Az echolokáció képességét jellemzően a különböző állatfajokhoz, például a delfinekhez, vagy a denevérekhez szokták kapcsolni. A lényege, hogy az állat az általa kibocsátott, majd visszaverődő hanghullámok segítésével tájékozódik, így tud navigálni például a sötétben, vagy a zavaros vízben.

Arról már ritkábban esik szó, hogy erre bizonyos vak emberek is képesek: vannak, akik a botjuk kopogtatásával, vannak, akik csettintéssel adják ki az ehhez szükséges hangot. Annak ellenére, hogy ez egy igen hasznos készség, kevés vakembert tanítanak meg ennek használatára.

A Science Alert azt írja egy tavaly publikált kutatás alapján, hogy

A kutatásban 12 vak és 14 látó ember vett részt. Ők egy 20 alkalmas, alkalmanként két-három „edzést” végeztek el, és arra képezték őket hogy egy virtuális labirintusban navigálják el magukat a szájukkal kiadott csettintések segítségével.

A kutatók arra jutottak, hogy a tízhetes képzés végére a résztvevők nemtől és kortól függetlenül jobb eredményt értek el, kevesebbszer ütköztek bele a tárgyakba, mint a program elején. A kutatók szerint

Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy ezt a készséget képzéssel a látók is elsajátíthatják, de most azt is megvizsgálták, hogy ez igaz-e a különböző korcsoportokban is. A mostani eredmények azt mutatják, hogy bár egyes esetekben a fiatalok gyorsabban elsajátították az echolokációt, de „a tréning minden résztvevőnél figyelemreméltó viselkedési változásokat idézet elő”.

Három hónappal a képzés után a vak résztvevők azt mondták, hogy a tanultaknak köszönhetően javult a mobilitásuk.

Lore Thaler a brit Durham Egyetem pszichológusa azt mondta, hogy nagyon izgatott az eredményekkel kapcsolatban. Szerinte érdemes lenne ezt a képzést megszervezni azoknak, akiknek még jó a funkcionális látása, de később ezt például egy degeneratív szembetegség miatt elveszíthetik azt.