KÖZÖSSÉG
A Rovatból
hirdetés

365 nap 365 fotó - 4. rész

Nagy Mihály azt vette a fejébe, hogy egy éven keresztül, minden nap az utcát járva próbál érdekesebbnél érdekesebb embereket lencsevégre kapni, és bemutatni a történetüket.

Link másolása

, Fotó: Nagy Mihály

Misi ezt írta a sorozatról: "A koncepcióm: minden nap egy embert szólíthatok le, tehát ha már lefotóztam valakit, akkor aznap nem készíthetek még valakiről másról is képet, emiatt jól meg kell gondolnom, ki legyen az az egy ember akit lencsevégre kapok."

A képek minden esetben beállítottak, semmiképpen sem elkapott pillanatok, és a portré alanynak a kamerába kell néznie. A képek mellé néhány sorban mindig leírja, hogy hol találkozott az illetővel, ki ő, és mivel foglalkozik. :)

Következzen a válogatás 4. része!

85. nap - a kékszemű kisfiú, Csongi

Tegnap ismét előre dolgoztam, mert ma beiktattam egy fényképezőgép mentes pihenőnapot. A nap képét egy hihetetlenül kék szemű kisfiúról, Csongiról készítettem, Túrkevén.

Mivel helyben nem nagyon volt időm beszélgetni Csongi szüleivel, ezért megkértem az anyukáját, hogy üzenetben írjon Csongiról pár mondatban, és majd ez alapján megírom a kép történetét. Azonban annyira megtetszett, ahogy Bea megírta a levelet, hogy úgy gondoltam mindenféle változtatás nélkül megosztom azt veletek. Ezt ugyan nem beszéltem meg vele, de remélem nem lesz ellenére a dolog.

"Szeptember 1-én múlt egy éves, és szülinapja előtt egy héttel kezdett el járni,egészen magabiztosan, nagyon ügyesen "esik" és mintha mi sem történt volna felpattan és tovább megy. Ami a legemlékezetesebb, hogy 7 hónaposan bárkit meghazudtolva fütyült, ami azóta elmaradt. Rendkívül "beszédes", szereti utánozni a hangokat. (amit te tegnap nem hallhattál, mert sajnos keveset beszélgettünk és a hangzavar is nagy volt )

Sokat, de nagyon sokat nevet, szeret a középpontban lenni. Enni mindent megeszik, de főként a teájáért van oda, amit robbantással sem lehet elszedni tőle. Amivel már ő is tisztába van, hogy nagyon szeretjük és körülötte forog a világ, hisz első gyermek és egy felől első fiú unoka....ezért ő ezt ki is használja és tudatja mindenkivel, hogy itt Ő A FŐNÖK. :)"

Zsófi a falevéllel a 88. napon

Éppen a metróhoz tartottam amikor Zsófit (21) a távolban észrevettem. Igencsak kitűnt a tömegből ezzel a rengeteg felfűzött falevéllel a kezében.

Nem nagyon akart megállni mikor megszólítottam, csak akkor mikor csalódottan utána "kiabáltam", hogy egy fotót szeretnék készíteni róla mindösszesen. Ezt követően már megállt és végighallgatott. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy kéregetőnek vagy adomány gyűjtőnek nézhetett és ezért nem akart megállni elsőre.

Egyébként sietni valóban sietett, hála nekem pont az orra előtt ment el a villamosa, ezúton is bocsi emiatt Zsófi, remélem a kép azért kárpótol valamelyest. Zsófi a Corvinus Egyetemen tanul, turizmus-vendéglátás szakos hallgató. A falevelek pedig az egyik szabadon választott tantárgyához, a virágkötészethez kellenek, ahol őszi témába vágó kellékek készítését kapták feladatul.

A gyűjtögetés elég sok idejébe, két és fél órába telt, de a rengeteg színes falevelet látva szerintem megérte. A falevelek egészen pontosan egy ajtódíszként funkcionáló koszorúhoz kellenek. Amit egy kiállítás keretein belül is megnézhettek október 12-től 14-ig a Corvinuson a Kertészeti Napokon.

