KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

72 év után találkozott újra a pár, akik az auschwitzi haláltáborban szerettek egymásba

Csodálatos és megható történet két holokauszt-túlélő szerelméről, akiket a háború hozott össze és sodort el egymástól majdnem egy egész életre.

Link másolása

Nem akármilyen romantikus történetről számolt be a New York Times. Egy szerelmespár a második világháború közepén, 1943-ban az auschwitzi koncentrációs táborban talált egymásra, és bár mindketten életben maradtak, csak 72 évvel később találkozhattak újra.

A most 93 éves, lengyel származású David Wisnia csak 16 éves volt, amikor először bekerült a lengyelországi haláltáborba, ahol az volt a feladata, hogy szórakoztassa az őröket énekléssel, mivel nagyon szép hangja volt. Egyszer még hazamehetett, ahol viszont azzal szembesült, hogy a szüleit és az öccsét agyonlőtték a lakásuk előtt Varsó gettónegyedében.

Auschwitzban az volt a feladata, hogy összegyűjtse azoknak a raboknak a holttestét, akik öngyilkosok lettek. A krematóriumban találkozott először Helen Spitzerrel, akiket egy közös ismerősük mutatott be egymásnak.

A szlovák lány akkor 25 éves volt, és az első zsidó nők között érkezett Auschwitzba 1942 márciusában. Először a birkenaui altáborban dolgoztatták, fizikai munkát végzett egészen addig, amíg egy kémény ráomlott és megsérült a háta. Akkorra már nagyon alultáplált volt, ráadásul tífusszal, maláriával és hasmenéssel is küzdött. Mivel addigra már voltak kapcsolatai, beszélt németül, és a főiskolán szerzett grafikusi képességei is előnyt jelentettek számára, irodai munkát kapott: ő lett a tábor grafikusa.

Először még csak festéket kevert ki, amivel a női rabok egyenruháját festette, majd ő regisztrálta az összes nőt, aki a táborba érkezett. Ahogy egyre komolyabb feladatokat bíztak rá, egyre több kiváltsága is lett, például szabadon járkálhatott a táborban, rendszeresen zuhanyozhatott, sőt még az egyetlen életben maradt, Szlovákiában élő testvérével is levelezhetett.

Amikor megtudta, hogy David Wisnia, a tehetséges énekes rendszeresen énekel a náci őröknek az úgynevezett Sauna épületben, ő is egyre többször megleste őt. Egy idő után már kettesben is találkozgattak, méghozzá úgy, hogy egy-egy társukat lefizették ennivalóval, hogy őrködjön fél-egy óráig.

A fiatalok hamar egymásba szerettek, titkos randikon kerültek egyre közelebb egymáshoz. Havonta egyszer találkoztak előre megbeszélt időpontban. Sokat meséltek egymásnak a múltjukról, a családjukról, a hobbijukról, zenéről. Érdekesség, hogy Helen, akit Zippinek becéztek, egy magyar dalt is megtanított a párjának.

A titkos viszony hónapokon át tartott. 1944-ben egy délutánon azonban már tudták, hogy valószínűleg utoljára találkoznak. Ekkor a nácik már az utolsó rabokat szállították el a halálvonatokkal, és igyekezték eltüntetni a gyilkosságok nyomait a táborban. Amikor már a krematóriumokat is elkezdték lebontani, elterjedt a pletyka, hogy hamarosan véget érhet a háború.

Helen és David akkor már több mint két évet túléltek az auschwitzi haláltáborban, ahol a legtöbb fogoly csupán néhány hónapot ért meg. Irodai munkájának köszönhetően a lány ügyesen megoldotta, hogy a fiút ne szállítsák át más koncentrációs táborba, így a közelében maradhatott. Erről viszont David akkor nem is tudott.

Az utolsó randijukon megígérték egymásnak, hogy Varsóban találkoznak majd egy közösségi központban, ha vége a háborúnak. Akkor még nem tudhatták, hogy az élet jó sokáig, jó messzire sodorja el őket egymástól.

Először David hagyta el Auschwitzot, amikor 1944 decemberében a dachaui koncentrációs táborba szállították át. Nem sokkal ezután a kezébe került egy lapát, amivel le is ütött egy SS őrt. Másnap egy pajtában bujkált, amikor meghallotta, hogy szovjet tankok közelednek. Odarohant, remélve a legjobbakat. Kiderült, hogy amerikai katonák voltak.

Nem akarta elhinni, hogy ilyen szerencséje van, ugyanis már 10 éves kora óta arra vágyott, hogy egyszer New Yorkban énekelhessen operát. A háború előtt még küldött is egy levelet Roosevelt elnöknek, hogy zöld kártyát kaphasson, mert Amerikában akart zenét tanulni. Anyja két nővére még az 1930-as években Bronxba emigrált, és mivel tudta a címüket, csak az lebegett a szeme előtt, hogy eljuthasson oda.

Az amerikai katonák érkezése megnyugvással töltötte el. Bár csak keveset beszélt angolul, az amerikaiakat meghatotta a fiú története, ezért gondoskodtak róla. Ennivalót, egyenruhát adtak neki és megtanították a géppuska használatára is.

Ezután David úgy döntött, maga mögött hagyja Európát, és ezentúl amerikaiként akar élni. Mivel csak az lebegett a szeme előtt, hogy a tengerentúlon új életet kezdjen, meg is feledkezett arról, hogy találkozzon Helennel Varsóban.

Csatlakozott az amerikai katonasághoz, ahol ugyan lengyelként nem harcolhatott az államok színeiben, de dolgozott például a hadipostán. Az volt a feladata, hogy felszerelést, ellátmányt szállítson a katonáknak.

Eközben Helen az utolsók között hagyhatta el élve az auschwitzi tábort. Először Ravenbrückbe került egy női táborba, majd egy malchowi altáborba. Egy barátjával együtt megszöktek egy halálvonatról, majd sikerült hazajutnia szülővárosába, Pozsonyba. A szülei és a testvérei eltűntek, csak egy fivére maradt életben, aki éppen akkor házasodott meg, ezért a nő úgy döntött, inkább kimarad az életéből.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: