Meghalt Birtalan Balázs, aki megható blogposztjában búcsúzott az élettől
Birtalan Balázs író, költő, melegjogi aktivista és terapeuta, a Sorskönyv nélkül blog szerzője 46 éves korában május 14-én elhunyt.
Idén januárban megrázó blogbejegyzésben vallott rákbetegségéről és a halálhoz való viszonyáról.
A halálról immár tudhatom, hogy nem fog készületlenül érni: néhány hetem, maximum pár hónapom (a legoptimistább becslés szerint: félévem) maradt ebben az életben.
Ez az információ viszont már megér egy írást: nem elsősorban önmagam, hanem mindazon rokonaim, barátaim, ismerőseim, olvasóim számára, akik mindmáig azzal áltatják magukat, egyszersmind – valószínűleg csupa jóindulatból – csesztetnek engem, hogy én „nagyon erős” vagyok, aki „megküzd a rákkal”, és „annyian szeretnek, hogy az biztos meggyógyít”.
Nem kétlem, hogy sokan szeretnek. Sőt, nem hogy nem kétlem, de az elmúlt hetekben és hónapokban annyi és olyan szeretet-megnyilvánulást kaptam tőletek (olyan mélyet, olyan sokfélét), hogy az minden álmomat felülmúlta.
A rákkal nem küzdelemben álltam, hanem egy folyamatban veszek vele részt. E folyamatban én mindazt megtettem a gyógyulásom érdekében, amit józan ésszel és hitem szerint meg lehetett tenni. És nem tettem meg egy csomó mást, ami szembement volna akár a hitemmel, akár a józan ésszel. Nagyon szeretek élni – de nem minden áron. Például azon az áron, hogy emberi méltóságomat szemen köpve, a halálfélelemtől nyüszítve rohangáljak varázslótól kuruzslóig, hogy hátha valaki tudja a nagyon titkos mantrát, amivel majd meggyógyít, erre nem voltam és nem vagyok hajlandó.
De amit az orvostudomány fel tudott kínálni a gyógyulásom érdekében, azt elfogadtam, ha kellemes volt, ha kellemetlen. (És többnyire nem volt kellemes.)
Január elejére világos lett, hogy elfogytak az orvosi ötletek. Pontosabban olyan ötleteknek se szeri, se száma, amivel akár az utolsó pillanatig lehetne strukturálni az időmet. De amitől valóban érdemi javulást, a minőségi élet meghosszabbodását várhatnánk, nincs több.
Forrás: Sorskönyv nélkül
Birtalan Balázs Arról, hogy meghalok című teljes írását korábbi cikkünkben ITT olvashatjátok.
A Sorskonyvnelkul.blog.hu szerzőjével és élettársával, Mátai Tamással Gaal Ilona, a Magyar Hospice Alapítvány munkatársa beszélgetett arról, hogy mitől válik fenyegetőből vágyottá a kemoterápia, milyen számukra a jó orvosi-ápolói kommunikáció, és hogyan fér össze a derű, a boldogság a haldoklással még egy korán jött betegség esetében is. Az interjút az Index készítette.
VIDEÓ: Az Indexen megjelent beszélgetés:
A Felmászok a létra című verseskötete tavaly októberben jelent meg. Pszichológiai témájú könyve szerkesztés alatt van. Blogjában januárban elköszönt olvasóitól. Most végleg elment - írta a vs.hu-