84. nap - Brigi, Csabi és a ló

Még a mai napig is sokszor hallani, hogy lovas nemzet a magyar. És valóban, történelmünket ismerve igaz ez az állítás. Sajnálatos dolog azonban, hogy napjainkra ezek az emlékek és értékek teljesen elhalványultak.

Szerencsére azonban vannak még olyan helyek, vagy nevezhetjük akár "szigeteknek" is őket, ahol nem felejtettek el mindent az emberek. Ilyen kis sziget az én szülőföldem, az Alföld is. Mint azt már említettem, ezen a hétvégén ismét hazalátogattam Mezőtúrra. Gyorsan eltelt ez a 2-3 nap, voltam egy rádió interjúban is, ahova éppen a 365 nap - 365 portré apropóján hívtak.

Éppen siettem hazafelé amikor egy furcsa trióra lettem figyelmes. Egy gyönyörű lóval sétáltak át a városon. Kocsival nem volt egyszerű követni őket, mert mindig más irányba kanyarodtak le, mint ahol én leparkoltam, de végül egy hosszú egyenes útszakaszon sikerült leparkolnom és visszasétálni hozzájuk.

Csabi (19) és Brigi (17) a szomszédos faluból, Kétpóról lovagoltak be a városba és dolguk végeztével már hazafelé tartottak amikor én megállítottam őket. Mindezt azért sétálva és nem a lovon, mert a városon belül nem lehet felülni rá. Így a várostábláig gyalogolniuk kellett.

A paci Csinos névre hallgat. Ő egy hat és fél éves magyar félvér kanca. Érdekesség még, hogy Csabiék nem nyergelik fel Csinost, hanem szőrén ülik meg. Csabi és Csinos nap, mint nap együtt vannak, vadászatokra járnak. Vadászat előtt felmérik a terepet, kifigyelik merre vannak az állatok és Csabi pedig jelenti a helyüket. Amíg egy terepjáróval nem lehet elmenni akármilyen terepen és a hangja is messzire hallatszik, addig lóháton szinte semmilyen terep nem jelent akadályt és teljesen hangtalanul lehet vele közlekedni, így nem riasztva el a vadakat.

Picit nyugtalannak tűnt Csinos, ezért nem akartam tovább feltartani őket, no meg én is siettem, ezért Brigiről sajnos nem tudtam meg semmit...

Orsi, Martin és a raszta az 58. napon

Ma Orsiról (18) és Martinról (18) hoztam nektek egy képet, akiket az Erzsébet téren vettünk észre. Viszonylag messze ültek tőlünk, de Orsi hatalmas szőke rasztái szinte világítottak, így nem volt nehéz kiszúrni őket. Amikor odaértem hozzájuk Orsi éppen Martin rasztáit javítgatta (ugye jól emlékszem, hogy ezt mondtátok?).

Orsi gimnáziumban tanul, a jövőjét illetően már most nagyon határozott elképzelése van. Mesterfodrász szeretne lenni, és ezért mindent meg fog tenni, hogy sikerüljön megvalósítania. A raszta készítés már most is profin megy neki. Martin elmondása szerint Orsi egy nagyon kedves és aranyos lány, amit a rövid beszélgetésünk után én is meg tudok erősíteni.

Még egy kis érdekesség Orsiról: szabadidejében nagyon szeret motorozni, méghozzá nem is akármilyen motorral, egy Simson S51-el rója az utakat, annak is az Enduro változatával. Gondolom Orsin és rajtam kívül is sokaknak szép emlékeik fűződnek a Simson mocikhoz.

Martin szintén gimiben tanul. Szabadidejében gördeszkázik. Évek óta zenél, ez nagyon fontos számára. Dobol és zenéket ír, főként hiphop, rap, reggae és dub ritmusokat. Emellett 3-4 éve dj-ként is dolgozik, leginkább reggae, ska, metal, punk, rock zenéket játszik. Martin nagyon pozitív felfogású, mindenben próbálja meglátni a jót, a mottója is az, hogy "csak pozitívan mindenhez". :)

Itt találjátok a teljes sorozatot:



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
Gyász: elhunyt Farkas Ricsi
A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiú 19 éves volt.

Link másolása

Elhunyt Farkas Ricsi - közölték a 19 éves fiú szülei szerda délelőtt az Összefogás Farkas Ricsikéért és a beteg gyermekekért Facebook-oldalon.

"Egyetlen drága kisfiunk, Ricsike ma reggel az angyalok közé költözött"

- írták.

A súlyos betegséggel küzdő jászberényi fiúról többször is írtunk már korábban. Másfél éves koráig egészséges, eleven baba volt, majd máj, tüdő, csontvelő problémák állították komoly feladatok elé az orvosokat és nagy kihívások elé a családot. Ricsi több műtéten is átesett, nehéz harcot folytatott a betegségével. 19 évesen hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
„A pokolból jöttek” – Újra lát a bombázás miatt megvakult ukrán család egy lengyel orvosnak köszönhetően
Éppen belépett a konyhába az anyuka, amikor észrevette, hogy egyenesen az ablak felé repül egy rakéta.

Link másolása

Még március 11-én reggel csapódott bomba a kelet-ukrajnai Szeverodonyeck városának egyik lakóházába. Az egyik lakásban egy fiatal nő és két gyereke tartózkodott, a becsapódás után mindhárman megvakultak. A családot kiemelték a romok alól, majd egy közeli kórházba szállították őket, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy továbbküldték őket Lvivbe.

A kórház szemspecialistája segítséget kért korábbi lengyel tanárától, akinek átküldte az Olenáról és két fiáról készült fotókat. Tisztában volt azzal, hogy a nőnek és gyerekeinek azonnali segítség kell, de a háború miatt csak egy hét múlva érhettek volna Lengyelországba, írja a család kálváriájáról riportot is forgató BBC.

Olena, Nazar és Timur végül sikeresen megérkeztek Lublinba. Robert Rejdak professzort az első találkozásról azt mondta: az ukrán család úgy nézett ki, mint akik egyenesen „a pokolból jöttek”. A nő semmit sem látott, a gyerekek eközben egyfolytában ettek, aludtak és sírtak.

A professzor Olenán kétoldali szürkehályogműtétet hajtott végre, de a szeme belsejében lévő üvegdarab nehezítette a dolgát. A nő két nappal később már újra látott. Az ikrek is súlyos szemsérüléseket szenvedtek, de a műtétek és a kezelés után van esély a felgyógyulásukra. Ha csak néhány nappal később értek volna a klinikára, már nem tudtak volna segíteni rajtuk. Szemsérüléseknél ugyanis döntő tényező az idő.

A fiúk közül Nazar egyik szemét már így sem tudták megmenteni. Ennek ellenére Timur jóval félénkebb bátyjánál. A fiúkat pszichológus kezeli az átélt traumák miatt, ami nem is csoda: néhány nappal korábban végignézték, ahogy becsapódik otthonukba egy bomba.

Az Ukrajnában szakácsként dolgozó Olena aznap éppen belépett a konyhába, amikor látta, hogy pont az ablakuk felé repül egy rakéta. Az egész jelent annyira gyors volt, hogy szinte fel sem fogta, mi történik, csak nézte, ahogy hihetetlen tempóban közeledik a rakéta.

A nőnek esze ágában sincs a történtek után hazamenni. Azt mondja, hogy semmije sem maradt Ukrajnában, a lakását porig rombolták. Ráadásul Lengyelországban mindenki nagyon kedves vele, így inkább ott telepedne le az ikrekkel.

Az ukrán család megrázó történetről készült riport egy részletét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ugyanolyan a babát kapott egy menekült kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia
Veronika és édesanyja egy jótékonysági szervezettől kapott ételeket, ruhákat és játékokat. Amikor ezeket adták át nekik a raktárnál, akkor vették észre a babát.
Fotó: StripeyStork/Twitter - szmo.hu
2022. április 10.


Link másolása

Pontosan ugyanolyan babát kapott egy ukrán kislány, mint amilyet Ukrajnában kellett hagynia, miután megérkezett az Egyesült Királyságba - írja az Indy100.

Veronika és édesanyja, Tatyana csütörtökön érkeztek, és a Homes for Ukraine programon keresztül szálltak meg egy támogató családnál a Surrey állambeli Epsomban és Ewellben.

Mindössze egy bőrönddel és egy babakocsival érkeztek, így a család felvette a kapcsolatot a Stripey Stork bababank jótékonysági szervezettel, hogy segítséget kérjen néhány praktikus cikk beszerzésében.

Pénteken anya és lánya a jótékonysági szervezet raktárához utaztak, hogy átvegyék a számukra előkészített készleteket, köztük ruhákat, cipőket, játékokat, etetőszéket, ágyvédőt, bili oktatókészletet, szalvétákat és piperecikkeket.

Veronika és édesanyja nagyon izgatottak lettek, amikor észrevették a babát, ami éppen olyan volt, mint amilyet a kislánynak otthon kellett hagynia. Nicola Dawes, a Stripey Stork alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott:

„Különleges élmény volt felfedezni, hogy ez a baba ugyanolyan, mint amilyet Veronika nem tudott otthonról elhozni. Ez a pillanatnyi öröm és kapcsolódás feldobta a napunkat, amikor Veronika távozóban puszit adott nekünk."

A Stripey Stork 2013-as megalakulása óta az élelmiszerbankokhoz hasonló modellel segíti a kisgyermekes családok ellátását, jelenleg pedig a térségbe érkező ukrán menekülteket. Egy tweetben a jótékonysági szervezet azt írta:

"Tudjuk, hogy Surrey-ben több mint 700 család jött össze, és igyekszünk minden hozzánk érkező kérésnek eleget tenni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elaltathatják egy harkivi állatpark ragadozóit, nehogy kiszökjenek a városba az orosz bombázás miatt
Az állatkert több lakója is elpusztult vagy elmenekült a rakétatámadások miatt. A tulajdonos szeretne minden állatot megmenteni, ehhez kér anyagi támogatást.

Link másolása

Szívszorító döntésre kényszerülhetnek egy harkivi állatkert dolgozói: meg kell ölniük az ott élő tigriseket, oroszlánokat és medvéket, hogy ha az orosz bombázás miatt lehetőségük nyílik kiszökni a parkból, ne veszélyeztessék a lakosságot - írja a Daily Mail.

Már így is csoda, hogy még nem sérültek meg annyira az állatkert kenneljei, hogy a ragadozók kijuthassanak onnan. Ukrajna második legnépesebb városát ugyanis a háború kezdete óta folyamatosan ostromolják az orosz erők.

"Még egy rakétatámadás, és lehet, hogy az oroszlánok, a tigrisek és a medvék kiszabadulnak, és bemennek a városba és a környéken lévő településekre. Ezt nem engedhetjük. Sajnos most nincs megoldás erre a problémára"

- mondta az állatkert tulajdonosa, Alexander Feldman.

A Feldman Ökopark dolgozói már számos állatot átszállítottak máshová a bombafenyegetés miatt, és szeretnék, ha a ragadozókat is átköltöztethetnék egy régi lovaskomplexumba Poltava régióban, de a tulajdonos attól tart, hogy nem lesz rá lehetőségük. Így csak az marad az egyetlen opció, hogy elaltatják az állatokat.

"Elképzelhetetlen fájdalom még csak beszélni is róla. De a fő prioritás most az emberek élete"

- fogalmazott.

Egy videóüzenetben elmondta, hogy az állatpark már részben megsemmisült az újabb rakétatámadások miatt. A madárházak tönkrementek, és a ketrecek és a kennelek is nagyon megrongálódtak.

"A Feldman Ökopark már nem létezik - ezt már határozottan kijelenthetjük. Tegnap és ma ismét hatalmas ágyúzásnak voltunk kitéve. Az infrastruktúrának vége, a burkolatok is megsemmisültek"

- közölte Feldman.

Az állatparkban több mint 300 állatfaj élt. A március 17-én történt bombázásban két orángután és több csimpánz is elpusztult, két nappal később kilenc szarvas vesztette életét, 20 pedig elmenekült az erdőbe.

A tulajdonos abban reménykedik, hogy legalább a jaguárkölyköket és a párduckölyköket meg tudják menteni, de úgy látja, hogy a többi állat el fog pusztulni, ha ez így megy tovább.

Feldman most anyagi támogatást kér, hogy minden állatot kimenekíthessenek az állatkertből, mielőtt az oroszok rakétái végeznek velük, csak ők lesznek kénytelenek elaltatni a lakosság védelme érdekében. Ide kattintva lehet adakozni nekik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: