Kedves Feleség,

igen, én írok neked, akiben a kapcsolatod első számú megrontóját, az esküdt ellenséget, magát a Sátánt látod.

Én vagyok az, a férjed exszeretője.

Ezzel a levéllel csupán azt szeretném elmondani, hogy még ha megalázottnak is érzed most magad, te vagy a világ legszerencsésebb nője ezen a bolygón.

A férjed már jóval azelőtt ismertem, minthogy ti összeházasodtatok volna. Vonzódtunk egymáshoz a gimiben, de végül a barátságnál nem jutott tovább a dolog - én másik városba költöztem, a karrieremre koncentráltam, ő megismert téged, és hamarosan gyűrű került az ujjadra.

Aztán közel 10 év elteltével egyszer csak szembe jött az utcán, beszélgetni kezdtünk, pár perc múlva már egy kávézóban ültünk. Sok idő eltelt az utolsó viszontlátásunk óta, de érezhetően vibrált a levegő, ott és akkor ismét megéreztünk valamit, ami végigkísérte a gimis éveinket.

Pár óra elteltével a kocsim hátsó ülésén csókolóztunk, én úgy éreztem, a tinikori álmom vált valóra.

"Csak adjunk ennek egy esélyt!" - mondtam neki a nagy hévben, de ő abban a pillanatban felmutatta a gyűrűs ujját. A viszonyunk azonban folytatódott, a találkozásaink alatt kiteljesedhetett az, amiről éveken át csak álmodoztam. A légyottok alatt számtalanszor szóba kerültél. Az első pár alkalomnál úgy éreztem, megtört, és többször is kifejtette, hogy talán rossz döntést hozott, talán nem kellett volna elvennie téged.