöm. Magam is vettem tőle egy kis kockát, rendkívül jól mutat most az íróasztalomon, nagyon klassz kis lakásdísz bárki számára.

Szeretne nagyobb kockákat is készíteni, de azokhoz már sajnos nem tudja megvásárolni a gyufát, mert egyrészt jóval drágább a gyufa is, és másrészt lényegesen több is kell egy kockába. Szeretne egy biztonsági gyufából vagy más néven kandalló gyújtó gyufából álló kockát is csinálni, ez már egy igen méretes kocka lenne, a probléma sajnos annyi, hogy minimum 60 csomag gyufa kellene bele és ebből a gyufából egy dobozzal kerül 130 forintba, 60 dobozra való pénze pedig soha nem lesz.

Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy aki teheti és szeretne egy pici jót cselekedni az keresse meg Józsi bácsit a Deákon és vigyen neki, lehetőségeihez mérten ki mennyit tud, 1-2 dobozzal ebből a biztonsági gyufából, hogy sikerüljön neki a nagy kockát elkészíteni. Természetesen, aki szeretne, vihet neki másfajta gyufát is. Kérlek titeket egy megosztással is támogassátok az ügyet, az is nagy segítség!

A Deák tér felől a Deák Ferenc utca bejáratánál a padoknál találjátok Józsi bácsit, ebéd után, délutánonként szokott kint lenni.

Zárásként egy nagyon lényegre törő mondat Józsi bácsitól:

"A kockáknak az a fő célja, hogy ne hagyják a gazdájukat éhen halni."


Eddig tartott az eredeti történet és olvassátok el a fejleményeket is:

Józsi bácsit rengetegen keresik meg, vesznek tőle kockát, folyamatosan viszik neki a gyufákat, az áhított kandalló gyufákból is kapott már két nagy kockára valót, amit el is készített. Egy ilyen nagy kockához kb. 30 doboz kandalló gyufát használ fel! Ezt sem egy nagy összegért árulja, de ebből még nem vett senki. A kis kockáit folyamatosan viszik.

Ötből négy ember nevén szólítva lép oda hozzá, és ismeri a történetét.

Mikor én ott voltam nála 1 órája volt csak kint, de már kapott egy zacskó almát, teát, egy zacskónyi kandalló gyufát, és sok doboz kis gyufát is.

Mi is vittünk neki kandalló gyufát. Nagyon örült neki, és hatalmas lelkesedéssel mutogatta a két nagy kockát, amit sikerült az adományokból már elkészítenie.

Közben is jöttek. Egy néni csak azért jött be a városba, hogy Józsi bácsit meglátogassa, hozott neki mindenféle gyufát és vett is tőle két kis kockát.

Amellett, hogy visznek neki gyufát, ételt, italt és vesznek tőle kockát, hosszan el is beszélgetnek vele az emberek.

Közben engem is többen megkerestek. Voltak, akik munkát ajánlottak neki, de sajnos semmilyen munkát nem végezhet egy sérülés miatt. Volt, aki Londonból írt és mindenképpen szeretne egy barátján keresztül segíteni Józsi bácsinak.

És egy nagyon kedves hölgy felajánlotta, hogy egy vidéki üzletében árulná Józsi bácsi kockáit.

A legnagyobb gondja jelenleg azonban a lakhatás. Ugyan lakást is ajánlottak neki, csak sajnos az messze volt Budapesttől. Legutóbb megtudtam tőle, hogy már 2 éve él hajléktalan szállón. Eddig a segélyéből tudta fizetni a szálló költségeit és így nem egy fapados szállón kellett tengődnie. De 2 év után most mennie kell, ennél tovább egy huzamban nem tartózkodhat ott senki. Most fél évig más helyet kell keresnie és csak azt követően mehet vissza újabb 2 évre. Tehát most a lakás lenne neki életbevágóan fontos. 3 bőröndben van az élete, és ha az utcára kerül, akkor ezekkel nem tud hová menni.

Nyomj egy lájkot, és máris segítettél, mert mások is megismerik Józsi bácsi történetét!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: